Mielőtt az utazós blogszerkesztés ötlete felmerült volna
gondolatainkban, sok különleges helyet fedeztünk fel közösen,
amelyekről még nem írtunk. Mivel érdemes ezekről írni, illetve
a maradék nászutas beszámolók közé is be szeretnénk szúrni
pár magyarországi posztot, így most virtuálisan a régebbi
országjáró élményeinket is papírra vetjük. Az első ilyen
állomásunk Pécs, és mi az, ami mindenkinek eszébe jut, ha ennek a városnak nevét hallja?!… Természetesen a Zsolnay
Manufaktúra, de mielőtt mesélnénk a látottakról egy
rövid történelmi hátteret is szeretnénk adni Pécsről majd
pedig a Zsolnay családról.
A térségben már a második században – Sopianae néven –
várost alapítottak, később ez a település jelentős központtá
vált. Később, 1009-ben Szent István király püspökséget hozott
létre itt, majd 1367-ben Nagy Lajos király az ország első
egyetemét itt alapította meg. Emellett mindenki számára ismerős
Janus Pannonius neve, aki a középkori várost az ország egyik
kulturális, művészeti központjává emelte. A Pécs név –
amelynek eredete bizonytalan – először egy 1235-ből származó
oklevélben szerepel. A 150 éves török hódoltság építészeti
újdonságokat is hozott, hiszen rengeteg különleges műemlék
maradt ránk a 16-17. századból. Ilyen például Gázi Kászim
pasa dzsámija, amit a város főterén láthatunk (lásd lent).
1780-ban Mária Terézia királynő szabad királyi várossá emelte
Pécset, amely ösztönzőleg hatott a város gazdasági életére.
A 19. században kezdetét vette az iparosodás, több ismert gyár
is létesült a városban, amelyek termékei országos hírnevet
kölcsönöztek Pécsnek. Ilyen volt például a Littke-pezsgő
(Littke Lőrinc 1859-ben hozta létre a mai Magyarország
területének első pezsgőgyárát, vagyis a Littke
pezsgőgyárat),
az
Angster-orgona (Angster József orgonakészítő
mester 1866-ban alapította az Angster orgona- és harmóniumgyárat),
vagy az 1861-ben alapított Kesztyűmanufaktúra, illetve
ami a mostani bejegyzésünk témája: a Zsolnay porcelángyár.
A további években a város arculatát, kultúráját színesítette,
hogy itt a magyar, a horvát és a sváb kulturális értékek
ötvöződtek, amely hagyományokat a mai napig őrzik. Pécs
1998-ban elnyerte az UNESCO
által alapított „Városok a békéért” díjat.
Az ókeresztény temetőjének építményegyüttese pedig
2000 decemberében felkerült az UNESCO világörökségének
listájára.
Magyarország ötödik legnagyobb városa az ország délnyugati
részén, Baranya megyében található. Északról a Mecsek, délről
sík vidék határolja, így a túrázás szerelmesei is kiélvezhetik
a hely adottságait és mellesleg a klímája is igen kedvező: a
meleg hónapokban a Mecsekről meginduló légáramlás hűti és
tisztítja a város levegőjét.
Utazásaink előtt több forrásból szoktunk tájékozódni az adott
hely látnivalóiról, hogy ne érjen minket meglepetés. Így
tettünk pécsi utunk előtt is. Megtudtuk, hogy érdemes kiváltani
az „Irány Pécs”kártyát, amivel egyes helyekre kedvezményesen juthatunk be, így
amikor 2017 nyarán a városba érkeztünk, első utunk a főtérre
vezetett, ahol a Pécs Pont –
Tourinform Pécs
irodájában
kiváltottuk ezt a bizonyos kártyát.
A település több nevezetessége közül (Széchenyi tér, Gázi
Kászim pasa dzsámija, Szent István tér, Székesegyház, Victor
Vasarely múzeum stb.) szerintünk a legkiemelkedőbb hely a Zsolnay Kulturális Negyed,
amely 2010-től felújítva várja a látogatóit.
Ahhoz, hogy megismerjük a Zsolnay márkát, vissza kell repülnünk
három évszázadot. A Zsolnay
porcelángyár elődjét 1852-ben Zsolnay Miklós
alapította, ezt később fia Ignác vette át, aki tíz évig
sikeresen vezette a kézi erőre berendezett üzemet. A további
években nem fejlesztettek, a gépesítés elmaradt, így a gyár
nehezen maradt fent a piacon. Zsolnay Vilmos, Ignác fivére
sikeresen megmentette az elárverezéstől és 1865-től
fejlesztette, majd világhírűvé tette a családi manufaktúrát. Ez a
századfordulón már a fénykorát élte, amikor is a Kárpát-medence
teljes területére szállított építészeti kerámiát, illetve a
világkiállításokon sorra nyerte a díjakat a dísztárgyakkal.
