Olaszország az európai országok közül az egyik legkedvesebb számunkra. Rengeteg itt a látnivaló, különösen a fővárosban, Rómában. A Tevere és Aniene folyók találkozásánál fekvő Urbs tele van ókori emlékkel, ami miatt 1980 óta az UNESCO Világörökség része. A történelmi központ a Tevere folyó bal partján, a 3. században épült Aurelianus-féle falak által körbehatárolt részen fekszik.
A rengeteg emlék közül most ebben a bejegyzésben az örök város egyik ókori fórumát mutatjuk be, vagyis a Forum Romanumot, amelyet 2700 éve kezdtek el kialakítani.
A rómaiak a törvénykezés, kereskedelem, jogszolgáltatás gyakorlása végett építették ki ezeket tereket. A városban körülbelül 18 hasonló nyilvános tér volt, amelyek közül a legkorábbi és a legnagyobb a Forum Romanum. Ez utóbbi a Capitolium és Palatinus domb közti eleinte igen mocsaras területen helyezkedett el. lecsapolása Lucius Tarquinus Priscus, Róma első etruszk királya nevéhez köthető, aki oszlopos csarnokokkal vetette körül.
A tér kis mérete (hosszúsága 220 m, szélessége 35-50 méter) ellenére rengeteg épületet, emlékművet emeltek rajta, legyen szó istennek szentelt templomról, vagy házról (Saturnus, Concordia, Vesta, Dioszkuroszok temploma, illetve a Regia, vagyis a volt királyi lakhely).
A város növekedésével a Forum Romanumot is bővíteni kellett, ekkor alakultak ki az oszlopos csarnokok, vagyis a bazilikák. A név azért is cseng annyira ismerősen, mert a keresztény templomok is az olyan ókori bazilikákat utánozták, mint például A Basilica Porcia, Sempronia, Opimia, vagy később a Basilica Aemilia, majd Julia. Amikor már nem volt hova tovább terjeszkedni, elkezdték építeni az úgynevezett császár-fórumokat, amelyeket manapság a Via dei Fori Imperiali két oldalán láthatunk. Ezek sorrendje a Piazza Veneziától a Colosseumig haladva: Traianus, Ceasar, Agustus, Nerva Fóruma, majd pedig Vespasianus úgynevezett Béke fóruma.
A századok során a Forum sokszor leégett, az épületeket megrongálták a földrengések, árvizek, háborúk, és a középkorban teljesen elhanyagolták. Ennek ellenére a szisztematikus feltárásoknak köszönhetően megújult, és turisták ezreinek szerencséjére sok jellegzetes épületrész megmaradt.
Manapság a Palatinus dombra és a Colosseumba is bemehetünk a Forum Romanumra vásárolt jeggyel, és ezt érdemes a Palatinusnál, vagy a Forumnál megvenni, mert itt nincs akkora sor, mint a Colosseumnál. Hétfő kivételével minden nap 9 órától 19 óráig látogatható, ami októbertől 16:30-ra módosul. December 25-én és január 1-jén zárva van.
A Forum Romanum bejárata ennek észak-keleti oldalán helyezkedik el. A biztonsági ellenőrzés után Antoninus és Faustina temploma mellett haladunk el (1), majd Caesar temploma (3) mellett lépünk rá a Szent útra, vagyis a Via Sacrára. Ezen haladtak végig a Jupiter főistennek maszkírozott hadvezérek diadalmeneteik (triumfusaik) során.
A bejárat melletti szentély jelenleg csak különleges alkalmakkor látogatható. A középkorban a San Lorenzo in Miranda keresztény templomot alakították ki benne, ugyanis a legenda szerint itt ítélték halálra Sz. Lőrinc vértanút. A mai formáját 1601-ben nyert el, de az eredetileg idősebb Faustinának, Antoninus Pius császár feleségének szentelt imahely már Kr. u. 141 után elkészült. Az ókorban a császárokat és császárnékat gyakorta istenné avatták haláluk után, így saját papsággal és templomokkal is rendelkeztek, áldozatokat mutattak be nekik, bálványozták őket. A homlokzaton láthatjuk, hogyan egészítették ki a dedikációs szöveget: ez eredetileg csak Faustináról szólt (DIVAE FAVSTINAE EX S[enatus] C[onsulto]), de a férj halála után a császár nevét is fölé írták (DIVO ANTONINO ET). Végülis gazdaságosabb megoldás, mint újabb templomot emelni. A Forum felé néző homlokzatnál érdemes megfigyelni a szintkülönbséget a barokk bejárat és a mostani talajszint között: az 1800-as évek végéig a barokk bejárat szintjéig föld borította az egész Forum Romanumot, amit a középkorban pl. birkalegelőnek használtak.
