A nápolyi nyaralásunk után
nehéz volt visszarázódni a dolgos hétköznapokba, így arra
gondoltunk, hogy a nyári hétvégeken felfedezünk olyan
magyarországi helyeket, ahol még nem, vagy már nagyon régen
voltunk.
Helyszínválasztás közben
kapóra jött, hogy Balázs öccse meg akart nézni egy kortárs
kiállítást Gyulán. Még egyikünk se járt ebben az alföldi
városban, így alig vártuk, hogy felfedezhessük.
A román határ mellett, a
Fehér-Körös bal partján található település Magyarország
legmélyebben fekvő területe. A térség természeti kincsekben
gazdag, hiszen az itt elterülő Fehér- és a Fekete-Köröst
tartják a legtisztább magyar folyóknak. A város és azt
körülölelő természet is sok kirándulót, turistát vonz a
dél-alföldi térségbe az év minden napján. Gyula parkjai,
műemlékei, a romantikus, ódon utcái különleges hangulatot
árasztanak, de legtöbben a fürdőváros jellege miatt látogatják.
A várost Budapestről Békéscsaba
felől a 44-es főúton közelítettük meg. Parkolás után először
Kohán Képtár
felé vettük az irányt. Mi Balázzsal kicsit szkeptikusan álltunk
a kiállítás elé, de kellemesen csalódtunk, sőt kedvenc képeket
is választottunk. A kiállítás helyszíne a dór oszlopos,
timpanonos bejáratú neoklasszicista épület, amely színházi
előadások, műsoros estek, táncmulatságok számára készült
1889-ben. Ezt 1952–1975 között művelődési házként
használták, majd 1979-ben itt
kapott helyet Kohán György hagyatéka. A festőművész ugyanis
halála előtt 691 festményt és 2215 grafikát ajándékozott Gyula
városának, melyet 2014 tavaszára a felújított Képtárban
helyeztek el. A gazdag állományt gyakran cserélik, így az állandó
kiállítás szakaszosan ugyan, de az összes alkotást bemutatja.
A festőművész 1910-ben
Gyulaváriban született az uradalmi kovács gyermekeként, már 16
évesen a gyulai alkotó kör kiállításán vett részt a képeivel,
de tanulmányait Budapesten, Párizsban és Rómában végezte. A
művész kialakított
magának egy különleges művészi világot, és felépített egy, a
magyar festészetben példátlan életművet. Miközben a Munkácsy-
és Kossuth-díjas művész műveit néztük, a festményeken
kettősséget fedeztünk fel. A paraszti témájú alkotásait
realista stílusban, erőteljes színekkel festette, a kubisztikus
jellegű viasztempera képein pedig lírai hangulat fedezhető fel.
A Kohán műveket még felül is
múlta a
„Nagybányától
Brassóig – erdélyi festők a Böhm-gyűjteményből”
című kiállítás, amely művei között különösen tetszettek
Neugeboren Henrik, Mattis Teutsch János festményei, valamint
Perlrott Csaba Vilmostól egy párizsi részlet.
A képtár után folytattuk Gyula
felfedezését, és elindultunk Erkel Ferenc szülőháza
felé. Az Apor Vilmos tér 7 szám
alatti házban megismerhetjük az Erkel család egykori életét, és
a zeneszerző munkásságát. A ház falai között felcsendülnek az
ismer Erkel-dallamok, a gyerekek is élvezhetik a kiállítást,
hiszen interaktív bemutatókkal, játékokkal csalogatják őket a
múzeum munkatársai. Számunkra pozitív benyomást tett, hogy az
összes teremben korszerű, érintőképernyős terminálokon
olvashatunk az adott helyiségről, a kiállított tárgyakról.
A klasszicista stílusú tanítói
lakást 1795-ben építették fel, melyben 1821-ben egy újabb
tanteremet alakítottak ki. A mai formáját Nuszbek Mihálynak
köszönhetjük. A ház térre néző szárnyában az iskola utcai
részen a tanítói lak kapott helyet, az Erkel család 1808–1841
között élt itt.
Az épület nyitótere az
üvegezett tornác, ahol Erkel portréját, életének főbb
állomásait egy időszalag segítségével követhetjük végig.
