Cornaro Loggia és Odeon

Az ókori kőszínházak helyét évszázadokig ideiglenes piaci díszletek vették át, majd kialakultak az állandó, igaz még fa struktúrák (lásd a londoni Globe színházat). A modern színházépítészet egyik kiemelkedő példája az Andrea Palladio-féle vicenzai Teatro Olimpico (1585). Amennyiben modern kőszínházról beszélünk, úgy az elsőség viszont a padovai Cornaro Loggiát és Odeont illeti (1524-1530). Nagy különbség, hogy ez utóbbi egy mecénás baráti körének épült, a Teatro Olimpico viszont egy népesebb közönség számára készült.
A padovai telephellyel rendelkező velencei kalmár és mezőgazdasági vállalkozó, Alvise Cornaro 1534-re építtette fel a veronai Giovanni Maria Falconetto tervei alapján a ma is álló Loggiát. Az volt a célja, hogy az akkor még külvárosi villának számító telken emeljen egy az ókori építészeti előírásoknak megfelelő állandó díszletet, ami lehetőséget biztosítana szabadtéri színházi előadások megrendezésére. A humanizmus eszméi mellett az irodalmi érdeklődés is erre ösztönözte a megrendelőt, hiszen szoros kapcsolatban állt a Padova környéki parasztok nyelvét használó, de kiművelt témákat is feldolgozó Angelo Beolco drámaíróval, ismertebb nevén Ruzantéval. A drámák Plautus és Arisztofanész munkáin alapultak, de a Padova-környéki parasztok humorát adták vissza, így ezek egyszerre voltak klasszikus formákat követő és népies alkotások. Ennek a kapcsolatnak a felelevenítéseként a helyszínen nyaranta máig előadják Ruzante műveit.
A loggia eredetileg egy szintes volt, a felső rész 1524 után készült el. Valószínűleg 1530-ra datálható a loggiától jobbra lévő Odeon épülete, amely a művelt beszélgetések színteréül szolgált. Eredetileg az Odeonnal szemben is volt egy épület, de ebből mára nem maradt semmi, így a komplexum aszimmetrikusnak tűnik. A telek egészen 1968-ig magántulajdonban maradt, amikor az utolsó tulajdonos végrendeletileg a padovai önkormányzatra hagyta. Az udvaron található két épületet akkor restaurálták, és megnyitották a látogatók előtt. A Sz. Antal Bazilika felé néző homlokzat viszont máig magánlakásokat rejt.

A Loggia felső szintjén Vénusz, Diana és Apolló szobrát látjuk, az ablakok egy olyan térbe nyílnak, ahova nem lehet bejutni. A klasszikus építészeti előírásoknak megfelelően az ívek és az istenszobrok szintje között van egy párkányzat, amelyet egy jón fríz is díszít. Az alsó szinten viszont az ívek között dór fél oszlopokat láthatunk.
A színpadra lépve a mennyezeten mitológiai jeleneteket ábrázoló freskókat találunk.

Az Odeon bejáratát két oldalról a Holdat/éjszakát és a Napot/nappalt ábrázoló hamis ablakok szegélyezik. Bent csak az alsó szint látogatható, és egy nyolc oldalú középső teremből nyílnak a változó méretű helységek. Ezek pontos funkciója ismeretlen, csak az egyik távoli csücsökben található szoba esetében feltételezhető, hogy ott zajlottak a padovai tudós társaság, vagyis az Accademia degli Infiammati (A felhevültek akadémiája) ülései.

A nyolcszögletű terem freskóit Gualtiero Padovano-nak tulajdonítják, akit érezhetően inspiráltak a Nero császár-féle római Domus Aurea freskói. Ezeket a motívumokat grotteschéknek hívjuk, ugyanis az 1500-as években már betemetett barlangoknak (grottéknak) tűntek a frissen felfedezett császárkori helységek, így ezek freskóit is barlangi motívumként kezdték emlegetni.
A környező termekben a vidéki életet és élővilágot ábrázoló stukkókat, freskókat láthatunk. A tájképeket az amszterdami Lambert Sustrisnak tulajdonítják, aki az 1530-as években Rómában, Velencében és Padovában volt aktív. A stukkókat valószínűleg Tiziano Minio készítette a Loggiát tervező Falconetto fiaival.

Ez a kis reneszánsz gyöngyszem mindenképpen megéri a látogatást. Minden fél órában idegenvezetéssel lehet megtekinteni. Aki kiváltja a számos kedvezményre feljogosító Padova Cardot, annak mindez ingyenes.

A képeket nagy felbontásban itt látod.