A bécsi Versailles-ban jártunk

Az idei nyár dolgos hétköznapjait rövidebb kiruccanásokkal pihentük ki. Magyarország látnivalói mellett viszont pár külföldi helyre is el akartunk jutni. Különösen, hogy augusztus 1-jén végre újra kinyitott a bécsi Schatzkammer. A vírushelyzet szerencsére lehetővé tette ezen projekt megvalósítását, így augusztus második hétvégéjét az osztrák fővárosban töltöttük. Bécs mindig is kedvelt úti cél volt számunkra, és mindig felfedezünk valami újdonságot, vagy újra felidézünk régi emlékeket. Nemrégen a Caravaggio és Bernini kiállítást néztük meg a Kunsthistorisches Múzeumban, amiről Nektek is beszámoltunk. Most pedig a Schatzkammert tekintettük meg, no meg „pár” palotát. Itt és itt találjátok a felső Belvederéről készített fotós posztunkat, most pedig fogadjátok szeretettel beszámolónkat az osztrákok Versailles-áról.

Amióta elkezdtük írni utazós blogunkat sok szép helyszínt fedeztünk fel, amelyek között számos palota is szerepelt. A nászutunkon jártunk Versailles-ban és azóta gyakran hasonlítjuk össze a prototípust a többi hasonló királyi rezidenciával, viszont ilyenkor nem mindig a francia királyok székhelye nyeri el toplistánk első helyét. Versailles-hoz hasonlóan a Schönbrunn-i kastély is eredetileg vadászkastély volt, viszont a Habsburgok nyári rezidenciája jóval kisebb, emberközelibb, így talán ezért is szívünkhöz közelebb áll.

A park is kisebb, meghittebb, és a szökőkutak a Versailles-iak nyomába se érnek, viszont jelentős része ingyenesen látogatható és a kapukat már reggel fél hétkor megnyitják a látogatók számára. A labirintus, a trónörökös kertje, illetve a bécsi állatkert viszont fizetős. A lugasok alatt viszont a forró nyári napokon nagyon jó sétálni, amivel a helyiek is tisztában vannak, így nem csak a turistákkal találkozhat, aki ide jön.

A park a Habsburgok uralkodása alatt vadászterület volt, amelyet később barokk kerté alakították át. A rózsalugasok, a szökőkutak és a szobrok mellett a park legszebb része a kastéllyal szemben kialakított Neptun-kút (lásd lent). A mitológiai szoborrészletek hatalmasak, amelyeket Wilhelm Beyer és műhelye faragta sterzingi olasz márványból. Magát a kutat pedig Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg udvari építész irányítása alatt 1776-ban építettek. Most még vadkacsákat is láthattunk, amelyek kicsinyeikkel a kút medencéjében úszkáltak.

A kert legmagasabb pontján magasodik a Gloriette oszlopcsarnok, melynek a tetejére is fel lehet menni, igaz ezért külön kell fizetni. Habár 1945-ben bombatalálat érte, egy évvel később helyreállították, majd 1994 és 1995 között eredeti pompájában újították fel, és most is büszkén hirdeti felirata Mária Terézia és fia dicsőségét. Ma cukrászda üzemel a Gloriette-ben, ahol bécsi különlegességeket kóstoltunk meg. A kihagyhatatlan Sacher tortát mindenki ismeri, de a mandulás, narancslikőrös „Sisi” tortát is ajánljuk.

A parkhoz még tartozik egy Pálmaház és egy színház is. Az előbbit Ferenc József uralkodása alatt épült. Mi most ez kihagytuk, de ha tehetitek nézzétek meg a császárok által kedvelt egzotikus növényeket. A színházban Mária Terézia gyermekei is játszottak, napjainkban komolyzenei koncerteket rendeznek benne.

Miután körbejártuk a parkot, vártak minket a császárok és a császárnék lakosztályai. Az alábbi honlapokon találhattok információkat a nyitvatartásról és a jegyárakról: https://www.imperialtickets.com/, https://www.schoenbrunn.at/. A belső terekben csak külön engedéllyel, a zárást követően lehet fotózni, úgy mi is a palota által biztosított képekkel illusztráljuk az enteriőröket. A jegy mellé ingyen jár audioguide, de leírást is kérhetünk. Mi az utóbbit választottuk, de arra figyeljetek, hogy az audioguideban olyanról is szó van, amelyről az írott szövegen nincs. Szintén becsapós a szobák elnevezése, ugyanis ezek az egykori használatukat tükrözik, így a papíron keresgélve ne lepődjünk meg, ha elsőre nem stimmel a helység. A leírás alapján minden a helyére fog kerülni.