Mielőtt végigmennénk a termekben érdemes a belső udvar, az
úgynevezett „Erkel-promenád” falait meglesni, mert Erkel
hangverseny- és operaplakátok reprodukcióit láthatjuk rajtuk. A
sétaösvényen pedig 19. századi hangulatot idéznek fel a
reformkori, az
1850-es évekbeli, valamint az
1880-as évekbeli ruhákba öltöztetett bábuk. Az udvaron egy órási
sakktábla és sakkfigurák várják a sakkjáték kedvelőket.
A 19. századi osztályteremben
egy kis időre a reformkori iskolások bőrébe bújhatunk, ahol
bővebb információt kaptunk Gyula oktatástörténetről, az Erkel
család életéről, illetve munkásságáról. Itt biztosan
élvezetes lehet egy múzeumi óra!
A mester operáit és a Himnuszt
az „Erkel-terem” mutatja be, ahol Erkel relikviákat és egyéb
személyes tárgyakat láthattunk (a pipája, a dohányzacskója, a
sétabotja, a mandzsetta gombjai, a tintatartója, a papírvágó
kése, a karmesteri pálcája és utazásai során használt néma
zongorája is különleges kincs). A terem közepén a serlegeit és
egyéb dísztárgyait állították ki, amelyek közül szerintünk a
szőlőindákkal díszített ezüst serleg a legszebb. Több opera
bemutatásakor ajándékot kapott, amelyeket szintén ebben a
teremben láthattuk. Reginának különösen a Hunyadi László 200.
bemutatásának emlékre kapott réztál tetszett, mert ez az opera a
kedvence. A korabeli metszetek alapján készített Bánk bán és a
Hunyadi László opera színpadképei, illetve a Bánk és Melinda
jelmezeinek másolata is lenyűgöztek minket.
A reformkori lakrészben a
biedermeier bútorokkal berendezett hálószoba, a szalon, valamint a
népies konyha is nagyon tetszett. A kiállítás utolsó
helyiségében a 10-12 fő befogadására alkalmas vetítőterem
látható, melyben Erkel életéről és a műveiből készült
filmrészleteket tekinthetünk meg.
Újabb élményekkel gazdagon
sétáltunk tovább, hogy még ebéd előtt megnézzük a
Ladics-házat, amely a Jókai utcában, a Százéves
Cukrászda
szomszédságában
található. Apropó, ha Gyulán jártok ezt a cukrászdát nem
szabad kihagyni. Magyarország második legrégebbi cukrászdájában
gyönyörű korabeli környezetben fogyaszthatjuk el a finom
süteményünket, kávénkat és beleshetünk a 19. századi
cukrászmesterség rejtelmeibe, mert az egykori cukrászműhely
helyén cukrászmúzeumot rendeztek be. Persze az épület se piskóta, ugyanis ez a Dél-Alföld legrégebbi emeletes városi polgárháza.
A kisebb kitérő után a
Ladics-ház
felé indultunk, ahol már az ajtó előtt felkeltették a
kíváncsiságunkat. Azzal invitáltak be minket, hogy lehet ez nem
egy Loire-menti kastély, de igen gazdag múlttal és kincsekkel
rendelkező épület. Mivel a nászutunk pont a Loire-völgyében
volt, így a megfelelő hívószóra elkezdtük hegyezni a fülünket.
A földszintes barokk stílusú polgárház a 19. század elején
jegyzői lakásként épült, amibe a jogász Dr. Ladics György
feleségével ifjú házasként költözött, és később az utódok
is itt éltek. A család öt generáción át gyűjtötte a személyes
és használati tárgyaikat, illetve a bútoraikat. Különösen
tetszett, hogy nem egy múzeumi jellegű látványban
részesülhettünk. A szobák falai, berendezései csak úgy mesélnek
az egykori polgári család életéről. Az enteriőrök ugyanis
olyanok, mintha a család most hagyta volna ott az épületet, és
bármelyik pillanatban visszatérhetne. Eme érintetlen környezet
szinte csodával határos módon maradt meg, és nagyon jól
szemlélteti
a korabeli felső-középosztálybeli életet.
Ebéd után a
Gyulai Várat és
az Almásy-kastélyt
látogattuk meg.
