Lucca, a toszkán ékszerdoboz

Lucca egy toszkán megyeszékhely, amely épségben őrizte meg történelmi városközpontját. Könnyen megközelíthető, hiszen a pisai repülőtér szomszédságában található, ahonnan autóval és vonattal is pár percre található. Lucca nagyváros, majdnem 100 ezren lakják, de a közönséges turista ebből nem sokat érzékel, hiszen a látogatók általában csak a 16. századi városfalakon belüli területet járják be. Ez is elég, mert itt van minden, mi szem-szájnak ingere. Aki csak végigrohan rajta, az egy nap alatt végez. Ha elmerülünk a részletekben, akkor viszont sok palota, templom, múzeum nyújt színes kínálatot. Ezen felül a városközponton kívülre is érdemes elugrani, hiszen a város vonzáskörzetéhez tartozik többek között Torre del Lago Puccini.

Luccát az ókorban alapították, viszont nem tudni melyik nép. A mai alaprajza viszont a Kr.e. 180-től létező római város hagyatéka, így urbanisztikailag ez a kezdőpont a város történetében. A középkorban egy longobárd hercegség központja lett, majd városállamként egészen a napóleoni hódításig megőrizte függetlenségét. A középkorban volt része ostromokban, így az úgynevezett „olaszbástyás” rendszer kifejlesztésével párhuzamosan a 16. században Lucca is kiépítette a saját védműveit. Ezeket viszont a későbbiekben senki se rombolta le, így az első látnivaló az impozáns falrendszer (lásd fent). Az árkokban jellemzően sétatér és park található, de a falak tetejét is végig lehet járni. A városkapukon keresztül is be lehet menni, de mi inkább a zegzugosabb utakat ajánljuk. Például a vasútállomással szemben, a San Colombano bástya szomszédságában is van egy ilyen feljáró. Ez igen érdekes, hiszen a bástya folyosóin haladunk végig.

Kifejezetten hasznos ez az útvonal, mert a falak túloldalán rögtön a székesegyház vár minket (lásd fent). A Tours-i Szent Mártonnak szentelt templom a 14. században nyerte el mai formáját, szinte teljesen román stílusú, és pár érdekességét érdemes kiemelni. Az előterében van egy érdekes labirintus, amelyről itt olvashattok.

A matróneum, avagy a női karzat megszakad a kereszthajóknál, amiben még nincs semmi különleges. Az viszont már egyedi, hogy ezt nem akarták rögtön tudatni a látogatóval, így egy ívvel úgy tettek, mintha folyamatos lenne (lásd jobbra fent).

A templom másik érdekessége Ilaria del Carretto síremléke a sekrestyében. A hölgy 25 évesen halt meg gyermekszülésben, a város urának volt a második felesége, és a kor egyik felkapott szobrásza, Jacopo della Quercia készítette el a síremlékét. Ez a férj bukásáig a székesegyház közepén állt, majd a Guinigi család elűzését követően a sekrestyébe került. Először szét is szedték, hogy hosszú évek múltán újra mindegyik eredeti része a helyére kerüljön. A sekrestyében a Ghirlandaio és a Filippino Lippi festmények is szépek (lásd balra lent). A főhajóban pedig egy magyar vonatkozású tárgyat, egy török zászlót is látunk, amelyet egy luccai önkéntes zsákmányolt Nagyvárad felszabadítása során (lásd jobbra lent).

A Guinigik palotája ma is áll. Nem egy reprezentatív épület, de érdemes bemenni, mert nagyon szép egyházművészeti kiállítást rendeztek be benne. A hatalom központjaként viszont ma már az úgynevezett hercegi palotát tartják számon. Ebben is laktak a Guinigik, majd az évszázadok során tovább bővítették. Ma a megyeszékhely hivatalai és a prefektúra működik benne (lásd lent).

Múzeumból van elég a városban. Érdemes megnézni Giacomo Puccini szülőházát, igaz a városon kívüli Puccini villát jobban szeretjük. Két nemesi palota van, amely valamiért kiemelkedőt nyújt. A Pfanner palotát általában a kertje miatt emlegetik, a Mansi palota pedig egy tipikus nemesi palota, amely egyben a helyi városi képtárnak is helyet biztosít. A legegzotikusabb nemesi rezidencia a Guinigik tornya, amelynek a tetején fák nőnek (lásd balra lent). Amúgy fel lehet menni a tetejére és megéri, mert pazar a kilátás. Szívbajosoknak és tériszonyosoknak viszont nem ajánljuk.

A városban több csoda szép templomot is találunk. A központban van, de nem a székesegyház a San Michele al Foro (lásd jobbra fent). Főleg a homlokzatát szokták ismerni, de megéri bemenni. Az egyik kedvencünk egy parádés Filippino Lippi oltárkép, illetve érdemes odafigyelni az oszlopokra, mert érdekes mintákat véstek beléjük.

