A Liechtenstein család mesebeli vára

A világon sok különleges helyet fedezhetünk fel, amelyek közül némelyik mintha nem is a valóságban, hanem egy mesekönyv vagy regény lapjain létezne. Tavaly az őszi szünetben pont egy ilyen helyet fedeztünk fel.

A Liechtensteini hercegek névadó vára a Bécsi déli erdő peremén, Maria Enzersdorf falu szomszédságában található.  A várat sziklás gerincre építették, de nem túl magasra, így könnyen megközelíthető. Ha kocsival látogattok el ide, akkor vártól 300 méterre egy hatalmas parkolót alakítottak ki, ahonnan egy rövidebb sétát követően kijutunk egy tisztásra, és elénk tárul a mesebeli 12. századi román stílusú vár. A látvány J. R. R. Tolkien képzeletbeli világát juttatta eszünkbe. Az erődítményt Hugo von Petronel építtette 1130–1135 között, aki a munkálatok végét követően ide helyezte székhelyét, így családneve is Liechtenstein-re változott. Személyében tisztelhetjük a Liechtenstein család ősatyját. A vár külső homlokzatában sokáig gyönyörködtünk, több oldalról is fotóztuk. A bemélyedések, kisebb-nagyobb ablaknyílások, erkélyek, tornyok elnyerték tetszésünket.

A család 1298-ben egy házassági szerződés következtében elvesztette a várat, de ez nem jelentette a birtok hanyatlását, hiszen a későbbi tulajdonosok között jelentős nemesi családok is szerepeltek (például a Cilleiek, vagy a Hunyadi család), akik gondját viselték, kibővítették, ekkor alakították ki a kis tornyokat és egy angolkertet is létrehoztak. Az 1529-es török ostrom következtében a vár nagyon súlyosan megrongálódott, szinte csak a romjai maradtak. Az akkori tulajdonos, a tiroli Freislevben család 1533-ban belekezdett a helyreállításába, de ez akkora terhet jelentett anyagilag a családra, hogy 1567-ben el is adták. Az 1683-as török ostrom is csak romokat hagyott maga után, amelyet már nem követett helyreállítás. Már 1799-ben születtek tervek a romantikus lovagvár jelleg kidomborítására, de az akkori tulajdonos, Józef Antoni Poniatowski herceg végül nem áldozott a terv megvalósítására.
1807-ben Liechtenstein családnak sikerült visszavásárolni a várat, amely ekkoriban csak erkölcsi értéket jelentett. A helyreállítási munkálatok csak 1808-ban kezdődtek el, és több hullámban zajlottak. A kezdeti állagmegőrzést 1873-ban újabb bővítések követték, majd 1883 és 1903 között radikálisan megújították az épületet. Ekkor ugyanis az eredeti falak felhasználásával román stílusban egészítették ki az erődöt. Ez a Schulek Frigyes-féle Mátyás templom helyreállítást idézi, vagy Carcassonne újraálmodását Eugène Viollet-le-Duc tervei szerint. A Liechtenstein család mesebeli vára mai állapotában szó szerint egy képzeletbeli erődítmény, kialakítása jórészt Egon Rheinberger keze nyomát dícséri, de a turista nem restaurátor, így ne akarjunk építészeti citrom díjat adni, hanem inkább élvezzük ki a hely vadregényes romantikáját.

