A
kirándulás szerelmeseinek Magyarország sok lehetőséget kínál,
a világháló pedig a lehetséges úti célok végtelen tárháza.
Nézelődés közben így bukkantunk rá egy rendezvénysorozatra: a
„Történeti kertek, kastélyparkok
napja” programot francia mintára
június első hétvégéjén rendezték meg Magyarországon. A
szervezők színes programokkal várták az érdeklődőket, akik
megismerkedhettek botanikus kertek, kastélykertek és más
történelmi kertek múltjával, jelenével. Mi a noszvaji De
la Motte kastélyt szemeltük ki,
illetve megnéztük a barlanglakásokat
és a közeli Szomolyára is ellátogattunk.
Noszvaj
felé már messziről feltűntek a szép szőlőlugasok. A kellemes
hangulatú falu a Bükk déli lábánál, Egertől 10 kilométerre
fekszik és állítólag ez az ország legtisztább levegőjű
települése.
A
18 századi, copf stílusú, klasszicista elemekkel is rendelkező
kastélyra Noszvaj délnyugati szélén találhatunk rá. A múltja
igen mozgalmas, az évek során sok tulajdonos váltotta egymást. A
kastélyt 1774
és 1778 között Báró
Szepessy Sámuel kezdte el építeni,
aki hamar eladósodott, így a befejezetlen épületet eladta gróf
Almásy Antal özvegyének,
báró Vécsey Annának.
A kastély mai nevét az új tulajdonos második férjétől kapta
(De la Motte Antal ezredes). Az új lakók folytatták az építkezést.
A tervező személye bizonytalan, ugyanis Povolni
János építészmester neve is
felmerült, viszont a klasszicista beütések miatt Fellner Jakab
nevét is említik. A kastély öt termének díszítésén dolgozott
Kracker János Lukács, Zach József,
id.
Szikora György és Lieb
Antal. A Vécsey-De
la Motte házaspár francia építészeti
elemeket is felhasznált a kastély csinosításához. A kényelmes
lakóháznak szánt épületet tágas udvarokkal egészítették ki.
A birtok a márki halála után Almásy
János kezére került, aki a
családjával nagy társasági életet élt. Megfordult itt több
művész, például az Egerben vendégeskedő Déryné
is. 1869 őszén Steinhauser
István 96 ezer forint ellenében lett
a kastély legújabb tulajdonosa, majd átadta lányának.
Steinhauser Berta és
férje,
Gallasy Gyula
az 1800-as évek végéig lakott a kastélyban, majd Gallasy fia és
családja már csak a nyári hónapokban tartózkodott itt. 1930
körül el is adták birtokot. 1944-ig a Balla
és Benteley Drake házaspár élt a
birtokon, majd a háború következtében a kastély állapota egyre
csak romlott. 1956 és 1957 között az épületet helyreállították,
a beázott, kormozódott falakat restaurálták, 1972-től Heves
Megye Tanácsa múzeummá nyilvánította. 2016 tavaszán a
szárnyépületében 30 szobával megnyílt a Tündérkert
Hotel, amit a kastély főépületében
megnyitott 6 szobával bővítettek. A hotel vendégei az itt töltött
idő alatt visszarepülhetnek a múltba és a régi tulajdonosok
bőrébe bújhatnak.
A
kovácsoltvas kapu átlépése előtt először a kapuoszlopon
ágaskodó unikornisokat pillantottuk meg. Láttuk, hogy az egyik az
Almásyak címerét tartja. A kastély keleti homlokzata előtt
található a cour d’honneur-ös
elrendezésű, díszlépcsős előkert: a kastélyhoz vezető, lefelé
szélesedő lépcsővel optikai csalódást értek el, amellyel a
kastély nagyobbnak tűnik. Az épület sárgára festett
főhomlokzata díszes rizalitos ablakokkal tagolt és a timpanonos
manzárdtető zárja. Az épület tetején bronz vázák díszelegnek.
Egy másik barokkos csalást a dísztelen melléképületek
elhelyezésével értek el, mert nem párhuzamosan kapcsolódnak a
főépülethez, így a tér tágasabbnak látszik. Az épületegyüttes
kettős U alakú alaprajzzal rendelkezik. A földszinten a szerény
bejárati ajtó fölött rozettával díszített erkélyt
pillantottunk meg. Az ajtón néhány információt olvashattunk,
majd ezek alapján átmentünk a szálloda recepciójához, ahol
megvásároltuk a jegyeket. Az idegenvezetővel viszont nem a
főbejáraton keresztül, hanem a szálloda felől, oldalról
közelítettük meg a kastély belső termeit.
