Selmecbánya

Egy kellemes nyári hétvége alkalmat nyújt arra (is), hogy egy napot elidőzzünk egy még felfedezésre váró, vagy éppen rég látott nevezetes városban, így augusztus első szombatjára egy rövid felvidéki kirándulást szerveztünk. Vártuk már az utat, hiszen a szlovák hegyek között az ember csak felfrissülhet. Ez a beszámoló tehát a Budapesttől két és fél órára található Selmecbányáról szól.

A régmúltban a város a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányászati központja volt, emiatt sok bányászattal kapcsolatos hely, múzeum látható itt. A történelmi belvárost az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. A Leányvár, Szent Katalin templom, Szentháromság tér, a városháza toronyórája, Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán egykori iskolája, az Evangélikus Lyceum előtt, vagy a teraszosan kialakított utcákon sétálva megérint a történelmi múlt, valamint a Mikszáth regényeiből ismert hangulat, de ne menjünk ennyire előre…

Kezdjük az elején. A várost elég sok turista keresi fel, így a felfedező utunk nem ment teljesen zökkenőmentesen, mivel igen nehéz errefelé parkolni, főleg csúcsidőben.

Miután mégis sikerült parkolót találni, első állomásként a Leányvár (Újvár) felé vettük az irányt. A négy sarokbástyával és hasáb formájú tornyokkal rendelkező vár 1564 és 1571 között a török ellen épült. Óratoronyként is üzemelt, amely minden negyedórában trombitaszóval, minden egy órában pedig harangütéssel jelezte a múló időt. A tűzoltóság is hasznosította az elhelyezkedése miatt, hiszen a tetejéről jól belátható az egész város, így tűz esetén harangjelzéssel tudták figyelmeztetni a lakosságot a veszélyre. 1971-től a Városi Múzeum kiállítása található az épületben, amely a törökellenes harcok felvidéki eseményeit mutatja be, de ízelítőt kaphattunk a Selmecbányai Önkéntes Tűzoltó egyesület történetéből is. A vár emeletén szép panoráma tárul elénk, ahol a 727 m magas vulkáni kúpon magasodó Kálvária épületegyüttesét is láthatjuk. Sajnos a múzeum munkatársai biztonsági okokból néhány ablakot zárva tartanak, így a panoráma egyes részeit csak az üvegen keresztül csodálhattuk meg, és nehezen lehetett fotózni. Bent kategorikusan tiltották a fényképezést.

Az Újvár látogatása után a város legrégebbi épületéhez sétáltunk, ahol a templomosok a 13. században egy háromhajós román stílusú bazilikát kezdtek építeni: később ez lett az Óvár. A Szűz Máriának szentelt plébániatemplomot a következő században védfallal, később bástyával (Himmelreich bástya), kaputoronnyal is bővítettek. 1442 és 1443 között a templomban egy tűzvész és földrengés is károkat okozott, de később helyrehozták és 1497 és 1515 között bővítették is. A falai magasabbak lettek és további bástyákat építettek hozzá. A 16. század elején gótikus stílusban folytatták az építkezést, majd a török veszély miatt újabb erősítést kapott és várrá minősítették át. A török idők után a torony barokk hagymakupolás sisakot kapott. Az épület később több intézménynek adott helyet. Levéltárként, jégveremként, raktárként, tornateremként, könyvtárként is használták, de a városi rendőrség is működött benne. 1900-tól múzeumként üzemel folyamatosan bővülő kiállításokkal.

Először a bejárati kapu mellett jobbra található román kori Szt. Mihály-kápolnában léptünk be, ahol szép freskórészleteket fedezhettünk fel. A falon a kétféle festészeti ábrázolás látható (figurális és ornamentális, az utóbbiban a díszítő elemek vannak túlsúlyban), amelyek a 14. és 15. századból származnak. A helyiségben néhány gótikus ablak is megmaradt. A kápolna mélyén rengeteg csontot találtak, amelyek négy méteres magasságban töltötték meg a kamrát, de ezeket már elszállították és közös sírban nyugszanak. A vár felfedezését a Himmelreich bástya alagsorában folytattuk, ahol egykor a börtön és a kínzókamra volt. A bástya neve innen ered, hiszen a kínzások miatt itt hamar meghaltak az emberek. A bástya emeletén szobákat fedeztünk fel, itt lakott a gondnok és a lövészmester is.

A nyugati bástyán a kovácsmesterségből kaphattunk egy kis ízelítőt. A középkori Selmecbányán kiváló mesterek tevékenykedtek. Egyikük Fizély Károly volt, munkái a mai napig láthatók város szerte. A kiállítás négy szinten mutatja be a mesterek munkáit. Az alagsorban a kovácstűzhelyt mutatják be egy 1754-ből származó eredeti fújtatóval. Az első és második szinten hagyományos kovácstermékeket, lakatos munkákat, vasrácsokat, cégéreket, a legfelsőbb szinten pedig háztetődíszeket láthattunk.

