Güssing és Körmend, avagy a Batthyányiak nyomában

Az őrségi barangolásunk után elindultunk az egyik híres magyar család, a Batthyányiak nyomába. Tagjaik között sokan örvendenek széles ismeretségnek, sokuk nevéhez köthetők jelentős tettek. Életük, munkásságuk több országot érintett, így ebben a blogbejegyzésben az osztrák területen álló egyik váruk, illetve egyik magyar kastélyuk kincseit mutatjuk be.
 

Először a határtól nem messze, a Szentgotthárdtól 18 km-re fekvő kisváros, Güssing – magyar nevén Németújvár – felé vettük az irányt. A korábban Vas vármegyéhez tározó település dombon álló vára már messziről a szemünk elé tárult.

A vár egy meredek gyalogúton közelíthető meg, igaz egy euróért siklóval is felmehetünk. Szerintünk a panorámáért megérte, hogy a nehezebb útvonalat választottuk.

Már a 11-12. században tudták, hogy ez a vulkáni csúcs előnyös helyszín egy erőd számára. A terület II. Géza király adománya volt Wolfer gróf számára, aki a fából készült vár mellé kolostort építtetett a bencések számára. Később III. Béla elvette a birtokot és új kővárat emeltetett, amely bizonyította jelentőségét a tatárjárás során. A vár 1270-től a stájer grófok kezére került, de állandó ingadozásuk a magyar királyok és osztrák hercegek között egészen 1327-ig folytatódott, amikor Károly Róbert végre tiszta helyzetet teremtett. A törökök ellen is védővárként használták, így a falait megerősítették, a tornyot és a kápolnát összekapcsolták a várral. II. Lajos uralkodása során már királyi kézben találjuk, viszont az uralkodó az erődöt és a birtokhoz tartozó hatvan falut Batthyány Ferencnek ajándékozta. Ezt követően egymást váltják a Batthyányi Boldizsárok és a Ferencek, akik nagy szerepet játszottak a vár történetében, ugyanis itt egy virágzó kulturális központot hoztak létre. 1582-ben még egy nyomda alapítását is támogatták, ahol három év alatt 16 könyvet adtak ki, amelyek között nyolc magyar nyelvű volt. Ebben a nyomdában látott napvilágot Clusius híres botanikai szakszótára is, aki itt végezte kutató munkáját.

A Batthyány család a Rákóczi-szabadságharc alatt a Habsburgok mellett állt, így a várat békén hagyták, de sajnos a későbbi századokban romlásnak indult. Berendezéseit elszállították, az ablakokat befalazták, majd a család Körmendre költözött. Végül a 20. században Batthyány Iván kezdte meg a vár felújítását.

Miután felsétáltunk a várhoz, a szépen rendezett várudvaron fotóztunk, majd először a 15. században épült Havas Boldogasszony várkápolnához mentünk. Ennek külső falain a Batthyány család halotti címerpajzsai láthatóak. A gótikus belső, illetve az eredeti fa oltár lenyűgözött minket. Ez utóbbi Máriát jeleníti meg, a mellékoltár faragott alakjain Szent Rókus, illetve Szent Norbert ismerhető fel.

A vármúzeum három szinten keresztül ismerteti a tulajdonosok mindennapjait. A szűk várudvar után a lépcsőkön keresztül juthatunk el az alagsorba, ahol egy ódon konyhát pillantottunk meg. A hatalmas, szabad-kéményes tűzhely és régi konyhai eszközök segítségével biztosan finom ételeket készíthettek. A hajdani cukorsütöde másolata és a kápolna alapjai is itt láthatóak. A kápolnára utaló jelek közül boltozatgerincekre, egy újgótikus oltárra, tumbára, vagyis síremlékre figyeltünk fel.

A vár többi terme építészetileg is egyedülálló, amelyek késő gótikus, illetve reneszánsz stílusjegyekkel rendelkeznek. A földszinten közvetlenül a várkápolna fölött, egy magas támlájú székekkel körülvett hatalmas asztal áll a központi helyen: ezen feltüntették azt is, hogy egykor ki hol ült. Az egykor műteremként használt „Ősök terem” portréi címerei szintén a Batthányi családra utalnak. A török időkből származó relikviák, zászlók is figyelemre méltóak.

