A Frari, avagy a kedvenc velencei templomunk

A Santa Maria Gloriosa dei Frari templom eredete abba a legendás korba nyúlik vissza, amikor Assisi Szent Ferenc Velencén át utazott a Szentföldre. Nyomában itt is felbukkantak követői, a barna kámzsás szerzetesek. Ők voltak a testvérek, vagyis a fratres. Jacopo Tiepolo dózse a 13. században földterületet adományozott a szerzeteseknek és egy nagyobb összeg felajánlásával elindulhatott egy kisméretű templom építése, amit Szűz Máriának ajánlottak fel. A neve is innen származik: a szerzetesek Szűz Mária temploma. A nagyobb templom építése 1250-ben kezdődött Nicolò Pisano tervei alapján gótikus stílusban. A többi nagy ferences rendi itáliai templomhoz hasonlóan, ez is kedvelt temetkezőhely volt. Az 1339-ben elhunyt dózse is itt nyugszik. Rajta kívüli firenzei és milánói kereskedők, illetve két gazdag velencei patrícius család, a Corner és a Pesaro is sokat áldozott a templom építésére. Nem meglepő tehát, hogy nekik is van itt kápolnájuk.

Napjainkban a látogatók a benne őrzött műalkotások gazdag választéka és az itt eltemetett személyek miatt keresik fel. Ha ugyanis van olyan, hogy velencei panteon, akkor ez az.

A templom főhomlokzatának portálja velencei gótikus díszkapu. A csúcsív tetején Jézus szobra emlékeztet arra, hogy a 15. század végén Trevisan tábornok hazahozta a barátok részére Krisztus vére ereklyéjét. A jobb pilléren Bartolomeo Buon alkotása, a Madonna a Gyermekkel, a bal oszlop felett pedig Szt. Ferenc szobra.

Amint belépünk, balról és jobbról rögtön két impozáns síremléket látunk: a fehér márvány piramist formázó emlékművet Canova eredetileg Tizianónak szánta, de végül a terv átalakult, és Bécsben, az Augustinerkirchében ez alapján készült Habsburg Mária Krisztina sírja. Canovát 1822-es halálakor szülővárosában, Possagnóban helyezték örök nyugalomra, de a szíve ide, ebbe a tervei alapján készült síremlékbe került. Vele szemben van Tiziano emlékműve, ami évszázadokkal a művész 1576-os halála után, csak 1852-re készült el. Tiziano pestisben halt meg, így nem lett volna szabad templomban eltemetni, de az ő esetében kivételt tettek. Mindkét síremléket Canova tanítványai készítették.

A templomban nyugvó harmadik művész Claudio Monteverdi, az opera első nagy mestere. Monteverdi Cremonában született, majd a mantovai herceg udvari zenészeként aratta első sikereit, 1613-tól pedig a velencei Szent Márk székesegyház karnagya lett. Sírját egy padlóba ágyazott márványlap jelzi, amin mindig van virág. A nyughelyeként szolgáló milánóiak kápolnáját Alvise Vivarini Sz. Ambrus oltárképe is díszíti.

A szomszédos Corner kápolnát viszont Alvise nagybátyja, a muranói Bartolomeo Vivarini Trónon ülő Szent Márk Keresztelő Szent Jánossal, Szent Pállal és Szent Miklóssal című 1474-es alkotása díszíti.

A főoltár mögött található a templom egyik nevezetessége: Tiziano Mária mennybevitele című festménye. A kép nem tetszett a szerzeteseknek, akik csak azt követően tartottak rá igényt, amikor a külföldi követek versengeni kezdtek érte. A képnek több olvasata van: dicsőíti a finanszírozó velencei patríciusokat, a ferencesek teológiai nézeteit Mária szeplőtelen fogantatásáról, és Szűz Mária megdicsőülését, amely diadal egyben a Velencei Köztársaság diadala is a cambrai ligával szemben.

A főoltár mellett közvetlenül jobbra látható a Keresztelő Sz. János kápolna, amely csak 1904-ben kapta a nevét, ugyanis ekkor helyezték át ide az eredetileg a bejárat melletti firenzeiek oltárát, ennek középpontjában Donatello Keresztelő Szent János szobrával. Ez a művész egyetlen Velencében látható műve.

A milánóiak kápolnája, vagy a firenzeiek kápolnája egy általános jelenség: minden független állam a másik fővárosában fenntartott egy saját templomot vagy kápolnát. Olaszországban ma ez már csak Rómában maradt fenn, ahol továbbra is minden középkori és modern nemzetnek van egy saját nemzeti temploma. Ahol a középkori államok összeolvadásából született a mostani modern nemzet, ott több nemzeti templom is lehet. Spanyolország esetében pl. ez azt jelenti, hogy az aragóniai és a kasztíliai korona római temploma is fennmaradt.

Innen kettővel jobbra, már közvetlenül a sekrestye mellett található a Bernardo-kápolna, amelynek oltárát Bartolomeo Vivarini 1482-ben festett táblaképe, a Madonna és a Gyermek Szent Andrással, Bari Szent Miklóssal, Szent Péterrel és Szent Pállal díszíti. A képet az 1631-es pestisjárvány után az Egészség Madonnájának is nevezték.

A főhajó közepén található kórus az egyedüli, amely eredeti helyén maradt meg Velencében. A külsejét 1475-ben márványlapokkal borították. A domborművek rajta egyházatyákat és prófétákat ábrázolnak.

Tőle balra található a Pesaro kápolna, és az oltáron Tiziano Pesaro Madonna című festménye.  A Szűz előtt lobogó zászlón a Borgia családból származó VI. Sándor pápa címere látható, ugyanis a kép Jacopo Pesaro 20 pápai hajó kapitányaként aratott 1502-es győzelméről emlékezik meg.
A megrendelő ezzel az alkotással kelt versenyre a család másik ágával, amely viszont a sekrestyében található Madonna a zenélő angyalokkal című művet rendelte meg Giovanni Bellinitől. Az 1478-ban készült festmény a velencei festészet egyik legjelentősebb remeke.

Műkincsek gyűjtőhelye, művészek nyugvóhelye, és mindez egy szellős itáliai gótikus templomban... Kell ennél több? Nekünk ez az egyik kedvenc velencei templomunk.

A képeket nagy felbontásban itt látod.