Zöldövezet lyoni módra: a Tête d'or park

Minden város próbál kialakítani városi parkokat, zöldövezeteket, ahol esetleg van vízfelület, vagy szórakozásra alkalmas infrastruktúra. Lyonban a hagyományos városi parknak egy kombinált válfajával találkozunk. A 117 hektáros, szó szerint aranyfej nevű parkot már a 16. században így emlegették, ugyanis egy városi legenda alapján egy Krisztus fejet is tartalmazó kincset ástak el benne. A terület egészen a park kialakításáig a Rhône folyó ártere volt, így egy jórészt rendezetlen területet alakítottak át a 19. század közepén városi parknak. Valójában már egy 1794-es Konvent rendelet is előírta a park kialakítását, amikor a nagyobb oktatási intézményeknek központilag előírták többek között botanikus kertek kialakítását. Erre eredetileg a túlparton található Croix-Rousse negyedben került sor, amikor 1804-ben megnyitották a Couvent de la Déserte nevű kertet. Az itteni növények később a Tête d'or parkot gazdagították.

Ez utóbbi a 19. század második felében nyerte el mostani formáját: 1857-ben nyitották meg, a télikertet két évre rá adták át, majd 1861-től már hajókázni is lehetett. 1877–1880. között emelték a nagy üvegházakat, 1896-1898 között pedig a kerítéseket és a díszes kapukat. Érdekesség, hogy ezeket nem a benti növények kivitelének, hanem illegálisan megszerzett javaknak a parkban történő elrejtése megakadályozása végett alakították ki. 1932-ben alakították ki a hősi halottak emlékművének helyet adó Hattyúk szigetét a szárazfölddel összekötő aluljárót (ennél tisztára olyan érzésünk volt, mintha a budapesti földalatti egyik megállójában járnánk).

Manapság a park az alábbi részekből áll: rózsakert, üvegházak, botanikus kert, állatkert, csónakázó tó és egy velodrom. A biciklipályát egy nagyobb szigeten alakították ki, amelyen egy gyermekvasút is közlekedik.

A városi park mindegyik része ingyenesen látogatható. Az állatkerti részen külön lehet venni állateledelt. Ha megéhezünk, akkor talponálló és kiülős vendéglátóipari egységeket is találunk. Amúgy a látogatók rendesen elkényeztették a csónakázó tó madarait: olyan etetési jeleneteknek voltunk tanúi, ahol a kacsák versenyt úsztak, hogy az ütemesen haladó vízibicikliből nekik dobált ételt elsőként érjék el.

Mindenki örömére az őzikék is nagy szabadságot élveznek. Megjegyzem, annyira hozzászoktak a kíváncsiskodó emberekhez, hogy a fülük botját se mozgatták, amikor történt valami a területüket övező árkon túl.

Külön kedvenc a ritkaságnak számító vörös macskamedve (Ailurus fulgens), vagy más néven kis panda. Ez valójában nem rokona az ismertebb óriáspandának, de mindketten bambuszt esznek. Apró érdekesség, hogy a kis panda ihlette a Firefox internetes böngésző logóját is.

A teknősöket éppen evés közben csíptük el: ők ezt is komótosra vették.

A pápaszemes mackó (Tremarctos ornatus) viszont olyan szabályos ütemben rótta a köröket, hogy egy elhivatott sportoló benyomását keltette.

Nem bírtuk kivárni, hogy a krokodilok befejezzék az ásítást és a mozdulatlan várakozást.

A majmok viszont hozták a formájukat: össze-vissza kergetőztek, és alig lehetett lekapni őket. Az egyedüli vakaródzó példány hátat fordított: a róla készült fotót csak azért se osztjuk meg.

Aki viszont a növényeket kedveli, az kedvére válogathat a rózsafajták, a húsevő növények, a tavirózsák, a kaktuszok, és még sok-sok érdekes fajta között.
Aki pedig megelégelte a sétát a parkban, az elmehet a szomszédos Modern Művészetek múzeumába.

A képeket nagy felbontásban itt látod.