2020. március 14., szombat

A Liechtenstein család mesebeli vára

A világon sok különleges helyet fedezhetünk fel, amelyek közül némelyik mintha nem is a valóságban, hanem egy mesekönyv vagy regény lapjain létezne. Tavaly az őszi szünetben pont egy ilyen helyet fedeztünk fel.

A Liechtensteini hercegek névadó vára a Bécsi déli erdő peremén, Maria Enzersdorf falu szomszédságában található.  A várat sziklás gerincre építették, de nem túl magasra, így könnyen megközelíthető. Ha kocsival látogattok el ide, akkor vártól 300 méterre egy hatalmas parkolót alakítottak ki, ahonnan egy rövidebb sétát követően kijutunk egy tisztásra, és elénk tárul a mesebeli 12. századi román stílusú vár. A látvány J. R. R. Tolkien képzeletbeli világát juttatta eszünkbe. Az erődítményt Hugo von Petronel építtette 1130–1135 között, aki a munkálatok végét követően ide helyezte székhelyét, így családneve is Liechtenstein-re változott. Személyében tisztelhetjük a Liechtenstein család ősatyját. A vár külső homlokzatában sokáig gyönyörködtünk, több oldalról is fotóztuk. A bemélyedések, kisebb-nagyobb ablaknyílások, erkélyek, tornyok elnyerték tetszésünket.
A család 1298-ben egy házassági szerződés következtében elvesztette a várat, de ez nem jelentette a birtok hanyatlását, hiszen a későbbi tulajdonosok között jelentős nemesi családok is szerepeltek (például a Cilleiek, vagy a Hunyadi család), akik gondját viselték, kibővítették, ekkor alakították ki a kis tornyokat és egy angolkertet is létrehoztak. Az 1529-es török ostrom következtében a vár nagyon súlyosan megrongálódott, szinte csak a romjai maradtak. Az akkori tulajdonos, a tiroli Freislevben család 1533-ban belekezdett a helyreállításába, de ez akkora terhet jelentett anyagilag a családra, hogy 1567-ben el is adták. Az 1683-as török ostrom is csak romokat hagyott maga után, amelyet már nem követett helyreállítás. Már 1799-ben születtek tervek a romantikus lovagvár jelleg kidomborítására, de az akkori tulajdonos, Józef Antoni Poniatowski herceg végül nem áldozott a terv megvalósítására.
1807-ben Liechtenstein családnak sikerült visszavásárolni a várat, amely ekkoriban csak erkölcsi értéket jelentett. A helyreállítási munkálatok csak 1808-ban kezdődtek el, és több hullámban zajlottak. A kezdeti állagmegőrzést 1873-ban újabb bővítések követték, majd 1883 és 1903 között radikálisan megújították az épületet. Ekkor ugyanis az eredeti falak felhasználásával román stílusban egészítették ki az erődöt. Ez a Schulek Frigyes-féle Mátyás templom helyreállítást idézi, vagy Carcassonne újraálmodását Eugène Viollet-le-Duc tervei szerint. A Liechtenstein család mesebeli vára mai állapotában szó szerint egy képzeletbeli erődítmény, kialakítása jórészt Egon Rheinberger keze nyomát dícséri, de a turista nem restaurátor, így ne akarjunk építészeti citrom díjat adni, hanem inkább élvezzük ki a hely vadregényes romantikáját.
A fejedelmi gyűjteményből származó szobrokkal és domborművekkel ékesített vár most is magántulajdonban van. Turisták csak kívül fotózhatnak, de mi mi újságírókként, és egy fotójegy vásárlását követően engedélyt kaptunk erre, így tudunk mutatni Nektek belső képeket is. Az épület a turisták nagy örömére egész évben látogatható, de csak vezetéssel, mely angol és német nyelven folyik. Tájékozódni itt lehet szintén angol és német nyelven. A gyerekek számára is tartanak külön vezetést, amely a kalandos részleteket emeli ki. Többféle túra közül választhatunk. Mi a kincstárat is megnéztük. Ez nem a bécsi Schatzkammer, de a helyhez illik, és érdekes. Az épületet természetesen most is karbantartják, és nem csak turisztikai célra használják Az utolsó nagy felújítás 2007 és 2010 között zajlott. A várudvar 1983 óta nyaranta a Nestroy-játékok színhelye, melynek keretében színházi előadásokat tartanak. Több filmet is itt forgattak. A Disney 1993-as Három testőr című filmjét is részben itt filmezték.
