A
pünkösdi hétvége és a kellemes tavaszi időjárás valószínűleg
mindenkit a szabadba csalt. Nekünk is voltak terveink, de a sors
közbeszólt, és egy rögtönzött ötlet folytán ellátogattunk
Magyarország nyolcadik
legnagyobb városába,
ahol felfedeztük a hely nevezetes épületeit. Kecskemét Duna-Tisza
között található. A várost Budapestről, az M5-ös
autópályán könnyen
megközelíthetjük, így a városnézés délutáni programnak
(is) jó, és ha már ott voltunk, akkor be is számolunk a látottakról.
A
település nevének eredetét – a szakemberek szerint – nehéz
meghatározni. Néhányan úgy vélik, hogy a kecske
szón alapul, a mét
pedig járást jelent. Mindenesetre
az biztos, hogy Kecskemét
hamar központi vásárhellyé vált és
a vámszedők jól kihasználták földrajzi helyzetét. 1368-ban már
mezővárossá fejlődött, majd a török hódoltság idején
menedékhelyet adott a környező elpusztult falvak lakóinak. A
kézműves céhek a 16. században alakultak ki, a birtokokon és a
pusztákon külterjes állattartással, pásztorkodással
foglalkoztak. A város a földesúri függéstől a 19. század első
felében önerőből szabadult meg, ekkor kezdték el az első
állandóan lakott tanyák kialakítását. A fejlett mezőgazdaság
és a Kiegyezést követő ipartelepítés előrelendítette
a települést,
viszont az igazi ugrást a filoxéria jelentette, ugyanis a járvány
itt alig pusztított, ami elősegítette a szőlő-gyümölcs
gazdaság térnyerését, vagyis a konzervipar megjelenését, ami
természetesen jelentős bevételeket eredményezett.
A késői gazdasági
robbanásnak volt egy olyan esztétikai jellegű mellékhatása is,
hogy Kecskemét a
19. század második
felétől kezdte el
kialakítani a reprezentatív központját,
amely így meglehetősen harmonikusra sikeredett, és a korból
adódóan a városkép kialakításakor gyakran alkalmazták a
historizáló és a
szecessziós stílust.
Ez utóbbit
a magyarországi építészetben az 1890-es években kezdték
használni, egyik
legismertebb magyar
mestereként
Lechner Ödönt
szokták megemlíteni.
Miután
megérkeztünk a város központjába, hamar megtaláltuk az ismert
Cifrapalotát.
A Rákóczi út és a Szabadság tér találkozásánál álló
egykori bérház ma képtárként és múzeumként üzemel. 1902-ben
Márkus Géza
tervei alapján emelték, homlokzatán színes majolika
díszítések láthatóak, amelyek népművészeti motívumokat
reprodukálnak. A díszes kiképzésű, magas tetőcserepeket a
Zsolnay porcelángyárban készítették. A ház 1983 óta nyújt
helyet nagy festőművészek alkotásainak. Most zárva volt, de volt
itt Munkácsy
Mihály, Székely Bertalan, Márffy Ödön, Gulácsy Lajos,
Rippl-Rónai József, Vaszary János, Czigány Dezső, Anna Margit,
Ámos Imre, Barcsay Jenő és Egry József kiállítás
is, ráadásul itt
található az ország legnagyobb Mednyánszky-gyűjteménye
is. A Képtár igen
gazdag miskei Tóth
Menyhért
(1904–1980) műveiben
(2000 festmény és
8000 grafika).
A
Cifrapalota szemközti oldalán magasodik az egykori hagymakupolás
zsinagóga.
1860-ban épült
Zitterbarth János
tervei alapján
mór-romantikus stílusban, vagyis
ez még a historizáló eklektika terméke.
A nagy 1911-es
földrengés során károk érték, és ekkor a hagymakupolát lótusz
formájúra cserélték. Az épület igen hangsúlyos, több mint 19
méter magas. Hármas kapuval, díszes körablakokkal rendelkezik. A
kis tornyai kihangsúlyozzák a homlokzatot. A belsejét
átalakították és új funkciót kapott, ma már a Technika és
Tudomány háza. A kecskeméti zsidó közösségből ugyanis alig
élte túl valaki a második világháborút, így a funkcióját
vesztett épületet a város 1966-ban megvásárolta, 1974-ben pedig
átalakíttatta.