Másik kedvenc templomunk a San Frediano. Nevét Lucca egyik korai püspökéről kapta, és rögtön fel lehet ismerni a homlokzaton található gyönyörű mozaikjáról (lásd fent). Mindenképpen érdemes megcsodálni a Szent Ágoston kápolnát (lásd lent). Amico Aspertini freskói díszítik, amelyek az Utolsó Ítélet és Krisztus születése mellett főleg Szent Ágostonhoz köthető témákat ábrázolnak.

Szintén kihagyhatatlan a Jacopo della Quercia nevéhez kötődő Trenta kápolna, ahol a megrendelő, Lorenzo Trenta és felesége sírja felett egy Szűz Máriát, Szent Lőrincet, Szent Fredianót és Szent Jeromost ábrázoló oltárt találunk (lásd balra lent). Szintén érdekes a keresztelő medence (lásd jobbra lent). Ezt darabjaira szedték a 18. században és csak a 20. század közepén sikerült újra összeállítani. Megérte, mert a luccai román stílusú szobrászat egyik legszebb emléke. Ráadásul az egyik legrégebbi is, mivel először 1173-ban említették a létezését. Az egyik kápolnában található nyelvemlékről itt olvashattok.

A város másik érdekessége az amfiteátrum helyén kialakított tér, amelyről itt olvashattok. Ez a 19. századtól városi piacként működött, hogy mára csak a turistákat megcélzó árusok maradjanak.

Persze lehet csak úgy cél nélküli is bolyongani a városban. Így is garantált az élmény, mert egy hangulatos településről van szó, ahol könnyen lehet eldugott sikátorokban csodaszép részletekre bukkanni. Lásd például a fenti csatorna részletet.

Itt találtok további fotókat a templomok portáljairól.

Itt találhatók még fényképek a székesegyházról.

Itt a San Michele in Foro templomról.

Itt a San Frediano templomról.

Itt pedig a Guinigi múzeumról.

Szent Márton királyi temploma és csodás freskói

Ősszel, miközben gyönyörködünk a falevelek színeiben, nem csak a túraútvonalakról, hanem az épített örökségünkről se feledkezzünk meg. Mivel ma Márton-nap van, az egyik legnépszerűbb középkori szent előtt tisztelegve ezúttal a feldebrői Szent Márton templomot mutatjuk be nektek. Már régóta el szerettünk volna ide menni, de a tavaszi bezárások miatt a terv csak szeptember elején valósult meg. A település Egertől nem messze, a Tarna-patak mellett fekszik, így Budapestről is könnyen közelíthető. A látogatás csak idegenvezetéssel lehetséges, így érdemes ezt előre leegyeztetni, érdeklődjetek a templom honlapján található elérhetőségeken. Lénárt Gabriella szívélyesen fogadott minket is és sok érdekességet mesélt a templomról. Az altemplomban nem lehet fotózni, ezért mi indulás előtt engedélyt kértünk az egri érsekségtől, hogy képekkel is bemutathassuk számotokra ezt a művészeti szempontból is különleges helyiséget.

A településen feltárt leletek alapján a – stratégiai szempontból is fontos –  környéket hamar birtokba vették a honfoglaló magyarok. A történészek, a művészettörténészek, és az építészek körében viszont a mai napig vitatott az építkezés pontos kezdete, de erre nagy valószínűséggel a 11. században, Aba Sámuel uralkodás előtt került sor.

Az épület egyik különlegessége a keleti és a nyugati  stílusirányzatok keveredése. A csupasz külső senkit se tévesszen meg. Ha megkerülitek, akkor ez is sok érdekességet rejt: eredeti falmaradványokat, kváderkövekből álló falrészleteket, illetve befalazott egykori ajtót és ablakokat láthattok. A belső rész a sok átépítés miatt kissé olyan, mintha egy félbehagyott rekonstrukcióról tanúskodna, de így könnyebb felfedezni a különböző korok nyomait. Szép látnivaló a Szent Márton és Szent András oltár, illetve a szószék, de az altemplom mindent visz.

A bizánci stílusú öthajós négyzet alaprajzú, tornyos épületet az Árpád korban már háromhajós latin kereszt alaprajzú templommá építették át. Csupán az altemplom és a szentély őrizte meg eredeti formáját. A 15. században a déli oldalán gótikus ablakokat alakítottak ki, majd jött a török hódoltság időszaka, amikor a terület elnéptelenedett. A lakosok csak az 1700-as években tértek vissza, és ekkor újraszentelték a templomot, illetve 1743-ban már drasztikusabb átépítésekre került sor. Ezek statikai gondokat okoztak, és ekkor falazták be az altemplomot. A ma látható barokk egyhajós templom a 18. század közepén alakult ki. Az altemplomot a freskókkal 1865-ben Henszlmann Imre fedezte fel. A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség irányította a teljes régészeti és műemléki kutatás mellett, ugyanis 1897-ben, illetve 1972–1982-ben is zajlottak itt ásatások. Az épület mostani állapotát 1983-ra nyerte el.

