2020
első napjaiban eljutottunk Dél-Franciaország eme csodájához, és
talán mostanra tértünk magunkhoz. Sok-sok középkori (hangulatú) vár maradt
fenn szerte e világon, de Carcassonne egyedi. Nem hiába nevezték
el róla a 2000-ben kiadott német társasjátékot, hiszen aki ezt
játssza egy középkorias környezetet teremt tornyokkal, falakkal,
templomokkal, utakkal, meg a különféle kiegészítésekből ismert
elemekkel. Ma úgy tűnik, mintha a középkor hagyta volna leginkább
rajta a nyomát a központon, viszont a területet már jóval
Krisztus előtt is lakták. Az itt megforduló népek (rómaiak,
vizigótok, szaracénok, frankok stb.) mind újabb és újabb
erődítéseket emeltek. A város a Trencavel bárók birtokaként
tett szert nagy jelentőségre, akik váltakozva csapódtak a
toulouse-i, illetve a barcelonai grófokhoz. Amikor a katár
eretnekség ellen III. Ince pápa 1209-ben keresztes hadjáratot
hirdetett, Carcassonne várát is megostromolták, hogy két hét
után elfoglalják, mivel a védőknek elfogyott a vize. A katárok,
vagyis ahogy arrafelé hívták, az albigensek elleni keresztes
hadjárat egyik vezető figurája, Simon de Monfort rögtön be is
jelentkezett új birtokosként, hogy a terület végül királyi
birtok legyen. Amit ma látunk, az már a királyi időszak terméke.
1247-ben
IX. Szent Lajos francia király leromboltatta a várdomb alatti
falucskát, és a lakosokat áttelepítette az Aude folyó
túloldalára. Ennek örömére az új városnak a Szent Lajos város
nevet adták. Habár a középkori erőd oldalán is van egy inkább
kertvárosias lakórész, Carcassonne azóta is inkább az Aude túlsó
partján fejlődik. A Szent Lajos városrész is érdekes,
hangulatosak az utcái, de a túlpart konkurenciája mellett labdába
se rúg. Mi bementünk a Szent Mihály székesegyházba, de kicsit
olyan érzésünk volt, mintha Schulek Frigyes társai vették volna
kezelésbe, és egy carcassonne-i Mátyás templomot akartak volna
kreálni. Nem sokat veszítetek, ha kihagyjátok. Különösen, hogy
éppen felújítják kívülről. Aki vasúttal akar eljutni
Carcassone-ba, az viszont mindenképpen megismeri a Szent Lajos
városrészt, mivel ennek egyik oldalán van a vasútállomás, a
másikon pedig a középkori vár.
A
székesegyház után lementünk a folyópartra és kerestük a
legjobb rálátást a középkori városra, de az ég kissé kiégett,
így egy egyszerűbb fotóval kell beérnetek (lásd a címlapfotót
legfelül). Ahogy már írtuk, IX. Lajos király utasítására
letakarították a várdomb környékét, hogy a várat könnyebben
lehessen védeni. Ezt követően építették ki a kettős
falrendszert is. Szép Fülöp, Szent Lajos unokája alatt fejezték
be a várbéli román templom átalakítását is gótikus
székesegyházzá. Az erődítési munkálatok annyira eredményesnek
bizonyultak, hogy 1355-ben, a 100 éves háború során, amikor a
Fekete Herceg megostromolta Carcassonne-t, a csapatai csak az
alsóvárost tudták lerombolni.
Mivel
Carcassonne határerődnek számított, egy ideig törődtek is az
épületekkel, de a 17. századra már nagyon korszerűtlennek
számítottak ezek a középkori falak és tornyok, így elkezdődött
a lassú hanyatlás. Ráadásul az 1659-es pireneusi béke délebre
tolta a francia határt, így Carcassonne katonai jelentősége
gyakorlatilag megszűnt. 1849-ben egy hivatalos közlöny is
megjelent a francia állam részéről, amely a középkori részek
bontásáról rendelkezett, de ez zavargásokhoz vezetett. Ismert
személyek is felkarolták a városka ügyét, és végül Eugène
Viollet-le-Duc kapta a feladatot, hogy állítsa helyre a középkori
részeket. Az úriembert onnan is ismerhetjük, hogy a párizsi
Notre-Dames jórészt neki köszönheti mai formáját. A 2019-ben
leégett fióktorony is például a Viollet-le-Duc-féle neogótikus
kiegészítések egyike volt. Az építész sok esetben nem
restaurált, hanem újraálmodott korábban létező, de nem mindig
rekonstruálható elemeket. Carcassonne esetében is történtek
ilyen túlkapások, de ezek az egyszerű turistának fel se tűnnek,
vagyis nem muszáj sokat gyötrődnünk azon, hogy mi eredeti, és mi
nem. A hangulat középkorias, ez a lényeg. Szakmailag már nem egyszerű a történet, de ne vesszünk el a részletekben.
