2018. január 22., hétfő

A padovai Scrovegni kápolna

A padovai Scrovegni kápolna Giotto di Bondione azon kevés freskóciklusai közé tartozik, amely komolyabb károk nélkül, a maga organikus egységében maradt ránk. Giotto már túl volt az assisi és római megrendeléseken, amikor Enrico Scrovegni, a Dante Isteni Színjátékában később pokolra "juttatott" (Pokol, 17. ének, 64-66. sor) Reginaldo Scrovegni bankár hasonló mesterséget űző fia megbízta, hogy fesse ki az apja lelki üdvéért emelt kápolnát. Giotto 1303 és 1305 között tartózkodott Padovában, és feltételezések szerint nem csak a freskókat, hanem az épület terveit is neki köszönhetjük.
Egy fogadalmi kápolnáról van szó, amely a - mostanra már lebontott - családi palota szomszédságában családi temetkezési helyként is szolgált. Eleve két bejárata volt: egy baloldalt, a család számára, ahonnan ma is belépnek a turisták, és a főbejárat, a hívek számára.


Az apszisban, a főoltár mögött található a megbízó sírja,

aki a főbejárat felett is megjelenik, amint felajánlja a Szűznek a kápolnát:

A belső homlokzat az Utolsó Ítéletet ábrázolja. A terv Giottóé, de a megvalósítás jórészt a segédeknek köszönhető. Ez alól kivétel a kápolna felajánlását ábrázoló jelenet, ami többek között azért is fontos, mert az ábrázolt személyek arányosak: hosszú évszázadok után megszűnt a hatalommal arányos nagyság ábrázolása, vagyis Giotto visszaadta az ember istenivel szembeni méltóságát.
Giotto a szentek és kárhozottak seregével több olyan mintát alkalmazott, amely másokat is megihletett. Elég csak Michelangelo Buonarroti Utolsó Ítéletére gondolni a Sixtusi kápolnában, ahol Sz. Bertalan úgy tartja a lenyúzott bőrét, rajta Michelangelo arcvonásaival, mint ahogy Giotto lógatta a kárhozottjait a saját kompozícióján.
A csillagokkal teli ég a teremtés nyolcadik napját, vagyis az örök végtelenséget ábrázolja. Az itt sorjázó nyolcszögű csillagok is a végtelent jelképezik.

 
Maiestas Domini ábrázolás a mennyezeten (részlet)

Az oldalfalak négy sávra oszlanak. A legalsó szintre, jobbra a hét erény, balra pedig a hét bűn trónszéken ülő, grisaille technikával megfestett alakja került.

Ezek egymással szemben párt alkotnak, mint:
fenn balra az igazságosság, jobbra az igazságtalanság;
lent balra a bőkezűség, jobbra pedig a fösvénység.

A második és a harmadik szintet bibliai jelenetek töltik ki, de a köztük található hamis építészeti elemeket is apróbb ótestamentumi epizódok díszítik. Pl. jobbra Jónást éppen elnyeli a cet, balra pedig Illést elragadja a tüzes szekér.
A legfelső sávból csak az Izsák feláldozását ábrázoló részt fotóztuk le.
A betlehemi gyermekgyilkosság képénél Giotto még az anyák arcán legördülő könnyet is ábrázolta.
Júdás csókja esetében Paolo Uccello is San- Romanói csata című alkotásánál is megfigyelhető a vonalak összevisszasága, csak itt nem fáklyákról, hanem lándzsákról van szó.
A halott Krisztus siratása című résznél - ha megfigyeljük a tekinteteket - egy angyal kivételével mindenki Jézus szemébe néz.
A Noli me tangere részleténél a katona úgy eldőlt, ahogy majd Piero della Francesca Feltámadás című freskójánál is láthatjuk.
A sort Jézus mennybemenetele, illetve Pünkösd zárja:
A kápolna melletti palotát 1827-ben lebontották, amikor elkezdődött az épület állagának a romlása. A helyzetet tovább súlyosbította a homlokzat vakolat rétegének eltűnése. Egy több évtizedes restaurálási folyamat eredményeképpen viszont jórész sikerült helyrehozni a károkat, és 2001 óta a turisták újra látogathatják. Megéri!

