Ha
már az első hivatalos királyi szerető birtokáról írtunk, akkor
soron következő posztunk egy olyan helyről szóljon, amely egy
másik különleges rekorddal büszkélkedhet: Maintenon úrnője volt
az első (és egyben utolsó) királyi szerető Franciaországban,
akiből királyi hitves is lett.
A
nászutunk első napja utazással telt, hiszen Beaumont-ból el
kellett autókáznunk a Tours melletti szállásunkhoz. Chartres
mellett mentünk el és már akkor is feltűnt a Maintenon tábla,
amely Balázsból azonnal előhozta a történészt. Persze utólag
azt is megtudtuk, hogy több filmet is forgattak itt, többek között
az eredeti Tulipános Fanfan egy részét is.
Mi
tehát mentünk a Loire-vidékre, fantasztikusan éreztük magunkat,
kokszosra nyomogattuk a fényképezőgépeinken az exponáló gombot,
és sajnos elérkezett a pillanat, amikor vissza kellett indulnunk
Versailles felé. Az aznapi programot kissé sűrűre terveztük, és
mivel eléggé lógott az eső lába, így inkább úgy döntöttünk,
hogy megváltoztatjuk az útitervet, és Fontainebleau helyett
Maintenon-ba megyünk, majd pedig több időt töltünk
Versailles-ban. Leraktuk a kocsit, miután Regina elnavigált a
parkolóhoz, és egyáltalán nem csalódtunk: Maintenon egy kis
ékszerdoboznak bizonyult.
Természetesen
itt is minden egy erőddel kezdődött, igaz nem tudni mikor vált
külön lakóhely a városfal részét képező öregtoronyból. Az
viszont már biztos, hogy a 12. század elejétől kezdve ismert
kinek a birtoka volt a terület. A 15. század második felében már
biztosan állt itt valamiféle kastély, mert egy 1509-es parlamenti
rendelet az előző tulajdonosok által emelt kastélyt is a királyi
pénzügyminiszternek adományozta a birtokkal együtt. A képbe
1674-ben került a későbbi Madame de Maintenon, leánykori nevén
Françoise d’Aubigné, aki ekkor vette meg a birtokot sok más
területtel együtt. A hölgy ekkor már XIV. Lajos törvénytelen
gyerekeinek a nevelője volt, de még nem volt viszonya az
uralkodóval. 1675-ben a királyi kegy nyilvánvalóvá vált,
ugyanis az uralkodó a nagy nyilvánosság előtt Maintenon
márkinőjének nevezte ki Françoise-t. Ettől kezdve a birtok
egyike lett azon helyeknek, ahova a király és szeretője
elmenekülhetett az udvar zaja elől. Az új márkiné pedig komoly
fejlesztésekbe kezdett.
A
kastély, amelyet megvett, még egy hagyományos, négy tornyú, zárt
négyszög alaprajzú épület volt, amelyet egy árok vett körbe.
Ezt már akkor is az Eure folyó táplálta. Az új tulajdonos
leromboltatott tornyokat, átköltöztette az istállót és
megnyitotta a park felé az addig zárt épületegyüttest. A
települést is fejlesztette, ugyanis a király engedélyezte
számára, hogy pékség, piac, kórház és iskola is üzemelhessen.
XIV.
Lajos azért is szállt meg többször a kastélyban, mivel a kert
végén haladt keresztül az a gigantikus vízvezeték, amely a
versailles-i kertek vízellátását is biztosította (volna). Ennek az
építését pedig kényelmesen lehetett felügyelni a kastélyból.
A Colbert-féle vízemelő Marlynál a Szajna vizét juttatta el
Versailles-ba, de ez kevésnek bizonyult. A kertek mellett ugyanis a
várost is el kellett látni, és miután 1684-ben kiderült, hogy az
Eures folyó 26 km-re Pontgouin-tól magasabban fekszik, mint a
versailles-i palota fő víztározójaként használt Trappes-i tó,
azonnal elkezdődött az építkezés, amely 110 kilométernyi
vezeték lefektetését jelentette. 30 ezer ember látott neki,
kétharmaduk katona volt: csatornákat kellett kivájniuk, illetve
Maintenon-nál egy gigantikus vízvezetéket is fel kellett építeni.
A nagy maintenoni vízvezeték 4600 méter hosszú lett volna, három
sor ívből állt volna, amelyből csak az elsőt építették meg. Ez 47
ívet jelent, mindegyik 13 méter széles, 14,6 méter mély
és 25 méter magas. Az alapozás 5 méteres, a pillérek 7,8×1,95×30
méteresek. A második sorozat 195 ugyanolyan ívből állt volna,
mint az első sorozat. A harmadik pedig 390 ívből, amelynek a
teljes magassága 72 méter lett volna.
Az
építkezést akadályozta, hogy járvány tizedelte a munkásokat,
1688-tól majdnem 10 évig Franciaország háborúzott, majd
elkezdődött a spanyol örökösödési háború, amely tovább
apasztotta az államkincstárt, így a nagy terv végérvényesen
megrekedt. Amint erre sor került, a király se ment többet
Maintenon-ba, és Françoise, aki ekkor már a felesége volt, mivel
sohase hagyta el a királyt, szintén örök búcsút mondott a
birtokának, így az ottani fejlesztések is leálltak. Csekély
vigasz, hogy XIV. Lajos a feleségének adományozta a vízvezeték
elkészült szakaszát.
A
kastély kápolnájában viszont ott a síremléke. Ez senkit se
tévesszen meg: Madame de Maintenon a Versailles „mögötti”
Saint-Cyr-ben halt meg, ott is nyugszik, és az akkori leánynevelde,
a mostani katonai főiskola kápolnájában lévő síremlékének a
másolatát találjuk Maintenonban.
Az
egyik francia király ezt követően visszatért Maintenonba, igaz
egy számára kevésbé kellemes pillanatban: X. Károly lényegében
itt mondott le a trónról, miután az 1830-as júliusi forradalom
elsöpörte az uralmát.
1698-ben
Madame de Maintenon unokahúgát feleségül vette a későbbi
Noailles márki, akinek a családja ekkor kapta meg Maintenon-t. A
kastély most is az övék, és pont azért, mert magántulajdon, a
belső termekben nem engedélyezték a fényképezést. Kár, mert
gyönyörűek az enteriőrök. Mi megvettük a prospektust, hogy
legyen némi vizuális emlékünk, ide pedig bemásolunk egy képet, amelyet az
egyik francia programszervezői oldal honlapjáról töltöttünk le (lásd fent).
Itt
találtok további képeket a kastélyról.
