Franciaország egy megközelíthető úti cél, különösen annak fényében, hogy több helyszínre is eljuthatunk fapados repülőjárattal. Toulouse is szerepelt a listán, mi pedig ott szilvesztereztünk, így ezzel a sorozattal bemutatjuk miért érdemes elmenni eme Garonne-parti városba. Több részt írunk, az első a kedvenc templomainkról. Toulouse-ban ugyanis a romántól a kortársig mindenféle stílussal találkozunk, a kedvencünk viszont a román és a gótika, amelynek kiemelkedő gyöngyszemeit találjuk a városközpontban.
2019. december 29-én este landoltunk, 30-án rögtön a Saint-Sernin bazilikával kezdtük a túránkat. Ez egyike Toulouse legrégebbi templomainak, a látogatása ingyenes, az élmény garantált. Itt nem a gótikus, hanem a román stílus az uralkodó, viszont ez egyszerűen fenséges. A harangtorony a város egyik legszebb és legarányosabb harangtornya, a templom kívülről viszont meglehetősen zömök. Mondjuk egy román stílusú templomtól ne is várjunk mást. Az első templomot valamikor a 4. század végén alapították, a mostani épület kialakítása valamikor 1096 előtt kezdődött, és 1118 előtt fejeződött be. A hivatalos befejezés természetesen itt se a munkálatok végét jelentette, ugyanis ezek elhúzódtak körülbelül 1300-ig. A templom a santiagói zarándokúton található, amely folyamatosan zarándok-tömeget garantált, és ez a santiagói templom terveiben is megfigyelhető, ugyanis ez túlságosan hasonlít a toulouse-ira, hogy véletlen egybeesésről beszélhetnénk. Valószínűleg a Saint-Sernin építésze, vagy ennek egy tanítványa volt aktív Saintiagóban is. A Saint-Sernin eredetileg apátság volt, ma már csak templomként működik.
A főhomlokzat is szép (lásd fent), de az oldalsó kapu a kedvencünk (lásd lent). Pireneusi márványból készült, és Krisztus mennybemenetelét ábrázolja. A román stílusú domborművei egyenesen csodálatosak! Előtte viszont van egy barokk „előkapu”, ami nagyon nem illik oda, de sok más épülethez hasonlóan ez is együtt élt a korral, vagyis toldozták-foldozták. 1860-ban a Carcassonne-ról szóló posztunkban már említett Eugène Viollet-le-Duc restaurálta a templomot, vagyis hozzáépített részeket, de ezeket a fantázia szülte kiegészítéseket visszabontották. A barokk kapu viszont maradt a helyén, hiszen ez is eredeti.
A templom hajói magasztosak, egy öt hajós épületről beszélünk. Ez Franciaország legnagyobb román stílusú temploma.
A szentély monumentális: a 18. századi barokk oltár Szent Szaturninusz mártírhalálát örökíti meg (lásd balra fent). A bal kereszthajóban található egy fantasztikus 11. század végi freskó Krisztus feltámadásáról (lásd jobbra fent), majd a csodák csak tovább folytatódnak, ha elindulunk a szentélykörüljáró és a kripta felé.
A szentélykörüljáróban ne csak a relikviákkal, és művészi alkotásokkal teli kápolna-füzért nézzük meg, ugyanis a szentély hátsó falán nagyon szép, 1536–1542 között készített domborművek láthatók, amelyek Krisztust, a négy evangélistát és egy angyalt ábrázolják (lásd fent).
A kripta az eredeti, 4-5. századi építmény helyén található, de a falai már a 13. századi változtatásokat tükrözik. Mi nagyon szerettük ezt a helyet is, ugyanis a mostani világítás mellett hangulatos, sőt, megható.
A Saint-Sernin bazilika után elindultunk a Székesegyház felé. Ezt először egy 844-es dokumentumban említették, az építés kezdetét viszont senki se tudja. Az épület nagyon jól példázza, hogy a meglévő román stílusú templomot hogyan kezdték el átépíteni gótikus stílusban, amit egy újabb átépítés követett, hiszen az albigens eretnekek elleni keresztes hadjáratot követően megjelent a lángoló gótika, amely már az észak-franciaországi királyi hatalom előtti tisztelgésként is felfogható. A szentély kialakításakor egyenesen az Île-de-France gótikáját vették figyelembe. A Toulouse-i székesegyház építése során viszont elfogyott a pénz, így megmaradt valami ebből, meg abból a stílusú részből is, ami azért is zavaró, mert a két fő épületrész tengelye egyáltalán nem egyezik. Ezeket csak 1609-ben kötötték össze, hogy egy egészt alkossanak.
Az üvegablakok jórészt 19. századiak, a rózsaablak viszont korai 13. századi (lásd lent). Nekünk nagyon tetszett. A kápolnák is 13-14. századiak. Habár egyes esetekben neogótikusnak tűnnek, ez csak annak köszönhető, hogy a 19. században ezt az épületet is restaurálták.