A templom mellett található a Basilica Aemilia (2). Ezt Kr. e. 179-ben építtették Marcus Aemilius Lepidus és Marcus Fulvius Nobilior cenzorok. Egy tűzvész lerombolta, majd Augustus újjáépíttette. A ma látható maradványok az Augustus-féle épület részét képezték. Ez Róma 410-es ostromakor semmisült meg véglegesen, amikor a várost meghódító gótok rágyújtották az itt székelő pénzváltókra. Ennek köszönhetően a szemfüles turista ma is láthat márványba égett pénzdarabokat, amikor a romok között sétál. Ami ma áll az épületből, az az 1930-as évek ásatásainak az eredménye. A bazilika romjait ugyanis a 16. századra szinte teljesen széthordták építőanyagként.
A Basilica Aemilia délnyugati csücskével szemben Caesar temploma (3) állt: itt hamvasztották el a diktátor holtestét és itt olvasta fel a későbbi Augustus (akkor még csak Octavianus) örökbe fogadó apja végrendeletét. Az épületet Augustus emeltette Kr. e. 26-ben, és a már istenné avatott Caesarnak dedikálta. Érdemes a Capitoleum domb felé néző oldalról bekukkantani a teljesen jelöletlen helységébe: itt mindig van virág, ugyanis az itteni oltár jelzi a helyet, ahol elégették Caesar holttestét.
Az épület előtt egy szónoki emelvényt is kialakítottak, amelyet Rostra ad Divi Julii néven emlegettek (4). A rostra a hadihajók döfőkosát jelölte. Annak köszönhető a hosszú név, hogy Augustus a Caesar temploma elé áthelyeztetett szónoki emelvényre felrakatta az Actiumi csatából származó egyiptomi döfőkosokat. Ezzel csak a hagyományt folytatta, ugyanis az eredeti Rostra (5) is döfőkosokról kapta a nevét, csak ezeket még Kr. e. 338-ban szerezték az anziói csatában. A Forumon ezzel három Rostrát is kialakítottak: egy volt közvetlenül Caesar temploma előtt, egy volt vele szemben (ez volt a császári Rostra, mellette áll Septimus Severus diadalíve), és egy harmadik a Dioszkuroszok templománál állt. Amit most látunk, vagyis a császári Rostra, igazából csak az 1933-as hiteles restaurált változata az ókorinak. Itt a szónoklatokat mindenféle fűszerezte, pl. itt tették közszemlére Marcus Tullius Cicero levágott fejét és jobb kezét.
A Basilica Aemilia szomszédságában található a Szenátus épülete, vagyis a Curia (6). A ma álló épület az úgynevezett Curia Julia, ugyanis a korábbi, és a Capitoleumhoz picivel közelebb elhelyezkedő Curia Hostiliát Publius Clodius Pulcher halotti máglyája Kr. e. 52-ben porig égette. A Curia Juliát Gaius Julius Caesar kezdte el építtetni, majd Augustus fejezte be, és Kr. u. 283-ban egy újabb tűzeset után Diocletianus császár állíttatta helyre. Annak köszönhető az épület fennmaradása, hogy a középkorban keresztény templomot alakítottak ki benne, amelyet Sz. Adorjánnak szenteltek. Az eredeti bronz kapui is fennmaradtak: ezeket Francesco Borromini a Lateráni Sz. János bazilikába vitette. A Curia mostani ajtói tehát csak a másolatai az eredetieknek. 1883-ban Rodolfo Lancianinak sikerült beazonosítania, hogy a Sz. Adorján temploma mit is rejt valójában, majd 1900 és 1937 között dolgoztak a templom visszabontásán, illetve a Curia helyreállításán. Benne az oldalt látható pódiumok arra szolgáltak, hogy szavazzanak: a határozattal egyetértők az egyik pódiumra mentek, az azt ellenzők a másikra. A szembe található emelvény a Szenátus elnökéé volt (princeps senati), illetve itt állt a Győzelem szobra.