A kastély elsősorban nyári rezidenciaként szolgált és az 1683-as török ostrom során elpusztult vadászkastély helyére épült. I. Lipót császár megbízásából Johann Bernhard Fischer von Erlach tervezte meg az új palotát. A francia mintát felül akarták múlni, de végül egy szerényebb terv valósult meg. A kastély sokáig befejezetlen maradt, csak Mária Terézia uralkodása alatt készült el. A császárnő uralkodása alatt Schönbrunn az udvari élet központjává vált, és Nikolaus Pacassi építész segítségével rokokó stílusban nyerte el mai formáját az épületet. Természetesen a kastély életében Mária Terézia utódai – köztük ükunokája Ferenc József és családja – is nyomott hagytak. A 19. században Ferenc József császár itt töltötte fiatalkorát, majd később rezidenciájául is választotta a kastélyt, és 1916. november 21-én itt is halt meg. Az uralkodása elején neki köszönhetőek az utolsó nagyobb átalakítások, ugyanis a felesége kényelme érdekében modernizálták az ódon palotát. 1918-at követően az Osztrák Köztársaság tulajdonába került a kastély és múzeumként üzemelt tovább. Ezen csak a második világháború változtatott, ugyanis utána a brit megszálló csapatok főhadiszállásként használták. Jelentős történelmi esemény is történt a kastély falai között, 1961-ben például itt találkozott John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök és Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár.

A termekben a barokk, a rokokó és a biedermeier stílus harmonikusan keveredik egymással. Érződik ugyan, hogy a termeknek reprezentatív funkciója is volt, mégsem annyira hivalkodó a palota, mint Versailles. Sokkal családiasabb a kialakítása, még a nagyobb báloknak otthont adó Tükörterem vagy a Nagy és Kis Galéria (lásd fent) esetében is. Nekünk ez különösen tetszett. A falak díszítései, a festmények, vagy a kristálycsillárok, illetve a cserépkályhák is kész műalkotások. Ferenc József hálószobája például tele van a gyerekek és a felesége képeivel. Reginának a bútorok közül a fekvő szófák tetszettek. A hálószobák közül Ferenc József és Erzsébet közös rokokó hálószobája esetében odáig voltunk a kék szövetek miatt. Na meg az ágyra húzható nagy reggeliző asztal miatt, amely romantikus nászutas hangulatot idéz. Egy másik kedvenc szobánkban Mária Terézia gyermekeiről készült portrék köszöntöttek minket. Mellette beleshetünk egy szép fürdőszobába is, amelyet az utolsó Habsburg császárné, Zita számára építettek. A már említett Tükörterem kapcsán érdekesség, hogy 1762-ben itt koncertezett a mindössze 6 éves Mozart (lásd lent), aki a játékát követően állítólag Mária Terézia ölébe huppant és megpuszilta a császárnőt.

Mária Terézia szerette a kínai és japán művészeket, így két kis kabinetet is építtetett, amelyek ennek stílusnak hódolnak. Persze minden szobának van valami különleges díszítése, vagy éppen a tárgyak mesélnek egy-egy történetet. Ilyenek például Ceremónia terem festményei. Az egyik festménysorozat Mária Terézia legidősebb fiának és utódjának esküvői ünnepségét ábrázolja. Pármai Izabella esküvői menete fenomenális, ráadásul az ábrázolt 98 hintón felismerhetőek a családok. Aki az Imperial Tour jegyet vette, annak itt ér véget a látogatás, viszont javasoljuk a Grand Tour megtekintését, ugyanis a palota többi része is gyönyörű. A bővíttet túra során a kínai kék szoba tetszett a legjobban, viszont hiába nevezik kék szobának, a 18. századi kézi festésű rizspapírtapéta gyönyörű arany színben pompázik. Másik érdekesség a Napóleon szoba. A császár Mária Terézia dédunokáját vette feleségül, pár napot a kastélyban aludt, és az utolsó szobák egyike neki, illetve a fiának állít emléket.

Habár a kastély 1400 helyiségéből áll, csak a 40 legszebb látogatható. A maradékban többek között szálloda, és szociális lakások kaptak helyet. A palota csodálatos, ha például az udvarán rendezett karácsonyi vásárra utaztok, vagy csak arra jártok, akkor mindenképpen érdemes bemenni. A hely különlegességét az is jelzi, hogy Schönbrunn 1996 óta az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.

Itt láthattok további fényképeket a kertről és a kastély külsejéről.

A beltéri fényképet innen töltöttük le.

A Mozartos fénykép pedig innen származik.

