„Mindig van lejjebb” – azaz egy bauxit bányában jártunk

Székesfehérvártól nem messze, Gánt hátárában egy különleges helyre bukkanhatunk, ami a sorozatrajongóknak is ismerős lehet, hiszen a „Vaják” legutolsó feldolgozása során néhány jelenetet a Gánti Bauxitföldtani Parkban forgattak.

A vörös bolygót idéző különleges hely története a 20. század elején kezdődött, amikor is Balás Jenő erdélyi bányászmérnök bauxit kutatás céljából érkezett Gántra. A már létező geológiai térkép  helyett egy sajátot készített, és a helyszín bejárása közben bauxitra lelt, majd ez alapján bányaföldtani kutatásba kezdtek. Lázár Andor ügyvéd nyújtott anyagi segítséget a Bagoly-hegy melletti fúrásokhoz és a további kutatásokhoz. Az ismert magyarországi bauxit lelőhelyek a trianoni határokon kívülre kerültek, így Balás Jenő felfedezése egy fontos hiányt pótolt. Ennek ellenére a külszíni bányát csak 1926-ban nyitották meg, viszont az 1930-as években a gánti lett a világ egyik legsikeresebb bauxitbányája. Az alumínium többek között a második világháborús hadiiparnak is nélkülözhetetlen alapanyaga volt, így a második világégés alatt a németek hadiipar szolgálatába állították a Gánton kitermelt nyersanyagot. A bányát többször gépesítették, újabb és újabb termelési csúcsokat értek el, például 1943-ban csak Gánton 566 000 tonna ércet nyerte ki. Az itteni bányát az ALUÉRC vállalat kezelte, amely az országban más településeken is létesített bányákat (Sümeg, Iszkaszentgyörgy, Óbarak), és a 8 millió tonna bauxitot termelő, illetve értékesítő vállalat szinte kizárólagos felvásárlója a német alumíniumipar lett. A háború után a termelés visszaesett, de Potsdami egyezmény és a szovjet-magyar jóvátételi egyezmény lendületet adott a bányáknak, így 1946 májusában újra nőtt a felpörögtek a statisztikák. 1953-ban a gánti bánya elérte a 600 000 tonna termelési csúcsot, amely a későbbi évek gépesítésének köszönhetően milliós nagyságrendű lett. A 80-as évekre viszont teljesen kiapadtak ezek a telepek, így szép lassan bezárták a bányákat.

A gánti bánya ma már egy egyedülálló szabadtéri geológiai múzeumként működik, amit – ha majd lehet – nézzetek meg. A múzeumhoz tartozik a 13 állomásból álló tanösvény és a Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum is. A belépőárak nem vészesek (a felnőttek belépőjegye 900 Ft, a kedvezményes jegy a diákoknak és a nyugdíjasoknak 500 Ft) és a hely április elejétől október végéig látogató. A helyet 2017 áprilisától a GÁNT-ÉRT Nonprofit KFT működteti, és esetenként korábbi / későbbi nyitvatartást is meg lehet beszélni (telefonszám: +36/20-989-3673 vagy 22/354-485).

A helyszín könnyen megközelíthető, hiszen az M1-es és az M7-es autópályától sincs messze. Már a falu határában izgatottan vártuk mit tartogat számunkra ez a bányaterület, mert már messziről csalogattak minket a vörös árnyalatokban pompázó dombok. A múzeummal szemben kialakítottak egy parkolót, igaz erre is érdemes kirándulni, mert itt a burjánzó természet teljesen más képet mutat, mint a tulajdonképpeni tanösvényen. Először a Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeumot néztük meg, amely előterében egykori bányászati gépeket és szállítóeszközt is felfedeztünk. Ezt a gyerekek, főleg a fiúk biztosan értékelik. A múzeum egy régi táróban kapott helyet. Az első helységben inkább leírásokat találunk a bánya történetéről, majd a kiállított kisebb-nagyobb tárgyak, földtani minták és eszközök rávilágítanak a bánya világára.

A leglátványosabb rész viszont a szabadtéri tanösvény, minket is leginkább a sziklákon, dombokon tobzódó vörös árnyalatok ejtettek ámulatba. Erről persze beszéljenek a fotóink, amelyek láttán talán Ti is kedvet kaptok, hogy megismerjétek ezt a mesebeli táját.