Hogyan juss el Rómába és éld túl a helyi közlekedést

Róma egy világváros, így szinte mindenhonnan eljuthatunk ide, viszont a helyi és a helyközi közlekedésnél is érdemes odafigyelni pár apróságra.
Már elmúlt az az idő, amikor a vasút és a busz volt a legolcsóbb változat, ettől függetlenül máig létezik ez az opció. A busz kb. 24 órás kaland, és általában a Tiburtina buszállomásra érkezik. Innen rögtön metróra és vonatra is pattanhatunk érkezés után, csak át kell sétálni az út túloldalára. A közvetlen vasúti összeköttetés már jó ideje a múlté, de aki a hosszú utakat preferálja, és hajlandó Bécsben megaludni, annak ez a lehetőség is a rendelkezésére áll. Maradt tehát a repülő. Rómának két nemzetközi repülőtere van: Fiumicino és Ciampino. Mindkét célállomásra megy fapados járat, mindkettőről könnyedén eljuthatunk a városközpontba.

Fiumicino
Fiumicinóról a leggyorsabb opció a Leonardo expressz, amely 15 percenként 32 perc alatt teszi meg a repülőtérről a Termini pályaudvarhoz vezető utat, és vissza. Egy út 14€, és ha a hármas terminálnál a biztonsági ellenőrzést is fel akarjuk gyorsítani, akkor egy 5€-s Fast track szolgáltatást is igénybe vehetünk (ez 4€, ha bemutatjuk a Leonardo express jegyünket a T3 Info Point munkatársának). Nincs poggyász korlátozás, ingyen utazhatnak a 4 év alatti gyerekek, felnőttenként egy-egy 4 év fölötti és 12 év alatti gyerek, a kis állatok hordozóban és a nagy állatok az utolsó kocsi előterében. A szolgáltatást sztrájk esetén is biztosítják, a Termini pályaudvarról 5:35 és 22:35 között 15 percenként, a fiumicinói reptérről pedig 6:23 és 23:23 között ugyanúgy 15 percenként indulnak a vonatok. Közvetlen járatról van szó, így máshol nem áll meg. Ha ez az opció érdekel, akkor a Termini pályaudvaron a 23. és 24. vágányt keresd, a fiumicinói repülőtéren pedig a hármas terminált, amin belül kövessük a jelzéseket. A jegyet online is megvehetjük a www.trenitalia.com oldalon, ami ajánlatos, hiszen így elkerüljük a fölösleges sorbaállást.

Másik vasúti opció a standard római helyi vasúti hálózat használata, ami a fiumicinói repülőtér esetében a Fr1-es vonalat jelenti. Ez a repülőtéren a Leonardo expressz mellől indul, majd nagyjából a Tangenziale (a római belső körgyűrű) vonalát követi a Via Salariáig (íme a megállók eddig: Fiumicino Aeroporto, Parco Leonardo, Fiera Di Roma, Ponte Galeria, Muratella, Magliana, Villa Bonelli, Roma Trastevere – villamos, Roma Ostiense – metró, Roma Tuscolana – metró, Roma Tiburtina – metró, Roma Nomentana, Nuovo Salario; jeleztem, ahol 200 méteren belül villamos, vagy metró összeköttetés van), hogy utána tovahaladjon Ortéig. A jegy 8€, a szerelvény hétköznap 15, hétvégén 30 percenként közlekedik, a repülőtér és a Nuovo Salario között 58 perc alatt teszi meg az utat. Ebben az esetben is a www.trenitalia.com oldalon lehet előre megvenni a jegyet. Fontos tudnivaló: interneten az ilyen jellegű utakra csak az utazást megelőző egy héten belül lehet jegyet venni. Aki előre szereti megvenni a jegyeit, annak se kell aggódni, mivel nem fog lekésni semmiről, ha ennél a transzfernél nem kapkodja el a dolgot.