A Curia előtt található diadalív (7) Septimus Severusé, és a császár parthus háborúinak sikerét hirdeti. A dicsőítő építmények közül ez maradt meg legjobb állapotban, a tetején eredetileg bronz szobrok álltak. A kőből készült diadalívek aránylag késői építmények. A triumfus során ugyanis csak ideiglenes épületeket emeltek, amelyeket csak a császárkorban cseréltek le a diadalmenet után időtállóbbakra. A Forumon jelenleg két diadalív található: Septimus Severusé és Titusé. Az első a Forum északnyugati, a második pedig a délkeleti végén. A diadalívek mellett viszont diadaloszlopokat is emeltek: a császári Rostra és Caesar temploma között végig ilyeneket látunk többé-kevésbé jó állapotban. Ezek közül a legépebb formában fennmaradt egyben a Forum legutolsó emlékműve is, amelyet a ravennai bizánci helytartó emelt Phokas bizánci császárnak Kr. u. 608-ban (8). A császár valószínűleg azzal érdemelte ki az oszlopot, hogy a pápának adományozta a Pantheont, persze csak azután, hogy leszedette az ezt borító arany cserepeket (illetve hosszú száműzetés után visszahívta a ravennai kormányzót). A Forum viszont ekkorra már elvesztette jelentőségét, és a gesztus egy idejétmúlt hagyományt idézett. Az oszlop majdnem 14 méter magas, a tetején rövid ideig állt Phokasról formázott szobra, de az uralkodó megdöntése után a szobrát is elérte a vég. Az oszlop már az újrahasznosítás emléke: eredetileg Diocletianus császár szobrát hordozta.
A diadaloszlopok előtt látható az, amit az ókoriak Lacus Curtiusnak neveztek (9). Ez a forum eredeti mocsaras jellegére utalt, illetve arra, hogy Mettius Curtius ellenséges hadvezér a szabin nők elrablása miatt kitört háborúskodás során a nőszöktető rómaiak ellen bosszút forralva kis híján belefulladt ebbe a bizonyos mocsárba. A terület egyébként egy császárgyilkosságról is híres: a hordszékéből kiborított Galbát a Forum ezen részén szurkálták halálra az ellenfelének katonái.
A diadaloszlopok mögött található a Julius Caesar által építtetett, de Augusztus által befejezett Basilica Julia (10). A bazilikát többször kirabolták, így csak az oszlopcsarnok, a padló és a lépcsők maradtak meg. A hármas oszlopsorral körülvett öthajós, két emeletes, 49 méter széles csarnokot bírósági tárgyalások székhelyeként használták. A tárgyalások szünetében pedig az erre tévedő emberek játékkal töltötték az idejüket, amit a lépcsőbe karcolt dámajáték jelenet is igazol.
Ha Septimus Severus diadalíve után tovább követnénk a Via Sacrát, akkor a patríciusok és plebejusok kibékülése emlékére emelt Concordia, vagyis Egyetértés temploma mellett haladnánk el (11). Ezt Kr. e. 367-ben kezdték el építeni, és a helyszűke miatt az istenszobrot tartalmazó cellát elfordították: ennek köszönheti jellegzetes, T formájú alaprajzát. A Gracchusok megölése után a forrongó indulatok lecsillapítása végett Kr. e. 121-ben újraépítették, majd Augustus és Tiberius alatt is jelentősebb javításokat végeztek rajta. Ezt követi Vespasianus temploma, vagyis az a három oszlop, ami maradt belőle (12), és a Saturnus templom impozáns homlokzata (12). Ez utóbbit évszázadokon át az állam kincstáraként is használták. A templomból ma nyolc oszlop és párkány maradt meg. A felirat egy leégés utáni helyreállításról szól: „Senatus Populusque Romanus incendio consumtum restituit.” (A római Szenátus és Nép újjáépítette, miután a tűz elhamvasztotta).
A Colosseum felé haladva viszont a Caesar templom és a Julia bazilika sarkánál érdemes betérni a Palatinus felé nyíló kis utcácskába. Itt található ugyanis a Santa Maria Antiqua templom (14), amely a legrégebbi máig fennmaradt középkori templom a Forum területén. Ezt több, mint 30 év restaurálás után nyitották meg, és a középkori Sixtus-kápolnának is nevezik a freskói miatt. A templom az első keresztény épület a Forumon, és az 5. században épült. A falára festett bibliai jelenetek a 6. században készültek. A freskók az ember teremtésétől az utolsó ítéletig ábrázolnak jeleneteket. A legértékesebb kincse a Szűz Máriát és a Gyermek Jézust ábrázoló kép. A templom túlélte a 8. századi képrombolás időszakát, majd a 847-es földrengésben megrongálódott és 1900-ig nem is hozták helyre. 1980-ban elkezdődött a restaurálása, a képek állagmegőrzésével 2004-ben készültek el.
A Forum környezetét záró Castor és Pollux templomát (15) Kr. e 484-ben szentelték fel. A rómaiak őket a Dioszkuroszoknak nevezték és nagy tiszteletnek örvendtek. A római mondák szerint ők segítették győzelemre a köztársaságot Lucius Tarquinius Superbus ellenében Kr. e. 496-ban. A templomot a Római Köztársaság alatt többször javították, Caligula császár például összeépíttette a szomszédos Palatinusszal (igaz, Claudius vissza is állította a korábbi állapotába). A templomcsarnok több alkalommal is a Szenátus üléseinek színtere volt, és a Forum egyik legremekebb épületeként tartották számon. Mára viszont csak az alapja és három korinthoszi oszlopa maradt meg belőle. Ennek a templomnak is volt gyakorlati funkciója: itt őrizték a Római Köztársaságban használatos mértékegységek mintapéldányait.