A
Cifrapalota másik oldalán, az út túlsó felén találtuk a
Református Újkollégiumot,
ami 1911–12-ben épült Mende Valér tervei alapján.
Ablakait Róth Miksa testvére, Róth Manó készítette, miközben a
kovácsoltvas elemek Tiringer Ferenc műhelyében származnak. Itt is
találunk Zsolnay kerámiákat: a Cifrapalota felé eső sarok
pirogránit elemeit a tervező saját kezű rajzai alapján csinálták
a pécsi gyárban (lásd lent). További információkat itt
(http://www.szecessziosmagazin.com/magazina/mendevalerujkollegium.php)
olvashatsz az épületről. Mende Valérhoz köthető a tér szemben
álló sarkán álló úgynevezett Luther-palota is, amely eredetileg
az evangélikus egyház bérháza volt, illetve a helyén állt az az
evangélikus iskola, ahol Petőfi Sándor is tanult.
A
négy jelképes épület után a történelmi főtér felé
sétáltunk, ahol – országban egyedülálló módon – szinte az
összes felekezet temploma egy helyen látható. A török hódoltság
ideje alatt épült a református
templom, a város
legrégebbi épületeként számon tartott Barátok
templom (Szent Miklós templom),
az Evangélikus
templom, a
Kecskeméten letelepedett görög kereskedők által építtetett
Szentháromság
ortodox templom, a
18. század elején emelt piarista
templom is itt van,
de a téren
magasodik a város talán legismertebb egyházi épülete, a 73 méter
magas Nagytemplom,
amit a
Szent Miklós templommal együtt belülről is megnéztünk.
Előtte
persze elhaladtunk az 1909-ben, Korb Flóris tervei alapján emelt
Népbank
(lásd fent), illetve az ezzel átellenes oldalon található
Református templom között. Az utóbbit azért kellett felépíteni,
mert a török hódoltság során katolikusok és kálvinisták által
közösen használt Szent Miklós templomból ki kellett költözni
az utóbbiaknak, akik 1690–1694 között felépítették a saját
templomukat. Késő reneszánsz stílusából vajmi kevés maradt
meg, ugyanis ezt is barokkosították, illetve a copf stílus is
rajta hagyta a jegyét. A középkori hagyományokat viszont máig
idézi a templom melletti árkádsor.
Ha
a Hírös forrás szökőkúttól nem a Nagytemplom felé, hanem
nyugati irányba tartunk, akkor pedig egy tüneményes utcácskában,
az Arany
János utcában (lásd lent)
jobb oldalt találjuk az Ybl Miklós tervei alapján emelt
evangélikus templomot.
A
szökőkúttól (lásd fent) mi természetesen előre haladtunk, és kilyukadtunk
a Kossuth térre. Természetesen van itt Kossuth szobor is (lásd balra lent), amelynek
az az apropója, hogy
Kossuth Lajos 1848. szeptember 25-én a régi vásártéren mondta el
híres hadba hívó beszédét. Eredetileg Fadrusz Jánost kívánta
felkérni a város, de a művész halála meghiúsította a tervet.
Így lett Telcs Ede alkotása
a kecskeméti
Kossuth-szobor (lásd
balra lent). Ezt 1906
júliusában avatták, igaz nem a
vásártéren: a művek ugyanis összhangba kellett állnia a
környező épületekkel, és a Városháza,
illetve a Református
templom közötti térszakasz tűnt a legideálisabb helyszínnek. Ne
csodálkozzunk, ha Rodin Gondolkodója jut eszünkbe a mellékalakról.
Maga Telcs is a híres alkotásból indult ki, amikor megálmodta a
kossuthi jeladásra váró személyt. A szoborról további
információkat itt
olvashatsz.
