Az utóbbi időben blogunkon a korábbi utazásainkról készült beszámolóinkat, vagy természetközeli élményeinket osztottuk meg Veletek. A határok lezárása sok olyan gyönyörű hely felfedezéséhez vezetett, amelyek létezéséről tudtunk ugyan, de nem számítottak elsődleges célpontnak. Mindannyian ismerjük Pató Pál úr mondását: „ej, ráérünk arra még”. A mozgási lehetőségeink korlátozásával viszont ezek a helyek egyszeriben előtérbe kerültek, és sehol se csalódtunk. A Pest megyét érintő fokozatos nyitást kihasználva így elmentünk Gemencre, és megfogadtuk, hogy máskor is visszatérünk. A túra során viszont szembesültünk egy újabb lehetőséggel, amiről viszont korábban nem hallottunk: innen nem messze, a Bács-Kiskun megyében található Hajós is egy kincsesbánya. A 2008-ban városi rangra emelt település Baja és Kalocsa között található félúton. A gemenci túránk során nem is gondoltuk, hogy ezen helyet is ilyen hamar megtekinthetjük, de időközben a múzeumok is egyre másra nyitnak. Amikor pedig az Érseki Vadászkastély is újra megnyitotta kapuit, azonnal megragadtuk a lehetőséget, és bejártuk.
Hajós éveken át a kalocsai érsekséghez tartozott, majd a törökök kiűzése után sváb családokkal népesítették be. Habár sokukat kitelepítették, mára többen visszatértek, így ma is megőrizte sváb jellegét. A jó földnek köszönhetően a szőlőtermelés már a 18. századtól fontos szerepet kapott itt, így ha erre jártok feltétlenül álljatok meg Európa legnagyobb összefüggő pincefalujánál is, amely a várostól 3 km-re található. A falu 24 utcát és 1200 pincét foglal magában és az első présház 1840-es években épült. A részletekről itt olvashattok. Minket viszont leginkább a település történelmi központjában található barokk kastély vonzott.
A nyári rezidencia története a 18. századra nyúlik vissza. Akkoriban a környék gazdag vadállománya miatt előszeretettel vadásztak itt a főurak, és kellett egy hely ahol megpihenhettek, társasági életet élhettek. 1735-39-ben gróf Patachich Gábor kalocsai érsek erre a célra építette ezt a kastélyt. Mellesleg, a híresztelések szerint Mária Terézia királynőt is le akarta nyűgözni, aki végül nem látogatott el Hajósra. A férje, a török háborúból visszatérő Lotharingiai Ferenc 1739-ben viszont már itt fogadta az érsek. A helyszín akkor is fényűző volt, a vadállomány pedig biztosan kiváló lehetőségeket biztosított.
A téglalap alaprajzú épületet 1766-68-ban szintráépítéssel és saroktornyokkal bővítették, majd gróf Batthyány József érsek időszaka alatt nyerte el mostani formáját. A külső rózsaszín homlokzatát is átfestették, amely változás szerintünk javára vált. 1780-ra elkészült az új kalocsai érseki székhely, így a hajósi kastélyt már csak vadászatok céljából használták. Ez persze nem jelentett, hogy elhanyagolták volna. Nagy György érseki prefektus 1837-es útmutatása alapján például Bécsből és Pozsonyból szállították ide a bútorokat. A nagy törés a 20. században következett be. Városy Gyula érsek ugyanis az elődje, Haynald Lajos bíborosérsek által alapított gyermekotthont a kastélyban helyezte el. Az átalakítás tervszerűen történt, így a bútorok nem vesztek el, és külöünféle leírások is fennmaradtak, amelyek segítették a helyreállítást (lásd fent). Az épület 1907-től egészen 1998-ig nevelőotthonként, illetve árvaházként működött, majd az üresen álló épület állapota romlott. A helyreállítása csak 2009-ben kezdődhetett meg, kapuit a látogatók előtt 2010 szeptemberében nyitotta meg és azóta a Hajósi Érseki Kastély egy korszerű látványossággá vált. A helyreállítási munkák során a kastély udvarán egy alagút is előkerült. A négy méter hosszú járat feltárása közben kiderült, hogy ez egy kútban végződik, amelyben még most is van víz. Nagy valószínűséggel az érseki konyhára innen vitték a vizet. Az alagút turisták számára is látogatható, mi viszont sajnos nem tudtunk róla, így kimaradt.
