A bécsi Versailles-ban jártunk

Az idei nyár dolgos hétköznapjait rövidebb kiruccanásokkal pihentük ki. Magyarország látnivalói mellett viszont pár külföldi helyre is el akartunk jutni. Különösen, hogy augusztus 1-jén végre újra kinyitott a bécsi Schatzkammer. A vírushelyzet szerencsére lehetővé tette ezen projekt megvalósítását, így augusztus második hétvégéjét az osztrák fővárosban töltöttük. Bécs mindig is kedvelt úti cél volt számunkra, és mindig felfedezünk valami újdonságot, vagy újra felidézünk régi emlékeket. Nemrégen a Caravaggio és Bernini kiállítást néztük meg a Kunsthistorisches Múzeumban, amiről Nektek is beszámoltunk. Most pedig a Schatzkammert tekintettük meg, no meg „pár” palotát. Itt és itt találjátok a felső Belvederéről készített fotós posztunkat, most pedig fogadjátok szeretettel beszámolónkat az osztrákok Versailles-áról.

Amióta elkezdtük írni utazós blogunkat sok szép helyszínt fedeztünk fel, amelyek között számos palota is szerepelt. A nászutunkon jártunk Versailles-ban és azóta gyakran hasonlítjuk össze a prototípust a többi hasonló királyi rezidenciával, viszont ilyenkor nem mindig a francia királyok székhelye nyeri el toplistánk első helyét. Versailles-hoz hasonlóan a Schönbrunn-i kastély is eredetileg vadászkastély volt, viszont a Habsburgok nyári rezidenciája jóval kisebb, emberközelibb, így talán ezért is szívünkhöz közelebb áll.

A park is kisebb, meghittebb, és a szökőkutak a Versailles-iak nyomába se érnek, viszont jelentős része ingyenesen látogatható és a kapukat már reggel fél hétkor megnyitják a látogatók számára. A labirintus, a trónörökös kertje, illetve a bécsi állatkert viszont fizetős. A lugasok alatt viszont a forró nyári napokon nagyon jó sétálni, amivel a helyiek is tisztában vannak, így nem csak a turistákkal találkozhat, aki ide jön.

A park a Habsburgok uralkodása alatt vadászterület volt, amelyet később barokk kerté alakították át. A rózsalugasok, a szökőkutak és a szobrok mellett a park legszebb része a kastéllyal szemben kialakított Neptun-kút (lásd lent). A mitológiai szoborrészletek hatalmasak, amelyeket Wilhelm Beyer és műhelye faragta sterzingi olasz márványból. Magát a kutat pedig Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg udvari építész irányítása alatt 1776-ban építettek. Most még vadkacsákat is láthattunk, amelyek kicsinyeikkel a kút medencéjében úszkáltak.

A kert legmagasabb pontján magasodik a Gloriette oszlopcsarnok, melynek a tetejére is fel lehet menni, igaz ezért külön kell fizetni. Habár 1945-ben bombatalálat érte, egy évvel később helyreállították, majd 1994 és 1995 között eredeti pompájában újították fel, és most is büszkén hirdeti felirata Mária Terézia és fia dicsőségét. Ma cukrászda üzemel a Gloriette-ben, ahol bécsi különlegességeket kóstoltunk meg. A kihagyhatatlan Sacher tortát mindenki ismeri, de a mandulás, narancslikőrös „Sisi” tortát is ajánljuk.

A parkhoz még tartozik egy Pálmaház és egy színház is. Az előbbit Ferenc József uralkodása alatt épült. Mi most ez kihagytuk, de ha tehetitek nézzétek meg a császárok által kedvelt egzotikus növényeket. A színházban Mária Terézia gyermekei is játszottak, napjainkban komolyzenei koncerteket rendeznek benne.

Miután körbejártuk a parkot, vártak minket a császárok és a császárnék lakosztályai. Az alábbi honlapokon találhattok információkat a nyitvatartásról és a jegyárakról: https://www.imperialtickets.com/, https://www.schoenbrunn.at/. A belső terekben csak külön engedéllyel, a zárást követően lehet fotózni, úgy mi is a palota által biztosított képekkel illusztráljuk az enteriőröket. A jegy mellé ingyen jár audioguide, de leírást is kérhetünk. Mi az utóbbit választottuk, de arra figyeljetek, hogy az audioguideban olyanról is szó van, amelyről az írott szövegen nincs. Szintén becsapós a szobák elnevezése, ugyanis ezek az egykori használatukat tükrözik, így a papíron keresgélve ne lepődjünk meg, ha elsőre nem stimmel a helység. A leírás alapján minden a helyére fog kerülni.