Ezzel vissza is tértünk Antoninus Pius és Faustina templomához (1), amellyel szemben található a Vesta szüzek házát (17), illetve a Vesta istennő templomát (16) magában foglaló komplexum, amit a Regia (18), vagyis a római főpap, a pontifex maximus hivatali székhelye határolt.
A Vesta szüzek több szintes házából csak a falak alja és a belső kert medencéi maradtak meg. A kör alaprajzú templom azon ősi időszak maradványa, amikor még kör alakú kunyhókat emeltek. A templom ma is látható részlete rekonstrukció: 1930-ban állították helyre. A Vesta szüzeket gyakran már gyermekként kiválasztották a papnői feladatokra, szüzességi fogadalmat kellett tenniük, és őrizniük kellett az istennő örökkön égő szent tüzét. A fogadalmukat megszegő, ártatlanságukat vesztő Vesta szüzeket büntetésül élve temették el. A feladatukat jól végző papnők azonban számos privilégiumot élveztek, s a 30 év letelte után meg is házasodhattak, tehát a szüzességi fogadalom esetükben nem a halálig tartott.
Az Antoninus Pius és Faustina temploma melletti Romulus temploma (19) nem a várost alapító Romulusnak, hanem Maxentius császár fiának a nevét viseli. Ez az egyik legjobb állapotban megmaradt épület a Forumon. A kör alakú kupolás téglaépítményt két négyszögletes melléktér és egy oszlopcsarnok egészíti ki. Kapui eredetiek, bronzból készültek, a Vespasianus-féle Béke templomában kialakította Sz. Kozma és Damján bazilika hátsó bejárataként használták. Ma a templomból lehet látni a kapuk templombelső felé eső oldalát. A bazilika különleges kincse egy 18. századi nápolyi faragvány, mely Jézus születését ábrázolja, s egy bizánci apszismozaik, amely Krisztust a narancssárga felhők előtt trónolva ábrázolja.
Ha tovább haladunk a Via Sacrán a Colosseum irányába, akkor egy pár ívből álló saroképület mellett haladunk el. Ez egy középkori piac maradványa. A piac a Nero császár-féle talajszintet mutatja, mi viszont az Augustus korabeli római kövezeten haladunk. A hirtelen változásnak az az oka, hogy Nero császár spórolni akart, amikor kiásatta a Colosseum helyén található halastavat. Az utcaszint megemelése és az új kövezet ugyanis az államkasszát terhelte, így kevesebbet kellett Nerónak költenie a saját pénzéből a halastó kiásására.
A középkori piac után rögtön elénk tárul a Forum egyik legutolsó és talán legimpozánsabb épülete: Constantinus és Maxentius császár bazilikája. A név arra utal, hogy Maxentius kezdte el építtetni, de az őt legyőző Constantinus császár fejeztette be, és stílszerűen magáról nevezte el. Az épület több feladatot is ellátott: kereskedelmi és igazságszolgáltatási helyszín volt. Három óriási kazettás dongaboltozata ma is feltűnő, ezek a boltozatok megihlették a most is látható Szent Péter-bazilika tervezőit is. Az épület magassága 35 méter volt, a tetőt arany burkolat fedte, amely eltávolítása után a régi Szent Péter-bazilika tetejét díszítette. A nyugati oldalán állt egykor Constantinus 12 méter magas fából és márványból faragott szobra. Az alkotás feje és végtagjai maradtak meg, amelyeket a Palazzo dei Conservatori épületében őriznek a Capitoliumon. A közkedvelt „macska a nagy fehér lábon” témájú naptárfotó pont Constantius lábát ábrázolja.
Innen már csak pár lépés a Róma és Vénusz Templomából kialakított Santa Francesca Romana templom, amelyet az autósok védőszentjének dedikáltak. A templom legérdekesebb emléke egy kőalap, amely állítólag Szent Pál és Szent Péter térdlenyomatát őrzi. Az Antiquarium Forense eredetileg a templom kolostora volt, ma múzeum és innen irányítják a Forum ásatásait. A Vénusz és Róma templom oszlopsora mellett pedig már a Colosseumot is látjuk.
