Regina a munkahelyén szervezett két hetes kalandtábor között sem akarta abbahagyni a kalandozást, így július második hétvégéjét szunnyadós pihenés helyett túrázással töltöttük. Ezen élmények hatásai alatt ezúttal a Bakonyba kalauzolunk el Benneteket, ahol a cseszneki várat látogattuk meg, és ha már ott voltunk, akkor a várhegy tövében meghúzódó sziklás Kőmosó-szurdokban is sétáltunk egyet.
A falu Zirctől 11 kilométerre északra fekszik, és a 82-es főúton közelíthető meg. Budapestről korán indultuk, hogy elkerüljük a nagy balatoni forgalmat, ami kisebb nagyobb akadályoktól függetlenül sikerült is. Csesznek határában pedig már messziről látszódtak a 350 méter magas szikla tetején álló vár jellegzetes tornyai. Néhányan parkoltak a vár közelében kialakított ingyenes parkolóban, de a többiek nem a várromra voltak kíváncsiak. A hegymászó felszerelésük miatt arra következtettünk, hogy ők Magyarország első „via ferratája”-t, szeretnék meghódítani. Ők a sziklákat, mi a rá épült impozáns várromot hódítottuk meg. Szerencsénkre a vár területén még senki sem volt, így szabadon fotózgathattunk, nézelődhettünk. Ma már nem sok látszik a vár régi pompájából, mégis lenyűgöző, ahogy a szikla tetején kiemelkedik a hatalmas formájával. Habár csak a csupasz falak maradtak fenn, ezek impozánsak és akkor még nem is említettük a panorámát. A bejáratnál a pénztáros említtette, hogy Pannonhalmát is lehet látni a messzeségben, igaz, ez nekünk nem sikerült.
A több mint 700 éves vár történelme igencsak mozgalmas volt, és ebből kapunk egy kis ízelítőt a vár területén felállított információs táblákat olvasva. Ezeket azért is érdemes tanulmányozni, mert egy teszt kitöltésével emléktárgyakat lehet nyerni (részleteket itt olvashattok). Magyarországon a tatárjárást követően sok várat építettek. A csesznekit valószínűleg Cseszneki Jakab királyi kardhordozó építtette 1263-ban. Az akkori kisebb erődítményt az Árpád-korban a Csáki és a Cseszneki család tagja birtokolták, majd a 14. századot követően többek között a Garai, a Szapolyai, és a Csaby-Wathay család tulajdonában is állt. A birtokosok címerei sorakoznak a várhoz vezető lépcső oldalán, így a segédanyagok alapján könnyen azonosíthatjuk a tulajdonosok heraldikai jelképeit. Fontos kiemelni, hogy a feliratozás többnyelvű, így külföldi látogatók számára elérhetők az információk. Ez különösen fontos, hiszen az egyre táguló világban fontos ezen kincsek elérhetővé tétele minél nagyobb közönség számára.
A hely első virágkora a Garaiakhoz köthető, ugyanis ekkor az erődítményből egy szép gótikus lovagvárat alakítottak ki. Az építmény nagy részét elbontották és csak az ötszögletű Öregtornyot hagyták meg. A Keleti-palotában voltak az urak lakosztályai, és a két épületrészt összekötötték egy fallal. A falak mentén egy másik különálló toronyhoz vezető híd és ennek alátámasztó pillérje adta a vár sajátos megjelenését. Ezek ma is megmaradtak, de a ma már romos állapota miatt nem lehet átmenni rajta. A tervezett felújítás részét képezi az átjárhatóság újbóli megteremtése, illetve többek között a toronycsúcsok visszaépítése.
A Garai család 1482-ig, a család kihalásáig birtokolta a várat, amely ekkor az ősiség törvénye alapján visszaszállt az uralkodóra. Csesznek nem sokáig maradt királyi birtok, ugyanis megszerezték a Szapolyaiak. Az erősség ezt követően többször is gazdát cserélt, majd fontos szerepet kapott a dunántúli végvárrendszerben. A törökök-elleni küzdelmet követőn az akkor már cseppet sem korszerű erősség még kapott egy utolsó szereplési lehetőséget. A vár és a környező birtok 1636-ot követően az Eszterházy család úgynevezett cseszneki ágáé volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt a család hűsége megoszlott, és a fraknói ághoz tartozó Eszterházy Antal tábornok 1708-ban Heisler generális császári csapatai ellen védte az erősséget. A tulajdonos cseszneki grófok viszont megőrizhették a szabadságharc után is a birtokot. A szabadságharc így az erősség utolsó aktív használatát is jelentette, például a kurucok lőszer- és élelmiszerraktárként használták, de börtönként is működött. A háborúk után az Eszterházy család tagjai egy kényelmes, lakható barokk kastéllyá formálták át a rideg kővárat, de egyre inkább csak vadászatok alkalmával használták. Emiatt a vár hanyatlásnak indult, és a folyamatot felgyorsította az 1810-es földrengés, és az azt követő természeti katasztrófák. A 20. század viharai se tettek jót az épületnek, de a második világháború után megkezdődött egy felívelés. 1947-ben például itt forgatták a Valahol Európában című filmben látható vár külső jeleneteit. 1970-ben pedig elindult a helyreállítási folyamat. Ez a mai napig tart, és 2017-től a Nemzeti Várprogram keretében zajlik. A friss hírek szerint jelentős fejlesztések várhatók a közeljövőben, illetve a völgyben új turisztikai elemek gazdagítják majd a kínálatot. Kíváncsian várjuk. Most a különleges vírusügyi helyzet miatt elmaradtak, de nyaranta játékokat is rendeznek, amelyek a hely középkori és kora-újkori múltját idézik. Ekkor és úgy általában is ajánljuk a hely megtekintését.
A bevezetőben is említett Kőmosó-szurdokban készült fotókat ide kattintva tekinthetitek meg.
A várról pedig itt találtok további fotókat.