A kastély elsősorban nyári rezidenciaként szolgált és az 1683-as török ostrom során elpusztult vadászkastély helyére épült. I. Lipót császár megbízásából Johann Bernhard Fischer von Erlach tervezte meg az új palotát. A francia mintát felül akarták múlni, de végül egy szerényebb terv valósult meg. A kastély sokáig befejezetlen maradt, csak Mária Terézia uralkodása alatt készült el. A császárnő uralkodása alatt Schönbrunn az udvari élet központjává vált, és Nikolaus Pacassi építész segítségével rokokó stílusban nyerte el mai formáját az épületet. Természetesen a kastély életében Mária Terézia utódai – köztük ükunokája Ferenc József és családja – is nyomott hagytak. A 19. században Ferenc József császár itt töltötte fiatalkorát, majd később rezidenciájául is választotta a kastélyt, és 1916. november 21-én itt is halt meg. Az uralkodása elején neki köszönhetőek az utolsó nagyobb átalakítások, ugyanis a felesége kényelme érdekében modernizálták az ódon palotát. 1918-at követően az Osztrák Köztársaság tulajdonába került a kastély és múzeumként üzemelt tovább. Ezen csak a második világháború változtatott, ugyanis utána a brit megszálló csapatok főhadiszállásként használták. Jelentős történelmi esemény is történt a kastély falai között, 1961-ben például itt találkozott John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök és Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár.

A termekben a barokk, a rokokó és a biedermeier stílus harmonikusan keveredik egymással. Érződik ugyan, hogy a termeknek reprezentatív funkciója is volt, mégsem annyira hivalkodó a palota, mint Versailles. Sokkal családiasabb a kialakítása, még a nagyobb báloknak otthont adó Tükörterem vagy a Nagy és Kis Galéria (lásd fent) esetében is. Nekünk ez különösen tetszett. A falak díszítései, a festmények, vagy a kristálycsillárok, illetve a cserépkályhák is kész műalkotások. Ferenc József hálószobája például tele van a gyerekek és a felesége képeivel. Reginának a bútorok közül a fekvő szófák tetszettek. A hálószobák közül Ferenc József és Erzsébet közös rokokó hálószobája esetében odáig voltunk a kék szövetek miatt. Na meg az ágyra húzható nagy reggeliző asztal miatt, amely romantikus nászutas hangulatot idéz. Egy másik kedvenc szobánkban Mária Terézia gyermekeiről készült portrék köszöntöttek minket. Mellette beleshetünk egy szép fürdőszobába is, amelyet az utolsó Habsburg császárné, Zita számára építettek. A már említett Tükörterem kapcsán érdekesség, hogy 1762-ben itt koncertezett a mindössze 6 éves Mozart (lásd lent), aki a játékát követően állítólag Mária Terézia ölébe huppant és megpuszilta a császárnőt.

Mária Terézia szerette a kínai és japán művészeket, így két kis kabinetet is építtetett, amelyek ennek stílusnak hódolnak. Persze minden szobának van valami különleges díszítése, vagy éppen a tárgyak mesélnek egy-egy történetet. Ilyenek például Ceremónia terem festményei. Az egyik festménysorozat Mária Terézia legidősebb fiának és utódjának esküvői ünnepségét ábrázolja. Pármai Izabella esküvői menete fenomenális, ráadásul az ábrázolt 98 hintón felismerhetőek a családok. Aki az Imperial Tour jegyet vette, annak itt ér véget a látogatás, viszont javasoljuk a Grand Tour megtekintését, ugyanis a palota többi része is gyönyörű. A bővíttet túra során a kínai kék szoba tetszett a legjobban, viszont hiába nevezik kék szobának, a 18. századi kézi festésű rizspapírtapéta gyönyörű arany színben pompázik. Másik érdekesség a Napóleon szoba. A császár Mária Terézia dédunokáját vette feleségül, pár napot a kastélyban aludt, és az utolsó szobák egyike neki, illetve a fiának állít emléket.

Habár a kastély 1400 helyiségéből áll, csak a 40 legszebb látogatható. A maradékban többek között szálloda, és szociális lakások kaptak helyet. A palota csodálatos, ha például az udvarán rendezett karácsonyi vásárra utaztok, vagy csak arra jártok, akkor mindenképpen érdemes bemenni. A hely különlegességét az is jelzi, hogy Schönbrunn 1996 óta az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.

Itt láthattok további fényképeket a kertről és a kastély külsejéről.

A beltéri fényképet innen töltöttük le.

A Mozartos fénykép pedig innen származik.

Versailles: az eredeti és az utánozható

Versailles. Mindenki hallott róla: a francia abszolutizmus máig élő jelképe, a Napkirály pompázatos udvarának a helyszíne, amely egy önálló műfajt teremtett a kastélyépítészetben. Elég csak a nápolyi, vagy a bécsi megfelelőjére, tehát Casertára és Schönbrunnra gondolnunk. Az Esterházy család fertődi kastélya mondjuk funkcióját tekintve nem „Versailles”, szépségét tekintve viszont ezt utánozza. Tavaly a nászutunkat a Loire-menti kastélyok bebarangolásának szenteltük, és természetesen stílusosan szerettük volna lezárni utunkat, így hazarepülés előtt Versailles-ben aludtunk meg, hogy a palotát és a kerteket is bebarangolhassuk. Előző poszt-sorozatunkban a nápolyi királyi rezidenciákat jártuk végig, és Caserta után úgy illik, hogy a nagy előképről beszéljünk.