A jegyek megvásárlása, illetve pár lépcső után kezdődhetett a vár belső tereinek felfedezése. Az alsó várban megtekinthettük a régi falak maradványait. A konyha elég sötét, de ott látni igazán, hogy ez milyen volt eredetileg, és hogyan szabták át a tereket a 19. században (lásd fent). A középkorban ugyanis ez egy nagyon magas tér volt, az emeleten végig futó karzattal, és a karzat helyére csináltak egy plusz födémet, a korábbi lovagterem alsó részét pedig látványkonyhává alakították. A hatalmas gerendatetőkkel ellátott termekben kiállított fegyverek és bútorok is jórészt a 19. századból származnak, nagyon kevés az eredeti középkori darab. Pár részlet persze eredeti. A konyha felett kialakított terem falában például ma is látható egy alvófülke (lásd lent), amelyet a kevésbé tehetős vendégek éjjeli szállásának tartottak fenn.
A kastély kincstárában részben egyházi tárgyakat láthattunk, de itt van egy akción megvásárolt elefántcsontból készült tőr másolata, amelynek eredetije egy latin-amerikai szabadságharcosé volt, de a liechtensteini hercegi korona 19. századi értékes másolata is itt látható.
A vár egyik folyosóján egy Szent Jeromost ábrázoló 14. századi vörös márvány domborművet is felfedeztünk. A kápolna bejárata fölött egy kisebb mészkő domborművön Szent György harcol a sárkánnyal. A vár szíve szerintünk a kápolna, amely a 12. századból származik és Szent Pancratius tiszteletére szentelték fel. Ez Ausztria legrégebbi kápolnája.
Az épület északi balkonjáról csodálatos kilátás tárult elénk. Jó időben Bécsig, és egyesek szerint Pozsonyig is ellátni. A közeli hegyek tetején egy ókori templom utánzata is látható (lásd fent). A napóleoni háborúk után emeltette az egyik herceg fogadalmi ajándékként, ugyanis az egyik csatában megmentette az életét egy magyar huszár.
Johann von Liechtenstein sok értékes műtárgyat hozatott a várba, például Szent Jeromos korábban már említett márványreliefjét, de láthattunk itáliai kőoroszlánokat, középkori kályhákat is. A lépcsőház egy csoda, itt az oszlopfőket díszítő figurák tetszettek a legjobban. 1820 körül a vár déli oldalán található palotát (lásd fent) is újjáépíttette a család, és sokáig nyári rezidenciaként használták. Ezt 1939-ben műemlékvédelem alá helyezték. A második világháborúban azonban a várral együtt a kastély is komoly károkat szenvedett. A szovjet megszállás után 1956-ban a magyar menekültek gyűjtőtábora volt. Ezt követően fölvetették a lebontását, de a helyi lokálpatrióták megakadályozták a rombolást, és többszöri tulajdonosváltást követően ma nyugdíjasház működik benne.
Aki romantikára vágyik, és középkori épületek mesebeli újraálmodott változatát szeretné megtekinteni, annak ez az ideális kirándulási helyszín. Nekünk tetszett, minden perc megérte, illetve nagyon fontos szempont, hogy nem találtunk tömeget, így a vezetést maximálisan ki tudtuk használni. Ha időtök engedi, ti is nézzétek meg!

Itt találtok további képet a várról.

2020. március 8., vasárnap

Villámlátogatás Esztergomban, az egykori királyi székhelyen

Mostani bejegyzésünkkel régebbi országjáró élményeink újabb mérföldkövéhez értünk. Magyarországon rengeteg szép hely van, amit érdemes legalább egyszer meglátogatni, az egyik kedvencünk a Dunakanyar, amelyen belül Esztergom, ahol 2017 júliusában jártunk.
A város a Visegrádi hegységtől nyugatra, a Pilis hegység lábánál, Budapesttől 40 kilométerre található, így akár tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthetjük. Ajánljuk is ezt az utazási formát, mert Magyarország egyik legszebb vasútvonala vezet ide a Nyugati pályaudvarról, nem mellesleg útközben a pilisi táj szépségét élvezhetjük. A nagy történelmi múlttal rendelkező település kulturális kincsekben dúskál, így akár több napot is eltölthetünk itt.

A területet ősidők óta lakták, a kelták után a rómaiak is meghódították, de a későbbi leletek a hun, a germán, az avar, illetve a frank nép ittlétéről is tanúskodnak. A település 960-tól Géza fejedelem lakó- és uralkodási helye volt. Állítólag a fia, – Magyarország első királya – a mai Várhegy területén kiépített palotában született 975 körül. István megkoronázása után, kezdték meg igazán a vár építését, amely a tatárjárásig királyaink székhelye, a magyar állam, illetve Esztergom vármegye központja is volt. IV. Béla – a tatárjárás után – már a királyság székhelyét Budára helyezte át, majd a következő években Esztergom többször gazdát cserélt, illetve 1327-ben a külvárosokat a városhoz csatolták. Ezen időszakban viszont már az esztergomi érsek volt a város kizárólagos ura.
A 14-15. században nagy fejlődésnek induló városban királyi vendégek, tudósok és művészek jelenléte gondoskodott a pezsgő kulturális életről. Vitéz János után Bakócz (Erdődi) Tamás volt az, akinek a nevéhez jelenősebb mecénási tevékenység köthető, emlékét az esztergomi bazilika egyik róla elnevezett kápolnája őrzi. Az esztergomi vár a 16. században fontos végvár lett, amely birtoklásáért több ostromot is vívtak. Ez a küzdelmes időszak csak a 17. század végén ért véget, amikor egyre többen telepedtek le a városba. Ekkor jött létre a királyi város, a Víziváros, a Szenttamás és Szentgyörgymező is. A 18-19. század között a romos templomokat állították helyre. Az akkori érsek Rudnay Sándor esztergomi érsek visszatért Nagyszombatról és 1822-ben megkezdték a monumentális méretű Bazilika építését a lebontott középkori Szent Adalbert székesegyház helyén. A bazilika építéséről a későbbiek részletesen is olvashattok. A trianoni békeszerződés után Esztergom határváros lett, de idegenforgalma a mai napig virágzik, részben a Magyar Suzukinak köszönhetően pedig gazdasági jelentősége is megmaradt.
A város fantasztikus hely akár egy kellemes sétára, például a gesztenyefasorral szegélyezett Kis Duna sétányon, akár múzeumok, templomok látogatására. Szerintük a város bejárását a Várhegyen érdemes kezdeni. Itt találjuk a feltárt királyi várat, illetve az Esztergomi Bazilikát is. A hegy tetejét a bazilikát és a várat összekötő Macskaúton és Macskalépcsőn közelítettük meg, ami több mint 200 méter hosszú, meredek, keskeny út és már a középkorban is létezett. A hegymenet megéri, mert a magasban pompás panoráma tárulhat elénk, ahonnan a Dunára, a Mária Valéria-hídra (lásd fent), a Vízivárosra, illetve a Szent Tamás-hegyre láthatunk rá. A Szent Tamás-hegy közepén szép látványt mutat a római katolikus Fájdalmas Szűz-kápolna (lásd lent).
Mi most csak pillanat látogatást tettünk a városba, így a rengeteg látnivaló közül a bazilikát és a felújított várat látogattuk meg (lásd lent). A Várhegy ma látható részeit a gondos felújításnak köszönhetjük. A királyi palota helyreállítását 1934-ben kezdték meg. A teljesen föld alá került palotán folyamatosan dolgoztak a restaurátorok, és a részleges restaurációt 1997 és 2000 között fejezték be. 2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján, az egykori Fehér torony helyén, egy új tornyot építettek fel. Látogatható lett még a helyreállított várkápolna, a Beatrix terem és részlegesen Vitéz János reneszánsz freskókkal díszített dolgozószobája is, ahol egy, a fiatal Botticellinek tulajdonított freskó látható.
A hegy tetején méltóságteljesen trónol a 19. században épült, klasszicista stílusú bazilika. Építését Rudnay Sándor érsek és hercegprímás indíttatta meg, aki a fiatal Kühnel Pállal terveztette meg a hatalmas épületegyüttest, illetve az építkezés vezetője Packh János volt. 1824-re elkészült az altemplom és a Szent István-oldalkápolna. Ezeket követték az épület fő falai, a kupolát tartó négy óriási pillér, az összekötő boltozatotok és a szentély. A templomhoz tartozó kanonoki házakat is ekkor kezdték építeni. Rudnay halála után hét évig senki se foglalta el az érseki széket, így az építkezés megakadt, de a késői befejezést számos egyéb tényező is befolyásolta. Már Scitovszky János ideje alatt készült el az északi torony és az orgona. 1856. augusztus 31-én került sor a bazilika ünnepélyes felszentelésére, a szertartáson részt vett Ferenc József császár, illetve ekkor hangzott el először Liszt Ferenc Esztergomi miséje (Missa Solemnis), a zeneszerző vezénylésével. Ekkor még hiányzott az oszlopos előcsarnok és a déli oldaltorony is. Az utóbbit csak 1860-ra fejezték be, amit két év múlva követett az oszlopos előcsarnok. Végül 1869-ben helyezték el a Magyarok Nagyasszonya és Szent Adalbert tiszteletére felszentelt főszékesegyház zárókövét, 1886-ra a katedrális teljes belső díszítését is befejezték.
A bazilika kincstárában az egyik leggazdagabb itthoni liturgikus műkincs gyűjteménye bújik meg. A
Főszékesegyházi Kincstárról itt olvashattok további információkat. Az altemplom több száz sírfülkéjében a bazilika építői és főpapjai nyugszanak. A templom belső tere is gyönyörű, melynek alapterülete 5660 négyzetméter. Először a szentély keltette fel a figyelmünket, amely más templomokkal ellentétben az épület nyugati részén található. A mennyezetét Ludwig Moralt alkotása, a Szentháromság diadala című freskó díszíti. A német festőművész készítette a mellékoltárok freskóit is A másik szembetűnő díszítés a főoltár nagy méretű oltárképe, ezt Michelangelo Grigoletti alkotta és Mária mennybevitelét ábrázolja. Ez egy rekorder mű, ugyanis ez a a világ legnagyobb egy vászonra festett oltárképe. Értékéből csak az von le, hogy egy másolat. Mi az eredetit is láttuk: ez Tiziano Vecellio alkotása, és a velencei Frari templomban található.

