Mostani bejegyzésünkkel régebbi országjáró élményeink újabb mérföldkövéhez értünk. Magyarországon rengeteg szép hely van, amit érdemes legalább egyszer meglátogatni, az egyik kedvencünk a Dunakanyar, amelyen belül Esztergom, ahol 2017 júliusában jártunk.
A város a Visegrádi hegységtől nyugatra, a Pilis hegység lábánál, Budapesttől 40 kilométerre található, így akár tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthetjük. Ajánljuk is ezt az utazási formát, mert Magyarország egyik legszebb vasútvonala vezet ide a Nyugati pályaudvarról, nem mellesleg útközben a pilisi táj szépségét élvezhetjük. A nagy történelmi múlttal rendelkező település kulturális kincsekben dúskál, így akár több napot is eltölthetünk itt.
A területet ősidők óta lakták, a kelták után a rómaiak is meghódították, de a későbbi leletek a hun, a germán, az avar, illetve a frank nép ittlétéről is tanúskodnak. A település 960-tól Géza fejedelem lakó- és uralkodási helye volt. Állítólag a fia, – Magyarország első királya – a mai Várhegy területén kiépített palotában született 975 körül. István megkoronázása után, kezdték meg igazán a vár építését, amely a tatárjárásig királyaink székhelye, a magyar állam, illetve Esztergom vármegye központja is volt. IV. Béla – a tatárjárás után – már a királyság székhelyét Budára helyezte át, majd a következő években Esztergom többször gazdát cserélt, illetve 1327-ben a külvárosokat a városhoz csatolták. Ezen időszakban viszont már az esztergomi érsek volt a város kizárólagos ura.
A 14-15. században nagy fejlődésnek induló városban királyi vendégek, tudósok és művészek jelenléte gondoskodott a pezsgő kulturális életről. Vitéz János után Bakócz (Erdődi) Tamás volt az, akinek a nevéhez jelenősebb mecénási tevékenység köthető, emlékét az esztergomi bazilika egyik róla elnevezett kápolnája őrzi. Az esztergomi vár a 16. században fontos végvár lett, amely birtoklásáért több ostromot is vívtak. Ez a küzdelmes időszak csak a 17. század végén ért véget, amikor egyre többen telepedtek le a városba. Ekkor jött létre a királyi város, a Víziváros, a Szenttamás és Szentgyörgymező is. A 18-19. század között a romos templomokat állították helyre. Az akkori érsek Rudnay Sándor esztergomi érsek visszatért Nagyszombatról és 1822-ben megkezdték a monumentális méretű Bazilika építését a lebontott középkori Szent Adalbert székesegyház helyén. A bazilika építéséről a későbbiek részletesen is olvashattok. A trianoni békeszerződés után Esztergom határváros lett, de idegenforgalma a mai napig virágzik, részben a Magyar Suzukinak köszönhetően pedig gazdasági jelentősége is megmaradt.
A város fantasztikus hely akár egy kellemes sétára, például a gesztenyefasorral szegélyezett Kis Duna sétányon, akár múzeumok, templomok látogatására. Szerintük a város bejárását a Várhegyen érdemes kezdeni. Itt találjuk a feltárt királyi várat, illetve az Esztergomi Bazilikát is. A hegy tetejét a bazilikát és a várat összekötő Macskaúton és Macskalépcsőn közelítettük meg, ami több mint 200 méter hosszú, meredek, keskeny út és már a középkorban is létezett. A hegymenet megéri, mert a magasban pompás panoráma tárulhat elénk, ahonnan a Dunára, a Mária Valéria-hídra (lásd fent), a Vízivárosra, illetve a Szent Tamás-hegyre láthatunk rá. A Szent Tamás-hegy közepén szép látványt mutat a római katolikus Fájdalmas Szűz-kápolna (lásd lent).
Mi most csak pillanat látogatást tettünk a városba, így a rengeteg látnivaló közül a bazilikát és a felújított várat látogattuk meg (lásd lent). A Várhegy ma látható részeit a gondos felújításnak köszönhetjük. A királyi palota helyreállítását 1934-ben kezdték meg. A teljesen föld alá került palotán folyamatosan dolgoztak a restaurátorok, és a részleges restaurációt 1997 és 2000 között fejezték be. 2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján, az egykori Fehér torony helyén, egy új tornyot építettek fel. Látogatható lett még a helyreállított várkápolna, a Beatrix terem és részlegesen Vitéz János reneszánsz freskókkal díszített dolgozószobája is, ahol egy, a fiatal Botticellinek tulajdonított freskó látható.