Mielőtt viszont kimennénk a Colosseum felé, vagy felmennék a Palatinusra, áthaladunk Titus császár diadalíve alatt, amely tulajdonképpen a Forum délnyugati kapujának számít. A diadalív valójában Titus, illetve apja, Vespasianus emlékére épült, és a júdeai hadjáratuk emlékére emelte Domitianus. A 15 méter magas, 13 méter széles építmény mindkét oldalát négy féloszloppal díszítették, a belső oldalain a tényleges diadalmenet legfontosabb jeleneteit ábrázolták: Titust a diadalmenetben, illetve a zsákmányolt kincseket, többek között a menórát. A domborművek színesek voltak, de mára teljesen kifakultak. A középkorban a diadalívet a Frangepánok egyik tornyaként hasznosították, és csak 1821-ben állították vissza eredeti állapotában.
Ebbe a rengeteg ókori emléket felvonultató térbe olyan volt belépnünk, mintha visszarepültünk volna több mint 2000 évet és mi is ott sétáltunk volna a római nép és a császárok között. A romok közötti kiigazodást és a fantáziánk működését elősegítette az az útikönyv, amely a mostani állapotot ábrázoló fotóra ráhajtott fólián bemutatta mi hogyan nézett ki az ókorban. Ennek a beszerzését másoknak is ajánljuk.
A rengeteg emlék közül most ebben a bejegyzésben az örök város egyik ókori fórumát mutatjuk be, vagyis a Forum Romanumot, amelyet 2700 éve kezdtek el kialakítani.
A rómaiak a törvénykezés, kereskedelem, jogszolgáltatás gyakorlása végett építették ki ezeket tereket. A városban körülbelül 18 hasonló nyilvános tér volt, amelyek közül a legkorábbi és a legnagyobb a Forum Romanum. Ez utóbbi a Capitolium és Palatinus domb közti eleinte igen mocsaras területen helyezkedett el. lecsapolása Lucius Tarquinus Priscus, Róma első etruszk királya nevéhez köthető, aki oszlopos csarnokokkal vetette körül.
A tér kis mérete (hosszúsága 220 m, szélessége 35-50 méter) ellenére rengeteg épületet, emlékművet emeltek rajta, legyen szó istennek szentelt templomról, vagy házról (Saturnus, Concordia, Vesta, Dioszkuroszok temploma, illetve a Regia, vagyis a volt királyi lakhely).
A város növekedésével a Forum Romanumot is bővíteni kellett, ekkor alakultak ki az oszlopos csarnokok, vagyis a bazilikák. A név azért is cseng annyira ismerősen, mert a keresztény templomok is az olyan ókori bazilikákat utánozták, mint például A Basilica Porcia, Sempronia, Opimia, vagy később a Basilica Aemilia, majd Julia. Amikor már nem volt hova tovább terjeszkedni, elkezdték építeni az úgynevezett császár-fórumokat, amelyeket manapság a Via dei Fori Imperiali két oldalán láthatunk. Ezek sorrendje a Piazza Veneziától a Colosseumig haladva: Traianus, Ceasar, Agustus, Nerva Fóruma, majd pedig Vespasianus úgynevezett Béke fóruma.
Manapság a Palatinus dombra és a Colosseumba is bemehetünk a Forum Romanumra vásárolt jeggyel, és ezt érdemes a Palatinusnál, vagy a Forumnál megvenni, mert itt nincs akkora sor, mint a Colosseumnál. Hétfő kivételével minden nap 9 órától 19 óráig látogatható, ami októbertől 16:30-ra módosul. December 25-én és január 1-jén zárva van.
A Forum Romanum bejárata ennek észak-keleti oldalán helyezkedik el. A biztonsági ellenőrzés után Antoninus és Faustina temploma mellett haladunk el (1), majd Caesar temploma (3) mellett lépünk rá a Szent útra, vagyis a Via Sacrára. Ezen haladtak végig a Jupiter főistennek maszkírozott hadvezérek diadalmeneteik (triumfusaik) során.
A bejárat melletti szentély jelenleg csak különleges alkalmakkor látogatható. A középkorban a San Lorenzo in Miranda keresztény templomot alakították ki benne, ugyanis a legenda szerint itt ítélték halálra Sz. Lőrinc vértanút. A mai formáját 1601-ben nyert el, de az eredetileg idősebb Faustinának, Antoninus Pius császár feleségének szentelt imahely már Kr. u. 141 után elkészült. Az ókorban a császárokat és császárnékat gyakorta istenné avatták haláluk után, így saját papsággal és templomokkal is rendelkeztek, áldozatokat mutattak be nekik, bálványozták őket. A homlokzaton láthatjuk, hogyan egészítették ki a dedikációs szöveget: ez eredetileg csak Faustináról szólt (DIVAE FAVSTINAE EX S[enatus] C[onsulto]), de a férj halála után a császár nevét is fölé írták (DIVO ANTONINO ET). Végülis gazdaságosabb megoldás, mint újabb templomot emelni. A Forum felé néző homlokzatnál érdemes megfigyelni a szintkülönbséget a barokk bejárat és a mostani talajszint között: az 1800-as évek végéig a barokk bejárat szintjéig föld borította az egész Forum Romanumot, amit a középkorban pl. birkalegelőnek használtak.