A bazilika félgömb alakú reneszánsz kupolájának 12 ablakán keresztül beszűrődő fény egyedülállóan világítja meg a templom belsejét. A kupola erkélyére 400 lépcsőfok vezet fel. Egyébként a templom falainak vastagsága is kuriózum, mert ennek az épületnek van a legvastagabb falrendszere Közép-Európában. A leghíresebb látványosság viszont a Bakócz-kápolna, az egyedüli olyan épületrészlet, amely még az eredeti középkori épületből származik. Ezt 1600 darabra szedték szét, majd újra összerakták a mostani székesegyházban. Az eredeti állapothoz képest némileg módosítottak rajta: 180 fokkal elforgatták, illetve az eredeti helyéhez képest körülbelül 11 méterrel magasabbra került.
A bazilika három harangja éppen felcsendült, amikor a vár felé vettük az irányt. Az erősség déli részén működik a Várszínház, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum, valamint a Panoptikum is. Az épületegyüttes 2008-tól az világörökség része. A vármúzeum egész évben várja a látogatóit, jegyárakkal, nyitvatartással kapcsolatban itt érdeklődhettek.
A vár állandó kiállításai mellett tematikus múzeumpedagógiai programokon is részt vehetnek az érdeklődők. A kiállított kincsek az esztergomi vár történetével foglalkoznak, de láthattunk igen gazdag érmegyűjteményt, korabeli használati tárgyakat és miközben sétálunk a vár falai között megismerhetjük az egykori lakók mindennapjait a korabeli fürdőben, konyhában és ciszternás teremben. Újra megnyitották a Királyi Kápolnát, amely a hazai román stílusú építészet egyik legszebb emléke. Ha erre jártok nem szabad kihagyni. Kicsiknek és nagyoknak is maradandó élmény!

Ottjártunkkor nem volt lehetőségünk megnézni a Balassa Bálint Múzeumot Babits Mihály Emlékházával, de még biztosan eltátogatunk ebbe a gyönyörű városba. Információkat itt olvashattok. A Keresztény múzeumot is a következő látogatásra tartogatjuk.
A vár bebarangolása után sétáltunk egyet a városban, és az újjáépített Mária Valéria-hídon átkeltünk a túlpartra: a hídról káprázatos látvány a bazilika.

Esztergomban még sok nevezetesség vár ránk, így biztosan jövünk még. Reméljük ezzel a rövid beszámolóval felkeltettük a Ti figyelmeteket is és ellátogattok ebbe a nagy történelmi múltál rendelkező városba, illetve velünk tartotok a következő barangolásunkon is.

Itt találtok további fotókat a városról.

2020. február 29., szombat

A turizmustól kevésbé "szenvedő" milánói látványosságok

Hazánkfiai sokszor megfordulnak Milánóban, de a népszerű látnivalók listája általában a dómra, közvetlen környékére, a Castello Sforzescóra, és jó esetben Leonardo Da Vinci Utolsó Vacsora című festményére korlátozódik. Milánó ennél sokkal többet nyújt, ráadásul az általunk ajánlott látnivalókat kevésbé szokták ellepni a turisták, így az itteni élményt mi is jobban ki tudjuk élvezni. Rövid sorozatunkkal szeretnénk ezen méltatlanul háttérbe szorított nevezetességeket is megismertetni olvasóinkkal. Az első részben három múzeumról írunk, majd a második részben pár templom következik.

Ambrosiana
Mindannyian hallottunk Leonardo Da Vinciről, sírját mi is meglátogattuk Amboise-ban, a neki tulajdonított lovas szobrot megtekintettük a budapesti Szépművészeti Múzeumban, de a Codex Atlantixus, Leonardo leggazdagabb grafika-gyűjteménye Milánóban az Ambrosianában található. Ezen intézményt hivatalosan Pinacoteca Ambrosianának hívják, és egész nagyjából félúton található a dóm, illetve a Castello Sforzesco között. A katolikus reform egyik kiemelkedő alakja, a szentté avatott Carlo Borromeo unokaöccse és utódja, Federico Borromeo milánói érsek és bíboros alapította 1618-ban. A gyűjtemény valójában nem csak egy képtár, hanem egy komplex kulturális intézmény, amely egy gazdag könyvtárral is büszkélkedhet. Ez utóbbi 1609-es alapítási évével Európa második legöregebb közkönyvtára. Mi, egyszeri turisták viszont csak a képtárba fogunk bejutni. Ez a komplex kulturális intézmény máig egyházi kezelésben van, és neves személyiségek nyomába lépünk, ha bemegyünk. Achille Ratti, a későbbi XI. Pius pápa például nagyon sokáig a könyvtárban dolgozott.
A gyűjtemény alapja Federico Borromeo magángyűjteménye, de ezt számos későbbi adomány, illetve vásárlás bővítette. 1637-ben például Galeazzo Arconati adományaként tettek szert a Leonardo-féle kéziratokra, amelyek közül csak a Codex Atlanticus maradt meg, mert Napóleon a gyűjtemény egy részét Párizsba szállította. A Codex Atlanticus lapjait külön tárlókban csodálhatjuk meg (lásd balra fent), igaz ezen terem más kincseket is rejt, hiszen ugyanitt található Sandro Botticelli Sátras Madonnája (lásd jobbra fent).
A gyűjtemény azok számára is érdekes, akik nem rendelkeznek komolyabb művészeti ismeretekkel, mert a vizuális élmény is fantasztikus. Egy másik remekművet is kiemelnénk: Raffaello Sanzio kartonját (lásd fent), amely egy külön teremben található. A freskók készítése bonyodalmas művelet volt, számos aprólékos munkafázis előzte meg a tulajdonképpeni festést, és ezen fázisok közül a kartonkészítés volt a legfontosabb. A művész ugyanis egy az egy arányban a végleges művet rajzolta fel a kartonra. Ha ez elkészült, akkor végigpontozta a kontúr vonalakat, majd felrögzítette a falra a kartont, és a lyukakat végigfújta szénporral. Ezzel az eljárással ugyanis a falra került a szénpor, amely már a tényleges munka körvonalait rögzítette a freskó leendő helyére. Ebből is látszik, hogy a karton milyen fontos szerepet töltött be. Az előbbi leírásból viszont kimaradt, hogy a kartonokat ugyanúgy „napokra” vágták, és részletekben helyezték fel a falra, mint ahogy a freskókat is „naponként” festették meg. A munkafolyamat során így darabokra szedték a kartont, amely sok esetben meg is semmisült, vagyis érthető, ezek miért nem maradtak meg. Raffaello kérdéses kartonja a vatikáni stanzák egyik freskóját, az Athéni Iskola képét készítette elő. Ez nem a végleges változat, mivel az előtérben a lépcsőről hiányzik a lent 13. számmal jelölt alak, aki Epheszoszi Hérakleitoszt ábrázolta Michelangelo Buonarroti alakjában. Ez az előtanulmány-jelleg is magyarázza, hogy miért nem semmisült meg a karton a festés során.
Általában nagyon kevesen lézengenek a folyosókon, vagyis nyugodtan élvezhetjük a szebbnél szebb műveket, így ez a hely különösen ajánlott a tömegiszonyban szenvedőknek.

