A március 15-ei hosszú hétvégén voltunk Prágába, de
beszámolónk meglehetősen kezd hasonlítani a rétes tésztához,
ugyanis a záró rész megírása közben mindig újabb helyeken
jártunk, amelyekről gyorsan posztoltuk élményeinket. Nem kívánjuk
tovább csigázni az olvasóinkat, így íme, ami kimaradt a korábbi
írásokból.
Prága mellett sok-sok érv szól, ezek egyike, hogy az ide látogató
könnyen eljut A-ból B-be, illetve a meglehetősen érintetlen
belváros minden sarkán talál valamit magának. Mi írtunk már a
várnegyedről, ezen belül a Lobkowicz palotáról, a
templomokról, és a könyvtárakról. Most az Óváros egyéb,
eddig nem említett nevezetességeiről lesz szó.
A Károly-híd
Inkább csak egy tévhit eloszlatását
tartjuk fontosnak (kiemelve, hogy a felfedezés nem a miénk, de
sohase mondják elégszer): Nepomuki Szent János szobra is
fellelhető a hídon. Róla majdnem minden második magyar
településen hallottak már, vagyis egy igen ismert személyről van
szó. Róla terjed egy olyan teljesen megalapozatlan történet,
miszerint IV. Vencel cseh és német-római király azért fogatta
el, kínoztatta meg, és végeztette ki, mert nem volt hajlandó
elárulni a hűtlenséggel vádolt királyné gyónási titkát.
Erről a verzióról csak a halál után minimum fél évszázaddal
írt források szólnak. A korabeli iratok alapján mindössze annyit
tudunk, hogy Nepomuki Szent János a király és a prágai érsek
közötti konfliktus egyik áldozata volt, és a vita főleg az
egyház királyságon belüli helyzetére, illetve anyagi természetű
vitákra vezethető vissza. A gyónási titokról szóló epizód
utólagos belemagyarázásával viszont János a királyi önkény
áldozatából a katolikus hit egyik védelmezőjévé vált, ami
különösen fontos, hiszen a 15. század közepét kitöltötték a
huszita háborúk, és a cseh korona területén megrendült a
katolikus hit helyzete. A hit mártírjaira pedig nagy szükség
volt, különösen a huszita Podjebrád György kormányzósága és
királysága alatt.
Az Arany Kút-ház
A Károly-hídtól a legrövidebb út a Klementinum mellett vezet el.
Emellett, a Karlova 3 szám alatt találjuk többek között az Arany
Kút-házat. Ennek különleges stukkó díszítését (Szent
Sebestyén és Szent Rókus domborműve között a nyolcágú
csillagban Mária a gyermek Jézussal látható. Fölötte Szent
Vencel és Nepomuki Szent János, még feljebb pedig Loyolai Szent
Ignác és Borromei Szent Károly látható. A tető alatt Szent
Rozália fekszik a barlangjában.) a ház 18. századi tulajdonosa
rendelte el annak emlékére, hogy megmenekült a pestistől. A mű
1701-ben készült és Jan Oldřich Mayer alkotása.
A főtér
A prágai városháza és a környező tér szintén a legismertebb
helyek egyike. A városháza órája az Orloj, amelyet mi azért nem
láttunk, mert éppen felállványozták a városháza tornyát. A
csillagászati óra előreláthatólag 2020-tól lesz újra látható.
Mellette viszont most is látható a Régi Prágai Városháza,
illetve ennek díszes ablak, amelyen egy felirat hirdeti a fővárosi
státuszt. Habár elég korán nyilvánvalóvá vált Prága fővárosi
jellegi, ez mindig mást takart: IV. Károly cseh király és
német-római császár uralkodása alatt ez például a császári
fővárost is takarta, miközben a fia, IV. Vencel uralkodása végére
alatt a várost már csak a cseh korona központjaként tartották
számon, ami a morva részeket se foglalta magába. Emellett a kiírás
Prágája se volt egységes: csak 1784-ban egyesítették négy
különböző városrészből (ez a Hradzsanyt, a Kisoldalt, az
Újvárost és az Óvárost jelentette). A Várnegyed volt
városházáról itt írtunk is.
