Lyon a "zárt" ajtók mögött

Az ember nem is gondolná, hogy Franciaország harmadik legnagyobb városa mennyi mindent rejt magában. Aki igazán meg szeretné ismerni Lyont, csak vegye fel a legkényelmesebb cipőjét és indulás...

A hosszú sétákra invitáló, átjárható francia utcácskák, az úgynevezett traboule-ok várják a kalandra vágyó turistákat. A traboule Amable Audin történész szerint a latin trans ambulare kifejezésből rövidült, jelentése „áthalad”, végülis ez utcákat összekötő járatokra utal. Számunkra igazi élvezet volt bejárni ezeket a sikátorokat. Az első traboule-ok a negyedik században a Saône folyóra merőlegesen épültek. A víz hiánya és a meghibásodott vízvezetékek miatt a lakók kénytelenek voltak a Saône folyó partján, az alsó városrészbe költözni, hogy gyorsabban vízhez jussanak. Később ezek az úthálózatok a selyemkereskedőket segítették azzal, hogy – rossz idő esetén – textilanyagaik a fedett utakon nem mentek tönkre szállítás közben. Ezen felül a traboule-ok háborúk alatt menekülési útvonalként, titkos találkozóhelyként is funkcionáltak.

A mai útikönyvek 400 traboule-ról beszélnek, köztük 200 a Vieux-Lyon kerületben található. Egyes városrészek teljes traboule hálózattal rendelkeznek. Minket néha igen kalandos helyekre vezetett a kíváncsiságunk, hiszen nem tudtuk hol bukkanunk majd ki, ha beléptünk egy traboule-ba. A fedett, sötét sikátorok ugyanis hol egy titokzatos utcácskába, hol egy belső udvarba, hol meg egy meglepetésszerűen elegáns kapualjba kalauzoltak el minket. Az átjárók szövevényében mindenesetre megismerhettük a város színes múltját, építészeti drágaköveit.

Legtöbb átjárót az óvárosban, és a domboldalra épült Croix Rousse negyedben fedezhetünk fel, ezek ma is a város szerves részét képezik. Itt haladva magánlakások, éttermek hátsó konyhái mellett, lelakatolt biciklik közt kacskaringózhattunk.

Szervezett utak is vannak idegenvezetővel, de ezek csak a legnépszerűbb részeket mutatják meg. Izgalmasabbá teheti a túránkat, ha saját magunk fedezzük fel a helyeket.

Nincs egyforma traboule, ettől izgalmas az egész. Ráadásul viszonylag szabadon lehet próbálni benyitni a kapukon, és ha nem sikerül, nem néznek rád rossz szemmel. A lyoniak megszokták a turisták ezreinek látogatását, de egy kedves mosoly sosem árt. A lakók nyugalmát mindenképp tartsuk tiszteletben, és ha sikerül bejutnunk elénk tárulhat akár egy csigalépcső, egy hatalmas emeletes lépcsőház, egy romantikus udvar kúttal, magas boltív (ezért érdemes felfelé is nézni), reneszánsz tornyok és még sorolhatnánk.

(Egy tipp: sok zárt ajtó megnyílik, ha egyszerűen megnyomjuk az intercom gombot a kaputelefonon.)

Mellesleg nem árt, ha van nálad egy térkép vagy esetleg – ha már modern világban élünk – egy applikáció, mely segítségével bejelölheted a keresett utcákat, és angol nyelvű információkat kaphatsz az összes regisztrált traboule-ról. Aki a francia nyelvtől se retten meg, annak pedig több honlap is javasol útvonalakat. A tájékozódást segíti az átjárókat jelző ikonok: a pajzs alakú bronzplakett és az oroszlánfej kék alapon.

Nem férne egy blogbejegyzésbe, ha megemlítenénk az összes általunk felfedezett helyet, de egy-kettőről részletesebben is szólunk, amely igazán a szívünkhöz nőtt a stílusa, a falak színe vagy a történelmi jelentősége miatt.
Lyon első kerületében, A Croix-Rousse lejtőin bukkantunk a Cour des Voraces-re, amelyet  Maison de la République néven is említenek. Az épület a hat emeletes homlokzatával 1840-ben épült és szép példája egy olyan népszerű építészetnek, amelyet "canuse" -nek neveznek.

A selyemiparhoz és szőlőiparhoz sorosan kapcsolódik, de ez egy olyan hely is, amely Lyon történelmének szellemiségét is magában hordozza, hiszen a második világháború alatt rejtekhelyként is szolgált. Történelmi emlékhelynek minősül.

 A Longue Traboule, ahogyan a neve is mutatja, a város leghosszabb traboule-ja. Az óváros négy házán keresztül vezet és összeköti a Rue du Boeufot a Saint Jean utcával, miközben három külön udvara is van (a fenti három lépcső máshol található).

A rózsaszín tornyot (La Tour Rose) Lyon egyik régebbi negyedében fedeztük fel (Saint-Jean, 5. kerület). A különleges színe miatt talán ez az egyik legjelentősebb traboule. Az udvarban pasztell és okker tónusúak a falak, melyet egy elegáns rózsaszín reneszánsz őrtorony ural, benne egy óriási csigalépcsővel és íves ablakokkal. (A lépcső része ma már nem látogatható a turisták számára.) Az udvar hátsó részében Frédéric Jean fénykép galériája és boltja található. Az épület leghíresebb lakója IV. Henrik király volt, aki 1600-ban néhány napig itt lakott, amikor házasságot kötött Medici Máriával.

Másik kedvenc helyünk a Juiverie utcában található, ami a romantikus, reneszánsz stílusa miatt ragadott meg minket. A Bullioud Hotelben Philibert Delorme (reneszánsz francia építész) galériája található. A kastélyszerű épületet a megrendelő olaszországi utazásai alatt tapasztalt élményei alapján tervezték 1536-ban. Ez az első reneszánsz stílusú épület Franciaországban. Az ablakokat pilaszterek keretezik, a torony alsó részét jón stílusjegyek uralják. A falak mintáját szarvasmarha koponyák (bucranium) és virágfüzérek adják. Az udvarban található egy kút is. Az építkezés során ez utóbbit mindenképpen meg kellett tartani, ezért tervezték aszimmetrikusra az épületet. A hely 1920-tól történelmi emlékhelynek minősül.

A múlt és a jelen éles kontrasztja repített minket ezeken a titkos járatokon, a titkok pedig mindig izgalmasak... Kutatás közben repesve vártuk, hogy a kilincset fogva vajon nyílik-e majd az ajtó, és elénk tárul-e valami csodálatos dolog a múltból… Másoknak is ajánljuk, hogy megtapasztalják ezeket a csodákat, hiszen Lyon világörökség részévé vált zárt ajtók mögötti világa várja a kalandokat szerető turistákat…