Brera
A Brera egy fogalom. Ez az egyik egyetemi könyvtár, ez Milánó egyik leggazdagabb képtára, és még egy botanikus kert is működik a falai között. Az udvaron így sok fiatallal fogunk találkozni, a képtár viszont már kevésbé zsúfolt, igaz ez Olaszország 18. leglátogatottabb múzeuma. A palota több, mint 24 000 m2, így bőven elfér a sok-sok felsorolt intézmény. Ez is nagyjából félúton található a dóm, illetve a Castello Sforzesco között, igaz érdemesebb a Teatro della Scala mögött elhaladva megközelíteni.
A Brera palota eredetileg egy kolostor volt, amelyet megszereztek a jezsuiták. A rend feloszlatását követően pedig Mária Terézia iskola épületnek nyilvánította, és tovább fejlesztette mind a botanikus kertet, mind magát a palotát. Napóleon ezt az elgondolást vitte tovább, amikor a milánói Louvre-ot ide álmodta. Egyáltalán nem véletlenszerű, hogy Napóleon szobra díszíti az udvart (lásd balra lent). Azon mindig mosolygunk, hogy Canova miként csinálhatott ilyen kisportolt atlétát a francia uralkodóból, de a gondolatmenetünket mindig azzal zárjuk, hogy az idealizált férfiszépséget kell meglátnunk az alkotásban, nem magát az egyre pocakosodó császárt. Akinek nem lenne elég, a képtáron belül is van egy másik Canova szobor Napóleonról, ezúttal márványból (lásd jobbra lent). Mi az udvaron találhatót szeretjük inkább.
A Brera főleg a lombardiai művészetet mutatja be, és a világ legszebb alkotásaiból sok található errefelé. Piero della Francesca Montefeltro oltárképe (lásd balra lent), vagy Raffaello Sanzio Szűz Mária eljegyzése (lásd jobbra lent) finoman szólva közismert.
Vannak vicces művek is. Érdemes megfigyelni Lorenzo Lotto lenti alkotását (Mária mennybevitele). Itt a jobb szélen látható az „örök késő”, amint siet, hogy le ne maradjon, illetve a bámészkodó csoport jobboldali tagja a „vaksi”, ugyanis még a szemüvegét is felteszi, hogy jobban lásson.
A kiírások olasz és angol nyelvűek, lehet audioguide-ot kérni, nagyon ötletes a tárlat, mert többek között a műkincsek restaurálásába is bevezetik a látogatót, és a gyerekeknek is ajánlanak múzeumpedagógiai foglakozást.

Leonardo da Vinci Technika és Tudománytörténeti Múzeum
Ez az intézmény kissé kiesik, ugyanis a Szent Ambrus bazilika szomszédságában található, de metróval könnyen megközelíthető, illetve gyalog sincs túl messze a dómtól. A múzeum a maga közel 50 000 m2-es kiterjedésével Olaszország legnagyobb technikatörténeti kiállítóhelye. Ha gyerekkel vagyunk, akkor ide feltétlenül el kell menni, mivel szinte mindent ki lehet próbálni. Van itt többek között:
– tengeralattjáró (az S–506-os lajstromszámú Enrico Toti tengeralattjáró 30 évi szolgálat után 2001. április 5-én indult el utolsó útjára a szicíliai Augustából, hogy Tarantót érintve elérje Chioggiát. Innen következett az út folyami szakasza, mivel felvontatták a Pó folyón, és Cremonától már szárazföldön szállították a múzeumig. Az út 2005 nyarán ért véget, amikor a több, mint 300 tonnás monstrum elfoglalta mai helyét az udvaron. Vezetett látogatással a turisták belül is megtekinthetik.)