A kastély előterében elsősorban a falakra és a plafonra festett rokokó virágfüzérek tetszettek. A Sala Terrenában (lásd fent) alakították ki a pénztárat, és itt olvashatunk általánosságban magáról az épületről. A földszinten található a vadászattal kapcsolatos állandó kiállítás is, ahol interaktívan is bepillantást nyerünk a vadászattal kapcsolatos tudnivalókban. Képeket, puskákat állítottak ki a teremben. A falakon pedig trófeák díszelegnek. Regina nem sokat időzött ebben a teremben, hiszen a vadászat szótól is elborzad. Ő inkább már a szép barokk lépcső felé vette az irányt, ahol több érdekesebb látnivaló várt minket.
A lépcső közvetlenül a díszteremhez vezet (lásd lent), ahol eredeti impozáns festményeken Mária Terézia és néhány családtagja üdvözik a látogatókat. A padlókat ugyan helyreállították, de vigyázzunk nézelődés közben, hogy csak a szőnyegen sétáljunk.
Innen mindkét oldalról körjárat-szerűen jutunk el a többi lakosztályba (főúri szalon, érseki lakosztály, dolgozószoba, hálóterem). Sajnos nem sok eredeti bútor maradt meg az utókor számára, de kastély helyreállításának egyik fő szempontja az volt, hogy a korabeli főúri életmódot mutassák be, és korabeli darabokkal dolgoztak. Mindegyik bútor mellett azt is olvashatjuk, hogy honnan kölcsönözték őket. A rekostrukció tehát messze áll a vásári giccstől, mivel nagyon alapos szakmai előkészítés előzött meg mindent. A szobák falait a földszintet hasonlóan rokokó stílusú freskódíszek ékesítik. Számunkra legjobban a felújított érseki magánkápolna tetszett (lásd jobbra lent), ennek is leginkább az intarziás ajtaja, amelyet a főúri szalonhoz csatlakozó toronytérben tárult elénk.
Ez a szalon a körasztalokkal, üllőbútorokkal a társasági élet színtereit és formáit idézik fel. A belső helyiségekben pedig azokat a szobákat alakították ki, amelyeket már teljesen magáncélra használtak és a visszavonulást szolgálták. Egy kastélyból a főúri ebédlő sem maradhat ki, ahol történelmi portrékat állítottak ki, köztük Lippay György, Lósy Imre egykori esztergomi érsekek, illetve III. Ferdinánd és I. Ferenc uralkodói arcmásaival. A terem előtt, még felfedeztünk egy sötét járatot is, ami a füstjárat volt. Ez a járat kapcsolta össze a cserépkályhát és a kéményt, illetve a személyzet is ezeken a járatokon tudott befűteni.
A látogatás végén a kastély földszintjén hangulatos kis kávézó várja a turistákat. Mi a belső terek látogatás után még sétáltunk egyet a barokk kertben, ahol a szökőkútban és a gondosan ápolt növényekben gyönyörködtünk. Ha közeljövőben tervezitek a látogatást, számítsatok arra, hogy csak maszkkal tartózkodhattok az épületben, de ez ne tántorítson el benneteket, mert érdemes megnézni ezt a Bács-Kiskun megye legrégebbi, a Dél-Alföld viszonylatában pedig második legrégebb kastélyát. Mindegyik teremben több nyelvű leírást találtok, így önállóan is lehet értelmezni a látottakat. Egyébként a gyerekek számár múzeumpedagógiai foglalkozást is tartanak, de esküvők és konferenciák helyszíne is lehet a kastély. További információkat itt olvashattok.
A további fényképeket pedig itt találjátok.