A fejedelmi gyűjteményből származó szobrokkal és domborművekkel ékesített vár most is magántulajdonban van. Turisták csak kívül fotózhatnak, de mi mi újságírókként, és egy fotójegy vásárlását követően engedélyt kaptunk erre, így tudunk mutatni Nektek belső képeket is. Az épület a turisták nagy örömére egész évben látogatható, de csak vezetéssel, mely angol és német nyelven folyik. Tájékozódni itt lehet szintén angol és német nyelven. A gyerekek számára is tartanak külön vezetést, amely a kalandos részleteket emeli ki. Többféle túra közül választhatunk. Mi a kincstárat is megnéztük. Ez nem a bécsi Schatzkammer, de a helyhez illik, és érdekes. Az épületet természetesen most is karbantartják, és nem csak turisztikai célra használják Az utolsó nagy felújítás 2007 és 2010 között zajlott. A várudvar 1983 óta nyaranta a Nestroy-játékok színhelye, melynek keretében színházi előadásokat tartanak. Több filmet is itt forgattak. A Disney 1993-as Három testőr című filmjét is részben itt filmezték.

A jegyek megvásárlása, illetve pár lépcső után kezdődhetett a vár belső tereinek felfedezése. Az alsó várban megtekinthettük a régi falak maradványait. A konyha elég sötét, de ott látni igazán, hogy ez milyen volt eredetileg, és hogyan szabták át a tereket a 19. században (lásd fent). A középkorban ugyanis ez egy nagyon magas tér volt, az emeleten végig futó karzattal, és a karzat helyére csináltak egy plusz födémet, a korábbi lovagterem alsó részét pedig látványkonyhává alakították. A hatalmas gerendatetőkkel ellátott termekben kiállított fegyverek és bútorok is jórészt a 19. századból származnak, nagyon kevés az eredeti középkori darab. Pár részlet persze eredeti. A konyha felett kialakított terem falában például ma is látható egy alvófülke (lásd lent), amelyet a kevésbé tehetős vendégek éjjeli szállásának tartottak fenn.

A kastély kincstárában részben egyházi tárgyakat láthattunk, de itt van egy akción megvásárolt elefántcsontból készült tőr másolata, amelynek eredetije egy latin-amerikai szabadságharcosé volt, de a liechtensteini hercegi korona 19. századi értékes másolata is itt látható.

A vár egyik folyosóján egy Szent Jeromost ábrázoló 14. századi vörös márvány domborművet is felfedeztünk. A kápolna bejárata fölött egy kisebb mészkő domborművön Szent György harcol a sárkánnyal. A vár szíve szerintünk a kápolna, amely a 12. századból származik és Szent Pancratius tiszteletére szentelték fel. Ez Ausztria legrégebbi kápolnája.

Az épület északi balkonjáról csodálatos kilátás tárult elénk. Jó időben Bécsig, és egyesek szerint Pozsonyig is ellátni. A közeli hegyek tetején egy ókori templom utánzata is látható (lásd fent). A napóleoni háborúk után emeltette az egyik herceg fogadalmi ajándékként, ugyanis az egyik csatában megmentette az életét egy magyar huszár.

Johann von Liechtenstein sok értékes műtárgyat hozatott a várba, például Szent Jeromos korábban már említett márványreliefjét, de láthattunk itáliai kőoroszlánokat, középkori kályhákat is. A lépcsőház egy csoda, itt az oszlopfőket díszítő figurák tetszettek a legjobban. 1820 körül a vár déli oldalán található palotát (lásd fent) is újjáépíttette a család, és sokáig nyári rezidenciaként használták. Ezt 1939-ben műemlékvédelem alá helyezték. A második világháborúban azonban a várral együtt a kastély is komoly károkat szenvedett. A szovjet megszállás után 1956-ban a magyar menekültek gyűjtőtábora volt. Ezt követően fölvetették a lebontását, de a helyi lokálpatrióták megakadályozták a rombolást, és többszöri tulajdonosváltást követően ma nyugdíjasház működik benne.

Aki romantikára vágyik, és középkori épületek mesebeli újraálmodott változatát szeretné megtekinteni, annak ez az ideális kirándulási helyszín. Nekünk tetszett, minden perc megérte, illetve nagyon fontos szempont, hogy nem találtunk tömeget, így a vezetést maximálisan ki tudtuk használni. Ha időtök engedi, ti is nézzétek meg!

Itt találtok további képet a várról.