A
főbejárat túloldalán található alacsony belmagasságú, fiókos
dongával fedett tér festése olyan, mintha egy lugas alatt állnánk,
átmenetet képezve a külső és belső tér között. A sala
terrena -nek – hűsölő – nevezett
rész falain, a lugas „mögött” feltűnik a versailles-i kastély
festett mása, de láthatjuk a schönbrunni kastélyt is. De la Motte
márki világot látott ember volt és ezzel a finom utalással közel
érezhette magát mindkettő, az életét meghatározó uralkodói
központhoz. A földszinti előtérből nyílik a kápolna, amelyet
1802-ben alakítottak ki a család számára, de a falu pár
katolikus lakója is ide járt (a lakosok jelenős része
református).
Az
előtérből az emeletre az elegáns két oldalas lépcső vezetett
fel minket. Ennek a kialakításakor is fontos volt az illúzió
teremtés, így a kanyarban csak a külső lépcsőfokok maradtak lég
szélesek, hogy kényelmesen fel és lemehessünk. Cserébe
impozánsabb lett a feljárat. Emellett a lépcsőkorlát végén a
kovácsoltvas díszítésű lámpák is szépen illeszkednek a
kastély környezetébe.
A
lépcső tetején látszódik igazán miként játszott a tervező a
szintkülönbséggel: az emeleti élőtérből a hátsó barokk
kertbe és a kastély további termeibe is eljuthatunk, miközben a
főhomlokzat erkélyére is kimehetünk, vagyis a kastélyt
lényegében beleépítették egy domboldalba. A díszes előtér
mennyezetén Auróra diadalmenetét ábrázolták, a freskót Kracker
János Lukács festette 1778-ban. Az
oldalfalakat római istenségek karikatúrái, gúnyképei díszítik,
ezekhez a mintát a gróf hozta magával: Venus,
Apolló, Diana, Mars, Euterpe, Merkur alakját
Petiot eredeti metszete alapján jellegzetes tárgyak ábrázolták.
Az
előtérből a díszterembe folytattuk a kastély túránkat,
amelynek mennyezeti freskóján szőlő szüretet ábrázoltak.
Láthatjuk Bacchust,
vagyis a bor és mámor istenét a
sátrában, ahogy italozik. Körülötte egy faun
éppen egy bakkecskével hadakozik, de
boros amforát felborító puttókra
is felfigyelhetünk. Noét
is részegen láthatjuk, mellette szőlőfürttel nőalakok ülnek. A
secco technikájú festményt Szikora
György egri festő készítette. A
falakon a festett díszvázák Zach
József alkotásai,
de falakon láthatunk még békegalambokat is. A tölgyfából
készült barokk festett bellétes nyílászárók, ajtók eredetiek,
ugyanúgy mint a copf stílusú Magner
Károly-féle cserépkályha. A
falsarkokban láthatunk optikai csalást előidéző festéseket is.
A
díszterem mellett nyílik a Római-szoba,
ami szintén szemet gyönyörködtető.
A helyiség mennyezetét és falait
szintén gyönyörű festmények díszítik. A mitológiai témájú
mennyezet festményen szatírokat,
puttókat, női, férfi alakokat
figyeltünk meg. Idegenvezetőnk elmondta, hogy az emberi alakok
valószínűleg Zeuszt és családját ábrázolják.
A
római légiós jelvények (római hajítódárda galambokkal) és az
ablakmélyedésekben látható császári (Domitianus,
Titus, Otho és
Vespasianus, Galba, Vitellius) portrék
miatt nevezik a szobát rómainak. A díszterem és többi szoba
csillárjait mintha a puttók tartanák.
A
Madaras-szobába a
díszterem északi oldalán léphetünk
be, ami egy egzotikus kertre emlékeztet. A falakon festett,
különleges fajtájú madarakat, növényeket láthattunk. A szoba
bájos francia stílust idéz, amit francia festmények ihlették. Az
egykori lakók itt teáztak, beszélgettek.
A
díszterem másik oldalszárnyában a látogatók örömére egy
érdekes időszaki kiállítást is be rendeztek. Az „Ők
is voltak gyerekek – Varga Kálmán: Gyermekarcok vándorúton
(arisztokrata gyermekportrék a 17-19. századból)”
című kiállítás bemutatja a múltbéli gyerekek öltözetét és
a csatolt magyarázó szövegek elmesélik miként alakult a képeken
látható személyek sorsa.
Az
idegenvezetés után még nézelődtünk, fotóztunk a kastélyban. A
freskók, a különböző díszítések és a kastély hangulata
magával ragadott minket. A kertben a barokk faragott szőlőkosarakat
is különlegesnek tartottuk, de az angolkert már nem tett bennünk
nagy benyomást. A hatalmas fa és cserje rengeteg között nem
láttuk az őrségi épületet és a télikertet sem, illetve
állítólag egy kutat is fel lehet itt fedezni.
Noszvaj
hangulatos barokk kastélyába érdemes ellátogatni, mert méretéhez
képest különleges. A belső terei impozánsak, amelyek
elrepíthetnek a francia barokk világba is. Az idegenvezetés
színvonalas, lehet fotózni, és a helyszín is könnyedén
megközelíthető.
