A középkori városigazgatás és jogszolgáltatás helyszínei Padovában

A turista Olaszország-szerte találkozik olyan szavakkal, amelyek a középkori városok működésével függtek össze. Ezzel a poszttal a padovai példán keresztül próbálunk segíteni  értelmezni ezeket a kifejezéseket.

Itália jellegzetes középkori államformája volt a városállam, vagyis a comune. Manapság ez a szó az önkormányzatot jelöli. Élén különféle választott tisztviselők álltak (a capitano del popolo, vagyis a nép kapitánya, illetve a podestà, tehát a polgármester), amíg a tartományi államok be nem kebelezték őket. Padova esetében a Velencei Köztársaság térnyerése vetett véget a város függetlenségének. A comune sohase volt igazi köztársaság, az irányítás mindig a vagyonos rétegek kezében összpontosult.

A független comunék irányítását általában megszerezte egy ember, és kialakította a signoriát. Ez egy olyan személy uralma, aki látványosan, vagy magát magánembernek álcázva lényegében zsarnokként igazgatta a várost. A korábbi köztársaság-kori irányító testületeket viszont tovább is működtette a látszat fenntartása érdekében. Padova esetében a signore a Carrarák családjából származott.

A Carrarák várából mára csak pár épületrészlet maradt, a jobb oldali óratorony volt eredetileg a rezidenciájuk keleti kapuja (lásd fent). Az óra a csillagjegyeket is mutatja és mostani formáját 1436-ban nyerte el. Hosszas restaurálás után 2010 óta újra mutatja az időt. Miután a Carrarák uralmának leáldozott, és Velence kiterjesztette az igazgatását a városra, a Carrarák palotájából lett a Palazzo del Capitanio, vagyis a köztársaságot képviselő tisztviselő hivatala.
A bal oldali Loggia del Consigliót a városi tanács számára kezdték el építeni 1496-tól, de sohase fejezték be. A városok élén sokféle tanács állhatott: a Vének Tanácsa, a Nagytanács, vagy a kisebb taglétszámmal dolgozó testületek, mint pl. a velencei Tízek Tanácsa. Padovában a Nagytanács elnevezés dívott.

Amikor a Velencei Köztársaság is elbukott, akkor a loggiában az osztrák katonai parancsnokság kapott helyet, innen a másik neve: Loggia della Gran Guardia, vagyis a Nagy Őr loggiája.

Padovában három tér határolja a város fontos épületeit: a Palazzo del Capitanio és a Loggia del Consiglio a Piazza dei Signorin, tehát az Urak terén áll. Innen egy rövid utcán jutunk el a Piazza della Fruttára, tehát a Gyümölcs terére, amely a hagyományos gyümölcsvásárról kapta a nevét. A térre néz a Városháza középkori szárnya, és a Torre degli Anziani, vagyis  a Vének tornya. A sok városi torony közül 1215 után ebből lett az önkormányzatiság jelképe, hiszen ennek a tetején lengett a város zászlója. Az épület manapság is a városháza része, amit jelentős mértékben átépítettek az 1920-as években.

A Városháza mellett található a Palazzo della Ragione épülete, amely elválasztja egymástól a gyümölcspiacot a középkori gyógynövények piacától, tehát a Piazza delle Erbétől.
A Palazzo della Ragione a törvényszéki palota szerepét töltötte be a XVIII. század végéig. 1797-ben egy vihar jelentős károkat okozott benne, és a helyreállítási munkákat követően a népünnepélyek helyszínévé vált. A földszinten kialakított fedett piac máig működik.

Az épület mostani formáját több átalakítás után nyerte el, de az eredeti 1219-es épület főbb jellegzetességei nem változtak. Máig négy lépcsőn mehetünk fel az első emeletre. Ezt eredetileg több részre osztották, és csak 1306 és 1309 között alakították ki Giovanni degli Eremitani ágostonrendi szerzetes tervei alapján a ma is látható boltívet, illetve az egybenyitott fenti teret.

 

Az eredeti freskókat Giotto készítette, de ezek elpusztultak az 1420-as tűzvészben. A most látható képeket Pietro d'Abano padovai filozófus, asztrológus és orvos irányításával  készítette Niccolò Miretto és Stefano da Ferrara. A több, mint 200 folyóméternyi freskó 12 részre osztható. Mindegyik részben találunk egy apostolt, az aktuális hónap, csillagjegy, és bolygó allegóriáját, amelyeket kiegészítenek a jellegzetes munkák és csillagképek. A freskó legalsó sávjában a város védőszentjei, az egyház doktorai, és az erényeket ábrázoló alakok is szerepelnek.

A terem nyugati végében találhatjuk Gattamelata hadvezér lovának a fa modelljét, amely a Donatello-féle Gattamelata lovasszobor előtanulmányaként készült. A terem keleti végében van egy Foucault-inga, illetve két szfinx, amelyeket a város szülötte, a híres egyiptológus, Giovan Battista Belzoni küldött haza az egyik ásatásáról.