Ha Pisa neve elhangzik, akkor elkerülhetetlenül a pisai ferde
toronyra gondolunk, jobb esetben a székesegyházra és a CsodákKertjére, pedig Pisát sokkal több dolog miatt érdemes felkeresni.
Ez egy pezsgő egyetemi város, nagyon jó az éjszakai élet,
rengeteg könnyen megközelíthető látnivaló van a
környéken, no meg közvetlenül a város szomszédságában
találjuk a San Rossore-i Természetvédelmi Parkot, amely a
fürdőzésen túl a különleges élővilága miatt is fontos
(amellett, hogy uralkodói birtokként jelentős események kötődnek
hozzá). Majd írunk természetesen a székesegyházról is, de első
pisai posztunkban egy apró gyöngyszemet, a pisai gótika egyik
legszebb alkotását mutatjuk be.
Volt
egyszer egy pisai tengeri köztársaság, amely a keresztes háborúk
egyik haszonélvezőjeként a földközi-tengeri kereskedelmi
útvonalak egyik ura volt. Volt ugyan konkurenciája, hiszen Velence
is tüsténkedett, és a 13. századtól egyre inkább elmérgesedett
a konfliktus Genovával, ami végül a pisai tengeri hegemónia
bukásához vezetett. Pisa nem csak előnyös kereskedelmi
kapcsolataival tűnt ki, hanem jó 200 évig uralma alatt tartotta
Korzikát, illetve rövidebb ideig Szardínia egy részét is. A
kereskedelmi kapcsolatokat és a Pisa által uralt területeket lásd
a lenti térképen. A katonai erőfitogtatás persze nem vezetett
mindig sikerre, és a pisaiak főleg a tengeren voltak erősek, így
a flotta felőrlését követően a szárazföldi uralmuk is
megroppant. Ez viszont egy lassú folyamat volt és a dicsőséges
évszázadok elegendő időt biztosítottak a városnak, hogy
csodálatos építmények emelésével alapozzák meg a várost ma is
éltető turizmust.
A
kérdéses templom a Santa Maria della Spina nevet viseli és az Arno
folyó partján épült. A neve Jézus töviskoszorújának egyik
tüskéjére utal, amelyet a pisaiak a keresztes háborúk során
szereztek meg. Eredetileg közvetlenül a folyó partján állt, és
1250-es építésekor egy híd is volt mellett, amelyet a 15.
században romboltak le. Az eredeti nevét a hídról kapta, és csak
1333-tól nevezik a mai nevén, ugyanis ekkortól őrizték itt a
névadó tüskét. Mai formáját az 1322-ben elkezdett és jó 50
évig tartó munkálatok hatására nyerte el, amelyeket Lupo di
Francesco építész és szobrász koordinált. Mai helyére 1871-ben
került, amikor darabjaira szedték, és az Arno védművének
tetején rakták újra össze, igaz ekkor számos szobrot másolattal
helyettesítettek, hogy az eredeti alkotásokat múzeumban védjék
az időjárástól, illetve a sekrestyét nem állították helyre,
így a mai alaprajza nem egyezik az eredetivel. A falakat
meghatározza a fehér és fekete sávok váltakozása, amelyet
számos toszkán és liguriai épületnél felfedezünk: itt
modellkövetésről van szó, csak nem tudjuk mi volt az „ősmodell”.
Az épület külsejét szintén meghatározzák a tornyocskák és a
kis loggiákban a szobrok. A főhomlokzat Madonnáját valószínűleg
Giovanni Pisano készítette (lásd balra lent), akinek az egyik
legismertebb műalkotása a szószék a Székesegyházban, de a
Pisano család több tagja is dolgozott az apró templomon: az
építész Lupo di Francesco is Giovanni egyik legeredetibb követője
volt, no meg az Angyali Üdvözlet szoborcsoportját is Andrea Pisano
műhelyében készítették, illetve Andrea fiai is tevékenyen
közreműködtek a templom díszítésében.
A
kiemelt pozíciókban, tehát a főhomlokzat legfelső fülkéjében
a Megváltó Krisztust találjuk középen, majd jön a már említett
Angyali Üdvözlet, az Evangelisták, illetve angyalok szobra. Az
oldalfalon szentek és apostolok alakjai sorjáznak.
A
templom belseje meglehetősen egyszerű, de talán emiatt annyira
hangulatos.
Amint
belépünk, az ajtó mellett találjuk a 16. századi oltár
részeként a Tej Madonnájának szobrát, amelyet Andrea és Nino
Pisano készített 1345–1348 között (lásd balra lent, igazából
ez egy másolat, mert az eredetit a pisai Museo Nazionale di San
Martinóba szállították). Ezzel szemben, a főoltár felett meg
Andrea és Nino Pisano Madonna a gyermekkel szobrát találjuk (lásd
jobbra lent).
A
főoltár két oldalán is találunk szobrokat, amelyeket szintén
Andrea és Nino Pisano készített: ezek Szent Pétert (lásd a
főoltártól jobbra), illetve Keresztelő Szent Jánost (lásd balra
fent) ábrázolják. A Keresztelő Szent János szobor melletti
szentségtartóban őrizték sokáig a tövist, amely ma már a pisai
S. Chiara templomban látható (ezt a székesegyház melletti utcában
találjuk).
A
templom minden nap ingyenesen látogatható az alábbi időpontokban:
hétfőn 10:00–13:00, kedd-szerda-csütörtökön 15:00–19:00,
péntek-szombat-vasárnap pedig 10:00–13:00 és 15:00–19:00
között.
A
lenti kép a templomot egy különleges pillanatban ábrázolja. Pisa
védőszentje San Ranieri és minden évben az ünnepnapján, június
16-án kivilágítják az Arno partját. A hidakról tűzijátékot
lőnek fel, az épületekre helyezett fehér fa kereteket pedig
telepakolják mécsesekkel. Az alábbi képen azért állványozták
fel a templomot, hogy ide is felrögzíthessék a mécseseket. Sajnos
a Luminara-t, vagyis a június 16-ai esti fényjátékot nem láttuk,
de a pisai barátaink, no meg a neten fellelhető képek alapján
csodálatos lehet. Sebaj, majd következő pisai utunkat próbáljuk
úgy időzíteni, hogy ezt is láthassuk.
A
térképet innen töltöttük le.
Itt
találtok további képeket a templomról