A belvárosban a Várfürdő
szomszédságában található kastélyt 2016-ban felújították és
egy korszerű látogatóközpontot alakítottak ki benne, amely
állandó és több időszaki kiállítás mellett rendezvényeknek
is helyet ad. A gyerekek számára is gyakran szerveznek programokat,
amelyek által játékosan ismerhetik meg a kastély múltját. A
programokról itt tájékozódhattok.
Először a toronyba mentünk
fel, ahol 13,5 méteres magasságból a várra és a fürdőre látunk
rá. A tornyot az 1801-es városi nagy tűzvész után a Wenckheim
család építette id. Czigler Antal építész segítségével, aki
a török toronnyal átellenben víztornyot emelt. A két torony
homlokzata a korai romantikus historizmust idézi gótikus
díszítésekkel. 1950-ben a víztornyot lebontották és csak
1985-ben építették újjá, de sajnos már az akkor divatos
anyagból: betonból.
A kastély körül lenyűgöző
park van, ahol a nyugalmat árasztó platánok, tölgyek és
berkenyék árnyékában sétálhatunk. A kastély falai között
pedig újra visszarepülhetünk a múltba, ahol megismerhetjük az
itt lakó emberek mindennapjait. Különösen tetszett nekünk, hogy
a sok kastélymúzeummal ellentétben itt egykori személyzet
munkájába is bepillantást nyerünk. Nem csak a tárgyak által,
hanem interaktív eszközökkel is. Például, amikor beléptünk az
első ajtón kivetített 3D-s komornyik fogad minket, majd a
kulcsárnő, a szakács és a pukedliző komorna tekintete kísér el
minket szobáról szobára. Láttátok a „Downton
Abbey” sorozatot?
Nekünk pont ezen sorozat jelenetei jutottak eszünkbe miközben
teremből terembe sétáltunk. A számítógépes eszközök
segítségével pedig még jobban a bőrükbe bújhatunk. A kastély
urainak hétköznapi szokásait is tanulmányozhattuk. A viselkedési,
étkezési szokásaikról, sőt az öltözetükről is láthatunk
példákat.
A török hódoltság
felszámolását követően Harruckern János György felső-ausztriai
iparos családból származó katonatiszt III. Károlytól kapta meg
ezt a területet szolgálata fejében. Az elnéptelenedett megyét ő
telepítette újra magyar, német, szlovák és román telepesekkel.
Később fia, Ferenc a gyulai kastély barokk tömbjét alakította
ki, és a bővítést a következő generáció folytatta. Wenckheim
Ferenc lovardát emelt, parkot, és télikertet alakított ki.
Almásy család birtokába
Wenckheim Stefánia Mária grófnő és gróf Almásy Kálmán
házassága révén került, de a további örökösök már nem
tudták fenntartani, és a világháború is közbeszólt. Ezt
követően a kastélyt államosították. Az épületben
szakmunkásképző iskolát, ápolónőképző szakiskolát és
kollégiumot, majd csecsemőotthont helyeztek el. Az 1960-as években
a parkban kialakították a termálfürdőt (egyébként erről a
történésekről bővebben olvashatunk a kastélyban ábrázolt
idővonalon). A kastélyt az 1990-es években fokozatosan
kiürítették.
A kastélyban sok jeles esemény
zajlott, ezek közül az egyik legszomorúbb, amikor az osztrák
követelélésnek megfelelően a későbbi kilenc aradi vértanú itt
adta oda a fegyverét, de mindezt úgy, hogy bedobta az ablakon.
Beléphetünk abba a földszinti szobába is, amelynek ablakán a
honvédtisztek kívülről hajították be szablyáikat. Az egyik
földszinti helyiségben, erről az eseményről bővebben
olvashatunk, és
a
kardok másolatait is kiállították. Az uralkodó is többször
látogatta meg a települést: 1807-ben I. Ferenc legidősebb
lányával, Mária Ludovikával érkezett váratlanul. 1857-ben
Ferenc József feleségével, Erzsébettel járt a kastélyban. majd
később 1876-ban egy hadgyakorlat miatt utazott Nagyszebenből
Gyulára. Kulturális események is zajlottak a fala között:
például ez az első kastélyunk, ahol már 1746-ban színdarabot
mutattak be. Erkel Ferenc nagyapja kulturális udvarmesterként
dolgozott a kastélyban, de Erkel Ferenc is többször járt itt.