A
Kossuth tér leglátványosabb
helyére, a város
tényleges központjába így a
Címerdomb (Pálfy
Gusztáv, Farkas Gábor, 1984, lásd jobbra fent) került,
amelyet a „0”
kilométer funkcióján túl – 176 db település, köztük
Kecskemét testvérvárosai távolságát mutatja (lásd jobbra fent)
– kiváló csúszda. Amikor ott jártunk, éppen egy angliai iskola
diákjai ismerkedtek a köztéri alkotás eme praktikus felhasználási
formájával.
Ezt
követően gyorsan bementünk a Nagytemplomba.
Ennek a hivatalos
neve: Urunk
mennybemenetele társszékesegyház,
és
a
térség
legnagyobb temploma, amely
1774 és 1799 között épült copf stílusban Osvald
Gáspár piarista
szerzetes tervei alapján. A kivitelezést Fischer
Boldizsár
irányította, de ekkor még csak zsindely fedte. A tetőt Hausperger
Márton kecskeméti
mester készítette. A toronysisak 1803 és 1806 között készült
el és a rézlemezburkolata 59 mázsát nyom. A torony 1819-ben
leégett, és csak 1863-ban állították helyre. A toronyban jelenleg
három harang található (az I. világháború előtt még hat
harang volt).
A templomban klasszicista
stílusjegyek figyelhetők meg. A tornyon a korinthoszi fejezetű
lizénák (szögletes féloszlopok) állnak, melyek fölnyúlnak a
templom tetejéig. A bejárat vörös márványból készült, de a
belső térben is láthattunk ebből a márványból készült
tárgyakat (keresztelőkút, szentélykorlát, örökmécsestartó).
A bejárat fölött látható szoborcsoport Jézust ábrázolja,
amint éppen átadja Szent Péternek a Mennyország kulcsát. A
torony melletti mellvéden a négy evangélista szobrára (Lukács,
Máté, Márk, János) figyeltünk fel. Mindegyikük kezében könyv
és íróeszköz van, de láthatóak a jelképeik is (Máté: angyal,
Márk: oroszlán, Lukács: ökör, János: sas). Az 1848–49-es
forradalom és szabadságharcban, illetve az I. és II.
világháborúban elhunyt hősök emlékére a templom külső falán
három emléktáblát helyeztek ki. A főhomlokzat fülkéiben Szent
István és Szent László király szobra, a timpanonban pedig egy
Patrona Hungariae dombormű látható.
A
templom tűzfigyelő erkélyét a nyári hónapokban megnyitják a
látogatók számára, ahonnan szép a kecskeméti panoráma. Az órát
1889-ben a Johann Manhardt királyi udvari toronyóragyár
készítette, és ez az ország egyik legrégebbi ma is működő
órája, illetve Magyarország legnagyobb számlapú toronyórája
is. A 242 centiméteres nagymutatóval rendelkező óra 112 éve
pontosan jelzi az időt. 1960-as évek végéig ez volt a város
egyetlen köztéri órája, azóta a többi templomon is van időmérő.
Májusban
már az esküvői
szezon is elkezdődik, így a belső terében az érdekes növénnyel
díszített padsorok tűntek fel először (biztos nekünk akartak
ihletet adni). A
személyes jellegű meglátásokat persze hamar követték a
művészeti tárgyúak, így folytattuk a szisztematikus felfedezést.
A
templom két mennyezetfreskója, a kupolafreskó és a szentélyfreskó
Lohr Ferenc
alkotása. A belső tér egyéb bibliai alakjai Roskovics
Ignác művészetét
dicsérik. A legelső mennyezetfreskón a kecskeméti Öregtemplom
hatalmas tornyát láthatjuk, amit Mihály és Gábor arkangyal
karddal és liliommal őriz. A középső freskón a város
védőszentjét, Szent Miklós alakját figyelhetjük meg a
pásztorbotjával és egy öreg pásztor éppen kecskegidát ajánl
fel neki. Fölöttük az angyal Kecskemét címerét tartja. A
szentély felőli kupolafreskó nagyobb a többinél, és magyar
szenteket, királyokat, boldogokat ábrázol, akik éppen a Magyarok
Nagyasszonyaként ábrázolt Szűz Máriának hódolnak.