A helyiség távolabbi részében felfedeztünk néhány kiállított tablót, melyeken a ma élő közel 60 tagból álló Batthyányi leszármazottról olvashattunk. A családi fotók igazolják, hogy rendszeresen találkoznak, még ha különböző országban élnek. Egy ideig még elnézegettük az esküvői- és csoportképeket, majd folytattuk utunkat a többi terem felé. Az Ősök Termének előterében egy részletes családfa mutatja be Batthyány család összes tagját, majd 141 lépcsőfokon felkapaszkodtunk a toronyba, ahol szép látvány tárult elénk. Ezt sajnos képekkel nem tudjuk alátámasztani, ugyanis a galambok ellen védő rácsok megakadályozták bármiféle értékelhető fénykép elkészítését.

A többi terem múzeum-szerűbb, ahol a dísztárgyak, festett poharak, porcelántányérok, festmények ámulatba ejtettek minket. Néhány közülük felkeltette a kíváncsiságunkat: egy 1535-ből származó Lucas Cranach portré, egy 16. századból való Barthel Bruyn portré, egy Batthyány címerrel ellátott feltámadási oltár, amely Szalónak várából származik. A távol-keleti tárgyak, játékok között egy drága elefántcsont sakk-készletet is találtunk.

A fegyverteremben a barokk és reneszánsz tárgyak mellett egy hatalmas billiárd asztal, régi fegyverek, illetve harci eszközök is megtalálhatóak. A vallással kapcsolatos gyűjtemények között az egyik legérdekesebb tárgy szerintünk a pelikánnal díszített úrnapi oltár, de papi öltözetet, mise tartozékokat is láthattunk.

1999-től a második emeleti részekben új kiállítóhelyiségeket alakítottak ki, amik szintén bővelkednek kincsekben. Itt található Ausztria legteljesebb és Európa szerte híres öntöttfém gyűjteménye. Megismerhetjük a fémöntés munkafolyamatait, láthattunk dísztárgyakat, munkaeszközöket és műtárgyakat is. A gyönyörű kályhák mellett az ékszerek csak öregbítik a gyűjtemény hírnevét.

A vár tulajdonosai szenvedélyesen űzték a vadakat, így az egyik teremben vadászati tárgyakat, preparált állatokat nézhettünk meg: hazaiakat és egzotikusakat egyaránt. Az agancsból készített csillárok impozánsak. 1999-ben az egyik asztalban egy gazdag éremgyűjteményt is felfedeztek.

A második emelet szobái közül leginkább az étkező (lásd fent), a hálószoba (lásd lent), a zeneterem, illetve a könyvtár tetszett nekünk.

A zeneterem orgonája, amin még Mozart is játszott; az étkezőben felfedezett Batthyány-mintás herendi porcelán étkészlet, de egy különleges zongora az úgynevezett Phonola is érdekes szerzemény.

A zeneszoba és a könyvtár falain rengeteg 18-19 századi képet akasztottak ki, amelyek főleg zsánerképek és nyomásos grafikai technikával készültek.

Az első emelet reneszánsz termei felett található a barokk stílusú lovagterem, amely tele van festményekkel: itt több mint 400 év alkotásai nézhetők meg. A teremben esküvőket is tartanak.

A Batthyány család a mai napig látogatja a várat,  összejönnek ünnepekre, esküvőkre, keresztelőkre.

A megpihenni vágyó turistákat a vár udvaron kávézó és étterem is várja. 1870-től Fülöp herceg egy alapítványt hozott létre a güssingi vár fenntartására, de a első világháború után a tőke elfogyott. 1980-tól Burgenland tartomány és a Batthyány Fülöp herceg alapítvány együttesen kezelték a vár fenntartását. Ma a néhai Batthyány-Strattmann Fülöp herceg Alapítványa vette át ezt a feladatot.

A vár elhagyása előtt a teraszról még gyönyörködtünk a szép panorámában, majd visszaindultunk Magyarországra, ahol folytattuk a család megismerését. A Batthyányiak Körmendre költözésükkel ebben a városban is megalapozták hírnevüket, amely mai napig méltón őrzi szellemiségüket.

