Megérkezett
a tavasz és az időjárás ugyan még nem volt nem teljesen
ideális, de minket ez sem tántorított el attól, hogy kimozduljunk
a március 15-ei hosszúhétvégén. Úti célunknak a Szlovákia
nyugati részén fekvő történelmi várost, Nagyszombatot
választottuk.
Ezt a „Felvidék
Rómájának”
is nevezik a sok római katolikus temploma miatt. A település
Szlovákia
hetedig
legnagyobb városa, amely
Pozsonytól
északkeletre a Kis-Kárpátok és a Vág völgye között található.
A legrégebbi szabad királyi város, ezen kívül több évszázadon
keresztül Magyarország fő egyházi központja. Egyetemi város
is, hiszen a Nagyszombati
Egyetem
és a Szent
Ciril és Metód Egyetem is
itt található. A fallal körülvett óvárosi részt pedig
1987-ben városi műemlék-rezervátummá nyilvánították. A
településen sok turista fordul meg, és ezt a pezsgést a
kulturális rendezvényeinek és a sok szép látnivalónak
köszönheti. Nagy népszerűségnek örvend például a „M.
Sch. Trnavský Nagyszombati Zenei Tavasz”
nevű rendezvény, amely nevét a
városban született, ismert zeneszerzőről kapta, vagy a már 11
éve hagyományosan megrendezett „Dobrofest
Trnava” countryfesztivál de
az ősz eleji Nagyszombati
vásár is
ide csalogatja az embereket.
Utunk
tervezésekor Regina mesélt már a városról (ő már járt itt
könyvtáros kollégáival 2013 nyarán), így kíváncsian vártuk,
hogy hat év alatt mi változott, de mielőtt élményeinkről
beszélnénk íme pár információról a városról.
A
források az itt kialakult települést a szláv eredetű Trnava
néven említik, amely a trn
szóból származik
és
tüskét jelent. Ez az itt átfolyó azonos nevű patak nevére utal. A
város fontos szerepet töltött be a magyar történelemben: IV.
Béla király 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, igaz
ekkor
Zumbotelnek
hívták.
Nagy
Lajos királyunk gyakran tartózkodott itt 1382-ben bekövetkezett
haláláig, több épületet neki köszönhetünk, de ezekről majd
később írunk. 1432-ben rövid ideig a husziták uralták a várost,
majd aranykorát a 16. században élte, mert fontos kereskedelmi
központtá vált. 1543-ban, mivel a törökök elfoglalták
Esztergomot, az esztergomi érsek a káptalannal együtt a városba
költözött, ennek következtében a település a következő 300
évben Magyarország
kulturális és egyházi központjává nőtte ki magát. 1615-ben
Bethlen
Gábor fejedelem itt kötött békét II. Rudolf császárral,
amellyel Erdély függetlenségét biztosította. Bornemissza János
serege 1621 nyarán itt verte meg Pálffy István császári ezredes
seregét, majd el is foglalta a várost.
A város további fejlődését a
Pázmány Péter által
alapított egyetemnek, illetve a létrehozott nyomdának, könyvtárnak
köszönheti. Az iskolát 1777-ben Budára költöztették, ennek
utódja a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem. 1793-ban itt alakult
meg a szlovák tudóstársaság, 1846-ban Pozsony és Nagyszombat
között készült el az első magyar közüzemű vaspálya. A
trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásának
volt a székhelye, majd a város 1920-tól jogilag is az akkori
Csehszlovákiához került.
Miután megérkeztünk gyorsan
találtunk parkolóhelyet, és alig vártuk, hogy felfedezzük a
központot. Rengeteg
templom látható a városban, amelyek szorosan kapcsolódnak a
történelmünkhöz is. Itt
van például Keresztelő
Szent János székesegyház,
amely Pázmány Péter által megalapított egyetem – a már
említett ELTE elődje – temploma volt. Érkezésünkkor, épp
az orrunk előtt csukták be a kapuját, mint később kiderült
éppen tatarozzák. Szerencsénkre – amikor már délután a
kocsihoz mentünk vissza – egy fotó erejéig bepillantást
nyertünk ebbe az értékes templomba.