A
templomhajóban hat mellékoltárt láthattunk. Baloldalt az első
oltár Szent Józsefé, Merész
Gyula alkotása. A
második a legszebb és legértékesebb: ezen Szűz Mária
képzeletbeli kecskeméti látogatását örökítették meg. Ezt a
kecskemétiek Barackvirágos Máriának nevezik. Eredetileg itt Szt.
Mihály oltára állt, de az kifakult, így le kellett cserélni. Az
1790-ből származó copf stílusú szószék talapzatán
gyümölcscsokrot formáltak meg. A díszes szószék mellett
található a templom legrégebbi oltárképe, amely Szent István
királyt ábrázolja, amint felajánlja Szűz Máriának a koronát.
Az 1778-ban festett, 24 négyzetméteres főoltárképen Krisztus
mennybemenetelét ábrázolták. Eredetileg itt Falkoner Ferenc
hasonló témájú műve állt: ezt most a bejárat jobb oldalán
találjuk.
A
bejárat felett tág karzaton láthatjuk a hatalmas 3 312 sípos
orgonát, ami nem csak miséken, de hangversenyeken is megszólal. A
templom első orgonája a pesti Invalidusház templomából
szállították ide 1784-ben. 1885-ben egy Országh Sándor-féle
orgona került a helyére, de – más épületekhez hasonlóan –
az 1911-es hatalmas földrengés ebben is károkat okozott, amelyeket
a pécsi Angster cég javított ki, majd 20 évvel később a teljes
orgonát újjáépítették. 1992-ben teljes átalakítást végeztek
rajta, amikor a sípok kivételével teljesen újjáépítették.
Ha
a Nagytemplomtól nyugati irányba haladunk, akkor a modern épület
szomszédságában egy másik gyöngyszemet találunk: a szecessziós
stílusú volt Iparosotthont,
amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján építettek
1906–07-ben.
Szent
Miklósnak szentelték
a tér másik templomát, ahova szintén be tudtunk menni. Ez a város
legrégebbi két hajós temploma, és a 13. században gótikus
stílusban épült. Jellegzetessége, hogy a város védőszentjének
ünnepén a nap éppen megvilágítja a fehér márványból készült
főoltárt.
A templom belsejében először az
érdekesen elhelyezett oltárokra lettünk figyelmesek. A három
mellékoltár képeit és a
Szent Miklós legendáját ábrázoló főoltárt kecskeméti
művészek készítették. Ez utóbbi két oldalán Szent Péter és
Pál szobra áll. A mellékoltárokat Assisi Szent Ferenc és Padovai
Szent Antal tiszteletére szentelték. A templom jobb oldalán
látható szószék és a kórus között találtuk a harmadik
mellékoltárt. A színes ólomüveg ablakokon Szent László
királyt, Assisi Szent Ferencet, valamint Imre herceg alakját
láthattuk. A templom orgonája is lenyűgöző, melynek eredeti
változatát Mooser Lajos 1860-ban készített, de ezt
1928-ban Angster József és fia átépítette, majd
pneumatikus vezérlést is kapott.
A
templom gótikus lábazatát és támpilléreit a 15. században
építették. 1647-től a ferencesrendi szerzetesek temploma lett,
ezért is nevezik a „Barátok temploma” -nak.
Több
bővítésen is átesett a templom, amikor a hajót és a szentélyt
meghosszabbították, illetve hozzáépítették a Szent
Anna kápolnát. A
török hódoltság alatt jelentős károkat szenvedett, az eredeti
fatornyát az 1678-as tűzvész miatt már kőből építették újjá.