Többféle autóbuszos megoldás is létezik: Cotral, Sit Bus Shuttle, T.A.M. Srl, Terravision, Atral-Schiaffini.
A Cotral kivételével mindegyik 30 percenként közlekedik, és a Cotral kivételével mindegyik a hármas termináltól indul.
A Cotral az alábbi helyekre juttat el minket: Termini pályaudvar (Piazza dei Cinquecento), Tiburtina vasútállomás, A metró Cornelia megállója, B metró Eur-Magliana megállója, Ostián a Piazza Sirio és a Piazza Stazione.
A SIT Bus Shuttle a Termini pályaudvar (Via Marsala) mellett a Vatikán közelében található Via Crescenzio 2. szám alá juttatja el utasait.
A T.A.M. Srl az Ostiense és a Termini pályaudvarhoz (Via Giolitti) szállít embereket.
A Terravision és az Atral-Schiaffini is a Terminihez megy, igaz az első a Via Marsala felőli oldalára, a második pedig a Via Giolittihez.
A jegyeket jellemezően a buszon is meg lehet venni, de ez a Cotral esetében felárat jelent. Érdemes inkább az online felületen előre dolgozni.

Ciampino
A ciampinói repülőtér esetében a vasúti összeköttetés csak akkor lehetséges, ha a 30 percenként közlekedő COTRAL/SCHIAFFINI buszokkal bemegyünk Ciampino városába, majd ott szállunk fel valamelyik vonatra. Az út 5 perc, a jegy 1,2€, ezt a sofőrtől is megvehetjük. Innen egy gyors, 16 perces út van még hátra a Termini pályaudvarig, amely 1,5€-ba kerül. A vasút 15 percenként jár, és a Termini pályaudvar előtt még megáll a Capannelle állomásnál.
A buszok az alábbiak: SIT, Terravision, RomaAirportbus-Schiaffini, Atral, ATAC.
Az Atac a római tömegközlekedési vállalat, amely a 720-as körjáratot üzemelteti a Laurentina busz és metróvégállomás, illetve a ciampinói repülőtér között, no meg ugyanide megy még a szintén körjáratként működő 520-as a Cinecittà-tól. Ezek normál városi buszok, a városi tarifarendszer részét képezik, amiről később úgyis lesz szó.
Az Atral egy Lazio tartományi tömegközlekedési vállalat, amelynek a járatai a ciampinói vasútállmásra és a Roma Anagnina metróvégállomásra visznek be. Egy út 1,2€. A menetrend a honlapon, vagy itt  található.
A RomaAirportbus-Schiaffini óránként jár, a Terminihez visz be. A jegyet online és a sofőrnél is megvehetjük.
A Terravision és a SIT 20-45 perces időintervallumokkal működtati a járatait, amelyek Ciampinóba, vagy a Termini pályaudvarhoz visznek be. Ha retúrjegyet veszünk, akkor spórolunk egy eurót. Online és a sofőrnél lehet jegyet vásárolni, mi szokás szerint az online opciót ajánljuk.

Taxi
A taxi olcsóbb, ha a belvárosból utazunk a repülőtérre, vagy vissza, mintha az aurelianusi városfalakon kívüli lenne az úti cél. A 40€-s fix tarifa Ciampinóról és Fiumicinóról is bőröndökkel együtt 4 főre értendő bármely belvárosi cím felé.