Közös múltunk kincsei a bécsi Császári Kincstárban

2020. augusztus 1-jén újra megnyílt a Kaiserliche Schatzkammer. A COVID jelentette bezárkózást lassan követte az újrakezdés, manapság pedig a plexi maszkokat és a sok-sok fertőtlenítőt leszámítva szinte minden olyan, mint régen: egyszerűen pazar. Klasszikus kérdés a „Mit is adtak nekünk a Rómaiak?” Hasonlóan klasszikus probléma a magyarok viszonya a Habsburgokhoz, pedig a kérdés bonyolultabb. Valójában az a nagy kérdés, hogy milyen a viszonya a magyar államiságnak a német birodalomhoz, legyen az a középkori Német Nemzet Szent Római Birodalma (ismertebb nevén a Német-Római Császárság), vagy a mostani német gazdaság szerepe Magyarországon. Ha ilyen szemszögből nézzük, akkor a magyar állam valamilyen módon vagy része volt a közép-európai nagyhatalmi konglomerátumnak, vagy ezzel folytatott macska-egér harcot. Végülis az oszmán fenyegetésig jól szerepeltünk, a magyar állam egy európai középhatalommá vált, majd a török terjeszkedéssel párhuzamosan behúzódtunk a Habsburgok védőernyője alá. Trianon kapcsán egy keveset emlegetett pozitív hozadék, hogy közel 500 év után újra helyreállt a független a magyar államiság. Ez persze azt is eredményezte, hogy a korábbi közös múlttal el kellett számolni, és ennek a folyamatnak egy nagyon különleges eredményét tisztelhetjük a közösen kezelt intézményekben, mint például a bécsi közös levéltári felügyeletben, vagy a Schatzkammer-ben őrzött magyar vonatkozású kincsekben. Ezeket már csak azért se kértük el, mert akkor a trianoni határokon túlról származó, Magyarországon őrzött kincsek átadását is figyelembe kellett volna venni. A Bocskai korona például így Bécsben maradt, de ez nem baj, hiszen bármikor elmehetünk megnézni őket, és ajánljuk is a megtekintésüket.

A Schatzkammer nagyon régi múltra tekint vissza, a Hofburgban ugyanis már 1337-ben dokumentálhatóan létezett a Habsburgok kincstára. III. Frigyes és I. Miksa alatt viszont Bécs veszített a jelentőségéből, és a Hofburg csak I. Ferdinánd alatt vált újra a Habsburg családi kincstár őrzőhelyévé. Ezek a 18. század közepén kerültek a mai helyükre, és a mostani termek és megközelítési útvonalaik végleges kialakításáig az 1980-as évekig kellett várni. Mostanában a kincstárat a svájci udvarról lehet megközelíteni, egy belső lépcsőn kell felmenni az első szintre, és innen 16 terem megtekintésére van lehetőségünk.

A vazallusi viszonnyal kapcsolatos első terem szép, és érdekes, de az igazi látványosságok a második teremmel kezdődnek. A gyűjtemény kialakítása kronológiailag fordított sorrendet követ, és mindehhez közbeékelődik még az úgynevezett egyházi kincstári rész is. A 2. teremben láthatjuk a II. Rudolf-féle koronázási ékszereket. Valójában ez a szekció az Osztrák császárságról szól, amelynek a Rudolf-féle korona vált a hivatalos jelképévé (lásd balra lent). A műpártoló császár költségekkel nem törődő drága kincse közelről hihetetlen látvány. 1602-ben készítették, magáncélra. A császári koronát ugyanis csak hivatalos alkalmakkor lehetett viselni, így kellett egy hétköznapi darab. Az országalmát és a jogart már Rudolf utódja, II. Mátyás csináltatta, majd II. Ferdinánd nyilvánította az Ausztriai ház dinasztikus tulajdonává. A korona jelentése sokrétegű, mindenkinek ajánljuk, hogy vegye meg a könyvesboltban árult katalógust: megéri és többek között ezeket is elolvashatjuk benne. A 3. és 4. teremben az Osztrák császársággal kapcsolatos, jórészt fiktív koronázási öltözékek láthatók. Ezek azért is fiktívek, mert az osztrák császárnak, ahogy például a lombard-venetói királynak se volt szüksége koronázásra a beiktatáshoz. A ruhák szépek, de nekünk jobban tetszettek a lovagrendek öltözékei, közöttük az egyik a Szent István lovagrendé.

Az 5. teremben találhatók a Napóleonnal kapcsolatos emlékek. Napóleon második felesége Habsburg lány volt, így érthető, hogy Mária Lujza a férje bukása után pár „apróságot” hazavitt Bécsbe. Ezek között szerepel az ékszeres ládikája, a férje arcképe, de például a fiuk bölcsője is (lásd jobbra fent). A római király bölcsője az egyik kedvencünk. Párizs Önkormányzata készíttette 1811-ben, amikor Mária Lujza várandósága kitudódott, és a szülés előtt két héttel már Napóleonnál volt. A fiúk, a későbbi Reichstadti herceg használta, valószínűleg a halála után, 1836-ban került be a kincstárba.

A 6. teremben a keresztelőknél használt tárgyak között is vannak gyöngyszemek. A középen kiállított kancsót és tálat a főhercegek keresztelőjekor használták és több, mint 10,5 kg aranyból készült. A kedvencünk viszont a fenti ruhácska. Ezt Ferenc József és testvérei keresztelőjekor használták!