A díszes ablakon túl természetesen a téren még sok más
látnivaló is akad. Elég csak a sgraffitós homlokzatú házra
néznünk az Óvárosi tér és a Zelezna utca sarkán. Ezt úgy
hívják, hogy Ház a Perchez: reneszánsz stílusú formáját a 16.
században nyerte el, és 1611-ben került rá a sgraffito díszítés,
amely az erényeket, illetve ókori és biblikus jelenetek ábrázolja.
Az épület a 19. században a földszinten működő dohányboltról
kapta a nevét.
Ahogy tovább haladunk a téren a Tyn templom irányába, már
majdnem a templom melletti sarkon áll egy különleges díszítésű
ház: a Storch-ház, avagy a Kőszűz-háza. Legkönnyebben a Szent
Vencel harci ménjén című freskóról ismerjük fel. A díszítés
1897-ben készült, Mikoláš Aleš műve.
A Tyn templom túloldalán található a Goltz-Kinsky-palota. Ezt
1755 és 1765 között építették Kilian Ignaz Dientzenhofer tervei
alapján, és Prága egyik legszebb rokokó épületéről van szó.
Az építész tervezte például az egri volt minorita templomot,
ahogy a lenti Szent Miklós templomot is.
Ahogy a Régi Városháza felé tovább követjük a házak ívét,
elég látványos lesz a kissé sárgás barokk templom, amely a
malastranaihoz hasonlóan Szent Miklós nevét viseli. A mostani
épületet 1735-ben fejezték be, de nem sokáig maradt templom,
ugyanis II. József császár feloszlatta a társadalmilag nem
hasznos szerzetesrendeket, így ezt a bencés kolostorhoz kapcsolódó
templomot is elérte a vég. Ezt követően volt gabonaraktár, majd
hivatali épület is. Igazából csak 1871-ben lett újra templom,
amikor az orosz ortodox egyház kezelésébe került, majd 1920-ban
itt élesztették fel újra a huszita egyházat, amely azóta is
kezeli.
A tér közepén áll Husz János szobra, Vladislav Saloun alkotása.
A prédikátort, és az őt körülvevő jelképes alakokat ábrázoló
nagyszabású kompozíció már 1906-ban készen állt, de csak
1915-ben, Husz máglyahalálának 500. évfordulóján leplezték le.
Az emlékmű politikai jelentéssel is bír, ugyanis a mindenkori
hatalommal szemben állók tiltakoztak itt.
A Görgey emléktáblára
A főtértől pár saroknyira, a Kozná 499/8. szám alatti ház
homlokzatán találjuk Görgey Artúr emléktábláját. A
szabadságharc neves tábornoka, az egyik legtehetségesebb magyar
hadvezér ugyanis 1845 és 1849 között ebben a házban lakott,
miközben vegyészetet hallgatott a Károly egyetemen, majd ott
dolgozott tanársegédként.
A rendi színház (Stavovské divadlo)
Amennyiben tovább sétálunk a Zeletna utca felé, hamar eljutunk a
Rendi Színházhoz (lásd középen és jobbra lent). A jelző a cseh
korona rendjeire utal. Az épületet rokokó stílusban építették
az 1780-as évek elején, és az 1780/90-es évek fordulóján több
Mozart mű ősbemutatóját is itt tartották. A helyet amúgy Miloš
Forman Amadeus című Mozart-filmjéből is ismerhetjük. A színház
előtti baljós figura szobra is Mozarthoz kötődik: a Don Giovanni
1787. október 29-ei ősbemutatója emlékére készítette 2000-ben
Anna Chromy, és az opera egyik figuráját, a kormányzót
ábrázolja, pontosabban annak nyomasztó szellemét.
A színház szomszédságában található a Károly egyetem egyik
gótikus épületrészlete (lásd balra fent). A Karolinum
Közép-Európa harmadik legöregebb egyeteme a bécsi és a krakkói
után, viszont az alapítás korából vajmi kevés maradt fenn. A
kecses kiugró ablakfülke azon kevés építészeti elem egyike,
amely elkerülte a barokkosítást, és a 14/15. század fordulójáról
maradt ránk.