Róma tömegközlekedése
A turista valószínűleg már hallott arról, hogy Rómában sokszor sztrájkolnak, ami a tömegközlekedésre is vonatkozik. Ez általában nem jelent általános sztrájkot, viszont az utazó életét így is meg tudja keseríteni. Volt már, hogy egy országos közlekedési sztrájk utáni napon minden késett: a Firenzébe tartó vonat, a Rómába tartó járat, és a Leonardo expressz is. Még szerencse, hogy a repülő se időben szállt fel.
Ezen meglehetősen negatív helyzetet tovább fokozza, hogy Rómában hiába létezik hivatalos menetrend, ezt soha, senki se tartja be. Sokszor a Google pontosabban saccolta meg egy busz érkezését, mint a római tömegközlekedési vállalat hivatalos felülete. Ebből következik, hogy itt muszáj többszörösen túlbiztosítani a rendszert, ha időre megyünk. Másik apróság, hogy a metrók és a városi vasútvonalak kivételével egyik megállóban se fogunk használható táblát találni: Olaszországban ugyanis nem a megálló nevét, hanem az útvonalat tüntetik fel. Ha a Via Nomentanán a buszunk hatszor áll meg, akkor esélyünk se lesz kitalálni a hat megálló hol található az amúgy több kilométeres úton, mert a megállóban csak a megállók száma szerepel. Fontos tehát a szóbeli kommunikáció (információ kérése a többi utastól, vagy a sofőrtől), illetve élő gps-es kapcsolat egy lehetőleg offline térkép és a műholdak között, hiszen így legalább tudjuk hol járunk. A nekünk fontos megállót már előre kinézzük otthon, és amint közeledünk, le is tudunk szállni. Persze ember legyen a talpán, aki ezt csúcsidőben levezényli, de aki Olaszországban tömegközlekedik, az ne riadjon vissza a kalandoktól.
A metrók esetében megmaradt a bal oldali közlekedés, így ne lepődjünk meg, ha a megszokotthoz képest „rossz” irányba halad a jármű. Rómának három metróvonala van (A, B, C), amihez csatlakozik a B1-es szárnyvonal a Piazza Bologna állomástól. Apró érdekesség, hogy a B vonalat korábban adták át, mint az A-t, vagyis a betűk mögött nincs tényleges logika. A csiga lassú metró építésben Róma rekordokat dönget: a B vonal Termini és Rebibbia közötti szakaszát hiába adták át 1990-ben, a közbülső állomások közül a Ponte Mammolo csak 1995-től kezdett el üzemelni, a Quintiliani pedig csak 2003-tól!
A metrók mellett Rómának egész jó helyi vasúthálózata is van: a FR1-es vonallal (Orte-Fiumicino Repülőtér) már találkoztunk a fiumicinói repülőtéri transzferek bemutatásakor. A FR2-es a Tiburtinát köti össze Tivolival, a FR3-as a Tiburtina és Viterbo között jár. A 4-estől felfelé mindegyik vonal a Termini pályaudvarból indul: a FR4-es Frascatiba, Albano Lazialébe és Velletribe megy (nem tévedés, a vonal háromfelé ágazik), a FR5-össel Civitavecchiáig jutunk el, a FR6-os Cassinóba visz (nem Montecassino!), az FR7-es Minturno-Scauriba, a FR8-as pedig Nettunóba megy. A római önkormányzat illetékességi területén ezeket a vonalakat a városi tarifával használhatjuk, de a városon kívüli kirándulásokhoz is hasznos, ha tudunk a létezésükről.
Ezen vonalakat kiegészíti a Róma-Viterbo vasútvonal, ami a Piazza del Popolóhoz közel, közvetlenül a Borghese park bejárata melletti épületből indul, illetve a Roma-Lido vasútvonal, amely a Piramis metrómegállótól indul, és az ostiai strandon tesz le. Ez utóbbi használata végig 1,5€, ugyanis Ostia Róma része.
Ami még a kötött pályás közlekedést illeti, Rómának nagyon kevés villamos vonala van, ugyanis számunkra érthetetlen okokból ezeket folyamatosan visszabontották. Ami igazán hasznos, az a 8-as vonal: ez a Piazza Veneziától visz ki a Casalettóig (aki a Sz. István házba megy, az jegyezze meg, mert ezzel fog nap mint nap közlekedni).