Amikor a kastélyhoz érkeztünk, a pénztár épületét zárva találtuk, és már azt hittük, hogy nem láthatjuk a múzeumot, de a kezdeti nehézség ellenére végül egy remek idegenvezetést kaptunk. A güssingi várhoz hasonlóan ezt a kastélyt is a király adományozta a családnak 1604-ben és itt is éltek 1945-ig.

1769 után a Batthyányak az összegyűlt dokumentumaikat és okirataikat is ide hozták, illetve a családi műkincsek nagy része is ide került. A várkastélyt a mai kinézetétől eltérően egy széles vizesárok vette körül és a hozzá vezető utat vízeséssel, faragott fahidakkal tarkították. Ennek helyén ma már park áll. Az egyemeletes lakóház belső udvarán volt egy külső lépcső, és ez vezetett fel a faragott fagalériához. A földszinten egy gabonatároló, egy szárazmalom és egy sütöde is működött.

Batthyány Ádám a kastély átépítésével az olasz Filiberto Lucchese-t bízta meg, aki többemeletes épületszárnyakkal, a tornyok magasságának növelésével bővítette az épületet, illetve a fagaléria helyére árkádokat emelt. A kastély középkori kinézete megmaradt, de a belső rész lakhatóbbá vált.

A Batthyányiak akadályozták meg a török idők után „feleslegessé” vált kastély lerombolását, amelyet a Rákóczi-szabadságharc nem kímélt meg. Batthyány Lajos vette ekkor át az édesapjától a birtokot, és megkezdődhetett a vár teljes felújítása, barokk pompában. Az új építész szintén olasz volt, Felice de Allio, aki a 18. században az osztrák barokk jeles képviselőjének számított. Tervei alapján a kaputornyokat, vizesárkokat eltüntették, az épületet új emelettel bővítették és manzárdtetővel fedték le. A második emeleten reprezentatív termeket és lakószobákat alakítottak ki. A főépület előtti melléképületek alatt a kocsiszín és a lóistálló kapott helyet. Az egyterű második emeleten levéltárat és könyvtárat rendeztek be.

1800 körül a kastély homlokzata elé egy hatoszlopos, Batthyány család címerével díszített erkély került.

A kastély tulajdonosa 1920-tól Dr. Batthyány-Strattmann László herceg volt. Ekkor a kastélyt klasszicista stílusban átépítették és a herceg az egyik szárnyban kórházat hozott létre. Élete során több mint 20 000 műtétet végzett, közülük legtöbbet ingyen. A birtok bevételeinek nagyobb részét is a betegek gyógyítására használta fel. A példás életet élő herceget 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatta.

1945-ben, az orosz hadsereg bevonulása során az épületet feldúlták, kincseit ellopták. A műkincsek, a könyvtári állomány, a fegyvergyűjtemény nagy része elveszett. A megmaradt dokumentumok és műkincsek néhány darabja a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. A kastélyban később laktanya, majd középiskolai, illetve főiskolai kollégium lett, de még cipőgyár is üzemelt 2001-ig. Ma az épületegyüttes színháznak, kiállítóteremnek, gyermekkönyvtárnak adott helyet. A fő épületben nézhetjük meg a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeumot, melynek állandó kiállításai mellett néhány időszaki kiállítást is szemügyre vehetünk.

Mi először a kápolnát néztük meg, ahol szintén időszakos kiállítással várják a látogatókat.

 

Itt felcsillant a szemünk, mert éppen a régi idők fényképészetéről láthattunk egy érdekes tárlatot. Kipróbálhattunk egy régi kerékpárt (velocipéd) is, aminek az eredeti változatával az Udvari fivérek megjárták Párizst, majd onnan Torinóig is eljutottak, hogy meglátogassák Kossuth Lajost.

A kastély gyönyörű díszlépcsőházának falán láthattuk a kastély egyik eredeti festményét, amin Mária Teréziát ábrázolták koronázási díszben. A helyiek szerint azért maradhatott meg, mert az oroszok
az ő uralkodójukat látták benne. Itt kiállították a güssingi várban látott családfa másolatát is.

