A Santa Maria del Giglio – egy velencei templom különös díszítése

Velencei sétánk során számos olyan templomra bukkanhatunk, amely falán van egy tábla, rajta azon ismertebb művészek nevével, akiknek az alkotásait odabenn megcsodálhatjuk. Igazából nincs olyan velencei templom, amely ne őrizne valami művészeti kincset, tehát a táblácskát vehetjük standard kiegészítőnek is. Mi tehát az Accademia hídja és a Sz. Márk tér között kb. félúton megálltunk a S. Maria del Giglio, köznapi nevén a S. Maria Zobenigo falán található szokásos táblánál, de nem ez fogott meg minket, hanem a templom homlokzata: tele volt háborús szimbólumokkal, és a szobrok közül egyik se szenteket, hanem mindegyik hadvezéreket ábrázolt. Szétfotóztuk a homlokzatot, majd előkerült a 10 perces cigiszünetről az őr és miután leperkáltuk a belépőt (az olaszországi szokásoktól eltérően a velencei templomok jelentős része fizetős), végre bemehettünk.

Már benn megtudtuk, hogy a templom homlokzatán, a főbejárat felett Antonio Barbaro alakja tornyosul (lásd jobbra), akit a testvérei (Carlo, Francesco, Giovanni Maria, Marino) alakjai fognak közre. Antonio (1627-1679) a Velencei Köztársaság kiemelkedő katonája volt, aki karrierje során több tengeri csatában bizonyította rátermettségét, 1666-tól a törökök által ostromlott Candia (ma Iraklió Krétán) védelmében töltött be fontos szerepet, majd komolyabb állami tisztségeket is betöltött (1669 végétől 1671-ig Dalmácia és Albánia polgári és katonai kormányzója, 1772-73-ban Padova polgármestere, 1675 októberétől 1678 márciusáig a Velencei Köztársaság római követe). A kiállhatatlan természete viszont sokszor okozott neki gondokat (meglehetősen viharos vitái voltak a candiai védelmet irányító Francesco Morosinivel, Rómában pedig a követségi alkalmazottak szokásos diplomáciai védettségén kívül olyan mentességekre tartott igényt, amelyeket a XI. Ince pápa már nem engedélyezhetett, így a követ folyamatosan perlekedett a Kúriával).

A büszke hadvezér és diplomata végrendeletében 30.000 dukátot hagyott a S. Maria del Giglio újjáépítésére, és halála után azonnal elkezdődtek a munkálatok. A pénz egy része természetesen az adományozó családjának dicsőítésére ment el, így érthető, hogy a homlokzatra Antonio Barbaro tetteit megörökítő részletek kerültek.

Ilyenek például a tengeri csatajelenetek. Ezek a hadtörténészek számára is érdekesek: a gálya és a fregatt szimbolikus találkozása a Velencei Köztársaság tengeri erejét jelképezte. A kép a tenger királynőjének utolsó virágzását örökíti meg, ugyanis a velencei arzenálban ekkor kezdték kiépíteni a vitorlás flottát a hagyományos evezős gályák mellett. Igaz, ez angol és holland mintára történt, de ennek a korszerűsítésnek köszönhetően - a sikertelen szárazföldi utóvédharcok ellenére - továbbra is sikeresen szálltak szembe a tengeren az oszmán birodalommal. Volt is mire büszkének lenni, ugyanis miközben Zrínyi Miklós felégette az eszéki hidat, és a sikertelen téli hadjáratát a győztes szentgotthárdi csata, illetve a dicstelen vasvári béke zárta le (1664. augusztus 10.), Velence a tengeri fölényének köszönhetően tudta 21 éven keresztül ellátni Candiát, a már jórészt török kézre került Kréta ostromlott fővárosát. Mellesleg az 1694-1727 közötti ceutai ostrom után a candiai volt a világtörténelem leghosszabb ostroma. Ráadásul jórészt a vasvári békének köszönhetően tudott a Török Birodalom a korábbinál is több erőforrást biztosítani a védműveket ostromló erőknek, amelyeknek 1669-re sikerült elérniük, hogy a velenceiek feladják az addigra már teljesen rommá lőtt várost.

A homlokzaton Zára, Candia, Padova, Róma Korfu, és Split eltérő pontossággal megörökített látképeit is megcsodálhatjuk. Zára, Split és Korfu Antonio dalmát és albániai kormányzósága miatt került ide. Candiában zajlott a korszak egyik legismertebb hadtörténeti eseménye, és az ottani pozíciójából adódóan Antonio itteni karrierjét is jelezni kellett valahogy. Padova az ottani polgármesterségre utalt, Róma pedig a követi megbízásra.

Róma látképénél rengeteg ismert helyszín tűnik fel: a Sz. Péter bazilika (1), az Angyalvár (2), az ágostonrendiek temploma és kolostora a Piazza del Popolón, vagyis ismertebb nevén a basilica di Santa Maria del Popolo (3), a Spanyol-lépcső tetején található Trinità dei Monti (4), Traianus császár emlékoszlopa (5), Traianus császár piaca (6, de itt az oszlopnak kellene alul lenni és a piacnak felül), a Capitoleumra vezető két lépcső (7), a Tevere-sziget (8), a Colosseum (9), a Circus Maximus (10, itt nagyon torzak a méretek), a Gianicolo domb tetején található chiesa di San Pietro in Montorio (11).

Az épületek helyzete és egymáshoz viszonyított méretei hagynak kívánnivalót, a korszerű városfalakat sohasem sikerült ennyire kiépíteni, de a szarvashibák javítása után a végeredmény akár egy mostani szórólap színvonalával is vetekedhet.

Rómával ellentétben Candia látképén az erődítéseken kívül lényegében nincs felismerhető épület. A többi város látképe se sokkal jobb.

A templom belsejében, a főoltár mögött van Tintoretto két fiatalkori alkotása, rajtuk a négy evangelistával. A főbejárat mellett jobbra pedig nyílik egy kis kápolna, amiben Pieter Paul Rubens egyedüli Velencében őrzött alkotását láthatjuk: Szűz Mária a kisdeddel és Keresztelő Sz. Jánossal (lásd alul jobbra).

A jobb oldali második kápolnánál érdemes még megnézni Palma il Giovane Angyali üdvözlet című alkotását. Ezen felül itt van még a Contarini család egyik tagjának a síremléke. A többi alkotást kevésbé ismert művészek (Antonio Zanchi, Alessandro Vittoria, Sebastiano Ricci, Giambattista Piazzetta, Gian Maria Morlaiter) jegyzik.

Apropó, a templom homlokzatát Giuseppe Sardi tervezte. Antonio Barbaro szobra Giusto Le Court flamand szobrász munkája. A másik négy Barbaro testvérről készült szobrot a tanítványának, Heinrich Meyringnek tulajdonítják.