Ősszel, miközben gyönyörködünk a falevelek színeiben, nem csak a túraútvonalakról, hanem az épített örökségünkről se feledkezzünk meg. Mivel ma Márton-nap van, az egyik legnépszerűbb középkori szent előtt tisztelegve ezúttal a feldebrői Szent Márton templomot mutatjuk be nektek. Már régóta el szerettünk volna ide menni, de a tavaszi bezárások miatt a terv csak szeptember elején valósult meg. A település Egertől nem messze, a Tarna-patak mellett fekszik, így Budapestről is könnyen közelíthető. A látogatás csak idegenvezetéssel lehetséges, így érdemes ezt előre leegyeztetni, érdeklődjetek a templom honlapján található elérhetőségeken. Lénárt Gabriella szívélyesen fogadott minket is és sok érdekességet mesélt a templomról. Az altemplomban nem lehet fotózni, ezért mi indulás előtt engedélyt kértünk az egri érsekségtől, hogy képekkel is bemutathassuk számotokra ezt a művészeti szempontból is különleges helyiséget.
A településen feltárt leletek alapján a – stratégiai szempontból is fontos – környéket hamar birtokba vették a honfoglaló magyarok. A történészek, a művészettörténészek, és az építészek körében viszont a mai napig vitatott az építkezés pontos kezdete, de erre nagy valószínűséggel a 11. században, Aba Sámuel uralkodás előtt került sor.
Az épület egyik különlegessége a keleti és a nyugati stílusirányzatok keveredése. A csupasz külső senkit se tévesszen meg. Ha megkerülitek, akkor ez is sok érdekességet rejt: eredeti falmaradványokat, kváderkövekből álló falrészleteket, illetve befalazott egykori ajtót és ablakokat láthattok. A belső rész a sok átépítés miatt kissé olyan, mintha egy félbehagyott rekonstrukcióról tanúskodna, de így könnyebb felfedezni a különböző korok nyomait. Szép látnivaló a Szent Márton és Szent András oltár, illetve a szószék, de az altemplom mindent visz.
A bizánci stílusú öthajós négyzet alaprajzú, tornyos épületet az Árpád korban már háromhajós latin kereszt alaprajzú templommá építették át. Csupán az altemplom és a szentély őrizte meg eredeti formáját. A 15. században a déli oldalán gótikus ablakokat alakítottak ki, majd jött a török hódoltság időszaka, amikor a terület elnéptelenedett. A lakosok csak az 1700-as években tértek vissza, és ekkor újraszentelték a templomot, illetve 1743-ban már drasztikusabb átépítésekre került sor. Ezek statikai gondokat okoztak, és ekkor falazták be az altemplomot. A ma látható barokk egyhajós templom a 18. század közepén alakult ki. Az altemplomot a freskókkal 1865-ben Henszlmann Imre fedezte fel. A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség irányította a teljes régészeti és műemléki kutatás mellett, ugyanis 1897-ben, illetve 1972–1982-ben is zajlottak itt ásatások. Az épület mostani állapotát 1983-ra nyerte el.
Az altemplomot zömök, néhol faragott, tömzsi oszlopok tagolják. Az altemplom egyik érdekessége a sírhely, amely egy fontos személy nyugvóhelye volt. Egyesek szerint Aba Sámuel számára készítették, viszont a holttest biztosan nem ide került, mert 1044-ben, a ménfői csatát követően harmadik uralkodónkat Abasáron temették el.
A falakon bizánci stílusú falfestményeket láthatunk, amelyek észak-itáliai művészeti hatásról tanúskodnak. Ezek körülbelül 100 évvel későbbiek, mint a templom, mégis itt láthatjuk Magyarország legkorábbi freskóit. 54 alakot fedezhetünk fel. A kelet felé eső részén, a szentély környékén Krisztus látható az evangélisták szimbólumaival és angyalokkal, míg a hajóban prófétákat és apostolokat ábrázoltak. A freskók közül kiemelnénk a Káin és Ábel történetét is bemutató részletet, amely valóban plasztikusan ábrázolja a testvérgyilkosságot. Balra lent Ábel áldozatát láthatjuk, jobbra lent pedig a pillanatot, amikor Káin megöli testvérét.
Természetesen vannak jobb és rosszabb állapotban megmaradt részletek, íme egy másik fénykép a színkavalkádról, amely lent fogad minket.
Az altemplom és a barokk felső rész között csak kisebb ablakok teremtenek közvetlen kapcsolatot (lásd lent). Ez az elzártság a korai kereszténység egyik jellegzetessége, amely a keleti ikonosztázak kapcsán ma is fennmaradt. A szent térre ugyanis a hívőnek nem volt közvetlen rálátása, így ha Feldebrőn járunk mi is elképzelhetjük milyen élmény volt, amikor az altemplomból szűrődött fel a misén az ének. A hívők ugyanis csak ezeken az ablakokon keresztül láthattak le az altemplomban lévő oltárra, és hallhatták az ott folyó szertartásokat.
Akár turistaként, akár hívőként látogattok a környékre ezt a műemléket nem szabad kihagyni. Az épület a mai napig plébániatemplomként működik, így lelki táplálékot is nyújt, és még egy zarándok útvonalnak is részét képezi. Művészetileg pedig igazán egyedi!
További képeinket itt találjátok.