Munkácsy Mihály is itt kezdett ismerkedni a festészettel.
Elmondhatjuk, hogy mindenki
számára remek élmény lehet a felújított kastély bejárása.
Gyulai kirándulásunk zárásaként
az Almásy-kastéllyal szemben található várba sétáltunk át. A vár környékén
hétvégente állandó programokat rendeznek, például történelmi
játékokat, solymász bemutatókat, illetve kézműves tárgyak
vásárát. A vár előtt Tóth Béla szobrászművész végvári
vitézt ábrázoló lovas bronz szobra üdvözöli a látogatókat. A
vár körüli csónakázótó romantikus hangulatot kölcsönöz a
várnak, igaz ez
korábban várárokként védelmi funkciót töltött be. A vár
építése
is eltért a szokásostól mert egyszerre építették fel a tornyot
és a falakat. Az egységes folyosórendszer is újdonság volt az
1500-as években. A külső vár területén felépített
Huszártorony pedig az egyetlen Magyarországon fennmaradt, világi
célokat szolgáló török épület.
A gyulai uradalom Károly Róbert
ideje alatt alakult meg, majd 1387-ben Zsigmond király Losonczy
László erdélyi vajdának adta, aki egy erődítményt épített
fel a mostani vár helyén. 1403-ban Maróti János, macsói bán a
vár átépítését olasz mesterekre bízta. 1476-tól Mátyás
király Gyulát Békés megye székhelyévé teszi. Később
természetes fia, Corvin János, majd felesége Frangepán
Beatrixszel lett az örökös, hogy számos kézen menjen át. A
törökök a végvári harcok során csak egy igen hosszú, 63 napos
ostrommal tudták elfoglalni, ami azért is rekord, mert kétszer
tovább állt ellen a töröknek, mint a temesvári, a szigetvári,
illetve az egri vár. A vár 1694-ben szabadult fel, de az aradi vár
felépülése után stratégiai jelentőségét elvesztette. A
Rákóczi-szabadságharc alatt sem tudták elfoglalni, és később
1723-ban Harruckern János György birtokába került. Későbbiekben
a vár közgyűlések helyszíne lett, majd cselédlakásokat,
börtönt, sör- és pálinkafőzdét alakítottak ki benne.
A vár felfedezése során
végigsétálhatunk a falakon, ahonnan rálátunk az egész városra,
és a bátrabbak a kilátóba is felmerészkedhetnek. Az épületben
24 kiállítótermet alakítottak ki, van közöttük várbörtön,
éléstár, sütőház, kovács- és fazekasműhely, múzeumpedagógiai
terem, borozó és kápolna. A vár udvarán nyaranként a Gyulai
Várszínház 1964 óta működik, így a felállított színpad
miatt most nem mindegyik teremben tudtunk szétnézni. Az emeleten az
uraság lakórészeiben, a várúri hivatali szobába, a szandzsák
bég fogadószobájába, a fegyvertárba, az alabárdos terembe és a
lovagterembe nyertünk betekintést. A kápolnában egyébként ma is
tartanak esküvőket, a lovagterem pedig kibérelhető fogadásokra,
konferenciákra és egyéb jellegű rendezvényekre lebonyolítására.
A vári séta közben a sok
élmény miatt nehezen indultunk haza. Gyula nagyon
kellemes város, ahol minden korosztály remekül érezheti magát,
és rövidebb
vagy egy hosszabb kikapcsolódásra is mindenkinek
ajánljuk. Ha úgy
döntötök, hogy
ti is szeretnétek ellátogatni a városba, akkor
érdemes tájékozódni a
jegyárakról, mert több kiállítóhelyet egy jeggyel is
megnézhettek. Ezek a
linkek nekünk is segítettek a
tájékozódás során:
https://gyulakult.hu/ vagy https://www.visitgyula.com/.
Itt találtok további képeket a várról.
Itt a kastélyról.
Itt a Ladics-házról.
Itt a 100 Éves Cukrászdáról.
Itt az Erkel Emlékházról.
Itt a Kohán Képtárról.
Itt pedig vegyes fotókat a városról.