A
barokk stílusú székesegyházat Pázmány
Péter
kezdeményezésére Esterházy
Miklós nádor
építtette 1629 és 1637 között a jezsuiták számára. A
templom legfőbb patrónusa az Eszterházy család volt, akiknek a
síremléke a templomban látható. A templom a vallási harcok során
többször gazdát cserélt és az egyetem egységéhez tartozott. A
külső homlokzatát dór, ión és korinthusi falpillérek tagolják.
A külső fal egyszerűségét különböző méretű és formájú
ablakok, szobrok és vakfülkék törik meg, ahol egy igazi barokk
motívumot, a volutát
is
észrevettünk. A fülkékben 1680-as évekből származó apostolok
szobrai kaptak helyet. A háromszögű timpanonnal díszített
oromzatot a magas tornyok veszik körül. A díszes, faragott főkapu
fölött az üldögélő angyalokat és az Esterházyak kőpajzsát
láthatjuk.
Igaz,
csak egy rövid időre kukkanthattunk be, így is szemünk elé
tárult a belső tér legszebb része. A hatalmas fából faragott
főoltáron több szobrászmester is dolgozott, amelyet végül
1640-ben fejeztek be. Ez a négy szintes oltár három oltárképpel
rendelkezik, illetve 27 szent alakjaival díszítették. A képeken
Jézus Krisztus megkeresztelését örökítették meg. A templom
belső további ékességeit, a gyönyörű freskókat és a stukkós
díszítéseket olasz mesterek (Rosa,
Tornini és Conti)
alkották. A mennyezeti freskó egy részét Gruber
bécsi
festő festette 1700-ban. A templom 1773-ig a jezsuiták tulajdonában
maradt, majd a rend feloszlatása után 1977-től
a pozsonyi-nagyszombati érsekség
székesegyháza
lett. A
napóleoni háborúk idején lóistállónak használták, ezért
lemeszelték a falakat, de ezt később helyreállították. Ha már
felfedeztetek több jezsuita épületet, akkor ez a templom
emlékeztethet benneteket a győri
Szent Ignác-templomra, a trencséni Xavéri Szent Ferenc-templomra,
illetve a kassai Szentháromság-templomra is. Reméljük a mostani
felújítás után a templom szépségét teljes pompájában is
láthatjuk egy újabb látogatás alkalmával.
Utunkat a
14. században épült Szent
Miklós plébániatemplom
felé folytattuk, ahol éppen véget ért a mise. A jelenlévő
rengeteg ember és különböző egyházi személy miatt azt
feltételeztük, hogy egy jelentős egyházi személyiség temetési
szertartása zajlott. Szerencsére a kapuzárás előtt még meg tudtuk
nézni a templom kincseit. Ez a hely is szorosan kapcsolódik a
magyar történelemhez, hiszen 1820-ig
az esztergomi érsekség székhelye volt. A templom építését Nagy
Lajos király kezdeményezte egy korábbi román stílusú templom helyén. A
templom építése idején az épület előtti téren felépült az
Érseki
Palota,
a plébánia, és az Oláh Miklós érsek által alapított
szeminárium. A tér közepére pedig egy
Szent
József szobrot állítottak (lásd
balra fent).
A
háromhajós, kéttornyú gótikus bazilika barokk oldalkápolnákkal
rendelkezik, de az évszázadok során többször átépítették,
viszont az előterében megmaradtak az eredeti gótikus
falfestmények. A boltíven az evangélisták attribútumai és a
város címere látható. Az oldalkápolnákban az esztergomi érsekek
értékes reneszánsz és barokk reliefes sírtábláit helyezték
el. Az északi oldalhajó nyugati falán különösen értékes
gótikus epitáfium látható a 14. század második feléből. A
bazilikát Pázmány
Péter utasítására egészítették ki barokk
oldalkápolnákkal, barokk kórussal és orgonával,
valamint kicserélték a szószéket, a padokat és a padlót is.
Az
épület északi részén szintén barokk stílusban egy nyolcsarkú
kápolnát alakítottak ki, melyben láthatjuk Könnyező
Szűz Mária kegyképét.
