Blogunk
egy éves lett, és miközben átnéztük az írásainkat rájöttünk,
hogy van egy restanciánk. Egy évvel ezelőtt ígértük, hogy külön
posztban írunk a Magyarországon található Árpád-kori
templomokról, köztük egy igazán a szívünkhöz közel állóról,
amely nincs is messze Budapesttől. Az eddig felkeresett Árpád-kori
templomokról végül külön-külön írtunk, és most ideje
közreadni beszámolónkat a tavaly ekkortájt
meglátogatott templomról
is.
2017. november végét Aszódon
töltöttük a szüleimmel és egyik nap megmutattam Balázsnak a
szomszédos Hévízgyörk legrégebbi templomát, vagy ahogy az itt
élők nevezik: az Öregtemplomot.
A
Pest
megyében, pontosabban a Gödöllői-dombság keleti lejtőin
elterülő falu múltjához szorosan kapcsolódik ez az Árpád-kori
templom. Persze a
település nem csak erről híres: a lankás, domboktól ölelt
Galga-mente még napjainkban is igen sokszínű népi kultúrát
őriz, így Hévízgyörknek is fontos a kulturális élete.
Rendszeresen megszervezik például a szüreti mulatságot, illetve a
Hévízgyörki
Asszonykórus 1969
óta lép fel országszerte és külföldön.
A Cserhát-vidékéhez tartozó
Galga-mente az Északi-középhegység és az Alföld átmeneti
sávjában helyezkedik el. A területen hamar megfordultak az
emberek, ugyanis már az őskorban is lakták: a rézkortól a
későbronz koron át többek
között a kelta és
szarmata törzsek is nyomot hagytak errefelé.
Az 58 kilométer hosszú
Galga-patak (Becske határában ered, és Jászfényszaru határában
ömlik a Zagyvába) változatossá tette ezt a vidéket. A vidék
szépségét a meredek patakpart, a dombok és a sík részek adják.
A gazdag termőföld a növénytermesztésnek, illetve az
állattartásnak is kedvezett, így sűrűn lakott települések
(Becske, Nógrádkövesd, Galgaguta, Acsa, Püspökhatvan,
Galgagyörk, Galgamácsa, Aszód, Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz,
Tura, Boldog, Jászfényszaru) alakultak ki.
A talált leletek ellenére máig
sok a tisztázatlan kérdés a terület középkori topográfiáját
illetőleg, hiszen ebben az időben három Györknek nevezett helység
is létezett (a mai Hévízgyörk, Vámosgyörk, Galgagyörk). A 14.
és a 15. századból származnak az első olyan írásos emlékek,
amelyek már utalnak a falu nevére (Gyerk), de az első pontos
említés egy 1565-ből származó adóösszeírás-töredéken
olvasható: itt szerepel a
Hewyzgeork
megnevezés. A területet ekkoriban – egymás után – több
család is birtokolta: a Fornak és Pohárnok család után a
Rozgonyiak, de megemlíthetjük a Bornemisszákat is.
A 16. század második felében
elég hosszú ideig
nincsenek források a településről, ami arra utal, hogy a falu
rövid időre elnéptelenedett, vagy drasztikusan lecsökkent a
lakosság. A folyamat a tizenöt éves háború után fordult meg. A
település az 1700-as években a bujáki, és részben a hatvani
uradalom része lett, hogy igen gyorsan betagozódjon a helyi
hatalmasság, a Grassalkovich
család birtokaiba. Ekkoriban Hévízgyörkre
is Nógrád megyéből érkeztek betelepülők.
Hévízgyörk az én szívemhez
is hozzánőtt, még ha nem is éltem a faluban. Aszódi lakosként
ugyanis gyakran jártam itt: sokat kirándultunk, kerékpároztunk a
környéken, pl. a Györki
tóhoz, amely jó
helyet biztosít horgászásra, pihenésre.
A falu életében a vallás is
fontos szerepet játszik. Ma három felekezet hívei négy templomot
használnak, amely közül három műemlék.