Itt találtok további fényképeket a bányáról.

Itt pedig magáról a tanösvényről.

Mór ékessége, a Lamberg-kastély

Magyarországon elsőre nem is gondolunk bele mennyi hasznosítható kastély maradt fenn, hiszen a szóbeszéd a Habsburgokat teszi felelőssé erősségeink felrobbantásáért, majd pedig a szovjeteket hibáztatja a kastélyok végleges romba dőléséért. Valóban sok a romos erőd és kastély, de számos esetben ezeket a reprezentatív épületeket hasznosítja valaki, és új funkciót is találtak nekik. Mór az a település, amely példát mutathat hogyan kell a relatíve kevésből minél többet kihozni, és ezt látványosan, szakszerűen bemutatni.

A Lamberg-kastély építtetője Adam Franz Anton von Lamberg-Stockerau, aki a család nyári rezidenciáját Fellner Jakab tervei alapján építtette 1762–1766 között. A mai főhomlokzat a Szent István térre néz, de a kocsifeljárót a kastélypark felőli homlokzatnál alakították ki, vagyis az idők során a fő frontot 180 fokkal megfordították.

Mór az úgynevezett móri árokban található, amely erősen szeizmikus terület. A kastély sorsát is befolyásolták ezek a földrajzi jellemzők, ugyanis már az építés kezdetekor, 1763-ban is megrongálta a kastélyt a komáromi rengés. Az 1810-es rengést követően pedig bizonyos részeit újjá kellett építeni. A vezetés során megtudtuk, hogy ez a természeti katasztrófa nagyon sokáig elhúzódott, és tudományosan is feldolgozták, így erről az eseményről készült hazánk első földrengés térképe. A polgármesteri hivatalnak otthont adó Láncos (Luzsénszky) kastély főlépcsője teljesen leomlott, a Lamberg-kastély órája pedig 1810. január 14-én 18:10-kor állt meg. Az angolkert felé eső szobák olyan súlyos károkat szenvedtek, hogy teljesen le kellett őket bontani, és a helységeket újra kellett építeni.

A barokk épület első tulajdonosai házasság útján kerültek Mórra, és a házasságok később is fontos szerepet töltöttek be a birtokviszonyok alakításában. Lamberg Ernestina, az 1848-ban Pesten meggyilkolt Lamberg gróf lánya ugyanis Szécsen Antal gróf felesége lett, és hozományként a móri kastélyt is a Szécsen családnak juttatta. Az utolsó tulajdonos az unokájuk volt, Szécsen Antal Miklós Károly, akit a bevonuló szovjet csapatok gyilkoltak meg feleségével együtt. A cselédek segítségével még ki tudták menekíteni csöpp gyermekeiket, akik ma is élnek. A kastély helyreállításakor részben nekik köszönhetően sikerült fényképeket szerezni a második világháború előtti állapotokról, és a család móri mindennapjairól. Szécsen Miklós és felesége, Esterházy Alice sírja megtekinthető a móri Kálvária temetőben.

1945 után kirabolták a gazdátlan épületet, és szokás szerint a „munka” jelentős részét nem a szovjetek, hanem a helyi lakosok végezték. Egyes bútorok, díszítőelemek máig fennmaradtak, Móron – Gödöllővel ellentétben – viszont nem sikerült elérni ezen eltulajdonított tárgyak esetében, hogy legalább másolatot állíthassanak ki belőlük az eredeti környezetben. Ez is magyarázza, hogy eredeti bútorból csak egy van, a lenti asztal, amely valószínűleg a könyvtár bútorzatához tartozott.

Eredetiek viszont a töredékesen megmaradt falképek. Sajnos nagyon kevés pénz van ezek restaurálására, így állagvédelmi okokból a jelentős részük ma sem látható, inkább hagyják, hogy a rajtuk található mészréteg védje őket, viszont az emeleten vannak nagyobb, egybefüggő részek is, amelyek igencsak szemet gyönyörködtetőek.