A templom mellett található a Basilica Aemilia (2). Ezt Kr. e. 179-ben építtették Marcus Aemilius Lepidus és Marcus Fulvius Nobilior cenzorok. Egy tűzvész lerombolta, majd Augustus újjáépíttette. A ma látható maradványok az Augustus-féle épület részét képezték. Ez Róma 410-es ostromakor semmisült meg véglegesen, amikor a várost meghódító gótok rágyújtották az itt székelő pénzváltókra. Ennek köszönhetően a szemfüles turista ma is láthat márványba égett pénzdarabokat, amikor a romok között sétál. Ami ma áll az épületből, az az 1930-as évek ásatásainak az eredménye. A bazilika romjait ugyanis a 16. századra szinte teljesen széthordták építőanyagként.A Basilica Aemilia délnyugati csücskével szemben Caesar temploma (3) állt: itt hamvasztották el a diktátor holtestét és itt olvasta fel a későbbi Augustus (akkor még csak Octavianus) örökbe fogadó apja végrendeletét. Az épületet Augustus emeltette Kr. e. 26-ben, és a már istenné avatott Caesarnak dedikálta. Érdemes a Capitoleum domb felé néző oldalról bekukkantani a teljesen jelöletlen helységébe: itt mindig van virág, ugyanis az itteni oltár jelzi a helyet, ahol elégették Caesar holttestét.
Az épület előtt egy szónoki emelvényt is kialakítottak, amelyet Rostra ad Divi Julii néven emlegettek (4). A rostra a hadihajók döfőkosát jelölte. Annak köszönhető a hosszú név, hogy Augustus a Caesar temploma elé áthelyeztetett szónoki emelvényre felrakatta az Actiumi csatából származó egyiptomi döfőkosokat. Ezzel csak a hagyományt folytatta, ugyanis az eredeti Rostra (5) is döfőkosokról kapta a nevét, csak ezeket még Kr. e. 338-ban szerezték az anziói csatában. A Forumon ezzel három Rostrát is kialakítottak: egy volt közvetlenül Caesar temploma előtt, egy volt vele szemben (ez volt a császári Rostra, mellette áll Septimus Severus diadalíve), és egy harmadik a Dioszkuroszok templománál állt. Amit most látunk, vagyis a császári Rostra, igazából csak az 1933-as hiteles restaurált változata az ókorinak. Itt a szónoklatokat mindenféle fűszerezte, pl. itt tették közszemlére Marcus Tullius Cicero levágott fejét és jobb kezét.
A Basilica Aemilia szomszédságában található a Szenátus épülete, vagyis a Curia (6). A ma álló épület az úgynevezett Curia Julia, ugyanis a korábbi, és a Capitoleumhoz picivel közelebb elhelyezkedő Curia Hostiliát Publius Clodius Pulcher halotti máglyája Kr. e. 52-ben porig égette. A Curia Juliát Gaius Julius Caesar kezdte el építtetni, majd Augustus fejezte be, és Kr. u. 283-ban egy újabb tűzeset után Diocletianus császár állíttatta helyre. Annak köszönhető az épület fennmaradása, hogy a középkorban keresztény templomot alakítottak ki benne, amelyet Sz. Adorjánnak szenteltek. Az eredeti bronz kapui is fennmaradtak: ezeket Francesco Borromini a Lateráni Sz. János bazilikába vitette. A Curia mostani ajtói tehát csak a másolatai az eredetieknek. 1883-ban Rodolfo Lancianinak sikerült beazonosítania, hogy a Sz. Adorján temploma mit is rejt valójában, majd 1900 és 1937 között dolgoztak a templom visszabontásán, illetve a Curia helyreállításán. Benne az oldalt látható pódiumok arra szolgáltak, hogy szavazzanak: a határozattal egyetértők az egyik pódiumra mentek, az azt ellenzők a másikra. A szembe található emelvény a Szenátus elnökéé volt (princeps senati), illetve itt állt a Győzelem szobra.