A 7. teremben különféle emléktárgyak vannak. A smaragd váza például egy 2680 karátos egybefüggő smaragd, amelynek nincs párja a világon. Vele szemben pedig ott van a Bocskai korona (lásd balra lent). Ez a Rákos-mezei koronázáskor, 1605. november 11-én került Bocskai kezébe, aki a Habsburg uralkodóval történő megbékélés jegyében próbálta magánékszerként kezelni. Az 1606-os bécsi, illetve zsitvatoroki békét követően Bocskai meghalt, a korona Homonnai Drugeth Bálint tulajdonába került, majd az örökösei 1610-ben adták oda a bécsi Kincstárnak. Ez egy tipikus oszmán ötvösmunka, és mivel a szultánok nem hordtak koronát, így az ortodox koronák mintáját követi. Mellette kiállították a korona tokját, amely szintén különleges!

A 8. teremben a kedvencünk az achát tál, amely a maga 58 cm-es átmérőjével, és több, mint 1600 éves történetével a világ egyik legrégebbi drágakőből készült tárgya. Innen nyílik az egyházi kincsek gyűjteménye, ahol a II-es teremben található a másik magyar vonatkozású kedvencünk: Nagy Lajos magyar király relikviatartó keresztje (lásd jobbra fent). Ezt valamikor 1370-82 között készítették, az alkotó a sienai Pietro di Simeone műhelyéhez tartozott. 1865–75 között restaurálás céljából odaadták egy ötvösnek, aki csinált róla egy másolatot, az eredetit pedig megtartotta magának. A másolat 1921-ben, az osztrák-magyar közös javak felosztásakor Budapestre került, az eredetit pedig egy véletlenszerű felfedezést követően 1957-ben két részletben szerezte vissza a Kunsthistorisches múzeum egy londoni múzeumból és egy dán gyűjtőtől.

A 9-12. számú termek a német-római császári örökséggel foglalkoznak. Ezen kincsek hivatalosan nem ide valók, hanem Frankfurtba, de mivel az utolsó császár Habsburg volt, így ez náluk maradt. A császári koronázási ékszerek is sokfélék. A palást (lásd fent) a 10. teremben található, 1133/34-ben készítették Palermóban, vagyis a szicíliai normann-bizánci-arab kultúra egyedi örökségét képezi. A 11. teremben a korona (lásd a borítóképen) valamikor a X. század második felében készült, így a magyar Szentkoronánál is idősebb darab!

A különféle ceremoniális ruhák, kincsek és kiegészítők mellett pedig szintén a 11. teremben található az a szablya, amelyet Nagy Károly szablyájaként ismernek, igaz Attila kardjának is neveznek. Az utóbbi elnevezés valószínűleg nem egy valós tulajdonjogi viszonyt feltételez, de az biztos, hogy a szablya a magyar ötvöskultúrához is köthető. Feltételezések szerint Salamon királyunk adományozta a bajor hercegnek, amikortól pedig elterjedt, hogy ez Nagy Károlyé volt, a császárkoronázások alkalmával is elkezdték használni. Végülis egész jó helyre került, Bécsben pedig bárki megnézheti.

A Schatzkammer utolsó négy terme (a 13–16-os) az úgynevezett burgundi örökséget járja körbe. I. Miksa elvette feleségül az utolsó burgundi herceg, Merész Károly lányát, és ezzel nemcsak megszerezte Németalföldet, illetve Burgundia egy részét, hanem az Aranygyapjas rend adományozásának a jogát is. Ez a korszak leghíresebb lovagrendje volt, amely máig megőrizte presztizsét. Csak az igazán kiemelkedő személyek lehettek tagjai, nemhiába, a Magyar Királyság lakói közül is nagyon nagy jelentőséggel bírt, ha valaki lovag lett. A ruhák, kardok, kelyhek, képek mellett fent az úgynevezett potence-t, vagyis nyakpántot láthatjuk, amelyet a lovagrend heroldja viselt. A címereket ki lehetett cserélni, hogy mindig csak az aktuális tagok jelképét mutassa a herold, így a nyakpánt mellett pár csere-címert is kiállítottak.

A Schatzkammer szó szerint egy kincstár: a gyűjteménye varázslatos, felmérhetetlen értékű, és többek között a magyar múltnak is több fontos darabját tartalmazza. Látogatását így mindenkinek ajánljuk!

A Liechtenstein család mesebeli vára

A világon sok különleges helyet fedezhetünk fel, amelyek közül némelyik mintha nem is a valóságban, hanem egy mesekönyv vagy regény lapjain létezne. Tavaly az őszi szünetben pont egy ilyen helyet fedeztünk fel.

A Liechtensteini hercegek névadó vára a Bécsi déli erdő peremén, Maria Enzersdorf falu szomszédságában található.  A várat sziklás gerincre építették, de nem túl magasra, így könnyen megközelíthető. Ha kocsival látogattok el ide, akkor vártól 300 méterre egy hatalmas parkolót alakítottak ki, ahonnan egy rövidebb sétát követően kijutunk egy tisztásra, és elénk tárul a mesebeli 12. századi román stílusú vár. A látvány J. R. R. Tolkien képzeletbeli világát juttatta eszünkbe. Az erődítményt Hugo von Petronel építtette 1130–1135 között, aki a munkálatok végét követően ide helyezte székhelyét, így családneve is Liechtenstein-re változott. Személyében tisztelhetjük a Liechtenstein család ősatyját. A vár külső homlokzatában sokáig gyönyörködtünk, több oldalról is fotóztuk. A bemélyedések, kisebb-nagyobb ablaknyílások, erkélyek, tornyok elnyerték tetszésünket.

A család 1298-ben egy házassági szerződés következtében elvesztette a várat, de ez nem jelentette a birtok hanyatlását, hiszen a későbbi tulajdonosok között jelentős nemesi családok is szerepeltek (például a Cilleiek, vagy a Hunyadi család), akik gondját viselték, kibővítették, ekkor alakították ki a kis tornyokat és egy angolkertet is létrehoztak. Az 1529-es török ostrom következtében a vár nagyon súlyosan megrongálódott, szinte csak a romjai maradtak. Az akkori tulajdonos, a tiroli Freislevben család 1533-ban belekezdett a helyreállításába, de ez akkora terhet jelentett anyagilag a családra, hogy 1567-ben el is adták. Az 1683-as török ostrom is csak romokat hagyott maga után, amelyet már nem követett helyreállítás. Már 1799-ben születtek tervek a romantikus lovagvár jelleg kidomborítására, de az akkori tulajdonos, Józef Antoni Poniatowski herceg végül nem áldozott a terv megvalósítására.
1807-ben Liechtenstein családnak sikerült visszavásárolni a várat, amely ekkoriban csak erkölcsi értéket jelentett. A helyreállítási munkálatok csak 1808-ban kezdődtek el, és több hullámban zajlottak. A kezdeti állagmegőrzést 1873-ban újabb bővítések követték, majd 1883 és 1903 között radikálisan megújították az épületet. Ekkor ugyanis az eredeti falak felhasználásával román stílusban egészítették ki az erődöt. Ez a Schulek Frigyes-féle Mátyás templom helyreállítást idézi, vagy Carcassonne újraálmodását Eugène Viollet-le-Duc tervei szerint. A Liechtenstein család mesebeli vára mai állapotában szó szerint egy képzeletbeli erődítmény, kialakítása jórészt Egon Rheinberger keze nyomát dícséri, de a turista nem restaurátor, így ne akarjunk építészeti citrom díjat adni, hanem inkább élvezzük ki a hely vadregényes romantikáját.

A fejedelmi gyűjteményből származó szobrokkal és domborművekkel ékesített vár most is magántulajdonban van. Turisták csak kívül fotózhatnak, de mi mi újságírókként, és egy fotójegy vásárlását követően engedélyt kaptunk erre, így tudunk mutatni Nektek belső képeket is. Az épület a turisták nagy örömére egész évben látogatható, de csak vezetéssel, mely angol és német nyelven folyik. Tájékozódni itt lehet szintén angol és német nyelven. A gyerekek számára is tartanak külön vezetést, amely a kalandos részleteket emeli ki. Többféle túra közül választhatunk. Mi a kincstárat is megnéztük. Ez nem a bécsi Schatzkammer, de a helyhez illik, és érdekes. Az épületet természetesen most is karbantartják, és nem csak turisztikai célra használják Az utolsó nagy felújítás 2007 és 2010 között zajlott. A várudvar 1983 óta nyaranta a Nestroy-játékok színhelye, melynek keretében színházi előadásokat tartanak. Több filmet is itt forgattak. A Disney 1993-as Három testőr című filmjét is részben itt filmezték.

A jegyek megvásárlása, illetve pár lépcső után kezdődhetett a vár belső tereinek felfedezése. Az alsó várban megtekinthettük a régi falak maradványait. A konyha elég sötét, de ott látni igazán, hogy ez milyen volt eredetileg, és hogyan szabták át a tereket a 19. században (lásd fent). A középkorban ugyanis ez egy nagyon magas tér volt, az emeleten végig futó karzattal, és a karzat helyére csináltak egy plusz födémet, a korábbi lovagterem alsó részét pedig látványkonyhává alakították. A hatalmas gerendatetőkkel ellátott termekben kiállított fegyverek és bútorok is jórészt a 19. századból származnak, nagyon kevés az eredeti középkori darab. Pár részlet persze eredeti. A konyha felett kialakított terem falában például ma is látható egy alvófülke (lásd lent), amelyet a kevésbé tehetős vendégek éjjeli szállásának tartottak fenn.

A kastély kincstárában részben egyházi tárgyakat láthattunk, de itt van egy akción megvásárolt elefántcsontból készült tőr másolata, amelynek eredetije egy latin-amerikai szabadságharcosé volt, de a liechtensteini hercegi korona 19. századi értékes másolata is itt látható.

A vár egyik folyosóján egy Szent Jeromost ábrázoló 14. századi vörös márvány domborművet is felfedeztünk. A kápolna bejárata fölött egy kisebb mészkő domborművön Szent György harcol a sárkánnyal. A vár szíve szerintünk a kápolna, amely a 12. századból származik és Szent Pancratius tiszteletére szentelték fel. Ez Ausztria legrégebbi kápolnája.