Az altemplomot zömök, néhol faragott, tömzsi oszlopok tagolják. Az altemplom egyik érdekessége a sírhely, amely egy fontos személy nyugvóhelye volt. Egyesek szerint Aba Sámuel számára készítették, viszont a holttest biztosan nem ide került, mert 1044-ben, a ménfői csatát követően harmadik uralkodónkat Abasáron temették el.

A falakon bizánci stílusú falfestményeket láthatunk, amelyek észak-itáliai művészeti hatásról tanúskodnak. Ezek körülbelül 100 évvel későbbiek, mint a templom, mégis itt láthatjuk Magyarország legkorábbi freskóit. 54 alakot fedezhetünk fel. A kelet felé eső részén, a szentély környékén Krisztus látható az evangélisták szimbólumaival és angyalokkal, míg a hajóban prófétákat és apostolokat ábrázoltak. A freskók közül kiemelnénk a Káin és Ábel történetét is bemutató részletet, amely valóban plasztikusan ábrázolja a testvérgyilkosságot. Balra lent Ábel áldozatát láthatjuk, jobbra lent pedig a pillanatot, amikor Káin megöli testvérét.

Természetesen vannak jobb és rosszabb állapotban megmaradt részletek, íme egy másik fénykép a színkavalkádról, amely lent fogad minket.

Az altemplom és a barokk felső rész között csak kisebb ablakok teremtenek közvetlen kapcsolatot (lásd lent). Ez az elzártság a korai kereszténység egyik jellegzetessége, amely a keleti ikonosztázak kapcsán ma is fennmaradt. A szent térre ugyanis a hívőnek nem volt közvetlen rálátása, így ha Feldebrőn járunk mi is elképzelhetjük milyen élmény volt, amikor az altemplomból szűrődött fel a misén az ének. A hívők ugyanis csak ezeken az ablakokon keresztül láthattak le az altemplomban lévő oltárra, és hallhatták az ott folyó szertartásokat.

Akár turistaként, akár hívőként látogattok a környékre ezt a műemléket nem szabad kihagyni. Az épület a mai napig plébániatemplomként működik, így lelki táplálékot is nyújt, és még egy zarándok útvonalnak is részét képezi. Művészetileg pedig igazán egyedi!

Az altemplomot bemutató két panoráma fényképet itt és itt láthatjátok.

További képeinket itt találjátok.

A bécsi Versailles-ban jártunk

Az idei nyár dolgos hétköznapjait rövidebb kiruccanásokkal pihentük ki. Magyarország látnivalói mellett viszont pár külföldi helyre is el akartunk jutni. Különösen, hogy augusztus 1-jén végre újra kinyitott a bécsi Schatzkammer. A vírushelyzet szerencsére lehetővé tette ezen projekt megvalósítását, így augusztus második hétvégéjét az osztrák fővárosban töltöttük. Bécs mindig is kedvelt úti cél volt számunkra, és mindig felfedezünk valami újdonságot, vagy újra felidézünk régi emlékeket. Nemrégen a Caravaggio és Bernini kiállítást néztük meg a Kunsthistorisches Múzeumban, amiről Nektek is beszámoltunk. Most pedig a Schatzkammert tekintettük meg, no meg „pár” palotát. Itt és itt találjátok a felső Belvederéről készített fotós posztunkat, most pedig fogadjátok szeretettel beszámolónkat az osztrákok Versailles-áról.

Amióta elkezdtük írni utazós blogunkat sok szép helyszínt fedeztünk fel, amelyek között számos palota is szerepelt. A nászutunkon jártunk Versailles-ban és azóta gyakran hasonlítjuk össze a prototípust a többi hasonló királyi rezidenciával, viszont ilyenkor nem mindig a francia királyok székhelye nyeri el toplistánk első helyét. Versailles-hoz hasonlóan a Schönbrunn-i kastély is eredetileg vadászkastély volt, viszont a Habsburgok nyári rezidenciája jóval kisebb, emberközelibb, így talán ezért is szívünkhöz közelebb áll.

A park is kisebb, meghittebb, és a szökőkutak a Versailles-iak nyomába se érnek, viszont jelentős része ingyenesen látogatható és a kapukat már reggel fél hétkor megnyitják a látogatók számára. A labirintus, a trónörökös kertje, illetve a bécsi állatkert viszont fizetős. A lugasok alatt viszont a forró nyári napokon nagyon jó sétálni, amivel a helyiek is tisztában vannak, így nem csak a turistákkal találkozhat, aki ide jön.

A park a Habsburgok uralkodása alatt vadászterület volt, amelyet később barokk kerté alakították át. A rózsalugasok, a szökőkutak és a szobrok mellett a park legszebb része a kastéllyal szemben kialakított Neptun-kút (lásd lent). A mitológiai szoborrészletek hatalmasak, amelyeket Wilhelm Beyer és műhelye faragta sterzingi olasz márványból. Magát a kutat pedig Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg udvari építész irányítása alatt 1776-ban építettek. Most még vadkacsákat is láthattunk, amelyek kicsinyeikkel a kút medencéjében úszkáltak.

A kert legmagasabb pontján magasodik a Gloriette oszlopcsarnok, melynek a tetejére is fel lehet menni, igaz ezért külön kell fizetni. Habár 1945-ben bombatalálat érte, egy évvel később helyreállították, majd 1994 és 1995 között eredeti pompájában újították fel, és most is büszkén hirdeti felirata Mária Terézia és fia dicsőségét. Ma cukrászda üzemel a Gloriette-ben, ahol bécsi különlegességeket kóstoltunk meg. A kihagyhatatlan Sacher tortát mindenki ismeri, de a mandulás, narancslikőrös „Sisi” tortát is ajánljuk.

A parkhoz még tartozik egy Pálmaház és egy színház is. Az előbbit Ferenc József uralkodása alatt épült. Mi most ez kihagytuk, de ha tehetitek nézzétek meg a császárok által kedvelt egzotikus növényeket. A színházban Mária Terézia gyermekei is játszottak, napjainkban komolyzenei koncerteket rendeznek benne.

Miután körbejártuk a parkot, vártak minket a császárok és a császárnék lakosztályai. Az alábbi honlapokon találhattok információkat a nyitvatartásról és a jegyárakról: https://www.imperialtickets.com/, https://www.schoenbrunn.at/. A belső terekben csak külön engedéllyel, a zárást követően lehet fotózni, úgy mi is a palota által biztosított képekkel illusztráljuk az enteriőröket. A jegy mellé ingyen jár audioguide, de leírást is kérhetünk. Mi az utóbbit választottuk, de arra figyeljetek, hogy az audioguideban olyanról is szó van, amelyről az írott szövegen nincs. Szintén becsapós a szobák elnevezése, ugyanis ezek az egykori használatukat tükrözik, így a papíron keresgélve ne lepődjünk meg, ha elsőre nem stimmel a helység. A leírás alapján minden a helyére fog kerülni.

A kastély elsősorban nyári rezidenciaként szolgált és az 1683-as török ostrom során elpusztult vadászkastély helyére épült. I. Lipót császár megbízásából Johann Bernhard Fischer von Erlach tervezte meg az új palotát. A francia mintát felül akarták múlni, de végül egy szerényebb terv valósult meg. A kastély sokáig befejezetlen maradt, csak Mária Terézia uralkodása alatt készült el. A császárnő uralkodása alatt Schönbrunn az udvari élet központjává vált, és Nikolaus Pacassi építész segítségével rokokó stílusban nyerte el mai formáját az épületet. Természetesen a kastély életében Mária Terézia utódai – köztük ükunokája Ferenc József és családja – is nyomott hagytak. A 19. században Ferenc József császár itt töltötte fiatalkorát, majd később rezidenciájául is választotta a kastélyt, és 1916. november 21-én itt is halt meg. Az uralkodása elején neki köszönhetőek az utolsó nagyobb átalakítások, ugyanis a felesége kényelme érdekében modernizálták az ódon palotát. 1918-at követően az Osztrák Köztársaság tulajdonába került a kastély és múzeumként üzemelt tovább. Ezen csak a második világháború változtatott, ugyanis utána a brit megszálló csapatok főhadiszállásként használták. Jelentős történelmi esemény is történt a kastély falai között, 1961-ben például itt találkozott John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök és Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár.

A termekben a barokk, a rokokó és a biedermeier stílus harmonikusan keveredik egymással. Érződik ugyan, hogy a termeknek reprezentatív funkciója is volt, mégsem annyira hivalkodó a palota, mint Versailles. Sokkal családiasabb a kialakítása, még a nagyobb báloknak otthont adó Tükörterem vagy a Nagy és Kis Galéria (lásd fent) esetében is. Nekünk ez különösen tetszett. A falak díszítései, a festmények, vagy a kristálycsillárok, illetve a cserépkályhák is kész műalkotások. Ferenc József hálószobája például tele van a gyerekek és a felesége képeivel. Reginának a bútorok közül a fekvő szófák tetszettek. A hálószobák közül Ferenc József és Erzsébet közös rokokó hálószobája esetében odáig voltunk a kék szövetek miatt. Na meg az ágyra húzható nagy reggeliző asztal miatt, amely romantikus nászutas hangulatot idéz. Egy másik kedvenc szobánkban Mária Terézia gyermekeiről készült portrék köszöntöttek minket. Mellette beleshetünk egy szép fürdőszobába is, amelyet az utolsó Habsburg császárné, Zita számára építettek. A már említett Tükörterem kapcsán érdekesség, hogy 1762-ben itt koncertezett a mindössze 6 éves Mozart (lásd lent), aki a játékát követően állítólag Mária Terézia ölébe huppant és megpuszilta a császárnőt.

Mária Terézia szerette a kínai és japán művészeket, így két kis kabinetet is építtetett, amelyek ennek stílusnak hódolnak. Persze minden szobának van valami különleges díszítése, vagy éppen a tárgyak mesélnek egy-egy történetet. Ilyenek például Ceremónia terem festményei. Az egyik festménysorozat Mária Terézia legidősebb fiának és utódjának esküvői ünnepségét ábrázolja. Pármai Izabella esküvői menete fenomenális, ráadásul az ábrázolt 98 hintón felismerhetőek a családok. Aki az Imperial Tour jegyet vette, annak itt ér véget a látogatás, viszont javasoljuk a Grand Tour megtekintését, ugyanis a palota többi része is gyönyörű. A bővíttet túra során a kínai kék szoba tetszett a legjobban, viszont hiába nevezik kék szobának, a 18. századi kézi festésű rizspapírtapéta gyönyörű arany színben pompázik. Másik érdekesség a Napóleon szoba. A császár Mária Terézia dédunokáját vette feleségül, pár napot a kastélyban aludt, és az utolsó szobák egyike neki, illetve a fiának állít emléket.

Habár a kastély 1400 helyiségéből áll, csak a 40 legszebb látogatható. A maradékban többek között szálloda, és szociális lakások kaptak helyet. A palota csodálatos, ha például az udvarán rendezett karácsonyi vásárra utaztok, vagy csak arra jártok, akkor mindenképpen érdemes bemenni. A hely különlegességét az is jelzi, hogy Schönbrunn 1996 óta az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.

Itt láthattok további fényképeket a kertről és a kastély külsejéről.

A beltéri fényképet innen töltöttük le.

A Mozartos fénykép pedig innen származik.

Közös múltunk kincsei a bécsi Császári Kincstárban

2020. augusztus 1-jén újra megnyílt a Kaiserliche Schatzkammer. A COVID jelentette bezárkózást lassan követte az újrakezdés, manapság pedig a plexi maszkokat és a sok-sok fertőtlenítőt leszámítva szinte minden olyan, mint régen: egyszerűen pazar. Klasszikus kérdés a „Mit is adtak nekünk a Rómaiak?” Hasonlóan klasszikus probléma a magyarok viszonya a Habsburgokhoz, pedig a kérdés bonyolultabb. Valójában az a nagy kérdés, hogy milyen a viszonya a magyar államiságnak a német birodalomhoz, legyen az a középkori Német Nemzet Szent Római Birodalma (ismertebb nevén a Német-Római Császárság), vagy a mostani német gazdaság szerepe Magyarországon. Ha ilyen szemszögből nézzük, akkor a magyar állam valamilyen módon vagy része volt a közép-európai nagyhatalmi konglomerátumnak, vagy ezzel folytatott macska-egér harcot. Végülis az oszmán fenyegetésig jól szerepeltünk, a magyar állam egy európai középhatalommá vált, majd a török terjeszkedéssel párhuzamosan behúzódtunk a Habsburgok védőernyője alá. Trianon kapcsán egy keveset emlegetett pozitív hozadék, hogy közel 500 év után újra helyreállt a független a magyar államiság. Ez persze azt is eredményezte, hogy a korábbi közös múlttal el kellett számolni, és ennek a folyamatnak egy nagyon különleges eredményét tisztelhetjük a közösen kezelt intézményekben, mint például a bécsi közös levéltári felügyeletben, vagy a Schatzkammer-ben őrzött magyar vonatkozású kincsekben. Ezeket már csak azért se kértük el, mert akkor a trianoni határokon túlról származó, Magyarországon őrzött kincsek átadását is figyelembe kellett volna venni. A Bocskai korona például így Bécsben maradt, de ez nem baj, hiszen bármikor elmehetünk megnézni őket, és ajánljuk is a megtekintésüket.

A Schatzkammer nagyon régi múltra tekint vissza, a Hofburgban ugyanis már 1337-ben dokumentálhatóan létezett a Habsburgok kincstára. III. Frigyes és I. Miksa alatt viszont Bécs veszített a jelentőségéből, és a Hofburg csak I. Ferdinánd alatt vált újra a Habsburg családi kincstár őrzőhelyévé. Ezek a 18. század közepén kerültek a mai helyükre, és a mostani termek és megközelítési útvonalaik végleges kialakításáig az 1980-as évekig kellett várni. Mostanában a kincstárat a svájci udvarról lehet megközelíteni, egy belső lépcsőn kell felmenni az első szintre, és innen 16 terem megtekintésére van lehetőségünk.

A vazallusi viszonnyal kapcsolatos első terem szép, és érdekes, de az igazi látványosságok a második teremmel kezdődnek. A gyűjtemény kialakítása kronológiailag fordított sorrendet követ, és mindehhez közbeékelődik még az úgynevezett egyházi kincstári rész is. A 2. teremben láthatjuk a II. Rudolf-féle koronázási ékszereket. Valójában ez a szekció az Osztrák császárságról szól, amelynek a Rudolf-féle korona vált a hivatalos jelképévé (lásd balra lent). A műpártoló császár költségekkel nem törődő drága kincse közelről hihetetlen látvány. 1602-ben készítették, magáncélra. A császári koronát ugyanis csak hivatalos alkalmakkor lehetett viselni, így kellett egy hétköznapi darab. Az országalmát és a jogart már Rudolf utódja, II. Mátyás csináltatta, majd II. Ferdinánd nyilvánította az Ausztriai ház dinasztikus tulajdonává. A korona jelentése sokrétegű, mindenkinek ajánljuk, hogy vegye meg a könyvesboltban árult katalógust: megéri és többek között ezeket is elolvashatjuk benne. A 3. és 4. teremben az Osztrák császársággal kapcsolatos, jórészt fiktív koronázási öltözékek láthatók. Ezek azért is fiktívek, mert az osztrák császárnak, ahogy például a lombard-venetói királynak se volt szüksége koronázásra a beiktatáshoz. A ruhák szépek, de nekünk jobban tetszettek a lovagrendek öltözékei, közöttük az egyik a Szent István lovagrendé.

Az 5. teremben találhatók a Napóleonnal kapcsolatos emlékek. Napóleon második felesége Habsburg lány volt, így érthető, hogy Mária Lujza a férje bukása után pár „apróságot” hazavitt Bécsbe. Ezek között szerepel az ékszeres ládikája, a férje arcképe, de például a fiuk bölcsője is (lásd jobbra fent). A római király bölcsője az egyik kedvencünk. Párizs Önkormányzata készíttette 1811-ben, amikor Mária Lujza várandósága kitudódott, és a szülés előtt két héttel már Napóleonnál volt. A fiúk, a későbbi Reichstadti herceg használta, valószínűleg a halála után, 1836-ban került be a kincstárba.

A 6. teremben a keresztelőknél használt tárgyak között is vannak gyöngyszemek. A középen kiállított kancsót és tálat a főhercegek keresztelőjekor használták és több, mint 10,5 kg aranyból készült. A kedvencünk viszont a fenti ruhácska. Ezt Ferenc József és testvérei keresztelőjekor használták!

A 7. teremben különféle emléktárgyak vannak. A smaragd váza például egy 2680 karátos egybefüggő smaragd, amelynek nincs párja a világon. Vele szemben pedig ott van a Bocskai korona (lásd balra lent). Ez a Rákos-mezei koronázáskor, 1605. november 11-én került Bocskai kezébe, aki a Habsburg uralkodóval történő megbékélés jegyében próbálta magánékszerként kezelni. Az 1606-os bécsi, illetve zsitvatoroki békét követően Bocskai meghalt, a korona Homonnai Drugeth Bálint tulajdonába került, majd az örökösei 1610-ben adták oda a bécsi Kincstárnak. Ez egy tipikus oszmán ötvösmunka, és mivel a szultánok nem hordtak koronát, így az ortodox koronák mintáját követi. Mellette kiállították a korona tokját, amely szintén különleges!

A 8. teremben a kedvencünk az achát tál, amely a maga 58 cm-es átmérőjével, és több, mint 1600 éves történetével a világ egyik legrégebbi drágakőből készült tárgya. Innen nyílik az egyházi kincsek gyűjteménye, ahol a II-es teremben található a másik magyar vonatkozású kedvencünk: Nagy Lajos magyar király relikviatartó keresztje (lásd jobbra fent). Ezt valamikor 1370-82 között készítették, az alkotó a sienai Pietro di Simeone műhelyéhez tartozott. 1865–75 között restaurálás céljából odaadták egy ötvösnek, aki csinált róla egy másolatot, az eredetit pedig megtartotta magának. A másolat 1921-ben, az osztrák-magyar közös javak felosztásakor Budapestre került, az eredetit pedig egy véletlenszerű felfedezést követően 1957-ben két részletben szerezte vissza a Kunsthistorisches múzeum egy londoni múzeumból és egy dán gyűjtőtől.

A 9-12. számú termek a német-római császári örökséggel foglalkoznak. Ezen kincsek hivatalosan nem ide valók, hanem Frankfurtba, de mivel az utolsó császár Habsburg volt, így ez náluk maradt. A császári koronázási ékszerek is sokfélék. A palást (lásd fent) a 10. teremben található, 1133/34-ben készítették Palermóban, vagyis a szicíliai normann-bizánci-arab kultúra egyedi örökségét képezi. A 11. teremben a korona (lásd a borítóképen) valamikor a X. század második felében készült, így a magyar Szentkoronánál is idősebb darab!

A különféle ceremoniális ruhák, kincsek és kiegészítők mellett pedig szintén a 11. teremben található az a szablya, amelyet Nagy Károly szablyájaként ismernek, igaz Attila kardjának is neveznek. Az utóbbi elnevezés valószínűleg nem egy valós tulajdonjogi viszonyt feltételez, de az biztos, hogy a szablya a magyar ötvöskultúrához is köthető. Feltételezések szerint Salamon királyunk adományozta a bajor hercegnek, amikortól pedig elterjedt, hogy ez Nagy Károlyé volt, a császárkoronázások alkalmával is elkezdték használni. Végülis egész jó helyre került, Bécsben pedig bárki megnézheti.

A Schatzkammer utolsó négy terme (a 13–16-os) az úgynevezett burgundi örökséget járja körbe. I. Miksa elvette feleségül az utolsó burgundi herceg, Merész Károly lányát, és ezzel nemcsak megszerezte Németalföldet, illetve Burgundia egy részét, hanem az Aranygyapjas rend adományozásának a jogát is. Ez a korszak leghíresebb lovagrendje volt, amely máig megőrizte presztizsét. Csak az igazán kiemelkedő személyek lehettek tagjai, nemhiába, a Magyar Királyság lakói közül is nagyon nagy jelentőséggel bírt, ha valaki lovag lett. A ruhák, kardok, kelyhek, képek mellett fent az úgynevezett potence-t, vagyis nyakpántot láthatjuk, amelyet a lovagrend heroldja viselt. A címereket ki lehetett cserélni, hogy mindig csak az aktuális tagok jelképét mutassa a herold, így a nyakpánt mellett pár csere-címert is kiállítottak.

A Schatzkammer szó szerint egy kincstár: a gyűjteménye varázslatos, felmérhetetlen értékű, és többek között a magyar múltnak is több fontos darabját tartalmazza. Látogatását így mindenkinek ajánljuk!

Kötelező körök a Bükkben, avagy a Fátyol-vízeséstől Bélapátfalváig

Ha eljön a hétvége – és még az idő is kedvező – felvesszük a nyúlcipőt és felfedezzük a világot. Na jó, nem az egészet, csak egy kisebb szegletét. Augusztus első szombatját ezúttal a Bükkben töltöttük. A kellemes nyári melegben Szilvásváradon jó volt feltöltődni a friss levegőn, a fák alatt csordogáló patak, a vízesések és pisztrángok között sétálva visszatértek gyermekkori emlékeink. A természet viszont nem volt elég, így a nap folyamán megnéztük Bélapátfalván a ciszterci apátságot.

A Északi-Bükk területén található Szilvásvárad, vagyis pontosabban a Szalajka-völgy igen kedvelt kirándulóhely és természetileg védett, a Bükki Nemzeti Park része. A Gemenci erdőhöz hasonlóan erdei vonattal, illetve gyalogosan is kirándulhatunk benne. Ez a vasút 1908-ban épült, de a több mint 30 km hosszú hálózatból csak egy 4 km-es szakasz maradt meg, amelynek végállomása a Gloriett-tisztás. Mi inkább a sétát ajánljuk, mert akkor több mindent fedezhettek fel és esetleg pisztrángot is kóstolhattok. Az útvonal elején – miután átjutunk az éttermek tengerén – egy kis vadaskertet pillanthatunk meg, ahol dámszarvas párra lettünk figyelmesek. Elég szelídek voltak ahhoz, hogy közel jöjjenek a kerítéshez. 

A völgyben több kiemelt hely van, ahol érdemes időzni több időt és fotózni. Például a Tótfalusi-völgy torkolata is, vagy a Zilahy Aladár Erdészeti Múzeum, amitől nem messze a Nagy-tó felé néz a 2002-ben faragott Kárpátok őre elnevezésű szobor (lásd balra lent). A tiszta vizű vízben rengeteg hal és kacsa úszkált.

Ha utunkat folytatjuk, akkor eljuthatunk a pisztrángnevelőhöz, amely már „ősidők” óta működik, és az illat magáért beszél. A víz itt gazdag kvarcban, így a víz teljesen átlátszó és a barlangjáratokon keresztül tör a felszínre, így gyönyörű látvány tárul elénk például a Szikla-forrásnál (lásd jobbra lent). A forrástól nem messze található a másik természeti gyönyörűség, a jól ismert 17 méteres magas Fátyol-vízesés.

A Szalajka-tó után elsétálhattunk volt még az Istállós-kői-barlang felé, ami a Bükk-hegység második legmagasabb csúcsának oldalában található, de ezt máskorra halasztottuk, mert még a Bélapátfalvai apátság is várt ránk. Egy gofris édesség elfogyasztása után új erőre kaptunk és indultunk is tovább. Mellesleg ezt is ajánljuk nektek, mert frissen készítik és feltétet nem csak étlap szerint választhattok. A Szalajka-völgy programjairól és egyéb információkról itt tájékozódhattok. 

Bélapátfalva Heves megyében, Egertől északra található. Egy medence peremén helyezkedik el az Eger-patak folyásának felső részén. Az apátságot két oldalról is megközelíthetjük., mindkét részen kiépített parkoló várja a turistákat, mi a temető melletti, távolabbit ajánljuk. Egyrészt látványos, ahogy az apátság felé sétálunk, és a szemünk elé tárulnak a 816 méter magas Bél-kő sziklái, illetve az apátság szomszédságában több forrás is fakad, amelyek vizét részben a távolabbi parkoló felé vezeti a sétaút melletti meder. Ez ugyan nem a Szalajka-patak, ettől viszont ugyanúgy hangulatos.

A templom története a középkorba nyúlik vissza, ugyanis II. Kilit püspök 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek építette. A templom mellett egy monostor is állt, de ennek már csak a maradványait láthatjuk, amit a későbbi feltárások során találtak meg. A történelem során sok megpróbáltatáson áteső épület mégis kitartott, így ez Magyarország egyetlen megmaradt román stílusú ciszterci temploma.

Nagyboldogasszonynak szentelt templom, illetve a hozzá monostor építését a tatárjárás ugyan megállította, de a szerzetesek igen hamar beköltöztettek, és gótikus elemekkel is bővítették. 1495-től az egri püspökség irányítása alá került, majd sajnos a legtöbb ciszterci apátsághoz hasonlóan (például a zirci) ez is elnéptelenedett. 

Később az egri káptalan, majd az egri papnevelő intézet vette kezelésbe, akik már arról számoltak be, hogy igen romossá vált az építmény. A helyreállítás kezdeményezője Baranyi István remete volt. Annak ellenére, hogy a felújítás már a barokk korszakban történt igyekeztek megőrizni a régi építési stílusjegyeket. 1745-ben gróf Endrődy Gábor egri püspök szentelte fel.

Az épület külső és belső részein is jó észrevehető a különböző építészeti stílusok. A ma látható berendezések is már a barokk korszakból valók. A vallási történetekkel díszített szószéket érdemes jól szemügyre vennetek (lásd balra lent). Érdekes, hogy hátoldalán egy festett alakot vettünk észre, ez arra utalhat, hogy újrahasznosított fából készült. A mellékszentélyben található Szent Imre oltár is figyelemre méltó (lásd jobbra lent), mert ez viszont a magyar rokokó művészet kiemelkedő alkotása. Sőt, itt található az ország legrégebbi templomi orgonája is. A templom belsőben kiállítottak néhány – a műemléki feltárás során talált – régi épületmaradványt, amelyeket szintén érdemes szemügyre venni. Újabb érdekesség, hogy 1965-ben találták meg monostor romai mellett a 800 évvel korábbi vízvezeték elemeit.

Összességében számunkra inkább a különleges helyszín, mint maga templom kinézete fogott meg. Persze emellett a bélletes kapu (lásd jobbra lent) és a rózsaablak a kedvencünk. Ha erre jártok mindenképp nézzétek meg, de látogatás előtt érdemes a hivatalos honlapjukat böngészni, ahol a nyitvatartásról, a programokról és belépődíjakról kaphattok bővebb információkat. Sőt különleges tárlatvezetéseket is ajánlanak az érdeklődők számára.

A nosztalgia, friss levegő feltöltött minket az újabb munkás hétköznapra. Nemhiába tervezzük az újabb kirándulásokat, de addig is nézzétek meg képeinket.

Itt találtok további fotókat a Szalajka-völgyről.

Itt pedig a bélapátfalvi templomról.