Római
kalandunk beszámolói messze nem értek véget, így a következő
blog bejegyzésünkben is az Örök Város egyik kiemelkedő
nevezetességéről olvashattok.
Róma
a pápa székhelye, így nagyon szoros a kapcsolata a katolikus
vallással, tehát a városban rengeteg egyházi épülettel találkozhatunk. A
több mint 900 templom közül, az előző írásunkban – Borromini
építész kapcsán – már említett Lateráni
Keresztelő Szent János főszékesegyház (Basilica di San Giovanni
in Laterano) a
római
egyházmegye központja. A négy római pápai bazilika közül ez a
legrangosabb (a másik a három a San Pietro in Vaticano, a San Paolo
Fuori le Mura és a Santa Maria Maggiore).
A
történelmi városközpont peremén található székesegyház az
egyik legrégebbi és legnagyobb egyházi épület, ami hiába
vetekszik a Szent Péter bazilikával, a tömeges turista áradat
elkerüli, így szerintünk még meghittebb is. A templomok "szülő
anyjának" is nevezik, hiszen az egyházi hierarchia
figyelembevételével a lateráni még a Sz. Péter bazilikánál is
fontosabb. Nem véletlen, hogy a pápák megválasztását követően
egészen az avignoni fogságig a koronázásra mindig a lateráni
bazilikában került sor (már amikor a pápát Rómában
választották meg).
Róma
ezen a részén hagyományosan patrícius villák álltak, a terület
neve a Lateráni patrícius családról tanúskodik, amely birtoka
volt, mielőtt Néró császár elkobozta volna tőlük. Itt állt
Marcus Aurelius császár lovasszobra is, amit most a Capitoleumon
láthatunk. Nagy Konstantin császár uralkodása alatt Faustina, a
császár felesége a pápának adományozta, hogy ez legyen a
rezidenciája, Konstantin pedig itt akarta felépíteni az első
keresztény bazilikát (313-318). Mondjuk nem ez a legrégibb
építmény, ami ránk maradt, ugyanis a bazilika mellett, a négyszög
alakú San Giovanni in Laterano
terén láthatjuk IV. Thotmesz fáraó egyiptomi obeliszkjét,
amelyet 357-ben szállítottak Rómába és a Circus Maximusban állt.
A pápa 1588-ban állíttatta fel a mai helyére.
A
Konstantin-féle templomból nem sok maradt, hiszen ez az évek során
sokszor leégett, kifosztották, de többször megújult. A mai
bazilika a 14. századból származik, az épületet később
bővítették, renoválták. Az utolsó simításokat a 19. században
végezték el rajta.
A
környező pápai rezidencia állapota az avignoni fogság során
annyira leromlott, hogy a római visszatérés után a pápák
inkább a Vatikán dombra költöztek. A régi rezidenciából így
csak kisebb töredékek maradtak fenn. Ilyen a Scala Santa.
Eredetileg ez a pápai palota díszlépcsője volt, ami a pápai
magánkápolnához vezetett. A középső lépcsőt a 15. században
meglehetősen fantáziadúsan Pontius Pilátus jeruzsálemi
helytartói palotájának lépcsőjével azonosították, amin Jézus
is végigment. A lépcsőt állítólag Konstantinus anyja, Szent
Heléna hozatta Rómába, de csak 845 óta áll mai helyén. A lépcső
28 fokát faburkolat borítja, a bennük levő kristállyal fedett
lyukak Krisztus vércseppjeinek helyét jelképezik. A mellette lévő
két oldalsó barokk lépcsőn viszont rendesen is fel lehet jutni a
„Sancta Sanctorum”-hoz, vagyis a pápák magánkápolnájához.
A Jeruzsálemből származó ereklyék között itt őrzik a Lukács
evangelista által festett Krisztus-képet is. Sajnos csak rácson
keresztül csodálhattuk meg a szép cosmata stílusú mozaikpadlót.
A Scala Santához a tér felőli oldalon nagy exedra csatlakozik.
Ferdinando Fuga építész itt helyezte el 1743-ban az egykori pápai
palota 1733-ban lebontott fogadótermét díszítő 6. századi
mozaikot. Ez mondjuk szállítás közben darabokra tört, így csak
egy másolatot látunk. A képnek igazából csak ikonográfiai
jelentősége van.