Az épület északi balkonjáról csodálatos kilátás tárult elénk. Jó időben Bécsig, és egyesek szerint Pozsonyig is ellátni. A közeli hegyek tetején egy ókori templom utánzata is látható (lásd fent). A napóleoni háborúk után emeltette az egyik herceg fogadalmi ajándékként, ugyanis az egyik csatában megmentette az életét egy magyar huszár.

Johann von Liechtenstein sok értékes műtárgyat hozatott a várba, például Szent Jeromos korábban már említett márványreliefjét, de láthattunk itáliai kőoroszlánokat, középkori kályhákat is. A lépcsőház egy csoda, itt az oszlopfőket díszítő figurák tetszettek a legjobban. 1820 körül a vár déli oldalán található palotát (lásd fent) is újjáépíttette a család, és sokáig nyári rezidenciaként használták. Ezt 1939-ben műemlékvédelem alá helyezték. A második világháborúban azonban a várral együtt a kastély is komoly károkat szenvedett. A szovjet megszállás után 1956-ban a magyar menekültek gyűjtőtábora volt. Ezt követően fölvetették a lebontását, de a helyi lokálpatrióták megakadályozták a rombolást, és többszöri tulajdonosváltást követően ma nyugdíjasház működik benne.

Aki romantikára vágyik, és középkori épületek mesebeli újraálmodott változatát szeretné megtekinteni, annak ez az ideális kirándulási helyszín. Nekünk tetszett, minden perc megérte, illetve nagyon fontos szempont, hogy nem találtunk tömeget, így a vezetést maximálisan ki tudtuk használni. Ha időtök engedi, ti is nézzétek meg!

Itt találtok további képet a várról.

Hermesvilla – Sissi kedvenc bécsi villája, ahol mindig csak pár napot töltött

Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, ismertebb nevén Sissi nem szerette a bécsi udvart. Az anyósa basáskodása és a merev etikett se segített a beilleszkedésben, ráadásul házassága se volt kifogástalan, így amikor tehette menekült. Hol Korfura, hol Madeirára, vagy még ezeknél is egzotikusabb helyekre. A lovaglás és a természetközeli helyek felkeresése mindent felülmúlt Sissi szemében, így egy idő után Ferenc József is megpróbálta hazaédesgetni a feleségét azzal, hogy Bécs mellett is építtetett egy olyan bensőséges villát, amely Sissi ízlésének megfelelt. Még a vakondtúrásokat is el kellett tüntetni, hogy a lovaglás a lehető legideálisabb terepen történjen! A nagybetűs „TERV” eredményeképpen született a Hermesvilla, ahol Sissi végül évente sohase töltött többet egyhuzamban 10 napnál. Az már csak egy újabb pikáns részlet, hogy a „TERV”, vagyis egy magánjellegű akció megvalósításához állami forrásokat használt fel az uralkodó.

Az épületet Carl von Hasenauer, a Ringstrasse híres építésze jegyezte, és a munkálatok 1882–1886 között zajlottak. Az építész egyszerre dolgozott a villán, illetve a Maria Teresien Platz-ot két oldalról határoló reprezentatív múzeumépületen: a Kunshistorisches és a Naturhistorisches Museum-on is. A Hermesvilla, vagy ahogy Sissi nevezte, az „álompalota” belsejének, és a császári lakosztályok kialakításában viszont a historizmus neves képviselői is segédkeztek (például Franz Matsch, Hugo Charlemont, Georg és Gustav Klimt). Valóban, ez a Klimt az a Klimt. Gustav Klimt neve hallatán a Csókot, és egyéb agyonreklámozott műveket szoktak emlegetni, de Klimt-et 1896-os „forradalmi megújulása” előtt igazából hagyománytisztelő akadémikus festőként tartották számon.

A villa akkoriban nem is képezte Bécs részét: a területet a város szélén található császári vadasparkból hasították ki. Az épület nagypolgári jellegű, nem uralkodói reprezentációra készült: ezzel is magánjellegét hangsúlyozták. Nevét az előtte található Hermész szoborról kapta (lásd balra fent), amelyre amolyan védelmezőként tekintettek. A kert nem egy hagyományos díszkert, inkább a funkcionalitás számított. Ennek jegyében szinte minden a lovaglásról szól: Sissi istállóit a spanyol lovasiskola ma is használja. Ez persze egyáltalán nem akadályozta meg a dekoratív elemek beépítését: legyenek ezek a vasszerkezetű lugas elemei (lásd fent), vagy a jópofa szökőkutak (lásd lent).