A Curia előtt található diadalív (7) Septimus Severusé, és a császár parthus háborúinak sikerét hirdeti. A dicsőítő építmények közül ez maradt meg legjobb állapotban, a tetején eredetileg bronz szobrok álltak. A kőből készült diadalívek aránylag késői építmények. A triumfus során ugyanis csak ideiglenes épületeket emeltek, amelyeket csak a császárkorban cseréltek le a diadalmenet után időtállóbbakra. A Forumon jelenleg két diadalív található: Septimus Severusé és Titusé. Az első a Forum északnyugati, a második pedig a délkeleti végén. A diadalívek mellett viszont diadaloszlopokat is emeltek: a császári Rostra és Caesar temploma között végig ilyeneket látunk többé-kevésbé jó állapotban. Ezek közül a legépebb formában fennmaradt egyben a Forum legutolsó emlékműve is, amelyet a ravennai bizánci helytartó emelt Phokas bizánci császárnak Kr. u. 608-ban (8). A császár valószínűleg azzal érdemelte ki az oszlopot, hogy a pápának adományozta a Pantheont, persze csak azután, hogy leszedette az ezt borító arany cserepeket (illetve hosszú száműzetés után visszahívta a ravennai kormányzót). A Forum viszont ekkorra már elvesztette jelentőségét, és a gesztus egy idejétmúlt hagyományt idézett. Az oszlop majdnem 14 méter magas, a tetején rövid ideig állt Phokasról formázott szobra, de az uralkodó megdöntése után a szobrát is elérte a vég. Az oszlop már az újrahasznosítás emléke: eredetileg Diocletianus császár szobrát hordozta.
A diadaloszlopok előtt látható az, amit az ókoriak Lacus Curtiusnak neveztek (9). Ez a forum eredeti mocsaras jellegére utalt, illetve arra, hogy Mettius Curtius ellenséges hadvezér a szabin nők elrablása miatt kitört háborúskodás során a nőszöktető rómaiak ellen bosszút forralva kis híján belefulladt ebbe a bizonyos mocsárba. A terület egyébként egy császárgyilkosságról is híres: a hordszékéből kiborított Galbát a Forum ezen részén szurkálták halálra az ellenfelének katonái.
A diadaloszlopok mögött található a Julius Caesar által építtetett, de Augusztus által befejezett Basilica Julia (10). A bazilikát többször kirabolták, így csak az oszlopcsarnok, a padló és a lépcsők maradtak meg. A hármas oszlopsorral körülvett öthajós, két emeletes, 49 méter széles csarnokot bírósági tárgyalások székhelyeként használták. A tárgyalások szünetében pedig az erre tévedő emberek játékkal töltötték az idejüket, amit a lépcsőbe karcolt dámajáték jelenet is igazol.
Ha Septimus Severus diadalíve után tovább követnénk a Via Sacrát, akkor a patríciusok és plebejusok kibékülése emlékére emelt Concordia, vagyis Egyetértés temploma mellett haladnánk el (11). Ezt Kr. e. 367-ben kezdték el építeni, és a helyszűke miatt az istenszobrot tartalmazó cellát elfordították: ennek köszönheti jellegzetes, T formájú alaprajzát. A Gracchusok megölése után a forrongó indulatok lecsillapítása végett Kr. e. 121-ben újraépítették, majd Augustus és Tiberius alatt is jelentősebb javításokat végeztek rajta. Ezt követi Vespasianus temploma, vagyis az a három oszlop, ami maradt belőle (12), és a Saturnus templom impozáns homlokzata (12). Ez utóbbit évszázadokon át az állam kincstáraként is használták. A templomból ma nyolc oszlop és párkány maradt meg. A felirat egy leégés utáni helyreállításról szól: „Senatus Populusque Romanus incendio consumtum restituit.” (A római Szenátus és Nép újjáépítette, miután a tűz elhamvasztotta).
A Colosseum felé haladva viszont a Caesar templom és a Julia bazilika sarkánál érdemes betérni a Palatinus felé nyíló kis utcácskába. Itt található ugyanis a Santa Maria Antiqua templom (14), amely a legrégebbi máig fennmaradt középkori templom a Forum területén. Ezt több, mint 30 év restaurálás után nyitották meg, és a középkori Sixtus-kápolnának is nevezik a freskói miatt. A templom az első keresztény épület a Forumon, és az 5. században épült. A falára festett bibliai jelenetek a 6. században készültek. A freskók az ember teremtésétől az utolsó ítéletig ábrázolnak jeleneteket. A legértékesebb kincse a Szűz Máriát és a Gyermek Jézust ábrázoló kép. A templom túlélte a 8. századi képrombolás időszakát, majd a 847-es földrengésben megrongálódott és 1900-ig nem is hozták helyre. 1980-ban elkezdődött a restaurálása, a képek állagmegőrzésével 2004-ben készültek el.A Forum környezetét záró Castor és Pollux templomát (15) Kr. e 484-ben szentelték fel. A rómaiak őket a Dioszkuroszoknak nevezték és nagy tiszteletnek örvendtek. A római mondák szerint ők segítették győzelemre a köztársaságot Lucius Tarquinius Superbus ellenében Kr. e. 496-ban. A templomot a Római Köztársaság alatt többször javították, Caligula császár például összeépíttette a szomszédos Palatinusszal (igaz, Claudius vissza is állította a korábbi állapotába). A templomcsarnok több alkalommal is a Szenátus üléseinek színtere volt, és a Forum egyik legremekebb épületeként tartották számon. Mára viszont csak az alapja és három korinthoszi oszlopa maradt meg belőle. Ennek a templomnak is volt gyakorlati funkciója: itt őrizték a Római Köztársaságban használatos mértékegységek mintapéldányait.