Ami a buszokat illeti, a sofőr magától nem áll meg. Le kell inteni. Ha diskurálunk, és nem figyelünk, akkor minden további nélkül a megállóban hagy a busz. Csak arra vigyázzunk, hogy miután hozzászoktunk a leintéshez, ezt nehogy itthon is bemutassuk, különben morcos pillantásra számíthatunk a hazai BKV, Volán, vagy egyéb sofőröktől. A buszokra elől és hátul szállunk fel, középen szállunk le. A leszállási szándékot általában a középső ajtók környékén jelzi a villogó „Fermata prenotata” felirat, illetve egy csilingelő hang. Ne aggódjunk, a római sofőr kemény kiképzésen ment keresztül: sok esetben akkor is megvár, ha látja a rohanó utast, és az ajtót is képes az utolsó pillanatban leadott jelzésre kinyitni, persze ez utóbbit próbáljuk kerülni (egyéni tapasztalat alapján Rómában a buszok megvárnak, a metrók viszont nem). A római utas nem ismeri azt a szabályt, hogy először hagyjuk leszállni az embert, és csak utána tolakszunk felfelé. Ennek következményeit mindenki el tudja képzelni. Ne lepődjünk meg, ha a sofőr eltéved, vagy nem áll meg egy megállónál: többször tapasztaltuk már, hogy az utas segítette a még rutintalan vezetőt eligazodni. A római egy igazi interaktív tömegközlekedés.
A nagy tömegben előfordul zsebtolvaj, így legyünk óvatosak. Volt már, hogy az orrunk előtt próbált ügyeskedni egy „szakmabeli”, és még neki állt feljebb, amikor megkocogtattuk a vállát, mondván nem kellene… Aki viszont szem előtt tartja a holmiját, jól bezár mindent, az nagyjából védve van.
Különféle buszok léteznek: az expressz járat valóban gyors, a három számjegyűek viszont sokszor minden rózsabokornál megállnak. A személyes kedvenc a 492-es vonal, amely irtózatosan sok kurflival teszi meg az amúgy tök egyenes utat.
Természetesen léteznek éjszakai járatok is: ezek olyan korán indulnak, hogy bizonyos idősávokban egyszerre jár a nappali és az éjszakai busz is. A menetrend szokás szerint dísznek van, és előfordul, hogy hajléktalan jár rajta körbe-körbe: mégiscsak melegebb van a járatokon, mint a római "télben" (a városban a mínusz fok már nemzeti katasztrófának számít, a hó pedig különösen ritka vendég. Ebből következik, hogy amennyiben 10-20 évente egyszer havazik, az egész város lebénul, és szó szerint megáll az élet).
A standard jegy időalapú: 1,5€ és 100 percig érvényes. A 100 perc úgy értendő, hogy az utolsó érvényesítésnek a 100 perces időintervallumon belül kell lennie, majd ezzel a járattal még elmehetünk a végállomásig. Fontos kitétel, hogy kétszer nem metrózhatunk vele. Ezen felül vannak napijegyek (7€), illetve 48 órás (12,5€), 72 órás (18€), és heti (24€) opciók. Valószínűleg nem a havi és az éves bérletet fogjuk választani, de ilyen is van (35 és 250€).
A járművek sokfélék: az agyonfirkálttól a csili-vili példányig minden megtalálható, de arra készüljünk fel, hogy a standard ülés nem szövetbevonatú, hanem műanyag. Télen tehát könnyebben fázunk fel, nyáron pedig mi is ráolvadunk az ülésre. Légkondi általában van, nyáron enélkül nem is élnénk túl a hőséget.
A római tömegközlekedési vállalat honlapja tragikusan lassú és nagyon nem felhasználóbarát. Egyik-másik megállóban viszont működnek az utastájékoztató táblák. Itt a kedvenc kiírásunk az „A Capolinea”, vagyis a nevezett járat még a végállomáson dekkol, és nem tudni onnan mikor fog elindulni, illetve a megállóba érni.

Akinek további kérdése van, az nyugodtan tegye fel. Azt viszont nem győzzük hangsúlyozni, hogy a római városközpont bejárásához nincs szükség tömegközlekedési eszközökre, ugyanis minden közel van. Persze ezt úgy merjük állítani, hogy mi 10 km alatt meg sem állunk, ha egyszer elindultunk, és volt már, amikor 20 km-t mutatott a nap végére a lépésszámláló. A tömegközlekedéstől pedig nem szabad megijedni, mert ez csak elsőre rémisztő: valójában egy nagy kaland. Mi szerettük. Aki így jár munkába, valószínűleg már kevésbé van oda érte.