– hajóalkatrész (a képen látható lánc darab a Viribus Unitis csatahajóé, az Osztrák-Magyar Monarchia zászlóshajójáé volt, amelyet a Monarchia ugyan már átadott a délszláv állam képviselőinek, de erről nem tájékoztatták időben az olaszokat, akik 1918. november 1-jével felrobbantották Pula kikötőjében)

– különleges rendeltetésű vízi járművet (a Maiale, vagyis disznó nevű hajó valójában egy kormányozható torpedó volt, amely segítségével az olasz hadsereg több sikeres támadást is végrehajtott a második világháború során. Többek között egy ilyen, az alexandriai kikötőben állomásozó brit flotta elleni támadás eredményezte, hogy 1941. december 18-19-át követően a brit flottának egy bevethető csatahajója se volt egészen az év végéig. A jármű a briteknek is megtetszett, lemásolták, de végül hosszú távon eltekintettek az alkalmazásától, mert a huzamosabb használata károsította a személyzet tüdejét. A Maiale név is ezzel összefüggésben született, ugyanis a legénység lélegeztető készülékének használata röfögő hangot eredményezett.)

– repülőgép (a Macchi 205-ös a második világháború egyik legjobb vadászrepülőgépe volt, amely a vele egyidős szövetséges modellekkel is felvette a versenyt. Túl későn készült el, nem gyártottak belőle eleget, illetve túl sok munkaórát igényelt az előállítása.)

– villamos (1860-tól kezdték bevezetni Milánóban a lóvasutat. A fő vonal a Milánó-Monza volt, amely 16 kilométeres szakaszt két óra alatt, egyszeri lóváltással tették meg. A lefényképezett példány 1885-ös.)

– vonat (a képen a legendás Kandó-féle elektromos lokomotív látható, amelyet a Valtellina villamosítása során használtak. Ez a vállalkozás hozta meg Kandó Kálmánnak a világhírt, illetve a Ganz-gyár is profitált a sikerből, mert a Valtellina-vasút villamosítását megrendelő olasz vasúttársaság az átadást követő évben három újabb mozdonyt rendelt tőlük.).

A külön említett tárgyak mellett orgonát, laboratóriumot, és űrhajó részletet is találunk, vagyis ami csak szem-szájnak ingere. Ki lehet próbálni gépeket, érdekes magyarázatok segítik a fizikai jelenségek jobb megértését, vagyis ez a hely mindenki számára hasznos, akit kicsit is érdekel a fizikai világ működése (lásd lent).

Az épület egy kolostor volt, amelyet a napóleoni időszakban katonai kórházként és kaszárnyaként használtak. A régi épületet csak minimális mértékben alakították át, ma is megmaradt a refektórium (lásd fent), de a múzeum kialakításakor számos új épületet emeltek a területen. Ez csak 1953-ban nyílt meg, és az évek során egyre csak bővült. Ma már külön foglalkoztató műhelyek várják az iskolás csoportokat, akikkel látványosabbnál látványosabb kísérleteket végeznek.

Palazzo Reale
Ha a dómhoz viszonyítunk, akkor a szomszédos Királyi Palotáról sem szabad elfeledkeznünk. Ez bombatalálatot kapott a második világháborúban, illetve a berendezések egy része szintén a háború áldozatává vált, de minket nem is igazából a palota, hanem a benne működő kiállítótér érdekel: ez ugyanis nagyon színvonalas tárlatokat szokott befogadni. A látogatók pedig emellett bebarangolhatják az épületet, és a fennmaradt termekben is gyönyörködhetnek. Lásd lent a csodálatos lépcsőházat.


Innen mentettük le az Athéni Iskola képének a részletét.
Itt találhattok további fényképeket az Ambrosianáról.
Itt pedig a Breráról.
Ez pedig a Technika és Tudománytörténeti Múzeum további képeinek a tárhelye.

2020. február 23., vasárnap

Toulouse-ban akár űrhajósokká is válhatunk...