A második világháborút követően a kastély számos funkciót kapott: volt itt szociális otthon, óvoda, majd az 1970-es években zajló nagyszabású helyreállítást követően 1978-ban költözött ide a Radó Antal Könyvtár, a földszintre pedig a Művelődési Központ irodái. Mi is a kastély termeit ezen modern intézmények szükségletei alapján berendezve látogathattuk. Van pár tematikus kiállítóterem is. Mór szülötte Wekerle Sándor, a dualizmus kori Magyarország egyik kiemelkedő politikusa. Olyan intézkedések köthetők a nevéhez, mint a polgári anyakönyvezés és a polgári házasság bevezetése, vagy például az izraelita vallás tényleges egyenjogúsítása. Budapesten a Wekerle-telep is az ő nevét viseli. Wekerle emlékét őrzi az egyik földszinti terem. Az egyik emeleti terem Dr. Zimmermann Ágoston életét mutatja be, aki az állatorvos-tudomány doktoraként vált ismertté. A professzor személyes és szakmai tevékenységéről is találunk információkat, többek között a humorérzékéről is tanúskodott egyik-másik dokumentum.

Az épület egyik terme az 1848. december 31-i móri csatát mutatja be, amely következtében elkerülhetetlenné vált a főváros Debrecenbe költöztetése. Egy másikban pedig a móri Vasarely gyűjteményt állították ki. Még a Mór környéki szénbányászatra is kitér a kiállítás egyik része.

Ugyanúgy kaptak egy szegletet a régészeti leleteket bemutató vitrinek. Ez a pár darab senkit se tévesszen meg, ugyanis a térség nagyon gazdag régészeti lelőhelyekben, de a kincsek jelentős részét a székesfehérvári, illetve a budapesti múzeumok őrzik.

Egyik kedvenc részünk a parkban található: ez egy sváb tájház az 1900-as évek elejéről, amely egy módosabb móri szőlősgazda otthonát mutatja be, miközben a család éppen a második gyermek keresztelőjére készül. A berendezési tárgyak eredetiek, és vannak igencsak különleges darabok is. Az egyik kedvenc a mosógép, amely egy kézi meghajtású, meleg vizes, forgatható dobbal rendelkező szerkentyű (lásd balra lent). A tájházban a helyi kulináris különlegességekkel is megismerkedtünk. A kvircedli, a macskapracni és a nuszstagli receptje elérhető a Lamber-kastély honlapján. Biztos ami biztos mi is ide rakjuk az elkészítési útmutatót (lásd jobbra lent).

A park nem nagy, szabadon látogatható. A kútházban egy keramikus, Kováts Judit várja az érdeklődőket, illetve a második világháború előtti hagyományokhoz híven egy madárházat is találunk a kastély szomszédságában.

Mi voltunk az utolsók, akik megtekinthették a kastélyt, mielőtt a koronavírus miatt bezárt volna. Nagyon köszönjük Viola Andrea segítségét, hogy sor kerülhetett látogatásunkra. Reméljük a jelenlegi rendkívüli helyzet mihamarabb megoldódik, és újra látogathatóvá válik ez a kultúrkincs. Addig is fogadjátok szeretettel beszámolónkat, és tekintsétek meg fényképeinket.

Itt találtok további fotókat a kastélyról és a parkról.

A Liechtenstein család mesebeli vára

A világon sok különleges helyet fedezhetünk fel, amelyek közül némelyik mintha nem is a valóságban, hanem egy mesekönyv vagy regény lapjain létezne. Tavaly az őszi szünetben pont egy ilyen helyet fedeztünk fel.

A Liechtensteini hercegek névadó vára a Bécsi déli erdő peremén, Maria Enzersdorf falu szomszédságában található.  A várat sziklás gerincre építették, de nem túl magasra, így könnyen megközelíthető. Ha kocsival látogattok el ide, akkor vártól 300 méterre egy hatalmas parkolót alakítottak ki, ahonnan egy rövidebb sétát követően kijutunk egy tisztásra, és elénk tárul a mesebeli 12. századi román stílusú vár. A látvány J. R. R. Tolkien képzeletbeli világát juttatta eszünkbe. Az erődítményt Hugo von Petronel építtette 1130–1135 között, aki a munkálatok végét követően ide helyezte székhelyét, így családneve is Liechtenstein-re változott. Személyében tisztelhetjük a Liechtenstein család ősatyját. A vár külső homlokzatában sokáig gyönyörködtünk, több oldalról is fotóztuk. A bemélyedések, kisebb-nagyobb ablaknyílások, erkélyek, tornyok elnyerték tetszésünket.