A
bazilikát övező terület mai formáját V. Sixtus pápa
urbanisztikai rendezési koncepciójának köszönhetjük: a pápa
Domenico Fontana építész közreműködésével jelölte ki azt a
hálós útszerkezetet, ami összeköti a belváros főbb pontjait,
mint pl. a lateráni és a S. Maria Maggiore bazilikát, majd ez
utóbbit a Trinità dei Montival (tévesen fogalmazva a Spanyol
lépcső tetejével), illetve a S. Croce in Gerusalemme templommal.
Ezen hálózat része a Via Pia, vagyis a mostani Via XX Settembre és
a Via del Quirinale. A pápai rendezés részeként állíttattak fel
több obeliszket is: a Sz. Péter bazilika előttit, a lateránit, a
Piazza del Popolón találhatót, és a S. Maria Maggiore bazilika
mögöttit. Ez a városépítészeti pezsgés annyiban befolyásolta
a Lateránt, hogy az új út megnyitása miatt visszabontották, ami
még maradt a pápai palotákból, és az obeliszk felé kialakításra
került egy új homlokzat, amit szintén Domenico Fontanának
köszönhetünk (1586). Itt van az áldások loggiája is, igaz
mostanában már nem egyértelmű, hogy ez a korábbi, és a
fontosabb, nem a tulajdonképpeni főhomlokzaton
található.
A
bazilika mögött található a keresztelő kápolna. A régebbi
templomoknál teljesen normális volt, hogy ebből a célból külön
épületet emeltek, hiszen a tulajdonképpeni templomba csak a
megkeresztelkedés után lehetett belépést nyerni. Ezt a
nyolcszögletű épületet Konstantinus emeltette az eredeti bazilika
mellett egy Kr. u. 2. századi fürdőépület és 1. századi villa
helyére, viszont ezt követően többször is átalakították.
Többek között Borromini is dolgozott rajta 1657-ben. Erre utalnak
rajta a Chigi motívumokat felvonultató frízek (VII. Sándor pápa
volt Chigi, a címere tölgyfát és egy hármas halom tetején lévő
csillagot tartalmaz). A mostani csupasz kinézetét 1967-ben nyerte
el, amikor eltávolították róla a vakolatot. Igazából
stílszerűen alakították ki a belsejét egy római nymphaeumból,
hiszen eredetileg a teljes testet alámerítették a keresztvízbe,
nem csak a neofita (megtért) homlokát érte a permet. A belső tér
nyolc ókori piros porfíroszlopból, továbbá nyolc kisebb fehér
márvány oszlopból áll. Kupolája késő barokk stílusú. A
Keresztelő Jánosról elnevezett bronzkapuja még 5. századi, a
János evangélistáról elnevezett kapu azonban már 12. századból
származik. A mennyezet mozaikjai lenyűgöző látványt adnak. Az
oldalsó kápolnahelyiségekben különítették el a férfiakat és
nőket. Ezeknek a kis kápolnáknak is gazdag a díszítése,
hamarosan az itteni mozaikról is fogunk írni.
Az
áldások loggiájától balra található a mostani lateráni
palota. Ezt Domenico Fontana tervei alapján építették 1586-89-ben
nyári pápai rezidenciaként. A minta a Farnese palota volt. Volt
itt kórház, levéltár, 1844-től a vatikáni gyűjtemény egy
része került ide, majd 1967-től a római egyházmegye vikariátusa
üzemel benne. Az 1929-es lateráni egyezmények alapján a palota, a
bazilika és a bazilika mögötti terület egy része a Vatikánhoz
tartozik, tehát területenkívüliséget élvez. Ezzel olyan a
státusza, mint a diplomáciai külképviseleteknek: pl. a római
magyar nagykövetség is magyar felségterületnek számít.
A
Keresztelő Szent Jánosnak és Szent János apostolnak szentelt
bazilika mostani klasszicista stílus főhomlokzata a 17. században
nyerte el mai formáját Alessandro Galilei tervei alapján. Rövid
lépcsősoron jutottunk el a
főbejárathoz, ezen kívül még négy ajtón keresztül juthatunk a
templom belsejébe. A jobb szélső a szent kapu, amit a szent évek
során nyitnak meg. Az oszlopos előcsarnok fölött loggia
található, amelynek középen egy timpanon van. Az építmény
tetején tizenöt szobor emelkedik: Jézust, Keresztelő Szent
Jánost, az evangélistákat, az egyház doktorait és szenteket
formáltak meg márványból. A templom címét hirdeti a dombormű
felirata: „Omnium ecclesiarum Urbis et
Orbis mater et caput” (a Város és a
Földkerekség minden templomának anyja és feje). A középső régi
bronzkapu a Forum Romanumról, pontosabban a Curia Juliáról való,
amit még a Borromini-féle felújítás keretében hoztak ide. Az
56 m széles előcsarnok bal végződésénél Nagy Konstantin
császár szobra áll, jobbra pedig a lateráni palotába vezető
bejáratot találjuk.
