A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Toulouse. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Toulouse. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 23., vasárnap

Toulouse-ban akár űrhajósokká is válhatunk...

Toulouse egyszerre spanyol, olasz és mindeközben mégis egy vérbeli dél-francia város, amely sokféle látnivalóval csalogatja az utazás szerelmeseit, köztük minket is. 
A legutóbbi blogbejegyzésünkben a toulouse-i templomokról írtunk, de a rózsaszín városnak is nevezett metropolisz más fajta kincseket is tartogat számunkra, amelyek másik világba kalauzolnak el minket. Ezt szó szerint értettük! Tudtátok, hogy itt található az európai űrkutatás központja? Több űrkutatással kapcsolatos intézet mellett az Airbus repülőgépgyár is a város különböző pontjain tevékenykedik.
A repülőgépgyárat turisták is látogathatják, de mi most ezt kihagytuk, hiszen minket inkább a csillagos ég érdekelt. Várt minket a város szélén kialakított Cité de l’Espace, ahol nagyon sok érdekességet megtudtunk a világűrről. Ha erre jártok ezt a helyet nem szabad kihagyni, garantáljuk, hogy minden korosztály számára kikapcsolódást nyújt, hiszen ez nem egy tipikus kiállítótér. 
Az öthektáros terület 1997-ben nyitotta meg kapuit, és van itt minden, mai az égbolthoz kapcsolódik. A helyszín megközelítése miatt sem kell aggódni, mert a tömegközlekedés a városban igen egyszerű. Toulouse-ban négy tömegközlekedési típussal találkozhatunk: két villamosvonal, két metróvonallal, a vasúttal, illetve az autóbuszokkal. Ha az „A” metróval a Jolimont megállóig, vagy a „B” metróval a Ramonville megállóig megyünk, akkor ezen két állomás között közlekedik a 37-es busz, amely az űrváros mellett halad el. A jegyárakkal kapcsolatos bővebb információkat itt találjátok. 
Regina az elején aggódott, hogy mit fogunk itt csinálni egész nap, de látogatás közben megváltozott a véleménye. A beltéri termekben interaktív kiállítások mutatják meg az űrkutatás történetét, hasznos információkat kaphatunk a műholdakról és ezekkel kapcsolatos tevékenységekről, vetítőterembe is mehetnek a látogatók, a kültéri parkban pedig különleges űrjárműveket lehet felfedezni. Mi az esős időjárás miatt először a belső részeket látogattuk meg, ahol lelkesen tanulmányoztuk az űrkutatással kapcsolatos tárgyakat, használati eszközöket. Az interaktív holdjáró autót, a landolást, a súlytalanságot is kipróbálhattuk, valamint a műhold segítségével horgásztunk is és még nem is említettük, hogy a földművelők is hasznosíthatják a műholddal megszerzett adatokat.
Van, ahol tapogathatjuk a tárgyakat, máshol pedig játékok várnak minket. Az "űrváros" leginkább a Csodák palotájára hasonlít, de témájából adódóan mégis egyedi. A különböző játékok, kvízek nagyon tetszettek. Elemezhettük az űrhajók felépítését, tárgyait. Megtudhattuk, hogy egy űrhajós milyen paraméterekkel rendelkezhet, milyen ruházatban indulhat el, illetve azt, hogy mit vihettek magukkal egyes expedíciós utuk során.
A négy emelet bejárása közben csak úgy repült az idő. Ebéd után – amit a látogató központban fogyaszthatunk el – még az eső is elállt, így örömmel folytattuk felfedező utunkat a kültéri hatalmas parkban. A rakétákhoz, és az űrjárművekhez vezető úton a Naprendszert, a bolygókat, és a Föld történetét láthattuk. A fő épülettel szemben áll az 53 méteres Ariane 5 hordozórakéta (lásd fent), amely már messziről jelzi, hogy hol is vagyunk.
Több kiállított űrjárművet belülről is megnézhettünk, ilyen például a Szojuz űrkapszula, de számunkra a legnagyobb élményt a MIR űrállomás (lásd fent) élethű mása jelentette. Emellett az a NASA kocsi áll, amellyel Neil Amstrong és társai 1969. július 16-án elindultak, hogy meghódítsák a Holdat.
Ha már mindent megnéztetek a parkban, és még bírjátok, akkor üljetek be egy vetítésre a 3D-s moziba, vagy a 140 férőhelyes Planetáriumba, mert megéri. A vetítéseket angolul, németül, spanyolul vagy franciául hallgathatjuk. Mi az „Apollo 11, a Holdra szállás” című dokumentumfilmet néztük meg, illetve a Planetáriumban a csillagok és bolygók között érezhettük magunkat. A mozi bejárata előtt mellesleg az irányítható a Curiosity (Kíváncsiság) amerikai Mars-járót állították ki.
A nap végén alig akartuk otthagyni a helyet, jó érzés volt egy kicsit megtudni erről a világról. Gyertek el és hozzátok a gyerekeket is. „Kis lépés ez egy embernek, de...” nagy élmény mindenkinek.

Az űrváros nyitvatartásáról és jegyárakról itt tájékozódhattok.
Itt találtok további fényképeket.

2020. február 16., vasárnap

A legszebb templomok Toulouse-ban

Franciaország egy megközelíthető úti cél, különösen annak fényében, hogy több helyszínre is eljuthatunk fapados repülőjárattal. Toulouse is szerepelt a listán, mi pedig ott szilvesztereztünk, így ezzel a sorozattal bemutatjuk miért érdemes elmenni eme Garonne-parti városba. Több részt írunk, az első a kedvenc templomainkról. Toulouse-ban ugyanis a romántól a kortársig mindenféle stílussal találkozunk, a kedvencünk viszont a román és a gótika, amelynek kiemelkedő gyöngyszemeit találjuk a városközpontban.

2019. december 29-én este landoltunk, 30-án rögtön a Saint-Sernin bazilikával kezdtük a túránkat. Ez egyike Toulouse legrégebbi templomainak, a látogatása ingyenes, az élmény garantált. Itt nem a gótikus, hanem a román stílus az uralkodó, viszont ez egyszerűen fenséges. A harangtorony a város egyik legszebb és legarányosabb harangtornya, a templom kívülről viszont meglehetősen zömök. Mondjuk egy román stílusú templomtól ne is várjunk mást. Az első templomot valamikor a 4. század végén alapították, a mostani épület kialakítása valamikor 1096 előtt kezdődött, és 1118 előtt fejeződött be. A hivatalos befejezés természetesen itt se a munkálatok végét jelentette, ugyanis ezek elhúzódtak körülbelül 1300-ig. A templom a santiagói zarándokúton található, amely folyamatosan zarándok-tömeget garantált, és ez a santiagói templom terveiben is megfigyelhető, ugyanis ez túlságosan hasonlít a toulouse-ira, hogy véletlen egybeesésről beszélhetnénk. Valószínűleg a Saint-Sernin építésze, vagy ennek egy tanítványa volt aktív Saintiagóban is. A Saint-Sernin eredetileg apátság volt, ma már csak templomként működik.
 

A főhomlokzat is szép (lásd fent), de az oldalsó kapu a kedvencünk (lásd lent). Pireneusi márványból készült, és Krisztus mennybemenetelét ábrázolja. A román stílusú domborművei egyenesen csodálatosak! Előtte viszont van egy barokk „előkapu”, ami nagyon nem illik oda, de sok más épülethez hasonlóan ez is együtt élt a korral, vagyis toldozták-foldozták. 1860-ban a Carcassonne-ról szóló posztunkban már említett Eugène Viollet-le-Duc restaurálta a templomot, vagyis hozzáépített részeket, de ezeket a fantázia szülte kiegészítéseket visszabontották. A barokk kapu viszont maradt a helyén, hiszen ez is eredeti.

A templom hajói magasztosak, egy öt hajós épületről beszélünk. Ez Franciaország legnagyobb román stílusú temploma.
A szentély monumentális: a 18. századi barokk oltár Szent Szaturninusz mártírhalálát örökíti meg (lásd balra fent). A bal kereszthajóban található egy fantasztikus 11. század végi freskó Krisztus feltámadásáról (lásd jobbra fent), majd a csodák csak tovább folytatódnak, ha elindulunk a szentélykörüljáró és a kripta felé.
A szentélykörüljáróban ne csak a relikviákkal, és művészi alkotásokkal teli kápolna-füzért nézzük meg, ugyanis a szentély hátsó falán nagyon szép, 1536–1542 között készített domborművek láthatók, amelyek Krisztust, a négy evangélistát és egy angyalt ábrázolják (lásd fent).
A kripta az eredeti, 4-5. századi építmény helyén található, de a falai már a 13. századi változtatásokat tükrözik. Mi nagyon szerettük ezt a helyet is, ugyanis a mostani világítás mellett hangulatos, sőt, megható.

A Saint-Sernin bazilika után elindultunk a Székesegyház felé. Ezt először egy 844-es dokumentumban említették, az építés kezdetét viszont senki se tudja. Az épület nagyon jól példázza, hogy a meglévő román stílusú templomot hogyan kezdték el átépíteni gótikus stílusban, amit egy újabb átépítés követett, hiszen az albigens eretnekek elleni keresztes hadjáratot követően megjelent a lángoló gótika, amely már az észak-franciaországi királyi hatalom előtti tisztelgésként is felfogható. A szentély kialakításakor egyenesen az Île-de-France gótikáját vették figyelembe. A Toulouse-i székesegyház építése során viszont elfogyott a pénz, így megmaradt valami ebből, meg abból a stílusú részből is, ami azért is zavaró, mert a két fő épületrész tengelye egyáltalán nem egyezik. Ezeket csak 1609-ben kötötték össze, hogy egy egészt alkossanak.
Az üvegablakok jórészt 19. századiak, a rózsaablak viszont korai 13. századi (lásd lent). Nekünk nagyon tetszett. A kápolnák is 13-14. századiak. Habár egyes esetekben neogótikusnak tűnnek, ez csak annak köszönhető, hogy a 19. században ezt az épületet is restaurálták.
A Notre-Dame-des-Anges kápolnát például még a 16. században alakították ki (lásd lent).
Érdemes alaposan végigjárni a templomot, mert nagyon szép. A különféle stílusok együttélése pedig egészen különleges.

Ha gótika, akkor legyen pompás. A Jakobinusok, ismertebb nevükön a domonkosok toulouse-i temploma ilyen. A jakobinus elnevezés Párizsra utal, ugyanis itt a Szent Jakab utcában épült fel az első kolostoruk. A templomot ingyen lehet látogatni, a kolostor fizetős, de ezt is megéri. Mindenesetre azóta is az egyik kedvencünk a szentély pilléres kialakítása miatt, amelyet csak „pálmának” hívnak.
A domonkos rend lényegében az albigens eretnekségre válaszul jött létre. Első toulouse-i templomukat is itt építették 1230-ban, de ez feleolyan hosszú volt, mint a mostani. A kéthajós szerkezet viszont már akkor jelen volt. Ez egy jellegzetes templomnak számított: téglából épült, és a gótikus stílus erődszerű megjelenéssel társult. A hívek és a szerzetek számának növekedésével folyamatosan bővítették a templomot, a mostani mennyezet kialakítása a 13. század utolsó évtizedeire tehető. Az üvegablakok a 14. század elején nyerték el mostani formájukat.
A templom jelentőségét példázza, hogy amikor Aquinói Szent Tamás meghalt az itáliai Fossanovában, pápai utasításra a domonkos rend anyatemplomában, a toulouse-i Jakobinusok templomában temették el.
A francia forradalom során feloszlatták a domonkos rendet, a szerzeteseket szélnek eresztették, és Napóleon alatt kaszárnyának alakították át a templomot. Ekkor véglegesen elpusztultak a középkori üvegablakok, és a templomot is több belső szintre osztották fel. Az épület hanyatlása nem nyerte el a helyiek tetszését, és 1861-re elérték a hadsereg távozását. A helyreállításra egészen a 20. század elejéig kellett várni, ma viszont újra teljes pompájában várja a látogatókat az épületegyüttes.
A kolostorban az 1299–1301 közötti káptalanterem az egyik különleges látnivaló (lásd fent). Érdemes figyelmesen megvizsgálni az oszlopfőket, ugyanis ezeket az evangélisták jelképei díszítik.
Sajnos részben elpusztultak a káptalanterem freskói, a szomszédos pamiersi Szent Antal kápolnáé viszont nagyon szépen megmaradtak. Ezek az Apokalipszis témáját járják körbe. A kápolnát Pamiers püspöke, egy domonkos szerzetes rendelésére emelték, a freskókat pedig 1335–1341 között készítették. A megrendelő mellett a kanonokok sírhelyeként használták a kápolnát.
A refektórium se csúnya: itt időszaki kiállításokat rendeznek. Mi decemberben a compostelai zarándoklat állomásait, nehézségeit ismerhettük meg. Ennek egy részletét lásd a jobb oldali fenti képen.
Legvégül Szűz Mária kápolnáját se hagyjuk ki (lásd fent): ez a sekrestyéből nyílik, ahol most a jegypénzár működik, és amellett, hogy egy szép miseruhát állítottak ki benne, a mennyezete is elnyerte a tetszésünket.

Sok kisebb-nagyobb templom van még, ahol megfordultunk, ezek közül a kedvencünkről is írnánk. A Garonne túlpartján található egy kisebb utcában a Szent Miklós templom. Ez igazából nem is Toulouse, hiszen a mostani Saint Cyprien negyed helyén, vagyis a folyó túlpartján a középkorban már egy másik település feküdt. A helyi közösség a gyakran áradó folyó miatt a matrózok és az elsüllyedéstől félők védőszentjének, Szent Miklósnak emelt templomot. Ezt a Szent Miklóst ünnepeljük december 6-án: ő ugyanis nem csak ajándékokat hoz, hanem számos más dologtól is véd.
A templom a 12. században épült, de 1300 körül toulouse-i stílusban átépítették a harangtornyot (lásd balra fent): ekkor a Saint-Sernin bazilikát, illetve a Jakobinusok templomát másolták. A portál lett az egyik kedvencünk: a Madonna a Gyermekkel tényleg szép, és szoborcsoport többi tagját is a szívünkbe zártuk (lásd jobbra fent).
A templom freskói részben neogótikus stílusúak: ezeket Bernard Bénézet készítette (lásd balra fent). Találtunk persze középkori eredetűeket is az egyik kápolnában (lásd jobbra fent). Ha nem is mentek be, a portált mindenképpen nézzétek meg, mert nagyon hangulatos.

Itt találtok további fényképeket a Saint-Sernin bazilikáról.
Itt meg a Saint-Etienne székesegyházról.
Íme még pár felvétel a Jakobinus templomról.
Itt pedig a Szent Miklós templomról.