Burgenland évszázadokon keresztül határvidék volt, amelyen az osztrák főhercegek és a magyar királyok marakodtak. Ebből is adódik, hogy meglehetősen sok vár épült errefelé, amelyek egy része sikeresen élte túl a történelem viharait. Sok a természeti szépség, a festői településeket is hosszasan sorolhatjuk, vagyis érthető miért kedvelt kirándulási célpont hazánkfiai között. Bécset is rendszeresen elözönlik a magyarok, ennek ellenére vannak olyan magyar vonatkozású helyek az osztrák határ túloldalán, amelyek népszerűsége igen alacsony. Ilyen például Bécsújhely. Eleve egy olyan településről van szó, amelyet a magyar betörésekkel szembeni védvonal részeként alapítottak, hogy a katonai szerepkör máig meghatározza a város életét. Ezen epizódok során a magyarok sokkal többször játszottak pozitív szerepet, mint negatívat, mégis Bécsújhely nevét hallva hajlamosak vagyunk pár olyan eseményre koncentrálni, amikor a magyaroknak vitatható volt a megítélése.
Mielőtt viszont kitérnénk a magyar vonatkozásokra, illetve a részletesebben bemutatni kívánt látványosságokra érdemes pár szólni szólni magáról a város turisztikai kiaknázatlanságáról. Eleve kevés a látnivaló, körülbelül egy délután alatt minden fontosabb dolgot be lehet járni, így az itteni nézelődést érdemes összekombinálni egy másik célpont megtekintésével. Az esős idő miatt mi a kismartoni Haydn emlékhelyeket tekintettük meg délelőtt, délután pedig Bécsújhelyen sétáltunk. A város relatív népszerűtlenségének másik lehetséges oka, hogy a második világháború szövetséges bombázása komoly károkat okozott, amelyek megbontották az amúgy szép központot. A település 20. századi életében fontos szerepet töltött be a repülés, például az Osztrák-Magyar Monarchia egyik jelentős pilótaiskolája is itt működött. A második világháború alatt pedig jelentős Messerschmitt gyárként vonzotta a szövetséges bombázókat, így cseppet sem meglepő, hogy egy kisebb repüléstörténeti múzeum is létezik errefelé, benne egy eredeti Messerschmidt Bf 109-es gép is (a teljes listát itt találod), de sajnos egy ideje a múzeum zárva. A repülés szerelmesei számára így szintén ajánljuk a helyet, hiszen bízunk abban, hogy hamarosan újra megnyílik a kérdéses múzeum.
Jöjjenek tehát a magyar vonatkozású helyek. Miután Bécs már nyögte Mátyás bús hadát, a magyar királynak Bécsújhelyet is be kellett venni, amely egy körülbelül másfél éves ostromot jelentett 1486 elejétől 1487 júliusáig. Egyes feltételezések szerint az ilyenkor szokásos pusztulást ellensúlyozandó adta Mátyás a helyieknek a Corvin-kelyhet, és a végülis megegyezés útján megszerzett városnak minden kiváltságát megerősítette. A kérdéses kehely a St. Peter an der Sperr városi múzeumban ma is látható.
Körülbelül kétszáz évvel később, a Wesselényi-összeesküvés fővesztésre ítélt, és nyilvánosan kivégzett főrendű tagjai közül kettő Bécsújhelyen halt meg 1671. április 30-án. Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc messze nem volt pozitív figura, hiszen a magyar érdekeket figyelmen kívül hagyó császári kormányzattal szemben inkább a még károsabb török függést választották, hogy utána egymást árulják be Bécsben. Halálukat követően viszont a bécsi kormányzat az egyik legrosszabb emlékezetű elnyomási fázisát kezdte meg, így az utókor szemében, no meg a nemzeti romantika által Zrínyi és Frangepán is hőssé magasztosult, a kivégzési helyük pedig egyfajta baljós hellyé vált. Nem véletlen, hogy a hűtlenség vétke miatt őrizetbe vett unoka, II. Rákóczi Ferenc se látta fényesen jövőjét, amikor Zrínyi Péter cellájába szállították. A franciákkal cimborálni, miközben a Habsburgok éppen késhegyig menő küzdelmet vívtak a Napkirály ellen, teljesen érthetővé teszi Rákóczi letartóztatását. A későbbi fejedelem viszont a felesége segítségével 1701. november 7-én megszökött a bécsújhelyi börtönéből, és pár éven belül vezetésével kibontakozott a róla elnevezett szabadságharc. Ekkor a kuruc hadak Bécsújhely falai alá is elértek. A Rákóczi-féle sikeres küzdelem végül egy működőképes kompromisszumot eredményezett, hiszen a szatmári békével lehetővé tette a 18. századi politikai konszolidációt és gazdasági gyarapodást. Bécsújhely persze mindebből jórészt ostromokat, fogságot, kivégzést tapasztalt. A kivégzés helyszínén többnyelvű emléktábla található. A székesegyház délnyugati oldalán, a díszes portáltól jobbra egy közel egykorú, latin nyelvű emléktábla is fennmaradt, amely szerint: Itt, ebben a sírban nyugszik Zrínyi Péter gróf horvát bán, és Frangepán Ferenc őrgróf, családja utolsó sarja, akik mivel vakként vezettek világtalant, mindketten ezen verembe estek. Okuljatok halandók sorsunkból: így jár az, aki nem tartja meg királyának, Istenének tett esküjét. A történethez tartozik, hogy az emléktábla már csak dísz, a hamvakat a nagy Rákóczi évforduló kapcsán, 1907. július 20-án kiásták, és ünnepélyesen újratemették. Sírjuk ma is meg van a bécsújhelyi temetőben.
