Nagy örömünkre sorba nyitnak a múzeumok, kastélyok és egyéb zárt kulturális terek, így a pihenőnapokat kihasználjuk a még ismeretlen helyek felkutatására. Ezúttal Tápiószelén jártunk, amely Cegléd felől könnyen megközelíthető. A város és a közeli Tápiószentmárton szorosan összekapcsolódott a Blaskovich család nevével. Az előbbi helyen kúriájuk, az utóbbin pedig a híres lótenyésztő birtokuk volt több generáción át. A tápiószelei Blaskovich Múzeum egykor két testvér, Blaskovich János és György tulajdonában állt. A családnevük ismerősen csenghet többek számára, hiszen 1863-ban alapított tápiószentmártoni birtokon született Magyarország leghíresebb és egyetlen veretlen versenylova, Kincsem. Pontosabban Blaskovich Ernő (János és György nagybátyja) volt az, aki tenyésztette és felismerte a kiváló paripa tehetségét. Feltételezzük néhányan láttátok 2017-ben a filmvászonra vitt Kincsem című romantikus kalandfilmet, amelyben Nagy Ervin játszotta a lótenyésztő nemes urat, igaz ez a film jócskán túllépte a fikció mércéjét. Most nem szeretnénk belemenni egy filmelemzésbe, így térjünk vissza a tápiószelei kúriához, amelyben nem csalódtunk. Az épületen már látszik az idő vas foga, de bent csak ámultunk. Nemhiába, hiszen ez az egyetlen magyarországi kúria, amely a második világháború után berendezésében is épségben megmaradt.
Az 1906-ban épült neoklasszicista épülethez egy gyönyörű botanikus kerten keresztül jutottunk el, ahol néhány fotó erejéig nézelődtünk. A szúnyogok majd megettek, de így se szegték a kedvünket a további nézelődéshez. Egyébként az 1910-ben kialakított parkot 2008-ban Múzeumpedagógiai Nívódíjjal jutalmazták, 2011-ben pedig Blaskovics János korabeli tervei alapján felújították.
A kúriával szemben felállított szoborcsoport olyan érzést keltett bennünk, mintha ha testvérek hívogatnának. A szolnoki szobrászművész, Pogány Gábor Benő az urakat Dick nevű kutyájukkal ábrázolta.
Blaskovich György és János 1912-ben vásárolta ezt a kis birtokot. A birtok körül mindent maguk intéztek, maximum a nagyobb emberigényű mezőgazdasági munkákhoz béreltek fel napszámosokat. A település lakói körében is közkedveltek voltak. Ha nem a birtokon tevékenykedtek, akkor szenvedélyeiknek hódoltak. A régészet, a vadászat és műgyűjtés iránti szeretetüknek köszönhetjük, hogy ilyen gazdag tárlatot láthattunk. Hét szobán át azt se tudtuk hova nézzünk, annyi minden csalogatott minket. A fogadószobában, a szalonban, a nappaliban szinte megelevenedett az akkori élet.
A fivérek vadász trófeai főleg a fogadó részben találhatóak, amelyek közül a falon három preparált medvebőrre és az eredeti medvekoponyákra lettünk figyelmesek. A tárlat vezetője igen emlékezetes történetet mesélt róluk. A fivérek a három medvét a Kárpátokban, Visk vadászterületén (Máramaros) egyszerre két lövéssel terítette le. Ez azért történhetett meg, mert a három közül egy még medvebocs volt, aki szorosan az anyja mellett állt, így ezt a lövés pillanatában nem vették észre. A példátlan vadászszerencsét a korabeli lapok is megírták.
Szintén ebben a szobában találjuk a szkíta aranyszarvas másolatát, valamint az ásvány-, csiga- és kagylógyűjteményt is. Az aranyszarvast ugyanis a régészek a Blaskovichok kúriájához közel találták.
Természetesen az egyik szobát teljesen a lovasversenyek emlékét őrzi, és főleg Kincsemről szól. A versenyei listája, az egyedüli fennmaradt díja (lásd fent), a vitrinekben dísztárgyak, használati eszközök. A falon láthattunk képet Kincsem leszármazottairól is, akik ugyan sikeresek voltak, de nem érték utol ősüket. Az egyik vitrinben látható az az emléktábla töredék is, amely egyedüli emlékként maradt fenn a tápiószentmártoni Blaskovich kúriából, pontosabban Kincses istállójából. Az utóbbit ugyanis a megszálló csapatok kifosztották, a környező lakosok pedig az utolsó tégláig széthordták.
A kúria legszebb terme az empire szalon (lásd fent), tele szebbnél szebb festményekkel, ahol találkozhattunk Kisfaludy Károly, Barabás Miklós, Györgyi Giergl Alajos, valamint 17-19. századi olasz és németalföldi mesterek alkotásaival is. A 19. századi bútorok közül a késő barokk házi oltár, a rokokó vitrin és iratszekrényke tetszett nekünk. Ezek az egri Pyrker hagyatékból származnak, amelyből kvalitásos darabokat vásárolt a család 1848-ban.
A nappali legimpozánsabb darabja a gömb alakú, zenélő empire varrószekrényke (lásd fent)). A dolgozó szoba egyben a könyvtárszoba (lásd lent). A könyvek nagyobb részét a család vásárolta 1870-től. A dokumentumok kölcsönzésére nincs lehetőség, de kutatási célokra felhasználhatóak. Az állományban történeti, honismereti, képző- és iparművészeti, régészeti, építészettörténeti, kulturális és művelődéstörténeti szakkönyvek találhatóak. Ezek mellett megyei és országos múzeumok évkönyveit, levéltári kiadványokat is kereshetnek az érdeklődők.
A Kincsem emlékét őrző szoba mellett másik kedvencünk a fegyver- és pipagyűjtemény volt (lásd lent). A gondosan kimunkált, kifaragott pipák figurái szinte életre kelnek a vitrinekben. A 300 darabból álló gyűjtemény Magyarország második legnagyobb pipagyűjteménye, de más is van itt, hiszen a pipák mellett a kardok ötvösmunkai is szemet kápráztatóak.
Ha erre jártok, ne hagyjátok ki a helyet. Ne lepődjetek meg, a belépő ára csekély, de a fotózásért külön kell fizetni. Vakuzni tilos, műtárgyvédelmi okokból nincs nagy fény, vagyis mobillal ne akarjatok díjnyertes alkotásokat lőni. Még egy érdekes dolog, ami egyedivé teszi ezt a helyet. A fivérek otthonukat 1940-ben megnyitották a nyilvánosság előtt, amely 1947-ben a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjtőhelyévé vált. Hivatalosan közgyűjteményként 1957-től üzemel. A Blaskovich fivérek halálukig igazgatták a kúriamúzeumot. Manapság nyári tábort is tartanak gyerekeknek, ezzel és a látogatással kapcsolatban itt érdeklődhettek. A hely 2017. január 1-től a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tagintézményeként működik, amit szintén meglátogattunk azon a hétvégén. Amúgy érdemes még 2020 szeptembere előtt útba ejteni a Blaskovich kúriát, mert ha minden igaz, az őszi hónapokban elkezdik a felújítási munkálatokat, amelyre igencsak rászorul már az épület.
Itt találtok további fényképeket a kúriáról.