Mi
kocsit béreltünk, és a Chemin de Montlegun-ról nyíló Parking
Cité felől közelítettük meg a középkori várost. Ennek
megfelelően a Narbonne-i kapun léptünk be (a kettős
falrendszerhez hűen a kapu is kettős), és belevesztünk a városi
forgatagba. Carcassonne ezen része olyan, mint Szentendre központja:
állandóan ünnep van, szinte minden házban boltok és
vendéglátóipari üzemek működnek, csak ez szűk utcákkal
párosul. Van giccs is elég, így akit nem ez vonz, az nyugodtan
vágjon át az első megpróbáltatáson. A nyugodtabb, és ezért
hangulatosabb részeket ugyanis a Narbonne-i kaputól távolabb
keressük. A Rue Saint-Louis-t például mindannyian a szívünkbe
zártuk.
A
középkori városrészben két fő attrakció van: a Saint Nazaire
bazilika, illetve a Château Comtal és a hozzá tartozó, bejárható
falszakaszok. A tortúra múzeumától kezdve más attrakciókat is
ajánlgatnak a turistának, de ilyenből már láttunk eleget, így
ezeket inkább kihagytuk.
A
Château Comtal (lásd fent) a középkori városrészen belül az urasági várat
jelöli. Belépőjegyet kell fizetni, de szerintünk megéri, ugyanis
csak így mehetünk fel a falakra, no meg a vár is érdekes. Vannak
benne középkori freskók, és szobrok is, de leginkább a
gyilokjárók és a falak az ütősek. A kaputoronyban például az
„orgona” működéséről találtunk bővebb leírást, máshol a
gyilokjáró fogalma, és a középkori íjászok bemutatása volt a
téma. Akit a harcászati problematika kevésbé köt le, annak meg a
látványtól fog leesni az álla, ugyanis tisztább időben a
Pireneusokig ellátunk.
A
vártól két irányba mehetünk végig a falakon. Az egész
várnegyedet nem sétálhatjuk körbe, de a falak közel felét
bejárhatjuk. Az észak-nyugati a régebbi és a rövidebb, a
dél-nyugati a parádésabb. Habár vissza lehet fordulni az egyik
rész végén, hogy a vártól tovább haladva a másik szakaszt is
bejárjuk, mi csak a dél-nyugatin voltunk, és a Saint Nazaire
bazilikánál kijöttünk a forgóajtón. Sajnos eléggé fújt a
szél, és az eget is felhők borították, de így is oda voltunk,
meg vissza. Ezt egyszerűen látni kell!
Azért
is érdemes előbb felmenni a falakra, mert a Saint Nazaire bazilika
külső fotózása innen a legjobb (lásd fent). Ahogy korábban említettük, ez
eredetileg egy romos, román stílusú templom volt, amiből a
lángoló gótika egyik ékszerdobozát varázsolták a 13. és a 14.
század fordulóján (a munkálatok 1269–1330 között zajlottak).
A bélletes kapunál és a főhajónál még érződik a román
stílus, az üvegablakok, a kereszthajó és a szentély viszont már
tisztán gótikus. Érdemes töviről hegyire végignézni az
üvegablakokat, mert a színei és a kidolgozottsága mesés.
Ráadásul 1280-ból származik a szentélyben lévő ablak, amely
Dél-Franciaország legrégebbi üvegablaka. Ez az alábbi témákat
ábrázolja: Levétel a keresztről, Jézus sírba helyezése, Jézus
viszi a keresztet, Jézus keresztre feszítése, Jézus
letartóztatása, Jézus megostorozása, a jeruzsálemi bevonulás,
az Utolsó Vacsora, a betlehemi gyermekgyilkosság, az egyiptomi
menekülés, Jézus születése, a Háromkirályok imádása, az
Angyali Üdvözlet, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél.
1803-ban
veszítette el a templom a carcassonne-i székesegyház címet,
amelyet ma már a korábban említett Szent Mihály templom visel. Ez
a szerep átruházás is jelezte a középkori városrész korabeli
hanyatlását. A 19. századi felújítás viszont a templomot is
érintette. Eugène Viollet-le-Duc keze nyomát leginkább a templom
külsején keressük, ugyanis a már említett román stílusú
bélletes kaput szinte teljesen újrafaragták. A belső falfestések
is 19. századiak, de itt egyáltalán nincs az embernek Mátyás
templomos érzése: a régi kevésbé tűnik rekonstrukciónak.
A
bazilika megtekintése után andalogtunk a városban, bevásároltunk
(Franciaországban mindig veszünk kézműves szappant), és
emésztettük a látottakat. Örökre szívünkbe zártuk a helyet,
aki teheti, menjen el ide, mert nemcsak szép, hanem egyenesen mesés
ez a csoda!
Itt
találtok további fotókat a Szent Mihály székesegyházról.
Itt
láthattok egyéb városi képeket.
Itt vannak a Château Comtal-ban kattintott felvételek.
Itt
a várról és a falakról készült fotókat találjátok.
Itt
pedig a Saint Nazaire bazilikáról láthattok felvételeket.