Az
épületbe lépve szemünk előtt szebbnél szebb szobrokat
festményeket, oltárokat láttunk. Az öthajós templombelsőt
gazdagon aranyozott kazettás mennyezet fedi, amit a márványmozaikos
padlón lépkedve csodáltunk. A mennyezet égszínkék és
bíborvörös színei még a késő reneszánszát stílust idézik.
A cosmata padlón V. Márton pápa családi címere, az oszlop
ismétlődik (V. Márton a Colonna családból származott), a főhajó
mennyezete pedig 1562–68 között készült. VI. Pál pápa
restauráltatta, így került ide az ő címere is. A Borromini-féle
átalakítás során ide is íves boltozatot tervezett az építész,
de ebből végül nem lett semmi, és csak a kettő-kettő szélső
hajó mennyezetét alakították át. A
főhajó 130 méter hosszú, eredetileg a hajókat oszlopok
választották el. Ezt változtatta meg Borromini, amikor a középső
hajót az apostolok szobrait befogadó fülkékkel töltötte ki. A
12 apostol 4 méteres szobrait már később, 1704 és 1718 között
csinálták, ezek különböző szobrászok kezeit dicsérik. Az itt
is felbukkanó Pamphili címermotívumok (olajágat tartó galamb,
liliomok) ne tévesszenek meg: hiába adta X. Ince (eredeti nevén
Giovanni Battista Pamphili)
a megbízatást
Borromininek, a szobrokat már a pápa unokaöccse, Benedetto
Pamphili bíboros, a templom esperese rendelte.
A
fő- és kereszthajók alkotta térben emelkedik a nagy gótikus
márvány tabernákulum, amelyben Péter és Pál apostolok koponyáit
helyezték el. Ez Arnolfo di Cambio építész hatását tükrözi,
és V. Orbán pápa megbízásából Giovanni di Stefano készítette
1367-ben. Az alatta található pápai oltárnál csak a pápa
misézhet.
Ez az 1851-es restaurálás utáni állapotot mutatja.
A
főoltár előtti térben V. Márton pápa sírját találjuk.
Az
apszis mozaikjai csak ránézésre eredetiek: Jacopo Torriti 1291-es
alkotását 1884–86 között helyzeték ide, és erősen
újragondolták. A boltozat és a négyzeti tér közé eső,
gyönyörűen díszített kórus átalakításával és díszítésével
eredetileg Piranesit bízták meg, de az ő tervei nem valósultak
meg.
A boltív tetején a
Megváltó óriási portréja látható az angyalokkal, alatta egy
magaslaton kiemelkedő nagy drágakövekkel díszített kereszt és a
jelképes „Új Jeruzsálem”, a négy evangéliumot szimbolizáló
folyóval. A folyóparton szarvasokat jelenítettek meg. A kereszt
lábánál Mária áll az apostolokkal, Szent Antallal, Szent
Ferenccel és a képet megrendelő IV. Miklós pápával, aki
megválasztása előtt szintén ferences szerzetes volt. Az apszis
csúcsíves ablakai között apostolok képei láthatók. A mellettük
térdeplő két kisebb alakú ferences barát egyike a mozaikok
mestere, Torriti és a másik a segédje. Krisztus alakja és a
folyók virágos rétje a gyermekekkel, madarakkal a 4. század
stílusát idézi.
A
rengeteg pápasír közül egyik sem az eredeti helyén van: egy
részüket a régi bazilikából mentették meg, de jórészt
utánérzésekről van szó. A jobb oldali oldalhajó második
pillérén is egy ilyen. Ezt Damkó József készítette, és annak
állít emléket, hogy II. Szilveszter pápa koronát küldött Szent
Istvánnak. A síremléket 1909-ben készítette a művész az akkori
esztergomi érsek megrendelésére, habár a felirat régebbi.