A képet 1546
óta a város oltalmazójaként tisztelik, mert a hiedelmek szerint
először 1663-ban a párkányi csata előtt, majd a kuruc harcok
alatt többször vért könnyezett. Egyébként ez a római Szent
Elek és Bonifác templomban található kegykép másolata. Miközben
a templom további kincseiben gyönyörködtünk, az oldalkápolnákban
több esztergomi érsek barokk síremlékét fedeztük fel. A
presbitérium délkeleti felében egy román kori osszáriumot
találtak, mely Nagyszombat legrégibb szakrális építménye. Ha
erre jártok nem szabad kihagyni ezt a
több száz éves templomot, mert a benne rejtőző kincsek
építészetileg és történelmileg is párját ritkítják. Ráadásul ez a város kulturális életének is fontos
központja. Többek közt otthont ad a Nagyszombati
Orgona Napok elnevezésű
nemzetközi fesztiválnak is és ha már zene, akkor ne felejtsük
el, hogy egy jelentős zeneszerzőnk, népdal kincsünk felfedezője,
Kodály
Zoltán
az érseki főgimnáziumban érettségizett.
A
székesegyház után a város központja felé vettük az irányt.
Útközben a régi, esztétikus házak, barokk épületek
díszítéseiben gyönyörködtünk. Az óváros központi helye is
tele van szebbnél szebb építményekkel, ilyen például az
1793-ban épült copf stílusú városháza,
vagy az 1831-ben empire stílusban, Bernhard
Grünn építészmester
tervei alapján kőből épült
Ján
Palárik Színház. E
központi hely legmagasabb épülete a Tűztorony
(lásd
balra lent),
ahol ma a turisták számára információs irodát is kialakítottak
és aki kedvet kap, megnézheti a torony tetejéről a csodás
panorámát. A borús idő minket most ettől eltántorított. Az 54
méteres tornyot 1574-ben építették reneszánsz stílusban,
viszont egy tűzvész miatt 1683-ban újjáépítették. A torony
délkeleti oldalán napórát, a barokk kupola tetején pedig
aranyozott Mária szobrot láthatunk. Érdekesség, hogy a szobor
belsejében 1930-as évekből származó iratokat
találtak.
A
tér közepét a barokk stílusú Szentháromság-szobor
(lásd
jobbra fent) uralja,
melynek lábánál még mindig látható mécsesek emlékeztetnek
mindenkit a tavaly meggyilkolt szlovák oknyomozó újságíróra, Ján
Kuciakra, és menyasszonyára, Martina Kusnírovára.
Ebéd
előtt a tér mellett egy félreeső utcában meglátogattunk még
egy templomot, ahol éppen két idősebb hölgy takarított, de
kedvesen, mosolyogva beengedtek. A gótikus templom külső
homlokzata csak úgy vibrál a sárga árnyalattól, melyet Szent
Jakabnak szenteltek
a
ferencesek számára. Ennek a templomnak az építését is Nagy
Lajos király rendelte el. Közvetlenül a templom mellett található
egy kolostor is. A 17-18. században a leégett templomot
felújították Szelepcsényi György érsek támogatásával, ekkor
barokk külsőt és berendezést kapott. A homlokzaton Assisi
Szt. Ferenc és
Páduai
Szt. Antal
alakját láthatjuk. Itt található a legtöbb oltár: egy a
kápolnában, kettő a szentélyben és tíz a főhajóban. A
főoltáron Szent Jakab a felhőn lebeg egy fénykoszorúval. A
templomot átmenetileg a protestánsok is használták.
A finom ebéd elfogyasztása után a régi Zsinagógát
és a
Nyugat-Szlovákiai
Múzeumot néztük
meg. A nagyszombati zsidó közösségről 1340-ből származik az
első írásos adat, 1494-ben viszont kiűzték őket, és egészen
1783-ig vissza se térhettek. Igazából csak a 18. század közepére
alakult ki jelentősebb közösség, így csak a század végére
vált szükségessé egy reprezentatívabb zsinagóga építése. A
ma is látható épület 1891-ben
épült
Jakub
Gartner bécsi
építész tervei alapján. A jellegzetes két tornyú épület már
csak kívülről emlékeztet arra, hogy egykor ez a zsidó vallás
szentélye volt, és a
régi pompáját már csak régi dokumentumokban, fényképeken
láthatjuk. Az idő és a háborúk annyira tönkretették, hogy az
egykori funkcióját nem tudta betölteni. Az építkezés 1897-ben
ért véget, majd egészen a második világháborúig működött.