Ezzel vissza is tértünk Antoninus Pius és Faustina templomához (1), amellyel szemben található a Vesta szüzek házát (17), illetve a Vesta istennő templomát (16) magában foglaló komplexum, amit a Regia (18), vagyis a római főpap, a pontifex maximus hivatali székhelye határolt.
A Vesta szüzek több szintes házából csak a falak alja és a belső kert medencéi maradtak meg. A kör alaprajzú templom azon ősi időszak maradványa, amikor még kör alakú kunyhókat emeltek. A templom ma is látható részlete rekonstrukció: 1930-ban állították helyre. A Vesta szüzeket gyakran már gyermekként kiválasztották a papnői feladatokra, szüzességi fogadalmat kellett tenniük, és őrizniük kellett az istennő örökkön égő szent tüzét. A fogadalmukat megszegő, ártatlanságukat vesztő Vesta szüzeket büntetésül élve temették el. A feladatukat jól végző papnők azonban számos privilégiumot élveztek, s a 30 év letelte után meg is házasodhattak, tehát a szüzességi fogadalom esetükben nem a halálig tartott.
Az Antoninus Pius és Faustina temploma melletti Romulus temploma (19) nem a várost alapító Romulusnak, hanem Maxentius császár fiának a nevét viseli. Ez az egyik legjobb állapotban megmaradt épület a Forumon. A kör alakú kupolás téglaépítményt két négyszögletes melléktér és egy oszlopcsarnok egészíti ki. Kapui eredetiek, bronzból készültek, a Vespasianus-féle Béke templomában kialakította Sz. Kozma és Damján bazilika hátsó bejárataként használták. Ma a templomból lehet látni a kapuk templombelső felé eső oldalát. A bazilika különleges kincse egy 18. századi nápolyi faragvány, mely Jézus születését ábrázolja, s egy bizánci apszismozaik, amely Krisztust a narancssárga felhők előtt trónolva ábrázolja.Ha tovább haladunk a Via Sacrán a Colosseum irányába, akkor egy pár ívből álló saroképület mellett haladunk el. Ez egy középkori piac maradványa. A piac a Nero császár-féle talajszintet mutatja, mi viszont az Augustus korabeli római kövezeten haladunk. A hirtelen változásnak az az oka, hogy Nero császár spórolni akart, amikor kiásatta a Colosseum helyén található halastavat. Az utcaszint megemelése és az új kövezet ugyanis az államkasszát terhelte, így kevesebbet kellett Nerónak költenie a saját pénzéből a halastó kiásására.
Innen már csak pár lépés a Róma és Vénusz Templomából kialakított Santa Francesca Romana templom, amelyet az autósok védőszentjének dedikáltak. A templom legérdekesebb emléke egy kőalap, amely állítólag Szent Pál és Szent Péter térdlenyomatát őrzi. Az Antiquarium Forense eredetileg a templom kolostora volt, ma múzeum és innen irányítják a Forum ásatásait. A Vénusz és Róma templom oszlopsora mellett pedig már a Colosseumot is látjuk.
Mielőtt viszont kimennénk a Colosseum felé, vagy felmennék a Palatinusra, áthaladunk Titus császár diadalíve alatt, amely tulajdonképpen a Forum délnyugati kapujának számít. A diadalív valójában Titus, illetve apja, Vespasianus emlékére épült, és a júdeai hadjáratuk emlékére emelte Domitianus. A 15 méter magas, 13 méter széles építmény mindkét oldalát négy féloszloppal díszítették, a belső oldalain a tényleges diadalmenet legfontosabb jeleneteit ábrázolták: Titust a diadalmenetben, illetve a zsákmányolt kincseket, többek között a menórát. A domborművek színesek voltak, de mára teljesen kifakultak. A középkorban a diadalívet a Frangepánok egyik tornyaként hasznosították, és csak 1821-ben állították vissza eredeti állapotában.
Ebbe a rengeteg ókori emléket felvonultató térbe olyan volt belépnünk, mintha visszarepültünk volna több mint 2000 évet és mi is ott sétáltunk volna a római nép és a császárok között. A romok közötti kiigazodást és a fantáziánk működését elősegítette az az útikönyv, amely a mostani állapotot ábrázoló fotóra ráhajtott fólián bemutatta mi hogyan nézett ki az ókorban. Ennek a beszerzését másoknak is ajánljuk.