A család 1298-ben egy házassági szerződés következtében elvesztette a várat, de ez nem jelentette a birtok hanyatlását, hiszen a későbbi tulajdonosok között jelentős nemesi családok is szerepeltek (például a Cilleiek, vagy a Hunyadi család), akik gondját viselték, kibővítették, ekkor alakították ki a kis tornyokat és egy angolkertet is létrehoztak. Az 1529-es török ostrom következtében a vár nagyon súlyosan megrongálódott, szinte csak a romjai maradtak. Az akkori tulajdonos, a tiroli Freislevben család 1533-ban belekezdett a helyreállításába, de ez akkora terhet jelentett anyagilag a családra, hogy 1567-ben el is adták. Az 1683-as török ostrom is csak romokat hagyott maga után, amelyet már nem követett helyreállítás. Már 1799-ben születtek tervek a romantikus lovagvár jelleg kidomborítására, de az akkori tulajdonos, Józef Antoni Poniatowski herceg végül nem áldozott a terv megvalósítására.
1807-ben Liechtenstein családnak sikerült visszavásárolni a várat, amely ekkoriban csak erkölcsi értéket jelentett. A helyreállítási munkálatok csak 1808-ban kezdődtek el, és több hullámban zajlottak. A kezdeti állagmegőrzést 1873-ban újabb bővítések követték, majd 1883 és 1903 között radikálisan megújították az épületet. Ekkor ugyanis az eredeti falak felhasználásával román stílusban egészítették ki az erődöt. Ez a Schulek Frigyes-féle Mátyás templom helyreállítást idézi, vagy Carcassonne újraálmodását Eugène Viollet-le-Duc tervei szerint. A Liechtenstein család mesebeli vára mai állapotában szó szerint egy képzeletbeli erődítmény, kialakítása jórészt Egon Rheinberger keze nyomát dícséri, de a turista nem restaurátor, így ne akarjunk építészeti citrom díjat adni, hanem inkább élvezzük ki a hely vadregényes romantikáját.

A fejedelmi gyűjteményből származó szobrokkal és domborművekkel ékesített vár most is magántulajdonban van. Turisták csak kívül fotózhatnak, de mi mi újságírókként, és egy fotójegy vásárlását követően engedélyt kaptunk erre, így tudunk mutatni Nektek belső képeket is. Az épület a turisták nagy örömére egész évben látogatható, de csak vezetéssel, mely angol és német nyelven folyik. Tájékozódni itt lehet szintén angol és német nyelven. A gyerekek számára is tartanak külön vezetést, amely a kalandos részleteket emeli ki. Többféle túra közül választhatunk. Mi a kincstárat is megnéztük. Ez nem a bécsi Schatzkammer, de a helyhez illik, és érdekes. Az épületet természetesen most is karbantartják, és nem csak turisztikai célra használják Az utolsó nagy felújítás 2007 és 2010 között zajlott. A várudvar 1983 óta nyaranta a Nestroy-játékok színhelye, melynek keretében színházi előadásokat tartanak. Több filmet is itt forgattak. A Disney 1993-as Három testőr című filmjét is részben itt filmezték.

A jegyek megvásárlása, illetve pár lépcső után kezdődhetett a vár belső tereinek felfedezése. Az alsó várban megtekinthettük a régi falak maradványait. A konyha elég sötét, de ott látni igazán, hogy ez milyen volt eredetileg, és hogyan szabták át a tereket a 19. században (lásd fent). A középkorban ugyanis ez egy nagyon magas tér volt, az emeleten végig futó karzattal, és a karzat helyére csináltak egy plusz födémet, a korábbi lovagterem alsó részét pedig látványkonyhává alakították. A hatalmas gerendatetőkkel ellátott termekben kiállított fegyverek és bútorok is jórészt a 19. századból származnak, nagyon kevés az eredeti középkori darab. Pár részlet persze eredeti. A konyha felett kialakított terem falában például ma is látható egy alvófülke (lásd lent), amelyet a kevésbé tehetős vendégek éjjeli szállásának tartottak fenn.