A várudvaron gyönyörű vaskeresztekben és a várkútban gyönyörködhettünk. A vizet a sziklába vájt kút egy bővizű forrásból nyeri. Az udvaron állították ki az 1848-as honvéd emlékművet is, melyet Tóth András szobrász, Tóth Árpád költőnk édesapja készített.

A vár többi részeinél is  különlegességekre bukkanhatunk. A 20. században a múzeum akkori vezetője egy Lapidáriumot is létrehozott. Az értékesebb tárgyak a 13. és a 15. századból származnak. Keresztelő kutak, díszkapuk részei, ablakeretek, emléktáblák, a templomból megmaradt díszítőelemek mellett az itt lakók sírtáblái is megtalálhatóak. Az egyik legértékesebb közülük a legrégebbi öntöttvasból készült sírtábla, amely egy selmecbányai bányavállalkozó és felesége nyughelyét jelölte.

A gótikus négyzet alakú harangtornyot is érdemes megnézni: ez 1482-ből származik. A hozzá tartozó lépcsőt már a reneszánsz korszakban építették hozzá. A 16. században lőréssel és egy emelettel bővítették, ahol ma toronyórákban gyönyörködhetünk, de modern órákat is kiállítottak, hogy a tárlat még érdekesebb legyen a látogatók számára. A harmadik emeleten három harangot láthattunk. Egy gótikust, egy 1742-es felújított reneszánszt és egy 18. századi barokkot. Az emelet fölött egy alacsony építésű öntöttvas, sárgaréz fokozattal, fagörgővel ellátott óramű különlegesnek számít.

Végül eljutottunk a katonai kápolnához is, ahol barokk szobrokat állítottak ki. Ezek korábban a Szentháromság emlékművét díszítették. Az alkotás a 17. században pusztító pestisjárvány áldozatainak állít emléket. A szobrok közül néhány eléri a 230 cm magasságot. Az alakok bányászok és betegek védőszentjeit jelenítik meg. A szobrok mellett a kápolna falain címereket helyeztek el, amelyek közül bányászkincstári, császári, toszkán-lotharingiai, városi címer is megfigyelhető. A kiállítás a gótikus sekrestyében folytatódik. A helyiség oltára 1506-ból származik: Krisztus és Szűz Mária életét jeleníti meg. 
Reginának jó volt felfrissíteni az emlékeit, mert 2012-ben már járt itt egy tanulmányút keretében.

Miután elhagytuk a várat, a Szentháromság tér lejtőjén szép épületeket, faldíszeket fotóztunk. Örömünkre szolgált, hogy szépen felújították azt az épületet (Evangélikus Lyceum), ahol egykor Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is tanult, igaz az emléktáblát egy kicsit magasra helyezték, így nehéz otthagyni egy nemzeti színű szalagot, vagy koszorút.

Egy finom, hangulatos igazi szlovákiai ebéd után az Alexandriai Szent Katalin templomba tértünk be. A 15. században felszentelt templom 1488 és 1491 között épült, de a tetőszerkezete későbbi. A templom egyetlen hajóból áll, amit a késő-gótikus csillagboltozat köt össze a szentéllyel. 1555-ben reneszánsz stílusú előtérrel bővült, ahol egy keresztrefeszített Krisztust ábrázoló, 18. századi szobrot láttunk. Az öt mellékkápolna egyedi mintájú boltozata és  díszes ablakai illetve a szobrok és az oltárok növelik a templom szépségét. A templomban két kiemelkedő szobrot is felfedeztünk: a 16. századi Madonna szobor még az eredeti főoltárt díszítette, a másik a 19. században készült és Szent Annát ábrázolja a gyermek Máriával. Az egyik legnevezetesebb berendezési tárgy a 15. századi kőből faragott keresztelő kút.

A barokk főoltár oltárképe Alexandriai Szt. Katalin eljegyzését ábrázolja, az oltár mellett Szent Margit, Szent Borbála faragott alakjai állnak. A falon egy 15. századi utolsó ítéletet ábrázoló freskórészlet is látható. Feltételezik, hogy a templom több falára is készítettek freskót. A templom karzata és az Rieger-féle orgona 19. századi. A templom alatti kriptában nevezetes polgárok nyugszanak.

A templomtól nem messze, a Szentháromság emlékmű szomszédságában találtunk rá az egyik legérdekesebb látványosságra. A Berggericht Múzeumban ásványok szépségében gyönyörködhetünk, illetve betekinthettünk a bányászok által használt egyik aknába. A Mihály nevet viselő alagút 75 méteres szakaszát nézhetjük meg.

