A hagyomány szerint Rómát Kr. e. 753. április 21-én alapította Romulus, aki azonnal összehozott egy testvérgyilkosságot is. Romulus a az isteni Iuliustól származott, Aeneas fiától, és kicsit áttételesen ugyan, de Augustus, az első római császár is a római alapítóig vezette vissza a családfáját. Augusztus – eredetileg Caius Octavius Thurinus, majd Caius Iulius Caesar Augustus – egy polgárháborúktól megtépázott birodalomban akart rendet teremteni úgy, hogy kiüresítette a köztársasági intézményrendszert, vagyis olyan színezetet kellett adnia uralmának, amely legitimálta azt. Az örökbefogadó apa, a Kr. e. 44. március 15-én meggyilkolt Caesar volt az elsődleges legitimáló, hiszen politikai karrierje elején az akkor már hivatalosan Caius Iulius Caesar néven ismert siheder csakis a fogadott apja támogatóira támaszkodhatott. Kr. e. 31-ben a polgárháború véget ért, az immár érett és tapasztalt vezetőnek új világot kellett építeni. Megszületett a principatus, alapja pedig a béke, a Pax Augustana volt. Ennek tényleges forrásának az Augustus kezében összpontosuló katonai erő számított, de sallangként a római alapítóhoz fűződő isteni származás is előbukkant, amit olyan remekművek emeltek ki, mint az Aeneis, vagy az Ara Pacis.
A béke oltárát Kr. e. 9. január 30-án Lívia, Augusztus feleségének születésnapján avatták fel, és dúskál az uralkodó családjának, illetve Róma történetének összefonódását ábrázoló jelképekben.
Az egyik legjobb állapotban fennmaradt domborműve (lásd fent), a Tellus-panel például a gyermekeket ölében tartó istennőben Lívia vonásait örökítette meg. Az ülő női alak azonosítására több hipotézis született, de a legvalószínűbb a földanya (Tellus), avagy Ceres istennő, innen a panel neve. Az oltár domborművei közül azért is ezt emeltük ki igazán, mert az idilli életkép a békét, a szaturnuszi aranykort idézte, vagyis ez az oltár talán programadó részlete.
Természetesen a fenti jelenet is Augustus családjához kötődik, hiszen a sajnálatos módon meglehetősen csonka állapotban fennmaradt panel Aeneast ábrázolja, amint az ősei előtt mutat be áldozatot. Az ősöket a kis házikóban ábrázolt szobrok jelképezik. Az Aeneas mögötti töredékes figura, akinek csak a lándzsája maradt fenn, az a fia. Ascanius, vagy maga Augustus.
Az uralkodói család talán leglátványosabb ábrázolása a délnyugati fel felső része, ahol a felvonulók között több alakot lehet azonosítani. Az alaprajzon szerepel is a nevük (lásd fent): Drusus (Augustus kedvence, a kisebbik mostohafia), Germanicus (Drusus fia, a későbbi Caligula császár apja), Antonia (Drusus felesége), Tiberius (Drusus testvérbátya és Augustus utódja), Iulia (Augustus lánya), Agrippa (Augustus barátja, Iulia férje). Persze a Tiberius mellett olvasható Varo neve mellett se lehet szó nélkül elmenni, hiszen Tiberius társa volt a felavatás évében, mint konzul, Agrippa lányát vette el feleségül, igaz az utókor a teutonburgi csata miatt emlékszik rá, ahol három légiót is felmorzsolták a germán törzsek, Varo pedig öngyilkos lett. A Netfix 2020-as Barbárok sorozata – igaz eléggé regényesen – ezt az eseményt mutatja be.
A császári család tagjai az oltár túlsó oldalán is feltűnnek (lásd fent): a sor végén, az apja ruhájába kapaszkodó kisgyerek előtt és után találjuk a családtagokat: Octaviát (Augustus nővére), de a kisgyerek is családtag, valószínűleg Iullus Antonius kisfia. Nekünk ő kedvencünk, ezért egy külön képet is készítettünk róla.
Természetesen nem csak emberábrázolások, hanem a floreális motívumok és az állatábrázolások is csodásak.
A figurális motívumok leginkább az oltár külső részét díszítik, hiszen ezt látta mindenki. Belül a virágfüzérek a jellemzőek, amelyeket marhakoponyákra rögzítettek.
A belső térben csak az oltár tetején lévő fríz ábrázol embereket, akik jellemzően áldozatot mutatnak be.
Az oltár ugyan nem állt messze Augustus mauzóleumától, de mostani helyére a fasizmus alatt került. A történelem során széthordták a darabjait, de a birodalomépítésre törekvő Mussolini tudatosan törekedett Augustus kultuszának ápolására. Igaz, a fasizmus már a birodalomteremtő háborúra, és nem a polgárháborút lezáró békére helyezte a hangsúlyt. Augusztus születésének 2000. évfordulójakor, 1937. szeptember 23-án Augustus évet hirdettek, amikor már zajlottak az oltár utáni kutatások, és az ünnepségek lezárását jelképezte az oltár 1938. szeptember 23-ai újraavatása. Akkor a múzeum máshogy nézett ki.
A csupa üveg falakat Vittorio Ballio Morpurgo tervezte, és ezek Róma 1943. július 19-ei bombázása során károkat szenvedtek. A szükséges javítási munkálatok után az 1950-es években fehérre festették a hamis vörös porfír elemeket és az üvegek 1970-ben kerültek vissza a helyükre. A mai épületet a Morpurgo-féle helyére emelték 2000 és 2006 között. Ez pedig tudatosan a fehér színt hangsúlyozza. A fényképek szerkesztésekor mi is következetesen ragaszkodtunk a fekete-fehér formavilághoz, hiszen az oltár eredeti felületről is lekoptak a színek, így a formák kihangsúlyozására helyeztük a hangsúlyt. Ennek ellenére fontos kiemelni, hogy az oltár eredetileg élénk színekben pompázott és nem a most is mindenhol megjelenő fehér volt az uralkodó. Ennek ellenére ma a látogató megcsodálhatja a színes változatot is, hiszen a virtuális fényfestés segít rekonstruálni az ókori állapotokat. Ez pedig egy igen örvendetes kezdeményezés!
Az alaprajzot innen töltöttük le:
Az 1938-as állapotot bemutató fényképet pedig innen.