A falu fő nevezetességét jól
kitáblázták, de a helyiek is szívesen útba igazítanak. A
templomkapu kulcsát a szomszédtól kérhetitek el. Amúgy könnyen
odatalálhatunk a falu címerében
is megjelenő Öregtemplomhoz,
hiszen a
füves domb tetején álló épület fehéren virító homlokzatát
messziről fel lehet ismerni. A romantikus hatást növeli a
gondozott – gyümölcsfákkal, szőlőtőkékkel tarkított –
templomkert. Mi a szüret utáni időszakban látogattuk meg a
helyet, de a hangulat mindig garantált.
A kápolna nagyságú templom
román kori, amelyen gótikus átépítések is történtek. Például
ilyenek a sekrestye ma már nem látható csúcsíves ablakai,
amelyek létezéséről Arányi Lajos kutatástörténetéből
tudhatunk. Ő készítette a műemléki leírást és az alaprajzot
is a templomhoz. Itt lent a sekrestye falazatának az egyik részletét láthatjátok.
Az épület első írásos emléke
1472-ből származik, ekkor a templomot még Szent Péternek
szentelték.
Később, egy másik feljegyzésben a 4 forintos, Szent Márton
adójának nevezett egyházi adó már
a
templom mai védőszentjének nevére utal.
Az
1600-as
években a reformátusok birtokolták a helyet, amely 1662 és 1666
között lett újra a katolikusoké. Ezt követően a lakók egyházi
tizedét már a katolikus egyház szedte. 1675-ben a Pongrácz-féle
térkép már templomos helynek jelöli Hévízgyörköt.
A
törökök uralma alatt a település elnéptelenedett, így a
templomot se tartották karban. A teteje megrongálódott, de a
torony megmaradt. Az 1700-as évektől egy kövekből épült,
szögletes tornyú, sekrestyével bővített templom állt itt. Bag
leányegyházaként a templomot 1733-ban helyreállították, és
1746-tól hivatalosan is Szent Márton a védőszentje. 1771-ben egy
villámcsapás okozott károkat, és ekkor hiába hozták rendbe
Grassalkovich Antal özvegye, Klobusiczky Teréz segítségével, a
későbbi karbantartásával viszont
már
nem törődtek. A 18. és 19. század során
a
templomot folyamatosan
használták,
de a romló
állapota miatt már egy új templom építésére volt szükség. Az
új épület az 1930-as évekre készült el, így ekkor az
Öregtemplom elveszítette funkcióját. 1945-ben bombatalálat is
érte, így az 1958-as írásokban már romtemplomként említik,
ahol romos falakról, sisak nélküli toronyról, illetve a romos
oromfalú szentélyről írnak.
A
lakosok, a plébánia, a régészek, kutatók nem hagyhatták, hogy a
templom teljesen eltűnjön, így 1985-ben új korszak indult a
templom életben. A Szent
Márton Alapítvány emblémájával
ellátott táblán olvashatunk a templom restaurálásról. A
felújítás legfőbb szellemi irányítója és gondozója Pálos
Frigyes prépost,
plébános volt. A felújítási projekt lelkes segítője volt
Holnapy
Dénes
és Pongrácz
Attila ifjú
építész jelölt,
illetve az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója, dr.
Asztalos István.
Az igazgató Tari
Edit
régészt kérte fel a kutatáshoz, feltáráshoz. Két ács
szakiparos vállalta az ácsmunka kivitelezést: édesapám Kiss
Viktor,
és Balázs Vendel.
Az asztalosmester Hartmann
Ferenc
volt. Két iparművész – Félegyházi
Károly, Ozsváry Csaba
– készítette az ötvös és kovács munkákat. Nem utolsó sorban
a falu lakói is segítettek az építési munkálatok alatt. A
felújítás 1988-ig tartott, az
épületet november 13-án, a Szent Márton napját követő vasárnap
szentelték fel.
A
munkálatok során sok lelet került elő, hiszen a templom körül
feltárták a temetőket és a templom megmaradt részeit is. A föld
mélyén 26 középkori szarmata temetkezőhelyet találtak, ezek
közül csak hat maradt meg teljesen. A sírokban csontokat,
szerszámokat, kerámia tárgyakat, ékszereket, ruhadíszeket,
üveggyöngyöket és még sorolhatnánk mi mindent találtak. Egy
kemencét is felfedeztek a templom épületén belül, ami egy
rendkívüli középkori ritkaság, hiszen a kemencét jellegzetesen
nem templomban építettek. Nagy valószínűséggel ebben a miséhez
szükséges kenyeret, ostyát sütötték.