A
sírok között persze nem csak pápák és bíborosok emlékeit
találjuk, hanem jellegzetesen a nevezetesebb római családok is
kialakították a saját kápolnájukat. Ezeket kegytemplomként
használták, és itt tartották a családi szertartásokat, legyen
szó temetésről, vagy esküvőről. Ennek megfelelően a Massimo,
Torlonia, és Casati kápolna mellett megtaláljuk a bazilika
legszebb kápolnáját is: a Cappella Corsinit. Ez XII. Kelemen pápa
megbízásából készült Galilei tervei alapján. Falait színes
márványokkal borították és a pápa itt található síremléke
egy ókori porfír kád, amelyet Agrippa termáiból hozattak.
Már
a főbejárat felé tartva a jobb első oldalhajó első pillérén
egy Giottónak tulajdonított freskó részlet látható. Ez egykor
az áldás-loggiát díszítette, és VIII. Bonifác pápát
ábrázolja, amint éppen kihirdeti az első szent évet 1300-ban.
VIII. Bonifác használta elsőnek a „Szt. Péter helytartója”
helyett „Krisztus földi helytartója” címet, és ő kezdte
kialakítani a triregnumot, vagyis a tiarát. Ez a pápai korona, ami
VI. Pál pápa óta már csak a szimbólumok között létezik. VIII.
Bonifácot adta hozzá a második koronát a korábbi püspöki
süveghez, amivel a pápák égi és földi hatalmát szimbolizálta.
A tiara harmadik koronáját XII. Benedeknek köszönhetjük, aki
1342-ben ezzel az egyetemes Egyház feletti uralmát akarta
kifejezni. Visszatérve Giotto freskójához, ez egy vajmi szánalmas
maradvány abból a freskóciklusból, amit a mester VIII. Bonifác
megrendelésére készített. Ez a részlet azért maradt meg,
ugyanis 1586-ban, amikor Domenico Fontana lebontotta a régi
homlokzatot, akkor a freskó ezen részét leszakította, majd két
évszázadig a bazilikában tárolták. Csak az 1700-as években
került mostani helyére, amikor VIII. Bonifác családja, a Caetanik
a pillérre helyeztették. Sokáig Giotto mesterének, Cimabuénak
tulajdonították, csak később vált bizonyossá, hogy hogy vagy a
mester keze munkája, vagy legalábbis a műhelyében készült.
Ezt
követően sem kell még kimenni, ugyanis a bal kereszthajóból
lehet kijutni a templomhoz tartozó gyönyörű 13. századi
kolostorkerthez, amelyet faragott és csavart cosmata-berakásos
oszlopok ékesítenek.
A templomról írt élménybeszámolónkat egy
legendával, a lateráni izzadó kő legendájával zárnánk. A
néphit szerint ugyanis a bazilikában a II. Szilveszter pápa sírját
borító márvány izzad, és ha meghal egy pápa, akkor a csontok is
zörögnek. A legenda szerint a pápa eladta az ördögnek a lelkét
a világi sikerek érdekében (II. Szilveszter pápa fiatal korában
az akkor arab kézen lévő ibériai területeken is tanult, erre
vezethető vissza a történet, miszerint eladta a lelkét a
sátánnak. Az is igaz, hogy tudományos érdemei is voltak.). II.
Szilveszter tehát állítólag megkérdezte a sátánt, hogy meddig
fog tartani a dicsősége, mire azt a választ kapta, hogy addig,
amíg be nem teszi a lábát Jeruzsálembe. A pápa meg is nyugodott,
de a legenda szerint amikor belépett a lateráni bazilika
közelében található Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikába, akkor
az ördög eljött érte és a pápa meghalt.
A pápa halála előtt végrendeletében azt
kérte, hogy oda temessék, ahova a lovak viszik. A lovak bevitték a
testét a lateráni bazilikába, és ahol izzadva megálltak, ott van
II. Szilveszter pápa sírja.
Elég csacska történet, ami több sebből
végzik, de legalább más oldalról is megismertük azt a pápát,
akinek a tevékenysége a magyar államiság létrejöttéhez is
köthető.
Mi tehát főleg olyan turistáknak ajánljuk a
bazilikát, akik a csendesebb, de annál csodálatos templomokat
szeretnék megnézni. Ilyenből több is van az Örök Városból.
Ráadásul ezeken a helyeken a sorban állás és a tülekedés
kihagyásával veszhetünk el a lenyűgöző mozaikokban.
Reméljük még nem nem unjátok Rómát, ugyanis
hamarosan következik a folytatás a mozaikokkal…
A képeket nagy felbontásban itt láthatod.