A kastély kincstárában részben egyházi tárgyakat láthattunk, de itt van egy akción megvásárolt elefántcsontból készült tőr másolata, amelynek eredetije egy latin-amerikai szabadságharcosé volt, de a liechtensteini hercegi korona 19. századi értékes másolata is itt látható.

A vár egyik folyosóján egy Szent Jeromost ábrázoló 14. századi vörös márvány domborművet is felfedeztünk. A kápolna bejárata fölött egy kisebb mészkő domborművön Szent György harcol a sárkánnyal. A vár szíve szerintünk a kápolna, amely a 12. századból származik és Szent Pancratius tiszteletére szentelték fel. Ez Ausztria legrégebbi kápolnája.

Az épület északi balkonjáról csodálatos kilátás tárult elénk. Jó időben Bécsig, és egyesek szerint Pozsonyig is ellátni. A közeli hegyek tetején egy ókori templom utánzata is látható (lásd fent). A napóleoni háborúk után emeltette az egyik herceg fogadalmi ajándékként, ugyanis az egyik csatában megmentette az életét egy magyar huszár.

Johann von Liechtenstein sok értékes műtárgyat hozatott a várba, például Szent Jeromos korábban már említett márványreliefjét, de láthattunk itáliai kőoroszlánokat, középkori kályhákat is. A lépcsőház egy csoda, itt az oszlopfőket díszítő figurák tetszettek a legjobban. 1820 körül a vár déli oldalán található palotát (lásd fent) is újjáépíttette a család, és sokáig nyári rezidenciaként használták. Ezt 1939-ben műemlékvédelem alá helyezték. A második világháborúban azonban a várral együtt a kastély is komoly károkat szenvedett. A szovjet megszállás után 1956-ban a magyar menekültek gyűjtőtábora volt. Ezt követően fölvetették a lebontását, de a helyi lokálpatrióták megakadályozták a rombolást, és többszöri tulajdonosváltást követően ma nyugdíjasház működik benne.

Aki romantikára vágyik, és középkori épületek mesebeli újraálmodott változatát szeretné megtekinteni, annak ez az ideális kirándulási helyszín. Nekünk tetszett, minden perc megérte, illetve nagyon fontos szempont, hogy nem találtunk tömeget, így a vezetést maximálisan ki tudtuk használni. Ha időtök engedi, ti is nézzétek meg!

Itt találtok további képet a várról.

Villámlátogatás Esztergomban, az egykori királyi székhelyen

Mostani bejegyzésünkkel régebbi országjáró élményeink újabb mérföldkövéhez értünk. Magyarországon rengeteg szép hely van, amit érdemes legalább egyszer meglátogatni, az egyik kedvencünk a Dunakanyar, amelyen belül Esztergom, ahol 2017 júliusában jártunk.

A város a Visegrádi hegységtől nyugatra, a Pilis hegység lábánál, Budapesttől 40 kilométerre található, így akár tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthetjük. Ajánljuk is ezt az utazási formát, mert Magyarország egyik legszebb vasútvonala vezet ide a Nyugati pályaudvarról, nem mellesleg útközben a pilisi táj szépségét élvezhetjük. A nagy történelmi múlttal rendelkező település kulturális kincsekben dúskál, így akár több napot is eltölthetünk itt.

A területet ősidők óta lakták, a kelták után a rómaiak is meghódították, de a későbbi leletek a hun, a germán, az avar, illetve a frank nép ittlétéről is tanúskodnak. A település 960-tól Géza fejedelem lakó- és uralkodási helye volt. Állítólag a fia, – Magyarország első királya – a mai Várhegy területén kiépített palotában született 975 körül. István megkoronázása után, kezdték meg igazán a vár építését, amely a tatárjárásig királyaink székhelye, a magyar állam, illetve Esztergom vármegye központja is volt. IV. Béla – a tatárjárás után – már a királyság székhelyét Budára helyezte át, majd a következő években Esztergom többször gazdát cserélt, illetve 1327-ben a külvárosokat a városhoz csatolták. Ezen időszakban viszont már az esztergomi érsek volt a város kizárólagos ura.