A város rövid ideig, III. Frigyes császár uralkodása alatt kedvelt uralkodói székhely volt. Frigyes fia és utódja, Miksa is itt született 1459-ben. Ekkorra tehető a középkori vár nagy méretű átalakítása, és a mögötte található hatalmas park (akkor vadaskert) kialakítása. Mátyás király ostroma során az erődrendszer részét képező palota is károkat szenvedett, de nem ez volt az első és az utolsó alkalom, amikor a romokat el kellett takarítani, hiszen a háborúk mellett földrengések is sújtották (például 1348-ban és 1768-ban). Mindenesetre bécsújhelyi túránkat itt kezdtük, ugyanis amellett, hogy ez a Habsburg uralkodói központ tartalmazza Miksa császár sírját, az épület egyedüli fennmaradt tornya volt például Rákóczi Ferenc börtöne (a tornyot azóta is Rákóczi toronyként emlegetik), ezen régi fegyvertár szomszédságában történt Zrínyi és Frangepán kivégezése, no meg Mária Terézia itt alapította meg 1752-ben azt a katonai akadémiát, amely a Habsburg birodalom egyik legfontosabb tisztképző intézményeként működött, és számos magyarnak is iskolája volt (gondoljuk csak Bólyai Jánosra, a nemeuklideszi geometria egyik felfedezőjére, Petróczy Istvánra, az önálló magyar légierő egyik megteremtőjére, vagy Szálasi Ferencre). Akit érdekel a teljes lista, az az alábbi helyen tájékozódhat: Szögi László: Magyarországi diákok bécsi egyetemeken és akadémiákon, 1789-1848. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2013. pp. 18–19., 385–407., illetve ennek folytatása több kötetben.
Az akadémia főbejárata után lépcsőn közelíthetjük meg a templom főbejáratát, viszont a túra az udvar felől vitt be minket, így láthattuk a fenomenális címerfalat (a teljes képet lásd legfelül). Ez a templom szentélyét takarja, Peter von Pusica építész terveinek megfelelően emelték III. Frigyes császár megrendelésére 1440 és 1453 között. Az uralkodó is szerepel rajta egy életnagyságú szobron (lásd fent), de osztrák főhercegi minőségében. Frigyes mellett, a baloldali legalsó keretben egy angyal tartja a mottóját is: AEIOU. Ezt Frigyes az 1473-es szentföldi zarándoklata után kezdte használni, sohase mondta meg minek is a rövidítése, állítólag 300 különböző megfejtés létezik. Az egyik legismertebb: Ausztriának kell uralnia az egész földet. Legfelül Szűz Mária mellett Alexandriai Szent Katalin és Szent Borbála figurája uralja a címerfalat.
A templomot pár lépcső után a szentély felől közelítettük meg, miután elhaladtunk Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa emléktáblája mellett (lásd fent). Ez kissé ironikus, ugyanis a neves humanista valóban megfordult Bécsújhelyen, hiszen titkároskodott III. Frigyes mellett, de finoman szólva is utálta a helyi időjárást és környezetet.
A templom egy háromhajós gótikus épület, amely szó szerint az ég és a föld között lebeg, ugyanis Frigyes akaratának megfelelően a vár bejárati folyosójának tetejére építették. Sajnos a második világháború során ezt is bombatalálat érte, így a mennyezet rekonstrukció eredménye, de a struktúra helyreállítása valósághű, így akár eredetiként is tekinthetünk rá.
A főoltár alatti lépcsők alatt nyugszik III. Frigyes fia, I. Miksa császár. Családi kriptának szánta a helyet, de példáját nem követte senki, hiszen a Habsburgok legnagyobb számban ma a bécsi Kapucinus-kriptában és az El Escorial kolostorban nyugszanak. Miksa élete utolsó öt évében a halál megszállottjaként minden útjára magával vitte a koporsóját, és egy nagyszabású síremléket álmodott meg saját magának. Ehhez életnagyságú szobrokat is készíttetett, hogy vigyázzák örök álmát. Halálakor csak 11 készült el belőlük, habár már 1502-ben elkezdtek dolgozni rajtuk a mesteremberek, így a 28 darabból álló teljes „felvonulást” már az unokái, Ferdinánd és Károly rendelésére készítették el 1555-re. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezek nem fognak beférni a bécsújhelyi templomba, így Miksa itteni sírja egyszerű, míg a díszes öltözékben parádézó szobor kísérete Innsbruckban őrzi a császár örök álmát.
A szentély falán található három üvegablak is eredeti, igaz ezek már a 16. században készültek. A főoltár tetején található Szent György bronzszobor is eredeti: III. Frigyes rendelte meg 1468-ban, a címerfalhoz hasonlóan ez is propagandisztikus alkotás, hiszen a császár arcvonásaival a szobor azt jelképezi, hogy az uralkodó Szent Györgyként a lovagjai védnöke. Mátyás király háborúit ismerve Frigyest sokféleképpen nevezhetjük, csak nem lovagiasként, de annyi igazság legalább van a történetben, hogy Frigyes fiát, Miksát már joggal nevezték az utolsó lovagnak. Amúgy a templomot eredetileg Szűz Máriának szentelték, és erről a szoborról kapta a ma is használatos Szent György elnevezést.
A főbejárat felé eső részen egy különleges építmény található: ez egy ereklye tartó, amelyet még III. Frigyes császár rendelt meg. Mögötte található egy keresztelő medence, amely a hagyományok alapján I. Miksa keresztelésére is szolgált (lásd balra lent).
Itt találtok további képeket a Szent György templomról.
Itt a székesegyházról vannak még fényképek.
Itt pedig további kedvcsinálót találtok a városról.
