Anagniban három pápa született (IV. Sándor, IX. Gergely és VIII. Bonifác) és negyedikként III. Ince is ezer szállal kötődik a településhez. A várost többször is pápai székhelyként használták, amely az „anagni pofonnal” örökbe beírta magát a történelembe. A viharos múlt ellenére egy aranyos városkáról van szó, amely számos csodát tartogat úgy, hogy emellett élhető marad.
A megközelítés kocsival és tömegközlekedési eszközzel is lehetséges. Az utóbbi esetén a Trenitalia honlapján kell kiválasztani az Anagni Città opciót, mint úticélt, és ekkor a rendszer a vasútállomástól a városkapu szomszédságáig haladó buszozás árát is hozzácsapja a jegyhez. A Piazza Marconi és a Via Giminiani sarkán érdemes leszállni, a felszállás pedig Via dello Spizzone kék COTRAL táblájánál lehetséges. Természetesen olasz szokás szerint itt is le kell inteni a buszt, különben a megállóban hagy. A vasútállomásnál viszont a busz megvárja a vonat érkezését, ami igen jó hír.
Az egyszeri turista a leszállást követően áthalad a Ceres kapun, majd a Strada Vittorio Emanuelét érdemes követni. Innen varázslatos mellékutcácskák (lásd fent) és egészen jópofa sikátorok nyílnak (lásd lent).
Bal kéz felől találjuk majd a Barnekow palotát és jobbra a Szent András templomot. A palota lépcsőjét bőven elég megnézni (lásd lent). Amikor ugyanis éppen nyitva van, akkor az ezotériát járja végig egy adományt elfogadunk, amúgy ingyenes kiállítás. Ráadásul a palotától a városkapu irányába haladva az első bárban nagyon finom és különleges fagylaltot csinálnak.
Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy nagyon jók a városi információs táblák, amelyeken olaszul és angolul is nagyon érdekes, tartalmas leírásokat találunk az adott épületről. Ez a fenti templom és palota párosra is igaz.
Ha továbbra is a Strada Vittorio Emanuelén haladunk, akkor kibukkanunk a Piazza Cavour-ra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik Segni környékére. A térről pedig ki lehet térni a Santa Chiara templom irányába, ugyanis ez is szép (ha éppen nyitva van). A városházát viszont mindenképpen érdemes megtekinteni (lásd lent), mert a „kisváros-nagy lépcső” kombináció igazán mókás, és a hatalmas boltozott alsó rész is helyes. Ide amúgy ki szoktak települni az éttermek, és ugyan nem a legolcsóbb hely, de jót lehet ebédelni.
A városháza után már VIII. Bonifác palotája következik. Egy kisméretű erődített épületről van szó, amelyben gyönyörűen megmaradtak a középkori falfestmények. A címlapfotó is ott készült. A látogatáshoz számtalan nyelven van audioguide, ezt érdemes használni (a jegyhez jár), mert nagyon jó! A két kedvenc teremről fényképet is közlünk: a címlapfotón a korabeli solymászati szakkönyvekben feltüntetett madarak díszítik a falat, míg lent az úgynevezett „anagni pofon” termének a trónját örökítettük meg.
VIII. Bonifác pápa összetűzésbe került IV. (Szép) Fülöp francia királlyal, akinek a zsoldosai meglepték a pápát és ebben a teremben a király egyik helyi szövetségese fel is pofozta Bonifácot. A pápa lelkileg teljesen összetört, hamarosan meg is halt, majd nemsokára a francia monarchia ténylegesen ellenőrzése alá vonta a pápaságot, hiszen elkezdődött az „avignoni fogság”.
VIII. Bonifác palotája (balra fent) közelében található a székesegyház, aminek a faláról a pápa életnagyságú szobra ma is áldást oszt (jobbra fent). Bonifác politikája ugyan megbukott, de már csak ezen szobor alapján állíthatjuk, hogy egész jó kis örökséget hagyott maga után.
Tehát a székesegyház az anagni túra fénypontja. A templomba ingyenesen be lehet menni, igaz csak a kereszthajóig (lásd lent). A templom kozmata stílusú díszítése csodálatos! A Caetani kápolna, a kripta és a püspöki palotában kialakított múzeum viszont csak jeggyel látogatható, amelyet semmiképpen se hagyjunk ki. Kötelező előre foglalni, ami ezen a honlapon lehetséges.
A múzeum legszebb része igazából a kincstár. A személyes kedvencünk ez a Thomas Becket-félet ereklyetartó (balra lent), amely egy sorozat részeként készült. Szintén nagy kedvenc a 13. századi, palermói császári szövőműhelyben készített dalmatika (jobbra lent).
A székesegyház legszebb része viszont tagadhatatlanul a kripta. Látogatása 30 perces turnusokban történik, amelyeket szünetek választanak, el, hogy helyreállhasson a hely mikroklímája. A kripta egyidős a székesegyházzal, vagyis a 12. század első felében épült, a freskók viszont a 12-13. század fordulóján készültek. A látogatás előtt érdemes elolvasni a honlapon található információkat, hogy felkészülhessünk. A látvány ugyanis nagyon tömény, és ezt a csodát csak akkor tudjuk 30 perc alatt befogadni, ha már rákészültünk. Ráadásul érdemes végig kihasználni a 30 perces idősávot: a végén lehet ilyen üres tereket fotózni, mint amilyeneket mi is megörökítettünk.
Egy gasztronómiai ajánlattal zárjuk a posztot. VIII. Bonifác óriási, áldást osztó szobrával szemben található a III. Ince tér. Itt, a Piazzetta nevű vendéglátóipari egység jó áron igen finom ételeket ajánl, ráadásul mindezt garantáltan helyi alapanyagokból. Nekünk legalábbis bejött a hely, így másoknak is ajánljuk.
