2020. április 12., vasárnap

A homok és a nádvilág a Kolon-tónál

A tél, valamint a rossz idő elmúlásával alig vártuk, hogy kimehessünk a friss levegőre és magunkon érezzük a napsugarakat. Balázs le is barnult rendesen, pedig nem is túráztuk agyon magunkat. Sebaj, a mostani helyzetben további helyeket osztunk meg veletek virtuálisan, ahova érdemes ellátogatni egy jó egészségügyi séta keretében, és valószínűleg tömeget se találunk majd.
Magyarországon rengeteg természetközeli élménnyel lehetünk gazdagabbak, csak körül kell nézni. Felfedezhetünk ismertebb, de eldugottabb helyszíneket is, mi leginkább az utóbbiakat kedveljük. Az 1975-ben létesített Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Kolon-tó is egy ilyen hely, amely Izsák határában található. A város Kecskeméttől 27 km-re fekszik és legkönnyebben az 52. számú főútról érhetjük el.
A Duna-Tisza között az úgynevezett Turján-vidék egyik mélyebb részén található a 2962 hektáron fekvő Kolon-tó, amely kb. 10-12 ezer évvel ezelőtt keletkezett. A tó körül több tanösvényt is felfedezhetünk, amelyek több oldalról is megközelíthetőek. Az általunk kinézett rész a városi sportpályától, a Mező utcából indul (tábla is jelzi), majd a nádas szélén halad tovább a kilátókig. Itt csak a sárga sáv jelzésű túrautat kellett követnünk. Mi a nádas melletti útvonalat, vagyis a 3500 méter hosszú Aqua Colun tanösvényt, és a 3000 méteres Bikatorok tanösvényt jártuk be. Az utóbbi ösvény azok számára is elérhető, akik nem feltétlenül akarják lejárni a lábukat (nekünk sikerült, de megérte). A környéken az élővilág, a fenyők illata elbódított minket. Jó érzés volt sétálni a csendben, ahol csak a madarak muzsikáltak, utunkon pedig gyönyörű színekben pompázó lepkék kísértek. Ha ellátogattok ide, akkor készüljetek jól záródó cipővel, mert a homok mindent beborít. Szerintünk pont attól különleges a hely, ahogy a homokbuckák és a lápvidék találkozik.
A nemzeti park legnagyobb édesvízi mocsarának igen gazdag növény- és állatvilága van, szóval a jó cipő mellé egy jó távcső se árt.
Az Aqua Colun tanösvényen a magaslesekről és a tó felé benyúló stégekről leshetjük a növényeket és madarakat. Felfelé is nézzünk, hiszen így sikerült nekünk egy nyári ludas szinkronrepülést is lencsevégre kapni. Egy jó tanács: minél csendesebbek vagytok, annál több állatot fedezhettek fel. Így láthattunk mi is közelről egy szürke gémet és egy őzikét is, de mivel sietős dolguk volt, hamar elillantak a szemünk elől. Az oxigénhiányos sekély vízben több halfajta is megél, de ebből csak a buborékokat láttuk. Állítólag a kétéltűek közül a gőte és a békafélék is felbukkanhatnak, de a sok madár miatt csak a félénk vartyogást hallottuk. Siklót láttunk élve és holtan is, de lencsevégre csak egy félig megemésztett példányt kaptunk, ahogy a fák ágai között megzavartunk ebéd közben egy bölömbikát (lásd lent). Szegény – nem mintha igényt tartottunk volna rá, de –  visszaöklendezte az ebédjét, majd nem tetszését kinyilvánítva továbbrepült.
Emellett egy másik szenzációs élmény volt számunkra, amikor egy lúdcsapat és egy betolakodó hattyú elkezdett egymással veszekedni. Nem győztük megörökíteni a harcukat.
Felfedező utunk során volt egy időszak, amikor felfigyeltünk a hirtelen csendre, hiszen még a repülő madarak is némák maradtak. Ekkor az égen egy ragadozó madarat fedeztünk fel, amint étel után kutatott. Szerencsére itt könnyen elbújhatnak az állatok, mert nagyon dús a növényzet. Reméljük a tó kincseit még sokig élvezhetjük, mert sajnos a tó öregedése előrehaladott, aminek a nyoma a kevés szabad vízfelület. Egyrészt sok szerves törmelék kerül a vízbe és a növények kivonják a szén-dioxidot, ami mészkiválást eredményez. Másrészt az öregedéshez a hullóporos feltöltődés (futóhomok-befúvás) és a lecsapolás is hozzájárul. Ma ezt a természetvédő szakemberek a nyílt vízfelületek kialakításával próbálják kompenzálni, hogy még sokáig élvezhessük e táj kincseit.
A nádas nem csak búvóhely az állatok számára, hanem a víz tisztítását is elősegíti, hiszen megköti a nitrogént és foszfort, de az se jó, ha túl sok a nitrogén, hiszen akkor minden rothadásnak indul. A múltban viszont a nádasok élővilágát az aratás igencsak befolyásolta. Annak idején a házak falát, tetejét, a bölcső és koporsó fenekét ezzel növénnyel takarták, de még hidak is készültek belőle, valamint fűtőanyagnak sem utolsó. Ma is értékes anyag a gazdaság számára, de a Kolon-tó nádasainak hasznosításakor természetvédelmi szempontokat is figyelembe vesznek a természetszeretők nagy örömére.
A tó tágabb környezetét telepített erdők és megművelt földek, tanyák övezik, illetve a nyugati oldalról közelíthető meg a Bikatorok tanösvény, ahol a magasabb homokbucka, az úgynevezett Bikatorok található. A kilátóról szuper lehet a kilátás, de ezt most a felújítás miatt nem tudtuk megnézni. A tanösvényt 2009-ben a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület készítette a Zöld Iránytű Alapítvány, az izsáki önkormányzat és a nemzeti park közreműködésével.
Egyébként az ösvény kiinduló pontjánál felfedeztünk egy 1920-as években épült házat, amely 1999-ben került a nemzeti park birtokába és a felújítás után ez lett a Kolon-tavi madártani kutatások központja, azaz a Madárvárta. Itt folyik az énekesmadarak és vízimadarak kutatása, megjelölése, hogy minél többet megtudjunk ezekről a fajokról. Évente 20 ezer egyedet jelölnek meg. 1999 és 2015 között 146 madárfaj 322121 egyedére került jelölőgyűrű, és 60 599 visszafogást regisztráltak. A Madárvárta szakemberei 2002 óta minden évben szerveznek külföldi expedíciókat is, ahol több hetes út alkalmával madarakat vizsgálnak. Jártak már Horvátországban, Olaszországban, Görögországban, Albániában és Bulgáriában is. Reméljük tudják folytatni munkájukat, mi meg élvezhetjük ennek gyümölcsét.
Ha majd lehet családostul, vagy egy biológia óra keretében látogassatok el erre a helyre, mert a Madárvárta a kiskunsági ornitológiai kutatások bázishelye, és szervezett utakat is ajánl. Az információkat itt találjátok. Addig is beszéljenek a képeink. Párat a szövegben is láthattatok, a többit ide kattintva érhetitek el.