Természetesen
más felfedezni való is van a környéken. A kastély parkolója
melletti térképén megtaláltuk a noszvaji dombok között húzódó
helyszínt, ahol egykor emberek éltek. A mai nevén „Pocem”
(földalatti)-ként emlegetett területen a könnyen faragható
riolittufa segítségével barlang- és pincelakásokat alakítottak
ki. Az elszegényedett noszvajiak ugyanis így tudtak családjuk
számára szerény hajlékot létrehozni. Ezekről a
barlanglakásokról először Hermann Ottó tett említést, majd
Bakó Ferenc – az Egri Vármúzeum igazgatója – részletes
áttekintést készített róluk.
Az
első faragott lakások a 17. század környékén jelenhettek meg,
de legtöbbjüket a 19. század elején vájták ki. 1864-ben 64,
1930-ban 70 család élt így, majd egyre többen költöztek
barlanglakásokba. Volt olyan időszak, hogy Noszvaj lakosságának
30 százaléka élt így. A kormány 1960-ban számolta fel a
területet. Ezután csak a bor tárolására használták a hűs
helyiségeket, de hajléktalanok is meghúzódtak bennük.
Szerencsére a hely megtetszett néhány művésznek, akik
alkotóteleppé alakítják át. A megrongálódott lakásokat
kitisztították, a régi helyiséget rendbe rakták, kiásták a
betemetett udvarokat, falakat bontottak és építettek, de új
helyiségeket is létrehoztak.
A
barlanglakásoknak három fajtáját is láthattuk a helyszínen. A
legegyszerűbbek három részből állnak (szoba, konyha, kamra) és
csak egy bejáraton lehet bemenni, de láttunk több szobás
lakórészeket is. A lakások közül a széttagolt terűeket
találtuk a legérdekesebbnek, melyeknek több bejárata volt és a
helyiségek nem kapcsolódnak össze. A társadalmi különbségek a
lakások kialakításánál is megmutatkoztak, például a módosabbak
tornácot is kialakíthattak a lakásukhoz (Szomolyán két színes
barlanglakásra is bukkantak). A „rezidenciák” falait meszelték
is, hogy tartósabbak legyenek. Megfigyeltük, hogy a fa vagy
kőoszlopokkal alátámasztott cseréppel ereszeket is kialakítottak.
A fűtést és a főzést kemencével oldották meg, amelyet később
az udvaron helyeztek el. A mértani pontossággal tervezett lakások
lenyűgöztek minket. A külső részeken állattartásra és más
gazdasági tevékenységre utaló helyiségekre is felfigyeltünk.
Érdemes volt minden kisebb-nagyobb részbe bekukkantani, mert a
kacskaringósan kivájt, szépen ívelt falak között egy más
világba csöppenhetünk. Az oszlopokkal, boltívekkel, lépcsőkkel
díszített helyiségekben csak gyönyörködni lehet és az itt
látott alkotások is különlegesek. Az immáron alkotótelepként
használt helyre évente hívnak meg művészeket a világ különböző
pontjairól. A terület már nem a szegény telepre emlékezteti a
falu lakóit, így ők is támogatják a művészeket.
Hazafélé
utunk zárásaként megálltunk Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez
tartozó és az Északi-középhegység lábánál található
Szomolyán, ahol elsétáltunk a híres kaptárkövekhez. A
képződmény a vulkáni tufa erős mozgása során jött létre,
majd később emberi kéz is formálta, ugyanis a kúp alakú
sziklaalakzatokba mélyedéseket faragtak. Ezeket a fülkés
sziklákat nevezték el a lakosok kaptárköveknek. Egyik másiknak
beszédes neve is van: Ördögtorony,
Ördög-kő, Bábaszék, Nyerges, Királyszéke, Kősárkány.
A
képződmények első kutatója Bartalos Gyula volt, de később
többen is tanulmányozták a kialakulásukat. A fülkéket halotti
urnák elhelyezésére, vagy méhészeti tevékenységekre is
használhatták, de a kutatócsoportok egyikükre se találtak teljes
bizonyságot.
Szomolyán
13 kaptárkövön összesen 132 db fülke van. Ebből 117 db 8
egymáshoz közeli kaptárkövön található és ugyanitt egy kúpon
48 db fülkét lehetne összeszámolni. Bükkalján összesen 82 db
kúp van és ezeken 479 fülke. Van tehát mit felfedezni, és nagy
szeretettel ajánljuk ezek felfedezését, mert a kaptárkövek
nemcsak természeti értékek, hanem a kultúrtörténeti
jelentőségük sem utolsó.
Itt láthatsz további képeket a kastélyról.
Itt a barlanglakásokról találsz még fotókat.
Itt pedig a kaptárkövekről.