A 14-15. században nagy fejlődésnek induló városban királyi vendégek, tudósok és művészek jelenléte gondoskodott a pezsgő kulturális életről. Vitéz János után Bakócz (Erdődi) Tamás volt az, akinek a nevéhez jelenősebb mecénási tevékenység köthető, emlékét az esztergomi bazilika egyik róla elnevezett kápolnája őrzi. Az esztergomi vár a 16. században fontos végvár lett, amely birtoklásáért több ostromot is vívtak. Ez a küzdelmes időszak csak a 17. század végén ért véget, amikor egyre többen telepedtek le a városba. Ekkor jött létre a királyi város, a Víziváros, a Szenttamás és Szentgyörgymező is. A 18-19. század között a romos templomokat állították helyre. Az akkori érsek Rudnay Sándor esztergomi érsek visszatért Nagyszombatról és 1822-ben megkezdték a monumentális méretű Bazilika építését a lebontott középkori Szent Adalbert székesegyház helyén. A bazilika építéséről a későbbiek részletesen is olvashattok. A trianoni békeszerződés után Esztergom határváros lett, de idegenforgalma a mai napig virágzik, részben a Magyar Suzukinak köszönhetően pedig gazdasági jelentősége is megmaradt.

A város fantasztikus hely akár egy kellemes sétára, például a gesztenyefasorral szegélyezett Kis Duna sétányon, akár múzeumok, templomok látogatására. Szerintük a város bejárását a Várhegyen érdemes kezdeni. Itt találjuk a feltárt királyi várat, illetve az Esztergomi Bazilikát is. A hegy tetejét a bazilikát és a várat összekötő Macskaúton és Macskalépcsőn közelítettük meg, ami több mint 200 méter hosszú, meredek, keskeny út és már a középkorban is létezett. A hegymenet megéri, mert a magasban pompás panoráma tárulhat elénk, ahonnan a Dunára, a Mária Valéria-hídra (lásd fent), a Vízivárosra, illetve a Szent Tamás-hegyre láthatunk rá. A Szent Tamás-hegy közepén szép látványt mutat a római katolikus Fájdalmas Szűz-kápolna (lásd lent).

Mi most csak pillanat látogatást tettünk a városba, így a rengeteg látnivaló közül a bazilikát és a felújított várat látogattuk meg (lásd lent). A Várhegy ma látható részeit a gondos felújításnak köszönhetjük. A királyi palota helyreállítását 1934-ben kezdték meg. A teljesen föld alá került palotán folyamatosan dolgoztak a restaurátorok, és a részleges restaurációt 1997 és 2000 között fejezték be. 2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján, az egykori Fehér torony helyén, egy új tornyot építettek fel. Látogatható lett még a helyreállított várkápolna, a Beatrix terem és részlegesen Vitéz János reneszánsz freskókkal díszített dolgozószobája is, ahol egy, a fiatal Botticellinek tulajdonított freskó látható.

A hegy tetején méltóságteljesen trónol a 19. században épült, klasszicista stílusú bazilika. Építését Rudnay Sándor érsek és hercegprímás indíttatta meg, aki a fiatal Kühnel Pállal terveztette meg a hatalmas épületegyüttest, illetve az építkezés vezetője Packh János volt. 1824-re elkészült az altemplom és a Szent István-oldalkápolna. Ezeket követték az épület fő falai, a kupolát tartó négy óriási pillér, az összekötő boltozatotok és a szentély. A templomhoz tartozó kanonoki házakat is ekkor kezdték építeni. Rudnay halála után hét évig senki se foglalta el az érseki széket, így az építkezés megakadt, de a késői befejezést számos egyéb tényező is befolyásolta. Már Scitovszky János ideje alatt készült el az északi torony és az orgona. 1856. augusztus 31-én került sor a bazilika ünnepélyes felszentelésére, a szertartáson részt vett Ferenc József császár, illetve ekkor hangzott el először Liszt Ferenc Esztergomi miséje (Missa Solemnis), a zeneszerző vezénylésével. Ekkor még hiányzott az oszlopos előcsarnok és a déli oldaltorony is. Az utóbbit csak 1860-ra fejezték be, amit két év múlva követett az oszlopos előcsarnok. Végül 1869-ben helyezték el a Magyarok Nagyasszonya és Szent Adalbert tiszteletére felszentelt főszékesegyház zárókövét, 1886-ra a katedrális teljes belső díszítését is befejezték.

