Škocjan, avagy San Canziano egy különleges barlangrendszer Szlovéniában. Cseppet sem ismeretlen, de még az élvezhetőek közé tartozik: értsd, a látogatók száma kezelhető. Nem csak egy barlangrendszerről, hanem egy víz alatti folyóágyról is beszélhetünk, ugyanis a Reka (vagy olaszul Timavo) itt kezdi el közel 34 kilométeres földalatti útját, hogy Trieszt mellett, San Giovanni di Duino közelében érje el az Adriai-tengert.
A barlang nemzetközi elismertségét jelzi, hogy öt év alatt, 1981-től 1986-ig a védettségtől eljutott a „világörökség része” címig, amelyet ma is büszkén őriz a hely. 1999-ben a vizes területek védelméről rendelkező rámszari egyezmény hatályát is kiterjesztették a barlangra.
A megközelítés és a látogathatóság jól szervezett. Van egy angol / francia / német / olasz / szlovén nyelvű honlapja, amely egészen jól használható, hiszen a turistáknak szóló fontos információkat egy helyre gyűjtöttek össze. Mi is ez alapján indultunk neki, persze előtte leleveleztük, hogy mennénk, írnánk róla, szeretnénk fotózni.
2020 nyarán nem lehetett hónapokkal előre tervezni, így amikorra kiderült a látogatás pontos időpontja augusztusban, már késő volt, és az egy hónapos átfutást igénylő fotózási engedélyt már nem kaphattuk meg. Cserébe engedélyezték a hivatalos felvételeik használatát, amelyet nem bántunk meg. Egyrészt ilyeneket még engedéllyel sem tudtunk volna csinálni, hiszen az állvány akadályozta volna a turisták haladását, másrészt mi is értékeljük, amikor kiváló anyaggal dolgozhatunk. Ennek jegyében kiemeljük, hogy az összes beltéri felvételt Borut Lozej készítette, forrásuk pedig az „Archives Skocjan Caves Park.”
Tehát, a barlang. A látogatás alapjában véve két részből áll. A felszíni szakasz ingyenesen megközelíthető (lásd fent), a parkolásért se kell fizetni. Már csak ezért megéri beugrani, mert a hatalmas dolina önmagában is fergeteges látvány. Ezen túra során minimális szintkülönbséget kell leküzdeni, vagyis mindenki számára ajánljuk. A barlang fizetős, a kassza közvetlenül a parkoló szomszédságában található. Csoportosan, vezetés mellett kerül sor a látogatásra, így érdemes a kiszemelt időpontnál korábban odamenni, hogy még legyen hely a csoportban. A fizetés és a túra kezdete között be lehet járni a felső túraszakaszt, illetve van étterem, bár, bolt és illemhely a pénztár szomszédságában. Az idegenvezetés általában szlovénül és angolul zajlik, de van, amikor a német és az olasz nyelvet is választhatjuk.
A barlangot mi csak egyféleképpen, egy útvonalon járhattuk végig, mert a koronavírus miatt korlátozások voltak érvényben. Remélhetőleg ez megváltozik, és hamarosan újra többféle opció áll majd a rendelkezésünkre. Az általunk is bejárt „klasszikus” túra 1,5 – 2 órát tart, hossza körülbelül 3 km. A látogatóközponttól nagyjából 600 méterre található a bejárat, majd egy mesterséges vájaton keresztül érjük el a tényleges folyóágyat. Bent stabilan 12 fok és 90-100%-os páratartalom mellett úgy érdemes felöltözni, fázni se fázzunk, de a fizikai teljesítményt igénylő mászás miatt se izzadjunk le. A túra során ugyanis körülbelül 500 lépcsőt másztunk meg, vagyis aki nem bírja a lépcsőzést, annak nem ajánljuk. Másik fontos tanács: csúszásmentes cipőben menjünk!
A belső tereknek természetesen van neve: Csendes-barlang, Nagy-terem, Kis-terem, Morajló-barlang. Ez utóbbi a helyi nevezetesség, mert a hagyományos barlangi termek nem igazán térnek el a máshol is látható üregektől. A Morajló-barlang viszont már a földalatti kanyon, amely mentén elég hosszan kanyarog a látogató. Többek között egy hídon, az úgynevezett Cerkvenik-hídon is átkelünk, hogy közel 50 méterrel a folyó felett, egy peremen kövessük tovább a Reka / Timavo folyót. A szurdok utolsó nagyobb helysége az úgynevezett Martel-csarnok, majd jön a Tálak (vagy serpenyők) terme, a Schmidl-csarnok, illetve a Velika Dolina alja és az utolsó adag lépcsőzés, ezúttal már felfelé.
Ez a piros jelzéssel jelölt útvonal, amelyet a sárgával lehet kiegészíteni (ha majd véget érnek a koronavírus miatti korlátozások). Ez utóbbi a Reka folyót követi, és 100 méteres szinteltéréssel jár. Ez nekünk kimaradt, de amint lehet kipróbáljuk. Akkor viszont már időben fogunk engedélyt kérni a fényképezésre, és mi is kiélhetjük fotós hajlamainkat. Addig is jelezzük, hogy egyszerű turistaként semmiképpen sem szabad fotózni, és igazából nem is érdemes. Még profi géppel is olyan hosszú záridőre van szükség, amelyet nem igazán lehet szabad kézből megtartani, vagyis inkább vegyünk könyvet, vagy képeslapokat a pénztár melletti boltban.
Ismételten köszönjük a Park Vezetőségének és Borut Lozejnak, hogy engedélyezték a beltéri fényképek használatát. Ezek további felhasználására a komerciala@psj.gov.si emailcímen kell engedélyt kérni. Hasonlóan a térkép is a Park honlapjáról származik.