Toulouse egyszerre spanyol, olasz és mindeközben mégis egy vérbeli dél-francia város, amely sokféle látnivalóval csalogatja az utazás szerelmeseit, köztük minket is. 
A legutóbbi blogbejegyzésünkben a toulouse-i templomokról írtunk, de a rózsaszín városnak is nevezett metropolisz más fajta kincseket is tartogat számunkra, amelyek másik világba kalauzolnak el minket. Ezt szó szerint értettük! Tudtátok, hogy itt található az európai űrkutatás központja? Több űrkutatással kapcsolatos intézet mellett az Airbus repülőgépgyár is a város különböző pontjain tevékenykedik.
A repülőgépgyárat turisták is látogathatják, de mi most ezt kihagytuk, hiszen minket inkább a csillagos ég érdekelt. Várt minket a város szélén kialakított Cité de l’Espace, ahol nagyon sok érdekességet megtudtunk a világűrről. Ha erre jártok ezt a helyet nem szabad kihagyni, garantáljuk, hogy minden korosztály számára kikapcsolódást nyújt, hiszen ez nem egy tipikus kiállítótér. 
Az öthektáros terület 1997-ben nyitotta meg kapuit, és van itt minden, mai az égbolthoz kapcsolódik. A helyszín megközelítése miatt sem kell aggódni, mert a tömegközlekedés a városban igen egyszerű. Toulouse-ban négy tömegközlekedési típussal találkozhatunk: két villamosvonal, két metróvonallal, a vasúttal, illetve az autóbuszokkal. Ha az „A” metróval a Jolimont megállóig, vagy a „B” metróval a Ramonville megállóig megyünk, akkor ezen két állomás között közlekedik a 37-es busz, amely az űrváros mellett halad el. A jegyárakkal kapcsolatos bővebb információkat itt találjátok. 
Regina az elején aggódott, hogy mit fogunk itt csinálni egész nap, de látogatás közben megváltozott a véleménye. A beltéri termekben interaktív kiállítások mutatják meg az űrkutatás történetét, hasznos információkat kaphatunk a műholdakról és ezekkel kapcsolatos tevékenységekről, vetítőterembe is mehetnek a látogatók, a kültéri parkban pedig különleges űrjárműveket lehet felfedezni. Mi az esős időjárás miatt először a belső részeket látogattuk meg, ahol lelkesen tanulmányoztuk az űrkutatással kapcsolatos tárgyakat, használati eszközöket. Az interaktív holdjáró autót, a landolást, a súlytalanságot is kipróbálhattuk, valamint a műhold segítségével horgásztunk is és még nem is említettük, hogy a földművelők is hasznosíthatják a műholddal megszerzett adatokat.
Van, ahol tapogathatjuk a tárgyakat, máshol pedig játékok várnak minket. Az "űrváros" leginkább a Csodák palotájára hasonlít, de témájából adódóan mégis egyedi. A különböző játékok, kvízek nagyon tetszettek. Elemezhettük az űrhajók felépítését, tárgyait. Megtudhattuk, hogy egy űrhajós milyen paraméterekkel rendelkezhet, milyen ruházatban indulhat el, illetve azt, hogy mit vihettek magukkal egyes expedíciós utuk során.
A négy emelet bejárása közben csak úgy repült az idő. Ebéd után – amit a látogató központban fogyaszthatunk el – még az eső is elállt, így örömmel folytattuk felfedező utunkat a kültéri hatalmas parkban. A rakétákhoz, és az űrjárművekhez vezető úton a Naprendszert, a bolygókat, és a Föld történetét láthattuk. A fő épülettel szemben áll az 53 méteres Ariane 5 hordozórakéta (lásd fent), amely már messziről jelzi, hogy hol is vagyunk.
Több kiállított űrjárművet belülről is megnézhettünk, ilyen például a Szojuz űrkapszula, de számunkra a legnagyobb élményt a MIR űrállomás (lásd fent) élethű mása jelentette. Emellett az a NASA kocsi áll, amellyel Neil Amstrong és társai 1969. július 16-án elindultak, hogy meghódítsák a Holdat.
Ha már mindent megnéztetek a parkban, és még bírjátok, akkor üljetek be egy vetítésre a 3D-s moziba, vagy a 140 férőhelyes Planetáriumba, mert megéri. A vetítéseket angolul, németül, spanyolul vagy franciául hallgathatjuk. Mi az „Apollo 11, a Holdra szállás” című dokumentumfilmet néztük meg, illetve a Planetáriumban a csillagok és bolygók között érezhettük magunkat. A mozi bejárata előtt mellesleg az irányítható a Curiosity (Kíváncsiság) amerikai Mars-járót állították ki.
A nap végén alig akartuk otthagyni a helyet, jó érzés volt egy kicsit megtudni erről a világról. Gyertek el és hozzátok a gyerekeket is. „Kis lépés ez egy embernek, de...” nagy élmény mindenkinek.

Az űrváros nyitvatartásáról és jegyárakról itt tájékozódhattok.
Itt találtok további fényképeket.