Római emlékek Dél-Franciaországban

Franciaország napfényes déli vidékei nemhiába váltak népszerűvé a turisták körében. Mindenki megtalálhatja a kedvére való kikapcsolódást, akár pihenni szeretne, akár a kultúrát, művészetet, kalandokat keresi. Az ország tele van középkori városokkal, templomokkal, műemlékekkel, viszont régebbi korok emlékei is fennmaradtak: gondolok itt főleg a római korból származó történelmi, kulturális épületekre.
Az ókorban a rómaiak amerre csak hódítottak vitték magukkal a kultúrájukat. Nem volt ez másképpen Galliában sem, így az antik kultúra védjegyei mára a franciák életének képezik részét. Ezek közül van olyan, amit a mai napig kihasználnak az adottságai miatt. Nehéz lenne mindről beszélni, de szívesen mutatjuk be azokat, amelyeket már mi is felfedeztünk útjaink során.


Lyon – Gallo-római színház és Odeon
Lyon római kori neve Lugdunum (a lug szó egy kelta istent, míg a dun dombot, erődítményt jelentett a gallok nyelvén). A város legnagyobb ókori épületromja az antik színház. A félkör alaprajzú építmény fedetlen lelátójával manapság is alkalmas különféle rendezvények tartására. A hatalmas épület nagy látványosságnak számít. Akusztikája ma is csodálatos, ezért rengeteg komoly- és könnyűzenei koncertnek ad otthont (a leghíresebb a minden évben megrendezésre kerülő "Nuits de Fourvière").

A nagy színház 108 méter átmérőjű, és mintegy 11 000 néző befogadására alkalmas. Az épület keleti oldalán a domb lejtése felé hajlik, sugárzó boltív rendszerek támogatják. A szomszédos gallo-római Odeont a 2. század elején építették. 73 méter átmérőjű, lelátóján mintegy 3000 férőhely található. Ez az épület inkább zenei előadások és konferenciák szervezésére szolgált. Geometriai kompozíciók uralják, amelyeket a római világ színes kövei díszítik. A középkorban kőbányaként használták fel, így csak egy része maradt ránk.

Ma már egy múzeum is látogatható a régészeti lelőhely szélén, amit Bernard Zehrfuss tervezett és 1975-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A kiállított műemlékek mellett a különleges spirális rámpa kialakítás is megfogott bennünket, amelyen leereszkedünk a termekbe. Kiemelt érdeklődésre tarthat számot az 1806-ban az Ainay körzetben felfedezett mozaik, amely egy cirkuszi szekérversenyt ábrázol. Lyon is rendelkezett cirkusszal, de még nem bukkantak a nyomaira. Egyéb érdekes emlékek: mozaik Pánról és Éroszról; gall naptár; a lyoni tábla, melyre Claudius császár egyik beszédét jegyezték le; egy 3. századi szarkofág, rajta Bacchus istenről készült faragványokkal; Balazuc-i szarkofág; az Augustus oltár.

Orange – diadalív és színház

Ahogy haladunk dél felé, egyre csak nő a római emlékek száma. A következő fontos állomás  Orange. A város Vaucluse megyéjében található. Eredetileg itt egy kelta település állt, aminek a helyén a római időkben egy nagy kiterjedésű város alakult ki. Ezért maradhattak fent itt is római műemlékek.

A Diadalív valószínűleg Augustus kori, vagy közvetlenül a császár halála után épült. Jelenlegi állapotában Tiberius császárnak dedikálták, de ez nem az eredeti felirat, ugyanis korábban Tiberius unokaöccsénak, Germanicusnak a dicsőségét zengte. A középkorban a városi erődítések részévé vált és csak a 19. században szabadították meg a ráépítésektől. A francia nemzeti műemlékek összeírásakor az elsők között vették fel a listára.

Az antik színházat a Kr. u. 1. században építettek. A monumentális homlokzata 103 méter széles és 37 méter magas. A rómaiak idején 40.000 néző befogadására volt alkalmas. A birodalom bukása után a színházat hivatalos rendelettel – az egyház civilizálatlannak tartotta – bezárták. A létesítményt 1869-ben állították helyre, napjainkban a "Chorégies d’Orange", a híres nyári operafesztivál helyszíne. Számos kiváló nemzetközi operaénekes tartott már előadást a színházban: Barbara Hendricks, Plácido Domingo, Montserrat Caballé, Roberto Alagna, René Pape, Inva Mula. Nagy sikere van a híres Tosca, Aida, Faust, és Carmen operaelőadásoknak.

A diadalívet, a színházat és környezetét 1981-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Pont du Gard – vízvezeték

Ahogy Orange-ból haladunk Nimes felé, az egyik legszebb épségben megmaradt ókori vízvezeték részlethez érünk. Az ókorból ugyanis nemcsak színházak maradtak meg, hanem más épületek is. Ilyenek például a hatalmas vízvezetékek, amelyeket az ókor építészet mérnöki műremekeinek nevezhetünk. Európa egyik leglátványosabb ilyen emléke a Remoulins település mellett, Gard megyében álló Pont du Gard vízvezeték, ami magyarul Gard folyó hídját jelenti. Valójában a folyó neve ma már Gardone, és nem hídról, van szó, de a jól bevált Pont du Gard nevet senkinek se jutna eszébe aktualizálni.

A háromszintű mészkő „híd” összesen 49 méter magas, és a legalsó szinten gyalogos utat alakítottak ki. A felső részen található a vízvezeték. Pont du Gard külső része befejezetlennek tűnik, de az építők gondoskodtak arról, hogy a belseje annyira sima legyen, hogy semmi se akadályozza a víz áramlását. A belső falakat csempével és cserépdarabokkal díszített stukkóval borították.

A Pont du Gard feltehetően Kr. e. 19 körül épült Marcus Vipsanius Agrippa megbízásából. Három évig 800-1000 ember dolgozott rajta. A vízvezeték a Gard folyó völgyén keresztül szállította a vizet Nimes-be az Uzès melletti forrásokból. A teljes vízvezeték lejtése 34 cm/km, a teljes szintkülönbség 17 méter, átbocsátó képessége pedig 20.000 köbméter volt naponta.

A negyedik századtól a karbantartása elmaradt és néhány év múlva már teljesen használhatatlanná vált. A középkortól a 18. századig közönséges hídként használták, ma a látogatók már nem az ókori építményen juthatnak át a túlpartra.

Nimes – Maison Carré és amfiteátrum

A Languedoc-Roussillon megyében fekvő várost a francia Rómának is nevezik, és számos ókorból megmaradt műemlékkel rendelkezik.

A Maison Carrée (franciául: négyszögletes ház) az egyik legjobb állapotban fennmaradt ókori római templom. A Pont du Gardhoz hasonlóan Augustus császár jó barátja, Marcus Vipsanius Agrippa emeltette, aki két fiának dedikálta. A gyerekeket Augustus örökbe fogadta, de a többi utódjelölthöz hasonlóan igen korán meghaltak. A dedikációs feliratot sikerült rekonstruálni: „Gaius Caesarnak, Augustus fiának, konzulnak; Lucius Caesarnak, Augustus fiának, választott konzulnak; a fiatalság hercegeinek”. Ezt lásd a lenti fotón:

A középkorban keresztény templommá alakították, majd itt volt a város szenátorainak gyülekezőhelye, a francia forradalom idején istálló volt benne, majd városi levéltár, 1823-tól pedig múzeum. A látogatók bent 3D-s animáció segítségével ismerkedhetnek meg az épület történetével és különleges jellegzetességeivel.

A város amfiteátruma a világ legjobb állapotban fennmaradt ilyen jellegű emléke. A rómaiak Kr. u. 70-ben építették. Miután a Római Birodalom megbukott, a vizigótok elfoglalták és erődnek használták. A középkorig 700 ember élt benne, akik kápolnákat és házakat is kialakítottak benne.

Több szintes épület, dór oszlopok szegélyezik és összesen hatvan árkád övezi. Az épület belsejében a 34 soros lépcsőzetes elrendezésű nézőtéren 24.000 ember fért el. Ma 13.000 főnek van benne hely. Gladiátor és állatviadalok, kocsiversenyek, vízi játékok (fel lehetett tölteni vízzel) színhelye volt.

A négy bejárata előtt a régészek fal maradványokat tárták fel, ezek közül egyes falrészletek a római városfal maradványai, de a többi későbbi eredetű.

1863-tól átalakították és a mai napig bikaviadalok befogadására alkalmas, amit évente kétszer, a „Feria de Nimes” nevű rendezvény keretében rendeznek meg. Fontos megemlíteni, hogy Dél-Franciaországban nem ölik meg a bikát. 1988 óta télen befedik, így egész évben hasznosítható. A bikaviadalokon kívül koncerteket is tartanak benne. Koncertezett már itt Stromae, David Guetta, a Skrillex, az Artic Monkeys, Ennio Morricone, Christophe Maé és még sokan mások. A Metallica, a Rammstein és a Depeche Mode itt vett fel élőkoncertes videót.

Arles – színház és amfiteátrum

Arles 2500 éves település. A spanyolországi Santiago de Compostelába vezető híres El Camino zarándokút is érinti.

A város egyik római emléke a színház. Ezt Augustus császár uralkodása alatt emelték, mára meglehetősen romos.

A város legfontosabb római emléke az ókori amfiteátrum.

Az 1. században épült két szintes épület 21.000 nézőt fogad be. Tornyai középkori kiegészítések, amelyeket erődként használtak. Az ovális létesítmény 136 m és 109 m széles, amelyet teraszok, kétszintes árkádok, galériák rendszere alkot. Vízelvezető rendszer és számos lépcsősor veszi körül. Manapság különböző látványos programok, színházi előadások, koncertek és fesztiválok kapnak helyet évezredes falak között. 1830-tól napjainkig a játékok „templomában” bikaviadalokat rendeznek.

A rómaiak számos alkotását a háborúk, az időjárási viszontagságok és az emberi gyarlóság se tudta teljesen elpusztítani, így fennmaradhattak az utókor számára. Ezek a mérnöki remekművek nem csak műemlékként, kiállított térként funkcionálnak, hanem sok esetben a mai napig különféle események helyszíneként csalogatják az embereket a helyszínekre.

Természetesen ez csak egy apró kitekintés, ezen felül még sok felfedezni való vár ránk…

A képeket nagy felbontásban itt találod.