Mi ezt követően elmentünk a Havas Boldogasszony templomba (erről
lásd a prágai templomos posztunkat), illetve visszaballagtunk
a Klementinumhoz (erről pedig a könyvtárak kapcsán olvashatsz), és hamarosan újra az óváros főterén találtuk magunkat.
Éppen nem esett a hó, a szél is alábbhagyott, időnk is volt még,
így végigsétáltunk a Celetná utcán. Ez egy igazi kincsesbánya,
hiszen tele van szebbnél szebb kapualjakkal, ablakokkal,
kilincsekkel. A végén pedig ott a lőportorony (lásd balra lent).
Ez a Károly-híd túloldalán található toronyra emlékeztet, és
valóban, a Peter Parler-féle munka inspirálta az Óváros egyedüli
megmaradt tornyának a készítőit. A lőportorony volt a Királyi
út eleje, vagyis innen indult a cseh királyok koronázási menete,
viszont lőport csak a 17. században tároltak benne: korábban új,
majd hegyi toronyként emlegették. A mostani torony 1475-1508 között
épült, II. Ulászló uralkodása alatt, viszont a hét éves háború
során, Prága ostromakor találat érte, így a késő gótikus
díszítések egy része megrongálódott, amelyeket 1799-ben el is
távolítottak. A mostani díszek neogótikus stílusúak, és
1875-1886 között készültek, viszont a torony olyan mértékben
befeketedett, hogy az ékítmények cseppet sem látványosak. A
torony fénykora amúgy közvetlenül az építés időszakára
tehető, ugyanis a szomszédságában állt a királyok városi
palotája, amelyet a 15. században használt IV. Vencel, Luxemburgi
Zsigmond, II. Habsburg Albert, majd Podiebrád György és Jagelló
Ulászló is. II. Ulászló innen költözött vissza a várnegyedbe,
ami felgyorsította a királyi vár építési munkálatait, de
lelassította a torony kialakítását.
A Reprezentációs ház (lásd jobbra fent)
A hely funkciójára utal a közeli Královodvorská
utca, ugyanis a lőportorony szomszédságában található
szecessziós épület a Királyok Udvara helyén áll. A sárga
reprezentatív épületet 1906–1911 emelték, ez a prágai
szecesszió egyik legjelentősebb alkotása: kávéháznak,
étteremnek, borozónak, hangversenyteremnek, táncteremnek, és
kiállítóteremnek ad otthont. Történelmi jelentősége is van:
1918-ban itt kiáltották ki Csehszlovákia függetlenségét, 1989
őszén pedig itt tartották a Vaclav Havel vezette Polgári Fórum
és az állampárt közötti első megbeszélést.
A Vencel tér
Megcsodáltuk az épületet, majd a Vencel tér felé vettük az
utunkat. Ehhez a Na Příkopě utcán kellett végigsétálnunk.
Mivel újra rákezdett a havazás, így alig találkoztunk valakivel,
viszont ez is egy tipikus sétáló és bevásárló utca. Ez persze
az esztétikai látványosságok iránt érdeklődő turistákat se
rettentse el, ugyanis szép házból is akad elég a környéken.
Amikor kijutottunk a Vencel térre, itt is kirakodóvásárt
találtunk. Az olvasó megnyugtatása végett: ez nincs mindig így.
A tér végén látható múzeum sincs mindig felállványozva: a
Nemzeti Múzeum az alapítás 200. évfordulójára készül, így
2018 októberéig ne akarjunk bemenni, hiszen az alapoktól a tetőig
mindent felújítanak.
Prágában rengeteg olyan dolog van még, amit érdemes megnézni: mi
például időhiány miatt teljesen kihagytuk a zsidónegyedet.
Akinek pedig lehetősége van a környék bejárására, az
semmiképpen se hagyja ki a környező kastélyokat/várakat. A
közismert Karlštejn mellett Dobříš és Veltrusy is szerepelt a
tartalék listánkon, viszont annyira kifutottunk az időből, hogy
végig a városon belül maradtunk. Sebaj, még visszatérünk.
Íme azok a fotók, amelyek nem kerültek be egyik blogbejegyzésbe
se:
