A padovai botanikus kert

A padovai a világ legöregebb botanikus kertje, amelyet 1545-ben alapítottak az egyetem orvostanhallgatói számára, hogy tanulmányozhassák az úgynevezett egyszerű füveket, vagyis a gyógynövényeket. Ezek annyira egyszerűnek számítottak, hogy fallal kellett körülvenni a kertet, mivel a lakók előszeretettel szolgálták ki magukat ahelyett, hogy drágán megvették volna ezeket a patikustól. A korabeli ovális belső kert máig zárható. A botanikus kert azóta kinőtte magát, ma 2,2 hektár a területe, amely különleges védelmet élvez, ugyanis 1997-ben a világörökség részévé nyilvánította az UNESCO.

Minden kertnek egész évben megvan a maga szépsége, de a lombhullató erdők növényei ősszel különleges színekben pompáznak, így ekkor a szokásosnál is nagyobb élményben részesül a látogató. A kert továbbra is ellát oktatási feladatokat, két nagyobb diákcsoporttal is összefutottunk a kalandozásunk során. Minden növénynél szabályszerűen megtalálható a latin elnevezés, vagyis akit érdekel, az könnyűszerrel tud tájékozódni. A növények katalógusa is elérhető itt, amiből lehet rendelni.

A történelmi rész, a falakkal övezett "Hortus Cintus" máig négy részre oszlik, középen pedig az egyik szökőkútban tavirózsákat találunk.

 

Az egyik negyedben éppen sikerült kifognunk a gyümölcsökkel teli datolyaszilvafát. A mögötte lévő üvegkalitkában pedig a kert legöregebb növénye, egy lószőrpálma (Chamaerops humilis) található, amely 1585 óta nyűgözi le a látogatókat. Ezt 1786-ban Goethe is megcsodálta, és 1799-ben írt is róla a "Die Metamorphose der Planzen" című művében. A pálma ágai mára elérik a 10 m-es hosszúságot.

Vele szemben pedig éppen a vasfű virágzott.

A történelmi kertrészben található növények sok esetben koruk miatt, és azért is különlegesek, mert először itt termesztették őket Olaszországban: 1662 óta itt található pl. Olaszország első fehér akáca (Robinia pseudoacacia); és az 1750-es örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora) is valószínűleg az első ilyen jellegű növény az itáliai félszigeten; ahogy ez igaz az 1828 óta itt élő himalájai cédrusra is (Cedrus deodara). A történelmi kertrész szélén látható pavilon mellett sorakoznak a húsevő növények, az épület földszintjén található a könyvtár és a levéltár, a felső szinten pedig a magokat őrzik.

2002 májusában a szomszédos jezsuita kollégium eladott egy 15.000 m²-es telket a botanikus kertnek, amelyen 2008-ban elkezdték építeni az új szárnyat: egy 100 méter hosszú és 18 méter magas épületet, amelyben 1.300 új növény kapott helyet. A teljesen önellátó üvegházat (napenergiát használ, termálvízzel fűt stb) 2014-ben adták át.

Itt négy éghajlatra, vagyis a trópusi és a szubtrópusi esőerdőre, a mérsékelt és a mediterrán égövre, illetve a száraz sivatagokra jellemző növényekkel találkozhatunk. A mozgáskorlátozottakat lift viszi fel a felső szintre és a gyerekekre is gondoltak: a piknik sarok mellett játékos szemléltető eszközöket is találunk. A városközpont szélén található épületben mindenféle rendezvényt tartanak. Amikor mi voltunk, éppen Titus Liviusról értekeztek egy konferencia előadói.