A kastély rokokó stílusú dísztermében „A Batthyányiak nemzetsége” című kiállítást nézhettük meg először, majd haladtunk tovább és a sok látnivaló közt csak kapkodtuk a fejünket.

A díszterem első részében a családfával ismerkedhettünk. Itt szó esik a 16. századi ősökről is és a család több kiemelkedő alakjának életéből láthattunk anyagot. Például Batthyány Ádámról, aki legfőképpen katonai karrierjéről ismert, majd Batthyány Lajos Ernőt is megismerhettük, de nem maradhatott ki Batthyány-Strattmann Fülöp sem. Külön kiállítórészt kapott Batthyány Lajos gróf, aki Magyarország miniszterelnöke volt 1848-ban. A Batthyányi tárlat befejező része pedig dr. Batthyány-Strattmann László kiemelkedő munkásságával foglalkozik.

A múzeumban gondoltak a gyengén látó látogatókra is, akik számos másolatot közelebbről is megtapogathatnak.

 

Számunkra is érdekes volt kézbe fogni az aranygyapjas rend jelvényét, illetve láncát, a török-kori rabbilincset, a pecséteket, a régi könyvekről nem is beszélve, na meg rizsporos parókát kipróbálni sem utolsó dolog. Ennek a kiállításrésznek különlegessége még a 18. századi könyv a Batthyányi könyvtárból és Batthyányi Ádám 1674-ben öntött monogramos bronzágyúja.

A „Nemzedék öröksége” tárlat a helyi történelmet mutatja be, amelyet a város alapításának 750. évfordulójára hoztak létre. A kiállítás visszarepített minket Körmend múltjába, az újkortól a 20 századig.

 

Ez a tárlat kerámia tárgyakban, természeti értékekben, katonai és egyházi eszközökben bővelkedik. A botanika világába két magyar biológus által csöppenhetünk: Csaba József és Molnár Lajos a környék kiemelkedő természetkutatója volt, de említhetjük Carolus Clusius botanikust is, akit már említettük a güssingi várral kapcsolatban is. Interaktívan is ismerkedhetünk az általuk felfedezett növényekkel, állatokkal. A céhtörténeti értékek tetszettek a legjobban, főleg a céh jelzések, szerszámok, egy 1826-ban íródott céhlevél, a kékfestő nyomódúcok, illetve az 1888-ban készült, működő toronyóra-szerkezet. A kiállítás egyik legkiemelkedőbb darabja Batthyány Ferenc 16. századi pergamen végrendelete.

Magyarország egyetlen cipőtörténeti kiállítása is kihagyhatatlan, ha Körmenden jártok, ahol néhány könyvritkaság és pergamen is megtalálható az egyik vitrinben. Az 1417-ben kelt végrendelet óolasz nyelven íródott, de „Az antik és mitológia cipő” című könyv is érdekes. A kiállítás keretén belül láthattuk még a cipős céhek tárgyait, a cipőkészítő műhely tartozékait (121 darab szerszám, amelyek közöl néhány már igen ritkaságnak számít).

A szegedi papucsok, egzotikus tájakról való cipőritkaságok is igen szép számban megtalálhatóak a vitrinekben. A tárlat központi helyét pedig a legkedveltebb magyar királyné és híres színésznő – Erzsébet (Sisi) királyné, illetve Jászai Mari – báli cipője foglalja el. Legutolsó sorban Sabaria gyártmányú cipőket is láthattunk, melyek ránézésre már modernebbek .Ezután erre a címre kérem az értesítéseketés valószínűleg nagyszüleink, szüleink is hordták. Kivételes lehetőség megismerni a régi korok divatját, amelyeket több generációra gyártottak és nem mentek tönkre több év alatt sem.

Még tudnánk mesélni Körmendről, ahol az idegenvezetőnk tartalmas, érdekes előadást tartott, miközben észre se vettük, hogy mennyire elment az idő, de megérte és ajánljuk mindenkinek.

Mi is biztosan visszatérünk még és akkor majd megnézhetjük az esedékes felújítás után is a Batthányiak gyönyörű kastélyát.

Itt találtok további képeket a güssingi várról.

Itt pedig a körmendi kastélyról.