1777 és 1784 között az épületet barokk stílusban renoválták,
a torony magasságát pedig 1799-ben copf stílusban növelték. A
mai romkert helyén álló egykori temetőt 1777-ben zárták be. Az
1911-es földrengés
ezt a templomot se kímélte, majd 1912-ben a boltozatát már
vasbeton felhasználásával állították helyre. A lourdes-i
kápolnát 1931 és
1933 között alakították ki, illetve a kőkerítés népies
kovácsoltvas kapui is ekkor készültek el. A romkert kialakítását
Mayer Antal
tervezte 1974-ben. A templom mai kinézetéhez még Blaskovics
Mihály, Ádám Gyula, Fundschler Mór, Barton Alfréd, és Papp
László mesterek járultak hozzá. A templomnak négy harangja van,
amelyeket Szlezák
László készített
1926-ban Budapesten.
A
templom bejárata előtti falat az úgynevezett
Kálvária-szoborcsoport
díszíti, amelynek az eredetije többek között Dunaiszky Lőrinc
nevéhez köthető. Dunaiszky más műveiről itt
is olvashattok. A jelenlegi
változat több elemből áll, mai alakját 1982-ben nyerte el.
A
templomok látogatása után sétáltunk a téren, és megnéztük a
Városháza
épületét. Nem először járunk már itt és ez az épület
szerintünk a legszebb és legkülönlegesebb itt Kecskeméten. Az
épület homlokzatát díszítő harangok nem csak szépek, hanem
működnek is: minden
egész órában a „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját”
szólaltatják
meg, amit mi is
meghallgathattunk.
Az
épületet 1893–97-ben
Lechner Ödön és
Pártos Gyula építészek
tervei alapján emelték (igazából
Pártos a vállalkozó volt csak, de minden művészhez kell valaki,
aki eladja az alkotását).
A csipkés reneszánsz kastélyokra emlékeztető, majolikával
díszített homlokzata ámulatba ejti az embert. A külseje mellett a
belseje se elhanyagolható. A díszteremben található freskók
Székely Bertalan munkáját dicsérik: a Vérszerződést és a
Ferenc József megkoronázását ábrázolják. Van
itt Horthy Miklós bevonulását ábrázoló alkotás is, amit a
második világháború után lemeszeltek, majd csak 2014-ben
állítottak helyre. A
közgyűlési terem másik
dísze a 12 mázsa
súlyú, 62 izzóból álló csillár.
A
Városháza közelében található a bécsi Fellner és Helmer-féle
cég tervei alapján készült épületben a Katona
József színház.
Előtte pedig egy barokk Szentháromság
szobor áll,
amelyet 1742-ben emeltek Conti Lipót Antal tervei alapján.
Hagyományos fogadalmi oszlopról van szó, amelyet a városban
pusztító pestisjárvány emlékére emeltek.
Ezt
követően visszafordultunk a Cifrapalota irányába, és
végigsétáltunk a Rákóczi
úton, ami
kiváló választásnak bizonyult, ugyanis ezt eleve városi
Sugárútnak szánták, így többi jellegzetes épület is övezi.
Például
közvetlenül a volt zsinagógával szemben, a 3–5-ös szám alatt
belefutottunk a volt Gazdasági Egylet Székházába, kaszinójába
és bérházába, amely Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei
alapján épült 1910–11-ben szecessziós stílusban. Most az MTA
Regionális Központja. Itt az emléktábla alapján 1913.
február 1-jén Bartók
Béla is koncertezett. Közvetlenül mellette pedig a Kecskeméti
Törvényszék 1904-ben emelt épülete található.
A
Rákóczi út végén található a Katona József park, benne a
katona József múzeummal, illetve a park túloldalán a
vasútállomással, viszont ide már nem mentünk be.
Összességében
nekünk nagyon tetszett a látvány. Egy nagyon kellemes
délutánt tölthettünk ebben a szép városban és ajánljuk
mindenkinek, hogy menjen el, aki még nem járt erre.
További
képeket itt találtok a Cifrapalotáról.
További
képeket itt találtok a Református Újkollégiumról.
További
képeket itt találtok a Nagytemplomról.
További
képeket itt találtok a Barátok templomáról.
További
képeket itt találtok a Városházáról
Íme
az, ami még ezeken felül kimaradt.