A bazilika kincstárában az egyik leggazdagabb itthoni liturgikus műkincs gyűjteménye bújik meg. A

Főszékesegyházi Kincstárról itt olvashattok további információkat. Az altemplom több száz sírfülkéjében a bazilika építői és főpapjai nyugszanak. A templom belső tere is gyönyörű, melynek alapterülete 5660 négyzetméter. Először a szentély keltette fel a figyelmünket, amely más templomokkal ellentétben az épület nyugati részén található. A mennyezetét Ludwig Moralt alkotása, a Szentháromság diadala című freskó díszíti. A német festőművész készítette a mellékoltárok freskóit is A másik szembetűnő díszítés a főoltár nagy méretű oltárképe, ezt Michelangelo Grigoletti alkotta és Mária mennybevitelét ábrázolja. Ez egy rekorder mű, ugyanis ez a a világ legnagyobb egy vászonra festett oltárképe. Értékéből csak az von le, hogy egy másolat. Mi az eredetit is láttuk: ez Tiziano Vecellio alkotása, és a velencei Frari templomban található.

A bazilika félgömb alakú reneszánsz kupolájának 12 ablakán keresztül beszűrődő fény egyedülállóan világítja meg a templom belsejét. A kupola erkélyére 400 lépcsőfok vezet fel. Egyébként a templom falainak vastagsága is kuriózum, mert ennek az épületnek van a legvastagabb falrendszere Közép-Európában. A leghíresebb látványosság viszont a Bakócz-kápolna, az egyedüli olyan épületrészlet, amely még az eredeti középkori épületből származik. Ezt 1600 darabra szedték szét, majd újra összerakták a mostani székesegyházban. Az eredeti állapothoz képest némileg módosítottak rajta: 180 fokkal elforgatták, illetve az eredeti helyéhez képest körülbelül 11 méterrel magasabbra került.

A bazilika három harangja éppen felcsendült, amikor a vár felé vettük az irányt. Az erősség déli részén működik a Várszínház, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum, valamint a Panoptikum is. Az épületegyüttes 2008-tól az világörökség része. A vármúzeum egész évben várja a látogatóit, jegyárakkal, nyitvatartással kapcsolatban itt érdeklődhettek.

A vár állandó kiállításai mellett tematikus múzeumpedagógiai programokon is részt vehetnek az érdeklődők. A kiállított kincsek az esztergomi vár történetével foglalkoznak, de láthattunk igen gazdag érmegyűjteményt, korabeli használati tárgyakat és miközben sétálunk a vár falai között megismerhetjük az egykori lakók mindennapjait a korabeli fürdőben, konyhában és ciszternás teremben. Újra megnyitották a Királyi Kápolnát, amely a hazai román stílusú építészet egyik legszebb emléke. Ha erre jártok nem szabad kihagyni. Kicsiknek és nagyoknak is maradandó élmény!

Ottjártunkkor nem volt lehetőségünk megnézni a Balassa Bálint Múzeumot Babits Mihály Emlékházával, de még biztosan eltátogatunk ebbe a gyönyörű városba. Információkat itt olvashattok. A Keresztény múzeumot is a következő látogatásra tartogatjuk.

A vár bebarangolása után sétáltunk egyet a városban, és az újjáépített Mária Valéria-hídon átkeltünk a túlpartra: a hídról káprázatos látvány a bazilika.

Esztergomban még sok nevezetesség vár ránk, így biztosan jövünk még. Reméljük ezzel a rövid beszámolóval felkeltettük a Ti figyelmeteket is és ellátogattok ebbe a nagy történelmi múltál rendelkező városba, illetve velünk tartotok a következő barangolásunkon is.

Itt találtok további fotókat a városról.