A múzeum épülete a 16. századból származik, de barokk külsejét a 18. században kapta. Az épület szép, sima homlokzatát párkányos ablakok és köríves erkély tagolja. A földszintje boltíves, az emeleti helységek pedig stukkós mennyezetűek. Az épület előtt Sz. Flóriánról elnevezett szökőkút romantikus hangulatot áraszt. A 17. században a ház Gottfried Hellenbach tulajdonában állt, aki II. Rákóczi Ferenc orvosa és bányászszakértője volt. A 18. század végén az épületben a Körzeti Bányabíróság működött (a Berggericht név is innen ered) – majd 1860-tól a Bányaakadémia használta és hallgatótermeket, könyvtárat létesítettek benne, de itt lakott a geológia és ásványtan professzor is.

A tematikus tárlat mintegy 400 ásványi anyagot tartalmaz, amelyeket kémiai összetételük (és belső szerkezetük) szerint csoportosítottak. A kiállítás interaktív elemeket is tartalmaz, ahol a látogató saját szemével, kezével tanulmányozhatja az ásványokat. Megtaláljuk itt a periódusos rendszert, láthatjuk az UV-sugárzás hatását a kőzetekre, ismerkedhetünk a radioaktív és a mérgező ásványokkal. A kisebbek 3D-s memóriajátékban ügyeskedhetnek, de egy speciális laboratórium is rendelkezésre áll előre bejelentett látogatócsoportoknak.

Miután elhagytuk Selmecbányát betértünk a körülbelül 6 km-re fekvő Szentantal (Svätý Anton) településre. Mint utólag kiderült, a szlovákiai utunk második csúcspontját jelentette a Selmec patak völgyében található kis kastély (végül is bemelegítettünk a nászútra). A fejedelmi lakhelyet 1744-ben Koháry András gróf építette, aki Magyarország egyik legtehetősebb főúri családjába tartozott. Érdekesség, hogy 365 ablaka van; 52 szobája, ahány hét van egy évben; 12 kéménye a hónapok számára, a 4 kapu pedig az évszakokra utal. A Coburg hercegi család 1826-ban lett – házasság révén – a kastély tulajdonosa, majd a család leszármazottai kerültek a bolgár és a portugál trónra, így a birtok csillaga tovább emelkedett. Az első világháború után a bolgár uralkodónak, Coburg Ferdinándnak le kellett mondania, és többek között itt töltötte az emigráció éveit. Szerencsére az épület a második világháborúban nem szenvedett kárt, viszont ezt követően – sok más kastélyhoz hasonlóan – ezt is államosították.

Mivel a kastélyt vadászati célokra is használták, így rengeteg vadásztrófea, fegyver található benne, de a faipari és vadászati múzeum kincsei is káprázatosak. A megmaradt berendezési tárgyak, tapéták eredetiek. A család portréit is kíváncsian nézegettük. A cár gyűjtőszenvedélyének is köszönhetjük, hogy egy igen gazdag tárlatot nézhettünk meg.

A 19. században klasszicista stílusban bővítették, de a homlokzat és a díszkút megőrizte barokk formáját. Lépcsősora schönbrunni mintákat követ. A kastély csodaszép freskókkal díszített barokk kápolnája is látványos. A velencei tükrök, gyönyörű hímzések, antik műkincsek, a Koháryak levél- és könyvtára is ámulatba ejtett minket.

A kastély angol parkjára már nem jutott idő, de bátran ajánljuk mindenkinek ezt a gazdag bútorzattal rendelkező kastélyt. A parkban Szent Hubertus napokat is tartanak, így aki a vadászatot szereti, látogasson el ezekre a napokra is.

Néhány információ fontos lehet, ha ellátogattok a kastélyba. A látogatás csak csoportosan, idegenvezetővel lehetséges. Tavaszi és nyári idényben két különböző hosszúságú túra közül választhattok: a rövidebb 12 szobából és a vadászati tárlatból áll, a hosszabbik még 14 szobával és a kápolnával bővül; ez utóbbit választottuk mi is. Téli időszakban csak egy túrára adnak lehetőséget (12 szoba, kápolna és a vadászati tárlat). Az árak a túra hosszától és az idénytől függenek (5-7 euró a normál, 2,50 – 3,50 euró a kedvezményes tarifa). A parkolás napi egy euró.

Élményekkel, finom sztrapacskával megtelve érkeztünk haza. Reginának jó volt visszaemlékezni azokra a helyekre, ahol jártak. Balázs szerint is érdemes meglátogatni ezt a különleges hangulatú városkát. A kastély pedig egy igazi csoda.

Íme még képek az Újvárról.
Itt az Óvárban készült további képeinket láthatjátok.
Itt találjátok a Főtéren készült többi fotót.
Ide kattintva pedig a cégér-válogatásunkat látjátok.
Íme a Szűz Mária templomban képeink.
Itt pedig a Sz. Katalin templom fotói találhatók.
Ez a bányászati múzeum készült fotók mappája.
Itt van a többi selmecbányai fotó.
Itt pedig amit még készítettünk a szentantali kastélyról.