A
templom keletelt, de hossztengelye északra négy fokot eltér a
csillagászati kelettől. Ahogy Velemér kapcsán is említettük, a
keletelés nem a pontos kelet-nyugat irányt jelentette, hanem az
építészek abból indultak ki, hogy a védőszent ünnepén hol
kelt fel a nap. Ez pedig az év során mindig változik. Az egyhajós,
kváderkövekből és téglából emelt épület nyugati homlokzata a
kettős hódfarkú cserépfedésű templomtoronnyal kezdődik,
melynek csúcsán a kettős bronz kereszt egy vörösréz
toronycsúcson látható. További kettős kereszteket a hajó és a
szentély tetőgerincén helyeztek el. A torony négyzet alakú és
felfelé keskenyedik. A tornyon eleinte kosáríves záródású,
zsalugáteres ablakok voltak, amelyeket három keskeny nyílászáróra
cseréltek. A falak közel egy
méter vastagak. A kétszárnyú bejárati ajtót kőkeret
szegélyezi, de déli oldalról is megközelíthetjük a templom
belsejét. Itt az ajtót egy míves és négyszögletű, Szent
Mártont
ábrázoló bronzrelief díszíti. A feltáráskor talált gótikus
támpilléreket részlegesen befalazták a templom falába.
Az
épület belseje tizenhét méter hosszú, hét és fél méter
széles. A karzat fából készült és a szintén fából ácsolt
lépcsőn fel lehet menni a toronyfülkébe. A falak fehérek és
vakoltak, régebben freskók díszítették. A szentélynél a török
korból származó freskótöredékeket sikerült megmenteni.
A
szentélyben egy barokk oltár alapozásának a maradványait
is felfedezték az újjáépítés során. A ma látható tömboltár
a maga egyszerűségében illik a templomhoz. A dongaboltozatú
szentély alacsonyabb és kisebb a hajónál, innen egy félköríves
kőkeretes román stílusú ajtón keresztül jutunk be a
szabálytalan négyszög alaprajzú sekrestyébe, ahonnan egy feljáró
vezet a szószékre. A sekrestye oldalát és a torony sarkait
támpillérek alkotják. A falak itt már csak 50 cm vastagok.
A
szentély egyik fali mélyedésében fedeztük fel a mise kellékeit.
A
fény három, kőkeretes, osztás nélküli, rézsűs ablakon
szűrődik be.
A
szószéktől balra, a falon láthatjuk egy egyszerű keretben a
Szent Mártont bemutató restaurált oltárképet. A keret oromzatán
fából készült, festett, 48 cm magas szobrok állnak. Az alakok
Jézus
Krisztust, Szent Erzsébetet és
Alexandriai Szent Katalint
ábrázolják,
illetve a képkeretre még megfaragták
a gipsszel borított, festett fából készült 70 cm magas Szent
István és
Szent László alakját is.
Mindegyik szobor barokk és az 1700-as évekből származnak. A
szentély felé haladva felfedeztük a restaurált rózsaszín
homokkőből készült, 16-17. századi keresztelő medencét, amely
fölött aranyozott, háromkarú gyertyatartó látható. E fölött
találtuk a faragott, festett, népi hagyományokat idéző, szintén
barokk Pietát.
A templomhajóban egyszerű, ácsolt padokon ülhetnek a hívők és
a látogatók. Ma is tartanak itt esküvőket, ünnepi
alkalmakkor pedig szentmiséket.
Szeretjük az olyan templomokat,
amelyeknek érdekes múltja van. Ezek közül különösen a
szívünkhöz nőttek az Árpád-kori templomok, amelyek felfedezését
fontosnak tartjuk. Aki további információkra kíváncsi a
hévízgyörki Öregtemplom kapcsán, annak ajánljuk A
hévizgyörki középkori templom. Szerk.:
Asztalos István. Aszód, Petőfi Múzeum, 1989. kiadványt, amely az
aszódi Múzeumi
Füzetek
sorozat 39. száma.
Amúgy, aki
beolvassa a kerítésre kihelyezett QR kódot, az a templom
történetéről helyben is kap információkat.
A
templomról készült további képeket itt találjátok.