A hegy tetején méltóságteljesen trónol a 19. században épült, klasszicista stílusú bazilika. Építését Rudnay Sándor érsek és hercegprímás indíttatta meg, aki a fiatal Kühnel Pállal terveztette meg a hatalmas épületegyüttest, illetve az építkezés vezetője Packh János volt. 1824-re elkészült az altemplom és a Szent István-oldalkápolna. Ezeket követték az épület fő falai, a kupolát tartó négy óriási pillér, az összekötő boltozatotok és a szentély. A templomhoz tartozó kanonoki házakat is ekkor kezdték építeni. Rudnay halála után hét évig senki se foglalta el az érseki széket, így az építkezés megakadt, de a késői befejezést számos egyéb tényező is befolyásolta. Már Scitovszky János ideje alatt készült el az északi torony és az orgona. 1856. augusztus 31-én került sor a bazilika ünnepélyes felszentelésére, a szertartáson részt vett Ferenc József császár, illetve ekkor hangzott el először Liszt Ferenc Esztergomi miséje (Missa Solemnis), a zeneszerző vezénylésével. Ekkor még hiányzott az oszlopos előcsarnok és a déli oldaltorony is. Az utóbbit csak 1860-ra fejezték be, amit két év múlva követett az oszlopos előcsarnok. Végül 1869-ben helyezték el a Magyarok Nagyasszonya és Szent Adalbert tiszteletére felszentelt főszékesegyház zárókövét, 1886-ra a katedrális teljes belső díszítését is befejezték.
A bazilika kincstárában az egyik leggazdagabb itthoni liturgikus műkincs gyűjteménye bújik meg. A
Főszékesegyházi Kincstárról itt olvashattok további információkat. Az altemplom több száz sírfülkéjében a bazilika építői és főpapjai nyugszanak. A templom belső tere is gyönyörű, melynek alapterülete 5660 négyzetméter. Először a szentély keltette fel a figyelmünket, amely más templomokkal ellentétben az épület nyugati részén található. A mennyezetét Ludwig Moralt alkotása, a Szentháromság diadala című freskó díszíti. A német festőművész készítette a mellékoltárok freskóit is A másik szembetűnő díszítés a főoltár nagy méretű oltárképe, ezt Michelangelo Grigoletti alkotta és Mária mennybevitelét ábrázolja. Ez egy rekorder mű, ugyanis ez a a világ legnagyobb egy vászonra festett oltárképe. Értékéből csak az von le, hogy egy másolat. Mi az eredetit is láttuk: ez Tiziano Vecellio alkotása, és a velencei Frari templomban található.
A bazilika félgömb alakú reneszánsz kupolájának 12 ablakán keresztül beszűrődő fény egyedülállóan világítja meg a templom belsejét. A kupola erkélyére 400 lépcsőfok vezet fel. Egyébként a templom falainak vastagsága is kuriózum, mert ennek az épületnek van a legvastagabb falrendszere Közép-Európában. A leghíresebb látványosság viszont a Bakócz-kápolna, az egyedüli olyan épületrészlet, amely még az eredeti középkori épületből származik. Ezt 1600 darabra szedték szét, majd újra összerakták a mostani székesegyházban. Az eredeti állapothoz képest némileg módosítottak rajta: 180 fokkal elforgatták, illetve az eredeti helyéhez képest körülbelül 11 méterrel magasabbra került.
A bazilika három harangja éppen felcsendült, amikor a vár felé vettük az irányt. Az erősség déli részén működik a Várszínház, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum, valamint a Panoptikum is. Az épületegyüttes 2008-tól az világörökség része. A vármúzeum egész évben várja a látogatóit, jegyárakkal, nyitvatartással kapcsolatban itt érdeklődhettek.
A vár állandó kiállításai mellett tematikus múzeumpedagógiai programokon is részt vehetnek az érdeklődők. A kiállított kincsek az esztergomi vár történetével foglalkoznak, de láthattunk igen gazdag érmegyűjteményt, korabeli használati tárgyakat és miközben sétálunk a vár falai között megismerhetjük az egykori lakók mindennapjait a korabeli fürdőben, konyhában és ciszternás teremben. Újra megnyitották a Királyi Kápolnát, amely a hazai román stílusú építészet egyik legszebb emléke. Ha erre jártok nem szabad kihagyni. Kicsiknek és nagyoknak is maradandó élmény!
Ottjártunkkor nem volt lehetőségünk megnézni a Balassa Bálint Múzeumot Babits Mihály Emlékházával, de még biztosan eltátogatunk ebbe a gyönyörű városba. Információkat itt olvashattok. A Keresztény múzeumot is a következő látogatásra tartogatjuk.
A vár bebarangolása után sétáltunk egyet a városban, és az újjáépített Mária Valéria-hídon átkeltünk a túlpartra: a hídról káprázatos látvány a bazilika.
Esztergomban még sok nevezetesség vár ránk, így biztosan jövünk még. Reméljük ezzel a rövid beszámolóval felkeltettük a Ti figyelmeteket is és ellátogattok ebbe a nagy történelmi múltál rendelkező városba, illetve velünk tartotok a következő barangolásunkon is.
Itt találtok további fotókat a városról.