A Notre-Dame-des-Anges kápolnát például még a 16. században alakították ki (lásd lent).
Érdemes alaposan végigjárni a templomot, mert nagyon szép. A különféle stílusok együttélése pedig egészen különleges.
Ha gótika, akkor legyen pompás. A Jakobinusok, ismertebb nevükön a domonkosok toulouse-i temploma ilyen. A jakobinus elnevezés Párizsra utal, ugyanis itt a Szent Jakab utcában épült fel az első kolostoruk. A templomot ingyen lehet látogatni, a kolostor fizetős, de ezt is megéri. Mindenesetre azóta is az egyik kedvencünk a szentély pilléres kialakítása miatt, amelyet csak „pálmának” hívnak.
A domonkos rend lényegében az albigens eretnekségre válaszul jött létre. Első toulouse-i templomukat is itt építették 1230-ban, de ez feleolyan hosszú volt, mint a mostani. A kéthajós szerkezet viszont már akkor jelen volt. Ez egy jellegzetes templomnak számított: téglából épült, és a gótikus stílus erődszerű megjelenéssel társult. A hívek és a szerzetek számának növekedésével folyamatosan bővítették a templomot, a mostani mennyezet kialakítása a 13. század utolsó évtizedeire tehető. Az üvegablakok a 14. század elején nyerték el mostani formájukat.
A templom jelentőségét példázza, hogy amikor Aquinói Szent Tamás meghalt az itáliai Fossanovában, pápai utasításra a domonkos rend anyatemplomában, a toulouse-i Jakobinusok templomában temették el.
A francia forradalom során feloszlatták a domonkos rendet, a szerzeteseket szélnek eresztették, és Napóleon alatt kaszárnyának alakították át a templomot. Ekkor véglegesen elpusztultak a középkori üvegablakok, és a templomot is több belső szintre osztották fel. Az épület hanyatlása nem nyerte el a helyiek tetszését, és 1861-re elérték a hadsereg távozását. A helyreállításra egészen a 20. század elejéig kellett várni, ma viszont újra teljes pompájában várja a látogatókat az épületegyüttes.
A kolostorban az 1299–1301 közötti káptalanterem az egyik különleges látnivaló (lásd fent). Érdemes figyelmesen megvizsgálni az oszlopfőket, ugyanis ezeket az evangélisták jelképei díszítik.
Sajnos részben elpusztultak a káptalanterem freskói, a szomszédos pamiersi Szent Antal kápolnáé viszont nagyon szépen megmaradtak. Ezek az Apokalipszis témáját járják körbe. A kápolnát Pamiers püspöke, egy domonkos szerzetes rendelésére emelték, a freskókat pedig 1335–1341 között készítették. A megrendelő mellett a kanonokok sírhelyeként használták a kápolnát.
A refektórium se csúnya: itt időszaki kiállításokat rendeznek. Mi decemberben a compostelai zarándoklat állomásait, nehézségeit ismerhettük meg. Ennek egy részletét lásd a jobb oldali fenti képen.
Legvégül Szűz Mária kápolnáját se hagyjuk ki (lásd fent): ez a sekrestyéből nyílik, ahol most a jegypénzár működik, és amellett, hogy egy szép miseruhát állítottak ki benne, a mennyezete is elnyerte a tetszésünket.
Sok kisebb-nagyobb templom van még, ahol megfordultunk, ezek közül a kedvencünkről is írnánk. A Garonne túlpartján található egy kisebb utcában a Szent Miklós templom. Ez igazából nem is Toulouse, hiszen a mostani Saint Cyprien negyed helyén, vagyis a folyó túlpartján a középkorban már egy másik település feküdt. A helyi közösség a gyakran áradó folyó miatt a matrózok és az elsüllyedéstől félők védőszentjének, Szent Miklósnak emelt templomot. Ezt a Szent Miklóst ünnepeljük december 6-án: ő ugyanis nem csak ajándékokat hoz, hanem számos más dologtól is véd.
A templom a 12. században épült, de 1300 körül toulouse-i stílusban átépítették a harangtornyot (lásd balra fent): ekkor a Saint-Sernin bazilikát, illetve a Jakobinusok templomát másolták. A portál lett az egyik kedvencünk: a Madonna a Gyermekkel tényleg szép, és szoborcsoport többi tagját is a szívünkbe zártuk (lásd jobbra fent).
A templom freskói részben neogótikus stílusúak: ezeket Bernard Bénézet készítette (lásd balra fent). Találtunk persze középkori eredetűeket is az egyik kápolnában (lásd jobbra fent). Ha nem is mentek be, a portált mindenképpen nézzétek meg, mert nagyon hangulatos.
Itt találtok további fényképeket a Saint-Sernin bazilikáról.
Itt meg a Saint-Etienne székesegyházról.
Íme még pár felvétel a Jakobinus templomról.
Itt pedig a Szent Miklós templomról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése