Carcassonne – a város, nem a társasjáték

2020 első napjaiban eljutottunk Dél-Franciaország eme csodájához, és talán mostanra tértünk magunkhoz. Sok-sok középkori (hangulatú) vár maradt fenn szerte e világon, de Carcassonne egyedi. Nem hiába nevezték el róla a 2000-ben kiadott német társasjátékot, hiszen aki ezt játssza egy középkorias környezetet teremt tornyokkal, falakkal, templomokkal, utakkal, meg a különféle kiegészítésekből ismert elemekkel. Ma úgy tűnik, mintha a középkor hagyta volna leginkább rajta a nyomát a központon, viszont a területet már jóval Krisztus előtt is lakták. Az itt megforduló népek (rómaiak, vizigótok, szaracénok, frankok stb.) mind újabb és újabb erődítéseket emeltek. A város a Trencavel bárók birtokaként tett szert nagy jelentőségre, akik váltakozva csapódtak a toulouse-i, illetve a barcelonai grófokhoz. Amikor a katár eretnekség ellen III. Ince pápa 1209-ben keresztes hadjáratot hirdetett, Carcassonne várát is megostromolták, hogy két hét után elfoglalják, mivel a védőknek elfogyott a vize. A katárok, vagyis ahogy arrafelé hívták, az albigensek elleni keresztes hadjárat egyik vezető figurája, Simon de Monfort rögtön be is jelentkezett új birtokosként, hogy a terület végül királyi birtok legyen. Amit ma látunk, az már a királyi időszak terméke.

1247-ben IX. Szent Lajos francia király leromboltatta a várdomb alatti falucskát, és a lakosokat áttelepítette az Aude folyó túloldalára. Ennek örömére az új városnak a Szent Lajos város nevet adták. Habár a középkori erőd oldalán is van egy inkább kertvárosias lakórész, Carcassonne azóta is inkább az Aude túlsó partján fejlődik. A Szent Lajos városrész is érdekes, hangulatosak az utcái, de a túlpart konkurenciája mellett labdába se rúg. Mi bementünk a Szent Mihály székesegyházba, de kicsit olyan érzésünk volt, mintha Schulek Frigyes társai vették volna kezelésbe, és egy carcassonne-i Mátyás templomot akartak volna kreálni. Nem sokat veszítetek, ha kihagyjátok. Különösen, hogy éppen felújítják kívülről. Aki vasúttal akar eljutni Carcassone-ba, az viszont mindenképpen megismeri a Szent Lajos városrészt, mivel ennek egyik oldalán van a vasútállomás, a másikon pedig a középkori vár.

A székesegyház után lementünk a folyópartra és kerestük a legjobb rálátást a középkori városra, de az ég kissé kiégett, így egy egyszerűbb fotóval kell beérnetek (lásd a címlapfotót legfelül). Ahogy már írtuk, IX. Lajos király utasítására letakarították a várdomb környékét, hogy a várat könnyebben lehessen védeni. Ezt követően építették ki a kettős falrendszert is. Szép Fülöp, Szent Lajos unokája alatt fejezték be a várbéli román templom átalakítását is gótikus székesegyházzá. Az erődítési munkálatok annyira eredményesnek bizonyultak, hogy 1355-ben, a 100 éves háború során, amikor a Fekete Herceg megostromolta Carcassonne-t, a csapatai csak az alsóvárost tudták lerombolni.

Mivel Carcassonne határerődnek számított, egy ideig törődtek is az épületekkel, de a 17. századra már nagyon korszerűtlennek számítottak ezek a középkori falak és tornyok, így elkezdődött a lassú hanyatlás. Ráadásul az 1659-es pireneusi béke délebre tolta a francia határt, így Carcassonne katonai jelentősége gyakorlatilag megszűnt. 1849-ben egy hivatalos közlöny is megjelent a francia állam részéről, amely a középkori részek bontásáról rendelkezett, de ez zavargásokhoz vezetett. Ismert személyek is felkarolták a városka ügyét, és végül Eugène Viollet-le-Duc kapta a feladatot, hogy állítsa helyre a középkori részeket. Az úriembert onnan is ismerhetjük, hogy a párizsi Notre-Dames jórészt neki köszönheti mai formáját. A 2019-ben leégett fióktorony is például a Viollet-le-Duc-féle neogótikus kiegészítések egyike volt. Az építész sok esetben nem restaurált, hanem újraálmodott korábban létező, de nem mindig rekonstruálható elemeket. Carcassonne esetében is történtek ilyen túlkapások, de ezek az egyszerű turistának fel se tűnnek, vagyis nem muszáj sokat gyötrődnünk azon, hogy mi eredeti, és mi nem. A hangulat középkorias, ez a lényeg. Szakmailag már nem egyszerű a történet, de ne vesszünk el a részletekben.

Mi kocsit béreltünk, és a Chemin de Montlegun-ról nyíló Parking Cité felől közelítettük meg a középkori várost. Ennek megfelelően a Narbonne-i kapun léptünk be (a kettős falrendszerhez hűen a kapu is kettős), és belevesztünk a városi forgatagba. Carcassonne ezen része olyan, mint Szentendre központja: állandóan ünnep van, szinte minden házban boltok és vendéglátóipari üzemek működnek, csak ez szűk utcákkal párosul. Van giccs is elég, így akit nem ez vonz, az nyugodtan vágjon át az első megpróbáltatáson. A nyugodtabb, és ezért hangulatosabb részeket ugyanis a Narbonne-i kaputól távolabb keressük. A Rue Saint-Louis-t például mindannyian a szívünkbe zártuk.

A középkori városrészben két fő attrakció van: a Saint Nazaire bazilika, illetve a Château Comtal és a hozzá tartozó, bejárható falszakaszok. A tortúra múzeumától kezdve más attrakciókat is ajánlgatnak a turistának, de ilyenből már láttunk eleget, így ezeket inkább kihagytuk.

A Château Comtal (lásd fent) a középkori városrészen belül az urasági várat jelöli. Belépőjegyet kell fizetni, de szerintünk megéri, ugyanis csak így mehetünk fel a falakra, no meg a vár is érdekes. Vannak benne középkori freskók, és szobrok is, de leginkább a gyilokjárók és a falak az ütősek. A kaputoronyban például az „orgona” működéséről találtunk bővebb leírást, máshol a gyilokjáró fogalma, és a középkori íjászok bemutatása volt a téma. Akit a harcászati problematika kevésbé köt le, annak meg a látványtól fog leesni az álla, ugyanis tisztább időben a Pireneusokig ellátunk.

A vártól két irányba mehetünk végig a falakon. Az egész várnegyedet nem sétálhatjuk körbe, de a falak közel felét bejárhatjuk. Az észak-nyugati a régebbi és a rövidebb, a dél-nyugati a parádésabb. Habár vissza lehet fordulni az egyik rész végén, hogy a vártól tovább haladva a másik szakaszt is bejárjuk, mi csak a dél-nyugatin voltunk, és a Saint Nazaire bazilikánál kijöttünk a forgóajtón. Sajnos eléggé fújt a szél, és az eget is felhők borították, de így is oda voltunk, meg vissza. Ezt egyszerűen látni kell!

Azért is érdemes előbb felmenni a falakra, mert a Saint Nazaire bazilika külső fotózása innen a legjobb (lásd fent). Ahogy korábban említettük, ez eredetileg egy romos, román stílusú templom volt, amiből a lángoló gótika egyik ékszerdobozát varázsolták a 13. és a 14. század fordulóján (a munkálatok 1269–1330 között zajlottak). A bélletes kapunál és a főhajónál még érződik a román stílus, az üvegablakok, a kereszthajó és a szentély viszont már tisztán gótikus. Érdemes töviről hegyire végignézni az üvegablakokat, mert a színei és a kidolgozottsága mesés. Ráadásul 1280-ból származik a szentélyben lévő ablak, amely Dél-Franciaország legrégebbi üvegablaka. Ez az alábbi témákat ábrázolja: Levétel a keresztről, Jézus sírba helyezése, Jézus viszi a keresztet, Jézus keresztre feszítése, Jézus letartóztatása, Jézus megostorozása, a jeruzsálemi bevonulás, az Utolsó Vacsora, a betlehemi gyermekgyilkosság, az egyiptomi menekülés, Jézus születése, a Háromkirályok imádása, az Angyali Üdvözlet, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél.

1803-ban veszítette el a templom a carcassonne-i székesegyház címet, amelyet ma már a korábban említett Szent Mihály templom visel. Ez a szerep átruházás is jelezte a középkori városrész korabeli hanyatlását. A 19. századi felújítás viszont a templomot is érintette. Eugène Viollet-le-Duc keze nyomát leginkább a templom külsején keressük, ugyanis a már említett román stílusú bélletes kaput szinte teljesen újrafaragták. A belső falfestések is 19. századiak, de itt egyáltalán nincs az embernek Mátyás templomos érzése: a régi kevésbé tűnik rekonstrukciónak.

A bazilika megtekintése után andalogtunk a városban, bevásároltunk (Franciaországban mindig veszünk kézműves szappant), és emésztettük a látottakat. Örökre szívünkbe zártuk a helyet, aki teheti, menjen el ide, mert nemcsak szép, hanem egyenesen mesés ez a csoda!

Itt találtok további fotókat a Szent Mihály székesegyházról.

Itt láthattok egyéb városi képeket.
Itt vannak a Château Comtal-ban kattintott felvételek.

Itt a várról és a falakról készült fotókat találjátok.

Itt pedig a Saint Nazaire bazilikáról láthattok felvételeket.