1950-ben egy vállalat megvásárolta, és lifttel ellátott két
szintes raktárrá alakította át. 1978-ban javaslat született
arra, hogy felkerüljön a nemzeti kulturális javak listájára.
1993-ban a Ján
Koniarek Galéria
galéria vásárolta meg, amely egy teljes körű felújítás után
ma is üzemelteti, és kortárs művészeti tárlatok bemutatására
használja. Emellett koncerteket és előadásokat is tartanak itt. A
zsinagóga előtt holokauszt emlékmű épült Artur
Szalatnai-Slatinski
építész tervei alapján. A fehér lemeszelt falak inkább
nyomasztóak voltak számunkra és nem éreztük azt az atmoszférát,
amit más zsinagógák látogatásakor tapasztalhattunk.
A
nagyszombati kiruccanásunkat a Nyugat-Szlovákiai
Múzeum kincseivel
zártuk, amely számunkra a nap fénypontjává vált. A múzeum egy
gazdagon díszített, gyönyörű, stukkókkal és domborművekkel
tarkított klarissza kolostorban kapott helyet, ahol földrajzi,
természeti, illetve történelmi kincsek segítségével
ismerkedhetünk a térséggel. A látogatókat 2500
m²-es kiállítási területen várják, ahol az állandó tárlatok
mellett minden évben húsz egyéb kiállítással csalogatják az
érdeklődő közönséget.
Az
épület a történelmi Magyarország első klarissza rendháza volt,
amelyet Árpád-házi Szent Erzsébet szentté avatásának emlékére
alapítottak 1238-ban. Az itt tevékenykedő apácák a ferences rend
női ágához tartoztak, akik munkájuk során nagy hírnevet
szereztek a leányok oktatásában és a szegények megsegítésében.
Ezt 1782-ig zavartalanul végezhették. A hely történetében
az újabb fordulópontot a második világháború jelentette,
ugyanis a kolostor a háború alatt amerikai pilóták rejtekhelyévé
vált. Végül múzeumot alakítottak ki benne.
A kedves fogadtatást követően
a kiállítóhely magyar munkatársa érdekes dolgokat mesélt a tárgyakról. Különösen elnyerte a tetszésünket egy régi 19.
századi zeneszekrény, amelynek hangját is hallhattuk.
A természettudománnyal
foglalkozó
gyűjteményben
megismerhettük a térség élővilágát, az őshonos és a már
kihalt állatokat. A Kis-Kárpátok geológiáját
bemutató kiállítást minden korosztálynak ajánljuk. A sport
rajongói is kedvükre nézelődhetnek az ezzel kapcsolatos termekben, ahol sportokkal kapcsolatos
kiállításon, ahol különböző sport-ereklyéket, olimpiai
egyenruhákat, sportmezeket láthatunk. A „Gótikus
város” című
tárlaton a város történelmét ismerhetjük meg. A
kiállítások részeként bepillantást nyerhetünk az apácák
munkájába is. Szerintünk az épület legszebb része a kolostor
Oratóriuma, ahol szintén jellegzetes stukkókat fedezhetünk fel.
A
népművészeti tárlat is bővelkedik látnivalóban. Itt a fazekas
műhelyek kerámia tárgyaiban, a Nyugat-Szlovákiára jellemző
népi öltözet elragadó csipkéiben gyönyörködhettünk.
A
„Kampanológiai
tárlat” is érdekes
volt számunkra, ahol harminc darabból álló haranggyűjteményt
nézhettünk meg, amelyeket Szlovákia teljes területéről
válogattak. A legöregebb 1491-ből származik. Néhányat ki is
próbáltunk, és mindegyiknek más volt a hangzása.
Nagyszombat,
vagy ahogy a környéken nevezik a „szlovák Róma”, még biztosan
tartogat számunkra látnivalót. Várnak ránk várak, kastélyok, így még biztosan visszatérünk.
Addig is reméljük beszámolónkkal Ti is kedvet kaptok, hogy
ellátogassatok ebbe a barokk szellemiségtől vibráló történelmi
városba.
Itt találtok további képeket az Egyetemi templomról
Itt a Szent Miklós templomról
Itt az Érseki Palotáról
Itt a Zsinagógáról
Itt a Szent Háromság térről
Itt a Nyugat-Szlovákiai Múzeumról.
Itt a különféle díszítőelemekről és épületrészletekről
Itt pedig a további épületekről.