Vilmos a különféle agyag- és mázfajtákkal kísérletezett, hogy
kifejlessze a ma ismert stílusokat, amelynek fő alapanyaga az
általa kifejlesztett pirogránit. Első nagy sikerét az 1873-as
bécsi világkiállításon érte el, még az uralkodótól is
elismerésben részesült. Ezt követően Angliából,
Franciaországból, Oroszországból és Amerikából is jöttek a
megrendelések.
Az 1870-es évek közepétől külföldi szakemberek, a Zsolnay
család tagjai és gyári munkások is tevékenyen részt vettek a
gyár munkájában. Az üzem szorosan kapcsolódott a család
életéhez, közvetlenül a gyár mellé építették fel a
lakóházaikat, amelyek ma kiállításoknak adnak helyet. Vilmost
folyamatos újításának volt a gyümölcse többek között a
porcelánfajansz is.
Ez a fajansz olyan mázzal
díszített tárgy, amelynek a nedvszívó képessége 5-10%-os. A
Zsolnay-féle porcelánfajansz érdekessége az, hogy festék helyett
mázzal vonják be a tárgyat és magas hőfokon, égetéssel
dolgozzák eggyé.
Zsolnay család tagjai az évek során rengeteg előállítási
módot, mintát alkottak meg, ilyen például Vilmos által
kifejlesztett elefántcsontszínű máz, vagy a
Vilmos lánytestvérei,
Júlia és Teréz
által tervezett magyaros és perzsa mintázat, de később
perzsák által alkalmazott eozin mázat is
továbbfejlesztették (lásd fent), amelyeket főleg a szecessziós
stílusú kerámiák bevonataként használtak. Egyébként a Zsolnay
testvérek monogramjait az épületeken több helyen felfedezhetjük.
1900 márciusában, Vilmos halála után fia Miklós vette át a gyár
vezetését. Ekkor az ipari termelés vált elsődleges céllá, de
1880–1894 között nagy visszhangja lett a melbourne-i, kolumbiai,
chicagói, San Franciscó-i világkiállításon bemutatott Zsolnay
historizáló dísztárgyaknak is. A további évek során több
tragikus esemény nehezítette a cég fennmaradását. Ilyen volt az,
hogy az első világháború alatt csak a hadi célokat szolgálták
ki, majd a későbbi örökösök csak konyhai porcelánedények
gyártására álltak rá. Ezt követően újabb problémákat
okozott a világgazdasági válság, a második világháború, és
az államosítás is. 1953-tól folytatták a használati
porcelánedény- és díszmű gyártását, de a gyár 1963-ban
elvesztette önállóságát. A Zsolnay nevet 1974-ben szerezték
vissza. Az 1990-es évek gazdasági helyzete újra bizonytalanságot
hozott a gyár életébe. Ezek a negatív befolyásoló tényezők,
illetve a későbbi tulajdonváltások is csökkentették cég
népszerűségét mégis meg tudta őrizni a történelmileg is
jelentős stílusát.
A ma látogatható Zsolnay Kulturális Negyed létrejöttét
az segítette, hogy Pécs elnyerte az „Európa Kulturális
Fővárosa” címet, így támogatást kapott az Európai Uniótól.
A beruházás 2009-ben kezdődött és 2011 decemberétől újraéledt
a legenda. A látogatók egész évben látogathatják az öt
hektáron fekvő területet és a 40 ezer négyzetméternyi
kiállítótermeket. Ez lett Magyarország egyik legnagyobb
kulturális központja.
A területet több kapun közelíthetjük meg, de az egyik
legkülönlegesebb a gyaloghíd (lásd fent), amin által szó
szerint egy másik világba csöppenhetünk. Nektek is azt javasoljuk,
hogy ti is itt menjetek át, mert az átkelő hely szerkezetileg is
egyedülálló. Ez a kulturális városrész kicsik és a nagyok
számára is megannyi látnivalót nyújt. A parkban, amely szabadon
látogatható reggel hat órától hajnali egy óráig, lehet
sétálni, játszani. Viszont a múzeumokat sem szabad kihagyni,
amelyek méltón őrzik a Zsolnayak örökségét. Nyitvatartásukról
és a jegyárakról itt
tájékozódhattok. A negyed munkatársai nem hagyják unatkozni a
látogatókat, mert a műemléképületekben és a szabadban is
változatos művészeti, kulturális programokat kínálnak minden
korosztály számára. Lehet barkácsolni, zenét hallgatni, színházi
előadásokat nézni.
A terület négy részből áll; a Míves negyedből, az
Alkotó negyedből, a Gyermek és Családi negyedből,
valamint az Egyetemi negyedből.
A látogatásunkkor szinte az egész területet bejártuk, több
kiállítási helyet tartottunk különlegesnek, melyek közül
néhány a kedvencünkké is vált.
