2018. május 4., péntek

Pásztó és Tar

Április 30-án egy családi program után beterveztünk egy nógrádi kirándulást. Szokás szerint előre összeírtunk minden hasznos információt, ennek ellenére koppantunk egy nagyot. Első állomásunk Pásztó volt. Még a délelőtt során felhívtuk a Sz. Lőrinc plébániát, és megbeszéltük, hogy délután érkezünk. Ez össze is jött, a pásztói múzeum viszont zárva volt. A telefont nem vették fel, a csengőre nem reagáltak, se a honlapon, se a múzeum épületén nem volt semmiféle jelzés, miszerint zárva vannak, így a templom kivételével mindent csak kívülről tudtunk megnézni.

A Zagyva völgyében fekvő nógrádi kisváros központjában szépen rendezett műemlékegyüttes körüli csendet csak a játszó gyerekek zaja törte meg.

A parkosított tér egyik látnivalója – amit sikerült belül is megnézni – az impozáns román, gótikus és barokk stílusjegyekkel rendelkező egyhajós római katolikus templom.
A 12. század végén épült – a mai templom helyén – a román stílusú kápolna, melynek kis ablaka ma is látható az épület déli falában.
A templom belsejében díszes barokk fő- és mellékoltárokat, festett mennyezetet, egységes bútorzatot láthattunk. A főoltárkép Szent Lőrinc mártíromságát ábrázolja. A templom déli oldalát a 14. században egy gótikus sugárboltozatú kápolnával bővítették, amiben a Rátóti család szív alakú címerével díszített kettős ülőfülke látható. A családi kriptát később építették hozzá a padlószint megemelésével. 1763-ban barokk stílusban renoválták és a kápolna a templom mellékhajójává vált. 1959-es feltárások során találták meg a gótikus ablakokat, majd 1967-ben visszaállították a kápolna zárt formáját. A kápolna másik fő értéke a hazánk egyik legszebb késő reneszánsz feszülete, amelynek alkotójának kiléte ismeretlen.
Az oltár felett Szőllősi Enikő szobrászművész által faragott szobor látható, amely Szent Ritát ábrázolja. Különleges alkotás, amely a szenvedést és az önmagtagadást jelképezi azzal, hogy a kereszt Rita mellébe fúródik. A kápolna hátsó falán nagy méretű hármasképen Maximilián Kolbe ferences pap életéből vett jelenetek figyelhetők meg. A középen Krisztus az életkoronáját nyújtja át az atyának, baloldalon a nyomdagép mellett láthatjuk az papot, miközben látomásában Szűz Mária arca jelenik meg, a jobboldalon pedig az auschwitzi korszakát láthatjuk, ahova önkéntesen ment egyik híve helyett. A képet Károlyi András festőművész 1981-ben készítette, amikor az atya halálának 40. és boldoggá avatásának 10. évfordulója volt.
A templom 2011-es felújításakor a díszkivilágítást korszerűsítették, amely kellemes hangulatot kölcsönöz a műemléknek.

A teret az egyemeletes cisztercita kolostor zárja, amelyet 1717-ben építettek, a 13. századi kolostor és templom köveiből. Az épületet 1756-1758 között keleti irányba bővítették. A kolostor épületében 1984. október 1-je óta a Pásztói Múzeum működik (ahogy az elején említettük, ezt nem sikerült meglátogatnunk). A múzeum és a műemléki park középkori emlékeinek feltárását Dr. Valter Ilona régész vezette.
Az itt élő szerzetesi közösségre emlékezik a földszinten kialakított kiállítás. A „Pásztói évszázadok” című kiállítás pedig a város történetét mutatja be napjainkig. A múzeum állandó kiállításai között még látható a „Fűtől-fáig” című fotókiállítás, amely botanikai értékeivel ismerteti meg a látogatókat. A felső szinten földtörténeti kiállítás mutatja be Nógrád megye élővilágát. Ezen a szinten van még a Rajeczky Benjamin Emlékszoba, amely 1992. november 11-én nyílt meg. Dr. Rajeczky Benjamin Pásztó első díszpolgára és ciszterci rend papja volt. Pásztón töltötte gyermekéveit, 1917-től lett ciszterci szerzetes, a zenei és teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte, 1945-ben gimnáziumban tanított Budapesten, majd Kodálytól zeneszerzést tanult, akivel barátságot kötött. Később a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán, majd a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjában dolgozott haláláig. Rajeczky a gregorián, a középkori, a magyar népzene elismert szakértője volt, életútját kéziratok, könyvek, általa szerkesztett hanglemezek, valamint kitüntetések mutatják be. A pásztói lakásának enteriőrjét is berendezték a múzeumban.