Sissinek tetszett a hely, de legfeljebb május-júniusban fordult meg itt lánya, Mária Valéria társaságában, aki később megörökölte a helyet. Sissi halála után Ferenc József elhanyagolta a villát, így a Habsburg uralom utolsó éveiben már eléggé mellőzött épületnek számított: 1911-ben el is adták az Udvari Kincstárnak. Az első világháború éveitől egészen 1926-ig Hatvany Lajos báró bérelte és lakta a villát, és fogadta többek között a magyar irodalmi élet nevezetes személyiségeit. 1927-ben megnyitották a nagyközönségnek, és múzeum lett belőle, de a második világháborút követően a szovjet csapatok kifosztották, és komoly sérüléseket szenvedett, így a bécsiek a lebontásának a gondolatával is eljátszottak. Bruno Marek bécsi polgármester vezetésével kezdték el a villa megmentését célzó restaurálást, amelyre 1965–1970 között került sor. Ekkor a bécsi Városháza tulajdonába került, és 1969-től újra múzeumként várja a látogatókat.

Nem maradt meg minden bútor, de ettől még szép és érdekes. A hálószoba például szinte teljesen olyan, mint eredetileg volt: a díszes barokk ágy Mária Terézia korából származik, és az alsó-ausztriai Amstetten közelében lévő Strengbergből került ide (lásd lent).

A klasszikus kultúra iránti vonzódás jeleként volt pompeji mintákat felvonultató szoba, illetve Sissi testtudatos gondolkodásának megfelelően tornaszoba is. A kiállítás főleg az első emeletet foglalja el, ahol vagy eredeti bútorok, tárgyak, vagy fotók segítenek a hely történelmének és lakói szellemiségének megidézésében. A rekonstrukcióban sokat segítettek Rudolf Lechner fotói, aki a császári család kérésére mindent aprólékosan megörökített Sissi halálát követően.

A villához közel van az állatkert, így a park bejárata melletti parkoló általában tele van. Ez persze senkit se zavarjon, pár méterrel többet mindenki bevállal, ha ide készül, hiszen a villa is eleve egy park közepén található, ahova csak gyalog mehetünk be. November elejétől március végéig a hely zárva! Ezt követően viszont mindazoknak ajánljuk, akik a kisebb, jobban emészthető, nem annyira zsúfolt Habsburg-emlékhelyek iránt érdeklődnek Bécs városában.

Itt találtok további fotókat a villa külsejéről, illetve az azt övező parkról.

Itt pedig a villa belsejéről.

Az első magyarországi ciszterci kolostor anyatemploma – Heiligenkreuz

Zirci látogatásunk során már tervbe vettük, hogy elmegyünk Heiligenkreuz kolostorába, de a sok-sok terv mellett az utazásra csak 2019 őszén került sor. A ciszterci rend történetéről a zirci beszámolóban már írtunk, így ezt most mellőznénk. Heiligenkreuz kapcsán csupán annyit kívánunk kiemelni, hogy az első magyarországi ciszterci kolostor, a bátaszéki alapítói innen érkeztek, így ebben a csodás osztrák kolostorban tisztelhetjük a magyarországi ciszterci közösségek anyatemplomát. Heiligenkreuz a ciszterci kolostorok rangsorában előkelő helyet foglal el, mivel az első ciszterci közösség 1098-ban alakult Citeaux-ban, a heiligenkreuzi apátság pedig 1133-ban épült, ráadásul ez utóbbit Morimond-ból, a négy nagy eredeti ciszterci közösség egyikéből alapították. A fennállás terén is rekordokat állított fel Heiligenkreuz, hiszen az általunk már szintén bemutatott reini apátság után ez a világ második legrégebb óta folyamatosan működő ciszterci közössége.

Heiligenkreuz a bécsi erdőben található, könnyen megközelíthető, viszont ez a 12. században egyáltalán nem volt így. Akkoriban a ciszterci szerzetesek direkt a nagyvilági zsongástól távol kerestek megfelelő helyszínt a kolostoruknak. Babenberg III. Lipót osztrák herceg Párizsba küldte egyik fiát, Ottót, akit a történészek ma Freisingi Ottóként ismernek. Freisingi Ottó tanulmányai során hallott a ciszterciekről, a rendbe is belépett, és az ő kérésére alapította apja a Heiligenkreuzi kolostort, illetve a Bécstől észak-nyugatra található klosterneuburgit is.

Az eredeti épületből kevés részlet maradt fenn, hiszen az eredetileg román stílusú apátságot részben gótikus, később pedig barokk stílusban építették át. A látogató a belépőjegy megvétele után az udvarba kerül, itt indul a vezetett látogatás, és itt például az apátsági templom homlokzatát is megcsodálhatja, amely a jellegzetes bélletes kapuival tipikusan román stílusú. Ez 1187-ben készült el, a bejárat feletti három ablak a Szentháromságra utal, amely szimbolika jellegzetes a ciszterci templomoknál. A templom hajó kissé sötét, az itteni kórus stallumai hiába gyönyörűek, a faragott és intarziával teli részletek megtekintéséhez rendesen ki kellett nyitnunk a szemünket. Ti se rohanjatok át rajta, mert megéri (lásd lent).

Az orgona is érdekes, ugyanis Schubert nemcsak játszott rajta, hanem egy különleges darabot is komponált rá, így azóta Schubert-orgonának is hívják a hangszert (lásd jobbra fent).

