A 3. hadsereg padovai múzeuma, avagy a város első világháborús múltja

Padova 1404 után, amikor elvesztette függetlenségét és a Velencei Köztársaság része lett, csak igen kevés alkalommal kapott szerepet fegyveres összecsapásokban. Ennek az az egyik oka, hogy a padovai háborúval Velence megszerezte azt, amit ma Veneto tartományként ismerünk, és hirtelen olyan szárazföldi hátországra tett szert, aminek Padova sohase volt a határvárosa. Ettől függetlenül a Velencei Köztársaság területi épségét se sikerült megőrizni, elég csak utalni a cambrai liga harcaira (1508-1509), amit Padova is megszenvedett, hiszen 1509-ben többször is tulajdonost cserélt, kifosztották, és egy nagyon súlyos ostromot is kiállt.

Padovai Sz. Antal védi Padovát a cambrai liga 1509-es ostroma során
freskórészlet a padovai Sz. Ferenc templom melletti kolostor kerengőjéből

Ezt követően Padova erődítményei elvesztették jelentőségüket és a fegyverek csak az első világháború éveiben kaptak újra szerepet a város életében. A város ugyanis a Monarchia repülőgépeinek a hatósugarán belül volt, így a katonai célpontok számának növekedésével nőtt a légitámadások veszélye is. Nem hiába alakították át katonai megfigyelőállássá a Specolát, vagyis a csillagvizsgáló tornyát. Az első támadás 1916. július 13-án teljesen váratlanul érte a várost, de ekkor senki se halt meg. Az első éjszakai támadásra 1916. július 13-án került sor, ekkor ketten haltak meg. Az első komolyabb kárt az 1916. november 11-ei támadás okozta, amikor 93-an haltak meg és 96-an sebesültek meg. Az áldozatok magas száma okozta negatív visszhangnak köszönhetően a légitámadások csak a caporettói áttörés után folytatódtak. 1917. október 24-én ugyanis elkezdődött a XII. isonzói csata, amiben a Monarchia erőinek – némi német segítséggel – a várt célt is felülmúlva az olasz csapatokat egészen a Piavéig sikerült visszaszorítaniuk. A volt isonzói front összeomlott, a 2. olasz hadsereg megsemmisült, a tengerparttól nagyjából Gabria térségéig illetékes 3. olasz hadsereg csak azért menekült meg a harapófogóból, mert a Monarchia csapatai az előrenyomulás során összekeveredtek. Az olasz magasabb egység így Aosta hercege parancsoksága alatt megőrizhette a „győzhetetlen” jelzőt, amelyet majd az 1918. november 4-ei erősen propagandisztikus szólamokat használó olasz győzelmi jelentés is kihangsúlyozott.

1917. december 28-29-30-án folytatódtak a légitámadások, amelyeknek már két katona áldozata is volt a további 15 civil mellett. Ekkor a bombák többek között a dóm homlokzatát is eltalálták. A várost összesen 19 alkalommal érte támadás, legalább 912 bomba ért földet (egy nem robbant fel), 129-en haltak meg és 108-an sebesültek meg (ezek elenyésző hányada volt csak katona), illetve 211 épületben esett kár.

A Palazzo Romanin Jacur homlokzata. Az erkélytől balra a felirat Dante 1306-os látogatásáról szól, jobbra viszont az első világháborús osztrák-magyar bombatámadás emlékét őrzi.

A caporetói áttörést követően Padova és közvetlen térsége adott otthont több olasz parancsnokságnak, mivel 1919. július 31-én 18 óráig a Padova melletti Abanóban működött az olasz főparancsnokság, a padovai Via Altinate 59 szám alatti Palazzo Cameriniben pedig a 3. hadsereg parancsnoksága székelt. Ez ma a 3. hadsereg múzeuma, igaz a város életében más miatt is fontos: 1527 után itt élt Pietro Bembo, amikor éppen Padovában tartózkodott. Mindkét eseményről márványtábla emlékezik meg a palota portikuszában. A 40-es évektől katonai parancsnokság üzemelt benne, Padova csak 2012-ben tudta elcserélni egy másik ingatlanra. Azóta a városé.

A belépés ingyenes. A nyitvatartást érdemes megnézni a neten, ha érdeklődünk, akkor idegenvezetést is kapunk. Amúgy egy hagyományos olasz állami katonai múzeumról van szó, tehát a tárlat kialakítása muzeológiai szempontból elavult, a kiállítás anyagát valószínűleg az utóbbi három-négy évtizedben senki se frissítette, és a feliratok java rész is kizárólag olasz nyelvű. Persze kivétel itt is akad, ugyanis az első emeleten olasz–angol magyarázó szövegekkel is találkozunk. Akit érdekel, annak viszont mindenképpen érdemes megtekinteni a gyűjteményt.
A kiállítást Alberto Aliberti tábornok kezdeményezésére 1956. augusztus 30-án nyitották meg. Eredetileg a Savoia, illetve Villasanta család hagyatékából állt (Aosta hercege a Savoia dinasztia tagja, III. Viktor Emánuel olasz király unokatestvére volt, Nino Villasanta tábornok pedig Aosta hercegének titkáraként tevékenykedett), de ezt azóta újabb műtárgyakkal is kiegészítették. Találunk itt korabeli egyenruhákat, kitüntetéseket, sajtótermékek címlapjait, fegyvereket és emléktárgyakat. Térképeken követhetjük a 3. hadsereget érintő hadműveleteket, de az 1918. augusztus 9-ei bécsi röplapszóró propagandarepülés egyik résztvevője, Natale Palli százados fotóira is ráakadhatunk, ha figyelmesen nézelődünk.

Amúgy a tojáskézigránát mellett, a nagyító alatt osztrák–magyar rohamcsapatok jelzése látható.

Külön vitrinben csodálhatjuk meg az Aostai hercegnek adományozott marsallbotot.

A Padovát ért légitámadások apropójából egy repülőlégcsavar mellett láthatjuk hogyan és milyen bombákat hajigáltak ki a repülőkből a pilóták.

Egy repülőgépen használatos 1916-os 6,5 mm-es Fiat géppuska alatt pedig egy ugyanúgy repülőn használt M.07/12-es Schwarzlose is fellelhető.

Padova az első világháború lezárásában is szerepet kapott, ugyanis a közeli Villa Giustiban írta alá 1918. november 3-án a Monarchia küldöttsége az Antant és a Monarchia közötti fegyverszüneti egyezményt. A villa ma is áll, múzeum található benne. A padovai fegyverszünet (olaszul armistizio di Villa Giusti) szövegét a delegáció magyar tagja, Nyékhegyi Ferenc igen korán publikálta, ezt lásd itt.

Akit tehát érdekel az első világháború, az nem kevés magyar vonatkozású látnivalóra számíthat.

A képeket nagy felbontásban itt látod.
A padovai dóm homlokzatáról készült archív fotó innen származik.
A Villa Giusti homlokzatáról készült archív fotó innen származik.
A fegyverszünet aláírásának helyet adó szobáról készült archív fotó innen származik.