Prónay Pálról és a „Rongyos Gárdáról” mindenki hallott. A soproni népszavazást ugyan nem Prónay Lajtabánsága harcolta ki, és a fehérterror se kizárólag az ő nevéhez köthető, viszont kijelenthetjük, hogy egy olyan kétes megítélésű személyről van szó, akinek az érdemei cseppet sem elegendőek kilengései igazolásához. Prónay Pál viszont nem összekeverendő az acsai Prónayakkal, akik a család bárói ágához tartoztak, és Acsán kastélyt építettek. A báró Prónay ág tagja viszont az a Prónay György, aki Bethlen István szűk köréhez tartozott, számos tárcánál töltött be államtitkári pozíciót és többek között az 1927-es olasz–magyar katonai együttműködés elindítása is az ő nevéhez fűződik. Mértéktartó politikus, kalandor katona. A szélsőségek következetes ellenzője, illetve a magyar szélsőjobb egyik prominens képviselője. A Prónay család eme két tagja országos figyelmet kapott, viszont ők a szabályt erősítő kivételek, mert a Prónayak inkább csak a helyi, megyei közéletben töltöttek be pozíciókat, országos politikában legfeljebb parlamenti képviselőként vettek részt. Az acsai kastélyuk is állandó vidéki rezidenciának épült, amelyhez nem társult bécsi / pozsonyi / budapesti palota. Ezen vidéki arisztokrata család székhelye pedig a 20. század második felében igencsak méltatlan állapotba került, és csak időközönként látogatható. 2021 szeptemberében a Kulturális Örökség Napjai keretében megnyílt az acsai kastély, így megragadtuk a lehetőséget, és elmentünk.
Acsán a 18. században, 1735-40 között Prónay Gábor és felesége Királyfalvi Róth Éva építtette a ma is látható barokk kastélyt. A településen kettő kastély is volt, de a második világháborút csak ez élte túl. Az építész állítólag ugyanaz, aki a sziráki kastélyt is tervezte, az épület a vidéki arisztokrácia jellegzetes reprezentációs színtere. A tetőt nemrégiben felújították, így legalább az épület már nem ázik be. A huszártorony is szinte újszerűnek hat.
A homlokzatnál a főbejárat aszimmetrikus, felette találjuk a már igencsak megrongálódott bárói címert, illetve a dedikációs feliratot, amely egyben kronosztikon, vagyis a nagybetűk az építés évét mutatják.
A belső terek rossz állapotban vannak. Az eredeti bútorok közül semmi se maradt a helyén, valószínűleg a többi kastélyhoz hasonlóan itt is a környező házakban lapulhat még belőlük, de ezeket lehetetlen felderíteni. Igazából csak azt láthatjuk, amit nem tudtak szétbontani. Mint a lenti multifunkciós sütőt, amely szerencsére ma is a személyzeti konyha dísze.
A födémek nem szakadtak be, de a díszítések hiányosak. Szinte az összes kályha elpusztult, de néhány stukkó fennmaradt.
A falkutatás itt-ott a mészréteg alatt lapuló eredeti festet díszítést is láthatóvá tette, és van, ahol a parketta is eredeti. Legszebb állapotban a díszterem maradt fenn (lásd fent) és az ide felvezető díszlépcső vörösmárvány lépcsőfokait is a helyén hagyták (lásd lent).
A díszteremből a teraszra is ki lehet menni, amelynek szándékosan lejtősre tervezték a padlóját. A kastélyhoz kert is tartozik, amelynek az egyik büszkesége hazánk egyik legöregebb ginkó fája (lásd jobbra lent). Ezen kívül a kertben egy műromot találunk, és pár omladozó épületet.
A Prónay család jó 200 évig lakta az épületet, utolsó tulajdonosa, Prónay Dezső 1940-ben halt meg. A helyi legendák szerint a szovjet katonák Dezsőn keresték Prónay Pált, és csak nagy nehezen sikerült elmagyarázni nekik, hogy ez a Prónay család nem az a Prónay család. Ráadásul a feszült helyzet alatt egy lövés is eldördült, aminek a nyoma ma is látható a mennyezetben. A történet sántít, hiszen ekkor Dezső már halott volt, de a szovjetek valóban keresték Prónay Pált a kárpátaljai tevékenysége okán, így a helyi alkalmazottakkal akár meg is történhetett a fenti történet. A szovjetek átvonulását követően lassan a helyzet stabilizálódott, évtizedekig a Honvédség egyik gyógyszerraktára működött benne, ami legalább arra jó volt, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezték. Amikor viszont a katonaság az 1990-es évek elején elhagyta az ingatlant, ennek állapota rohamosan romlani kezdett. Most talán beindult valami, állítólag a helyreállítás után az evangélikus egyház kapja meg hasznosításra. Mi pedig drukkolunk, hogy sikerüljön szépen helyreállítani az épületet és méltó funkciót találni a hasznosításához.
Mivel a környéken voltunk, így elmentünk a közeli Acsaújlakra is. A települést korábban Sápi majornak hívták, és az itteni kastélyépület egészen új. A korábban már említett Prónay Dezső lánya, Iphigénia kapta nászajándékba a kastélyt apjától, amikor feleségül ment a megye főispánjához, Patay Tiborhoz. Az acsaújlaki kastély helyi alapanyagból épült 1907 és 1910 között. A tulajdonosai birtokot is kaptak hozzá, amelyen mezőgazdasági tevékenységet végeztek, például teheneket tartottak.
A kiskastély historizáló, igazi vegyesfelvágott, ami a stílusát illeti, de meg van a maga bája. Ezt persze nem csak a Patay-Prónay házaspárnak köszönhetjük, ugyanis a második világháború után leginkább üdülőnek használták, majd még a rendszerváltás előtt egy arab személy megvette és a saját ízlése szerint felújíttatta. A műemlékvédelmet nem vonta be, így minden, amit kívül/belül látunk, az alapvetően az ő ízlését tükrözi és ami menthető volt, az is megsemmisült. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen más a kastély belső elrendezése, mint amilyen eredetileg volt, de például az eredeti ajtókat is átfestették, és csak a lenti maradt meg eredeti állapotában. Ráadásul a belső díszítések szinte csak a vadászatról beszélnek, hiszen az új tulajdonos elsősorban vadászatokra jött ide.
A „szállodásított” épület önmagát magyar Versailles néven hirdeti. Egyáltalán nem értjük ki merte összehasonlítani ezt a vidéki kúriát az „igaz” magyar Versailles-jal, Fertőddel, de a bejáratnál már szerencsére elég kopott a tábla, így nem szembeötlő a felirat. A hely látogatható, de igazából csak szállodai szobákat fogunk látni, amelyek néhol szépek, néhol giccsesek.
Aki viszont rendeltetésszerűen kívánja használni, az kibérelheti, vagy csupán csak szobát is foglalhat, ugyanis szállodaként kiváló. A sarok-lakosztályokhoz van saját fürdőszoba, ezek igazán pompázatosak.
Kültéri medencét is láttunk, és még sokféle szolgáltatást ajánl a jelenlegi tulajdonos. Reméljük, hogy szállodaként minél több sikert ér el Acsaújlak, mert szép helyen található az épület, de azt senkinek se ajánljuk, hogy műemlékként keresse fel, mert ez nem az.
Itt találhatók még fényképek az acsai kastélyról.