A templom gótikus része 1295-ből származik. Senkit se csapjon be a főoltár: ez neogótikus stílusú, és 1887-ben áldották meg. A felette lévő kereszt is átverés, ugyanis 1980-ban készült másolat, mivel az 1138-as olaszországi eredetit nem sikerült megszerezni.

A festett üvegablakok csodálatosak, a tér a gótikus templomokra jellemző módon tágas és méltósággal teli.

A túra ezt követően a sekrestyében folytatódik, ami túlnyomó részt barokk stílusú, hogy végül az impozáns munkatermen (lásd fent) keresztül kijussunk a kerengőbe. Ennél több csodálatos részt is felfedeztünk. A kerengő 1220 és 1240 között épült, vagyis pont akkor, amikor folyamatban volt a váltás a román stílusról a gótikusra. Ennek megfelelően mindkét stílus jegyeit felfedeztük.

A Káptalanterem azóta is az egyik kedvencünk. Itt választják az apátokat, itt „öltöztetik be” a novíciusokat, így természetes, hogy ez a közösségi élet egyik központja. Ennek megfelelően szép freskók díszítik a falakat, amelyek az itt eltemetett Babenbergeket is bemutatják. A terem közepén található II. (Civakodó, avagy Harcias) Henrik osztrák herceg, az utolsó Babenberg síremléke. Őt mi onnan is ismerhetjük, hogy amikor IV. Béla király menekült a muhi csata után, II. Henrik herceg zsarolta meg ahelyett, hogy menedéket nyújtott volna neki. Ezen cseppet sem kedvező ausztriai fogadtatás után fordult délnek a menekülő magyar királyi család, és ezért születhetett Dalmáciában a budapesti Margit-szigetnek is nevet adó Árpád-házi Szent Margit.

A káptalanterem ablakai 19. századiak, a rózsaablak az 1879-es párizsi világkiállításra készült.

A kerengőről nyílnak kisebb-nagyobb helységek. Az egyik ilyen az úgynevezett Halottas kápolna, de a Káptalanterem mellett a másik kedvencünk a Kútház. Ez a ciszterci kolostorok egyik jellegzetessége, ugyanis az alapítók próbáltak mindig olyan helyet találni, ahol friss forrásvíz is elérhető. Számos ciszterci apátság neve is utal a vízbőségre, avagy a tisztaságra: pl. Clairvaux (tiszta völgy), Trois Fontaines (három forrás), vagy Bélakút a Szerémségben. A mai heiligenkreuzi kútház üvegablakai helyett jórészt modernkori pótlásokat találunk, igaz az egyik üvegtábla 1295-ből származik. A kút 1556-ban készült Rómában és öt ólommedencéből áll. Egészen a 16. század közepéig mosdóként is szolgált. Nagyon magas a víz ásványi anyag tartalma, az magyarázza a kutat borító lerakódást.

A látogatás csak vezetés keretei között történhet, ami angolul és németül zajlik, de adnak magyar nyelvű információs füzetet, így annak is hasznos a túra, aki nem ért a fenti nyelveken. Mi egy nagyon kedélyes, jól felkészült szerzetest fogtunk ki, aki csak tovább javította az amúgy is csodás élményeinket a vicces megjegyzéseivel.

Az apátsági látogatás után megebédeltünk, majd elmentünk a helység határában található temetőbe. Mivel a csodás őszi színeket nem hagyhattuk szó nélkül, így a hangulatos fasort is lefotóztuk. 131 éve, 1889. január 31-én ide temették el Marie von Vetserát, Rudolf trónörökös szeretőjét, és társát a halálban. A mayerlingi vadászkastélyban történt tragikus halálesetek máig nem tisztázottak, Marie sorsa pedig különösen tragikus. A vérbe fagyott holttestet a rokonok felsőbb utasításra hintóba rakták, mintha még mindig élt volna, és először a heiligenkreuzi temető öngyilkosoknak fenntartott részében temették el. A lány halálhírét szigorúan elkülönítették Rudolf trónörökösétől. A temetésen a család részéről csak Marie nagybátyja és gyámja vehetett részt, még az édesanyját is kizárták. Őt a császári udvar nyomására a temetés napján útnak indították Velencébe, de gyászában út közben visszafordult. A Vetsera családot kiközösítették, a lányuknak csak 1889. május 16-án emelhettek rendes síremléket, amit ma is láthatunk. Ezt a későbbiekben többször is meggyalázták: 1945-ben a szovjet hadsereg katonái, akik valószínűleg ékszereket kerestek, illetve 1991. július 8-án, amikor a mayerlingi tragédia megszállottja, Helmut Flatzelsteiner linzi bútorkereskedő elraboltatta a hamvakat, hogy azokat elemezhesse. A maradványok csak 1993. október 28-án térhettek vissza a helyükre. Morbid kuriózum, hogy az 1889-es koporsó megtekinthető a mayerlingi vadászkastély épületéből kialakított karmelita zárdában.

Itt találhattok további fotókat a templomról.

Itt pedig a kolostorról.