A múzeum számos díjban és elismerésben részesült;
  • 1999-ben A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumtól “Az év múzeuma 1998” cím harmadik helyezését kapta meg.
  • 2009-ben Múzeumpedagógiai munkásságának elismeréseként elnyerte az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumok Oktatási és Képzési Központja által a „Legjobb Múzeumpedagógiai kezdeményezés” kategóriában kiadott Országos Múzeumpedagógiai Nívódíját.
  • 2012-ben a Múzeumok majálisa országos rendezvénysorozat keretein belül az „Év múzeuma 2011” pályázaton való a módszeres fejlesztésekért, a gyermekprogramok, és a színvonalas múzeumpedagógiai kiadványok megvalósításáért a bíráló bizottság elismerő oklevelét nyerte el.
Az itt dolgozók múzeumpedagógiai órákat, táborokat is szerveznek, amivel a gyerekeket könnyen becsalogathatják a kiállító termekbe.

A múzeumhoz tartozik a Oskolamester háza, a Romkert és Üveghuta. A tér közepén álló fehérre meszelt egyszerű kinézetű ház Magyarország egyetlen fennmaradt középkori mezővárosi polgárháza, de 1551-es tűzvész után átépítették. A 15. századi épület kántorházként is működött, mert itt lakott 1968-ig a mindenkori kántortanító. A 1970-es években elvégzett régészeti feltárások alkalmával derült ki, hogy a jelentéktelen külsejű építmény az ország legrégibb lakóházai közé tartozik. A feltárás során a padló alól olyan használati tárgyak kerületek elő, amelyeket az akkori tulajdonos 1551-ben a törökök elől rejtett el. A három helyiségből álló házban a tárgyak mesélik el a helyiség egykori funkcióját: a korabeli metszetek, oltárképek ábrázolásai alapján tudták a berendezést rekonstruálni. Az egykori konyhában egy középkori tűzhelyet, konyhai tárgyakat helyeztek el; a szobában berendezési tárgyakat és egy szép régi kályhát állítottak ki; a kamrában pedig középkori háztartási eszközöket állítottak ki. A ház alatti eredeti állapotában megmaradt gótikus borospincében Pásztó középkori szőlőművességét mutatják be, ugyanis a szőlőművelés fontos volt a város számára az 1800-as évekig. A templom és a ház között láthattuk Kiss Sándor szobrászművész alkotását Zsigmond királyról.

Az Oskolamester házától délre áll a páratlan ipartörténeti emlék, az Üveghuta és a kovácsműhely. Az üveggyártáshoz szükséges három kemencét a 11. század végén bencés szerzetesek építették, majd az 1190-ben idetelepített ciszterciek használták a 13. század közepéig, amikor a tatárok elpusztították. Az 1984-ben feltárt üveghuta európai ritkaság, a leletek mutatják, hogy az itt dolgozó szerzetesek ablakszemeket, üvegtárgyakat is alkottak. Feltáráskor mindhárom kemencét megtalálták üvegdarabokkal együtt. A bükkös erdő alkalmas volt arra, hogy a homokot, mészkövet, kvarcot, bükkfahamut szerezzenek be a gyártáshoz. Igen magas hőfokon tartották a kemencéket (800 ℃) majd 1400 ℃-on olvasztottak. A hűtőkemencében 500-600 ℃-on hűtötték az üvegeket, hogy megakadályozzák a repedést.
Az üveghutától délre állt az egykori Malom-patak segítségével hajtott vízimalom és a kovácsműhely, amelyek maradványai a kolostor alatt láthatóak.



A tér nagy területét foglalja el a romkert, ahol a 12-13 században épült bencés kolostor és templom alapjai kerültek elő. A kert feltárása 1965-ben kezdődött. Az apátság 1526-ig működött, a török hódoltság során romokban hevert, míg az 1690 táján visszatérő ciszterciek helyreállították és megépítették a ma is álló barokk stílusú kolostorépületet. 2000-ben került az apátság szentélyébe a millenniumi emlékmű, amely a „Szent István felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának” címet viseli. Ez szintén Kiss Sándor szobrász alkotása. 2011-ben a romkertben gyógynövényeket is telepítettek.

A kialakított műemlék épületegyüttesekhez még tartozik egy klasszicista stílusú ház, amely Csohány Kálmán kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész életművét mutatja be. Az épület falán látható emléktáblát a művész 60. születésnapján készítették. A művész Pásztó város jeles szülöttje. A látogató a galériában megismerkedhet a művész életútjával; a grafikusi (főleg könyvek illusztrátoraként lett híres) és keramikusi (mozaikfalak) munkásságának impozáns darabjaival. Művészi technikái között találhatóak tus- és tollrajzok, litográfiák (kőnyomat), rézkarcok és akvarellek. Műveiben a pásztói emberek élete, jelleme, szokásai jelenek meg. 2001 decemberében nyílt tárlat első terme a városához kapcsolódó alkotásokat, a második terme pedig más grafikai sorozatokat mutatnak meg. A galéria harmadik termében időszaki jelleggel szintén Csohány alkotásokat láthattunk volna.

A galéria udvarából nyíló turisztikai fogadóban rendezték be a magyar filmművészet egyik jelentős alakjának, Gaál Istvánnak az emlékszobáját. A Kossuth-díjas filmrendező Pásztón nevelkedett. Tanulmányait a Filmművészeti Főiskolán folytatta, majd a római filmfőiskolán filmelméletet, filmtörténetet, vágást tanult. 1961-ig docensi feladatokat is ellátta Rómában.
Munkáját Budapesten folytatta: filmrendezőként, operatőrként is dolgozott, de hírműsorokat is készített. Első sikere egy ifjúsági nevelő játékfilm volt „Sodrásban” címmel. Körülbelül 40 film elkészítésében tevékenykedett, de nem csak mozgóképben alkotott, hanem fotóművészként is elismert személy lett. A Kossuth-díj és Balázs Béla-díj mellett érdemes művész, Magyar Mozgókép Mestere, Karlovy Vary-i filmfesztivál fődíjasa is. 1970-ben a cannes-i fesztivál különdíját kapta a „Magasiskola” című filmjéért. 1999-ben a Magyar Filmszemle életműdíjában részesítették. Halálának évében, 2007-ben, még a Prima Primissima és a Párhuzamos Kultúráért díjat is átvehette. Az emlékszoba születése 75. évfordulóján, 2008-ban nyílt meg.
A tárlat első részében a budai lakásának nappaliját rendezték be. Az emlékszoba többi része a filmkészítői munkásságát, dokumentumait mutatja be. Forgatókönyveket, plakátokat, egykori sajtóvisszhangokat állítottak ki. A kiállításon vetítőrendszer segítségével nézhető meg a róla készült portréfilm, valamint filmjeinek néhány jellemző jelenete.

Ezekből – a templomot leszámítva, és az amúgy is szabadtéri üveghutát – természetesen mi csak a külső falakat láttuk. Látva a kétes sikert, segítséget kértünk, és kaptunk egy fantasztikus idegenvezetést a szomszédos Tar község Sz. Mihály plébániatemplomában.

Tar egy középkori eredetű falu a Zagyva völgyében. 1265-ben említették először írásos formában, mint a Rátót nemzetség birtokát. A család Kálmán király feleségének kísérőjeként érkezett a középkori Magyar Királyság területére, és a nógrádi területen kaptak birtokot. Számos birtokot szerezek, de igazán csak a 14. században játszottak országos szerepet. A nemzetség Porch István nevű tagjától több család is származott, többek között a Tariak is, akiket leginkább Tari Lőrinc miatt ismerünk. Lőrinc fiatalon került a királyi udvarba, ahol Erzsébet és Mária királynők udvarában nevelkedett. Többször kiállt Zsigmond mellett, aki pohárnokmesterré nevezte ki, így 1405-től a zászlósurak közé emelte. 1404-1408 között tagja lett a Luxemburgi Zsigmond-féle Sárkányos rendnek, és élete végéig a királyi tanácsnak. Átlagon felüli műveltséggel rendelkezett, több nyelven beszélt, több útjára is elkísérte Zsigmondot, így ott volt például az 1414-es aacheni koronázáson, és a konstanzi zsinaton is. Valamikor 1426-27 fordulóján halhatott meg. A magyarországi folklórban leginkább írországi pokoljárásáról ismert, ugyanis Zsigmond 1408-as oklevelének birtokában Tari Lőrinc elzarándokolt több ismert kegyhelyre, mint például Bariba, Krétára, Santiago de Compostelába, majd 1411-ben az írországi Szent Patrik barlangba. Az utóbbi helyszínen átélt élményeit lediktálta a dublini királyi jegyzőnek, amelyek másolatban, Memoriale super visitatione Domini Laurencii Ratholdi militis et baronis Ungariae factum de purgatorio sancti Patricii in insula Hiberniae (Följegyzés arról a látogatásról, amelyet Rátóti Lőrinc úr, Magyarország vitéze és bárója tett Szent Patrik Purgatóriumában Írország szigetén) címmel ma is olvashatóak. A szöveg a British Museumból került elő, a történet a Lengyel Dénes-féle Régi Magyar Mondák című könyvben is fellelhető, illetve rendelkezésünkre áll egy magyar nyelvű szövegközlés is: Tar Lőrinc pokoljárása: Középkori magyar víziók. Szerk.: V. Kovács Sándor. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. Mellesleg Tinódi Lantos Sebestyén is megírta a történetet, aki korábbi krónikásoktól hallotta, így ez valóban a magyarországi lovagköltészet egyik ismert epizódjává vált. Erről a továbbiakban itt olvashatsz.

Porch István 1265-ben kapta Tart V. Istvántól, ugyanis ekkor az ifjú királyné főlovászmestere volt, és a király által neki adományozott ágasvári uradalom részét képezte a falu. A család 1347-ben változtatta Tarira a nevét, Zsigmond uralkodása alatt (1392-ben) már 17 vár és várbirtok volt a tulajdonukban. Ehhez a korabeli gazdasági fejlesztési irányzatok ismerete is tárult, hiszen Tari Lőrinc kért 1407-ben városi oklevelet Pásztónak. Ez arról is tanúskodik, hogy a földesúr tisztában volt a közvetett adózásra kötelezett, kollektív szabadságjoggal rendelkező közösségek hasznával. A köznemességből kiemelkedő Tariak közel 150 évik virágzó központokat tartottak fenn, köztük Taron is udvarházat, amelyet 1465-ig a család birtokaként tartottak számon. 1464-ben ezt Tari Lőrinc unokája, Tari György elzálogosította, majd miután kegyvesztett lett, 1465-ben végleg el is veszítette. 1552-ben a terület török fennhatóság alá került és 1559-ben a vár erőszakos lerombolásáról adnak számot a források. A helyi hagyomány szerint a templommal szemben álló dombon látható romok az udvarházból maradtak fenn. A felszíni leletek kora a 14-16. század, így ez akár igaz is lehet. A látható, két romos ablaknyílást közrefogó falrészlet észak-kelet – dél-nyugat irányú, kb. 13 méter hosszú, vastagsága 1,2 méter, legmagasabb pontja az egykori emeleti ablaksor boltozata. Ebből is kitűnik, hogy a talajszint már nem az eredeti, illetve ez, és a többi falmaradvány, illetve földhányás alapján egy nagyobb épület létét feltételezhetjük.

A rommal szemben áll a 13. századi eredetű falusi plébánia temploma, amelyet a török korszakot túlélve barokk stílusban építettek át. A mai háromkaréjos szentélyű, római katolikus templom román, gót, barokk, klasszicista stílusú elemeket tartalmaz, középkori a templomot körülölelő fal is. A barokk torony 1780-ban készült, az oszlopos portikuszt 1845-ben emelték.




A birtokos 1411-26 között megnagyobbíttatta a templomot, amely ekkor kapott hálóboltozatot. A török hódoltság okozta károkat a 17. században kezdték helyreállítani, majd a 18. század végén teljesen átépítették. A gótikus ablakokat az 1978-1984 közötti helyreállítás során állították vissza. Amúgy a meglehetősen puritán mennyezeti kialakítás az elapadt forrásoknak tudható be.

Ekkorra tehető a déli kapu megnyitása. Ennek másolatát megtekinthettük volna a pásztói múzeumban, de ez zárva volt, így Taron az eredetit láttuk, felette Tari Lőrinc és felesége sárkány-rendes címerével. Mi mindenesetre jól jártunk.


1975–1980 között Juan Cabello vezetésével régészeti feltárások is történtek, amikor többek között Tari Lőrinc sírját is keresték, de nem találták. Erről lásd: Juan Cabello et al.: A tari Szent Mihály templom és udvarház. Budapest, Akadémiai, 1993.
A templom 1425 körülre datált freskói a középkori Magyarország egyedülálló művészeti kincsei, és jelentős művészettörténeti emlékek. Sajnos meglehetősen töredezett formában maradtak fenn, de így is sikerült megmenteni több összefüggő részlétet. Például a Szent Család hazatérése Egyiptomból,

az okos szűzként azonosított alak,

vagy a térdeplők hívek sora, akik között a kardos figurában Juan Caballo Tari Lőrinc személyét sejti.

Érdekesség, hogy a keresztút újrahasznosított: a lenti képen látszik, hogy az eredetileg szlovák feliratot magyarra cserélték. Azt viszont nem tudni, hogy a kérdéses képek mikor és milyen körülmények között kerültek a faluba. Feltételezhetően nem valamilyen helyi szlovák nyelvű katolikus közösségtől, ugyanis a falu lakossága a hódoltság utáni újratelepítéskor szinte kizárólag magyar ajkú maradt.


Nekünk nagyon tetszett, amit láttunk. Melegen ajánljuk másoknak is, hogy megnézzék. A harangozó elérhetőségét a bejáraton találjátok, nála kell érdeklődnie annak, aki be szeretne jutni.

Pásztóról további képeket itt láthattok.
Tarról itt található a többi kép.