A világhírű Gyugyi-gyűjteményben például 700 igen
értékes kerámiatárgyat láthattunk, néhány tárgy szinte
beszél, annyira egyedülálló. A tárgyak 2009-ben Amerikából
kerültek vissza Dr. Gyugyi László pécsi születésű
magángyűjtőtől. A kiállított termékek a gyár 40 évét
mutatják be, amely visszatekint a historizmus, a millennium és a
szecesszió korszakokra is. Ezt a gyűjteményt a gyönyörű
szecessziós Sikorski-házban láthatjuk
A Zsolnay család- és gyártörténeti kiállításon
az iparos dinasztia életének pillanataival ismerkedtünk, az épület
előtt gyönyörű griff madarak hívogatnak a kiállítási térbe
(lásd fent).
A tárgyak mellett a berendezett szobákban nézelődni olyan volt,
mintha a Zsolnay család tagjai is ott lennének. Egy másik
helyiségben – a Zsolnay Látványmanufaktúrában – gyártási
folyamat pillanatait láthatjuk.
A kiállítások közül a legkülönlegesebbnek a Rózsaszín
Zsolnayt tartottuk. Itt
minden egyes darabot kézzel készítettek, illetve egyedi formával
és „a rózsaszín ötven árnyalatával” kápráztattak el
minket. Néhány tárgyon látszik a kor, de a gondos használat
mégis megőrizte őket számunkra. Pont azért lettek ezek a
kedvenceink mert olyan egyszerűek, de mégis különlegesek. Később
– a gyár fejlődése során – a legyártott tárgyak
díszítéseket kaptak, de árnyalat maradt. A kiállított tárgyakat
Winkler Barnabás gyűjtésének köszönhetjük.
Egy-egy épület között a parkban is érdemes nézelődni, ahol
több különleges Zsolnay díszt, szobrot, szökőkutat is
felfedeztünk, ilyen például a cifra kémény, vagy a jégverem
díszes tornya (lásd lent). Séta közben a Pirogránit udvaron (az
itt látható épületek ebből a gránit fajtából épültek) egy
másik híres pécsi ipartermék látványmanufaktúrája keltette
fel a figyelmünket. Az 1861-ben alapított Pécsi
kesztyű gyár történelmét és gyártási folyamatot
ismerhetjük meg, és aki a kezén is hordani szeretné a történelmi
kesztyűk egyikét, az a manufaktúra boltjában kedvére vásárolhat.
Igaz, ez utólag is lehetséges az alábbi
oldalon.
Ha a negyed felfedezése közben megszomjazunk, vagy esetleg
megéhezünk, nem szükséges elhagynunk a területet, mert számtalan
kávézó, étterem várja a látogatókat. Sőt az egész család
számára nagy élmény lehet a Boltok utcája, ahol az
édességboltok kézműves termékek készítésének folyamatát is
bemutatják, mielőtt tesztelnénk ezeket ízlelő bimbóinkkal.
A gyerekek figyelmét könnyen lekötik a különböző
játszóterek, színes beltéri programok. Az úgynevezett „Zöld
Ház” 2011 óta ad helyet a Bóbita Bábszínháznak.
A Planetáriumban pedig a csillagrajongóknak kedveznek. Az
itteni digitális vetítőgép azért is különleges, mert Európában
elsőként itt jelent meg és felbontása, illetve képminősége is
kiemelkedő. A nyári hónapokban levendula illat csalogatja a
látogatókat a Planetárium futurisztikus kupolája felé.
Mindezek mellett még különlegesebb helynek tartjuk a negyedtől
kijjebb eső Zsolnay Mauzóleumot
(lásd fent), amely a család temetkezési helye volt. A „Ledina”
nevű városrész magaslatán emelt épületet pirogránit
oroszlánszobrokkal körülvett lépcsőkön keresztül közelíthetjük
meg.
Zsolnay Miklós apja halála után emeltette, később a többi
családtagot is ide temették. A többszöri kifosztás, rongálás
miatt 1986-ban már szinte teljesen tönkrement épületet Lovas
László városvédő segítségével felújították és 2011
júliusától újra teljes pompában látogathatjuk.
A gyönyörű neoromán épületben egy sírkápolnát, alatta egy
sírkamrát láthatunk díszes eozin szarkofággal és 32
koporsó-fülkével. A síremlék minden egyes részén Zsolnay
kerámiák, majolikák szépségében gyönyörködhetünk. Az épület
tetején Zsolnay zöld mázas cserép látható, ahol a szintén
Zsolnay vízköpők figyelik a látogatókat.
Élményekkel telten indultunk haza ebből a dél-dunántúli
városból és még biztosan visszatérünk mert megszerettük ezt a
lankás dombokkal és zöldellő erdőkkel tarkított várost. A
Zsolnay Kulturális Negyed pedig vissza vár minket, amelyet 2014-ben
még hungarikummá is nyilvánították.
Reméljük ezzel a beszámolóval Ti is kedvet kaptok, hogy
ellátogassatok a Mecsek lábánál fekvő városba és lássátok
ezt az újjászületett legendát.
Itt találtok további képeket a Zsolnay Negyedről.