Versailles annyira közismert, hogy tényleg csak az élményeinkről szeretnénk írni, hiszen felesleges információkkal traktálni az olvasót, miközben internetes honlapok és nyomtatott kiadványok hosszú hosszú sora foglalkozik vele. Tehát, vissza a látogatásunkhoz.

2018. augusztus 1-jén kora délután értünk a városba. Lepakoltuk a csomagjainkat, majd megrohantuk a kerteket. A kastélyba már talán nem is lehetett bemenni, de a kertek más nyitvatartással üzemelnek, és természetesen tömeg volt. Szorgalmasan bejártuk a szökőkutakat, és csalódottan vettük tudomásul, hogy a jelentős részük nem működik, és sok közülük nincs is túl jó állapotban. Ahol viszont volt vízjáték, ott ez tetszett. Sőt, a Király Kertjében még zenei aláfestés is volt. A tömeg mindig zavaró, de egyenletesen eloszlott, így egész jól el lehetett viselni.

Mivel jól álltunk az idővel, bementünk a Nagy-Trianon palotába. Ez a XIV. Lajos-féle „szolid” „menekülő” helyek egyike volt, ahol az udvarának egy részét maga mögött hagyva kevesebb kötöttséggel tölthette napjait. Mondjuk egy lelkiismeretes uralkodóról volt szó, így a trianoni szép napok se a teljes elvonulásról szóltak, csak itt ugye nem mindenki lihegett a nyakában. A palotában éppen egy időszaki kiállítás volt, így nem a szokásos módon rendezték be a termet, ahol a magyar békeküldöttség aláírta az első világháborút lezáró békét, de a személyzet felkészültségét dicséri, hogy amikor rákérdeztünk melyik az az ominózus terem, azonnal tudták. Hát, itt már többen voltak a látogatók, de a bőszen kattingató ázsiai turista hordákat megúsztuk. A termek szépek, a berendezésről elegendő információt közölnek a lépten-nyomon elérhető segédanyagok, így jól éreztük magunkat. A nagy-trianoni kert nagyon nem érdekelt minket, így a közvetlenül a kastély melletti terület bebarangolása után mentünk is vissza a Versailles-ig nagy kertbe, hogy befejezzük a körünket.

Augusztus 18-án reggel korán átsétáltunk a Versailles-i palota díszudvarába, hogy kivárjuk a sorunkat. Mondanunk se kell: tömeg volt. Nem kicsi, hanem óriási. Aki a neten foglalta le a jegyet, az se száguldhatott befelé, igaz ez a sor valóban gyorsabban haladt. A kastély viszont egyáltalán nem tetszett. A termekben alig lehetett mozdulni, és a a látványt se igazán tudtuk kiélvezni, ugyanis az őrök hajtottak minket előre. A Tükörterem végétől már kezdődött is a lezárt termek hosszú sora, ugyanis tavaly novemberig több lakosztályt restaurálás miatt lezárták. Természetesen egy sort se találtunk erről se a honlapon, se a különféle helyi információs felületeken, és amikor Balázs az általa kb. 20 évvel korábban látott részeket kereste, csak az x-edik helyi alkalmazott tudta miért nem látogatható az, aminek amúgy léteznie kellene. Természetesen sok dolog tetszett, mi is elkészítettük a kötelező szelfit a Tükörteremben, megcsodáltuk a királyi hálószoba pompáját, megjártuk az Operaházzal, mert az nem látogatható (ez a mi formánk, mert Casertában se tudtunk bejutni a helyi színházba, ugyanis aznap éppen bezárták).

Mivel előző nap már feltérképeztük a Nagy-Trianon melletti vendéglátóipari helységeket, így az ebéd miatt sem aggódtunk, hiszen arrafelé van megfizethető hely. A részleges versailles-i csalódás után elsétáltunk ezek egyikéhez, majd a Kis-Trianon kastélyba mentünk és bebarangoltuk az itteni kerteket, no meg a Királyné Faluját. Ezek tetszettek. Egyrészt itt szellősebb volt a tér, no meg az egész hangulata intimebb volt. A Falut ráadásul szépen helyreállították, így a versailles-i kert néhol felsejlő részleges kopottsága se kísértett.

Aki tehát Versailles-ba szeretne menni, és nem szereti a tömeget, az nyugodtan ki is hagyhatja a fő kastélyépületet, hiszen a kert és a „kiegészítő” részek is elegendő csodát nyújtanak. Aki viszont a „nagy” és történelmileg jelentős termeket kívánja bebarangolni, az online vegyen jegyet és jól vértezze fel magát a tömegnyomor kezelésére.

Itt láthattok képeket a Versailles-i kertről;

Itt a Versailles-i kastélyról;

Itt Nagy-Trianonról;

Itt Kis-Trianonról;

Itt pedig Marie Antoinette falujáról.

Kecskeméten jártunk

A pünkösdi hétvége és a kellemes tavaszi időjárás valószínűleg mindenkit a szabadba csalt. Nekünk is voltak terveink, de a sors közbeszólt, és egy rögtönzött ötlet folytán ellátogattunk Magyarország nyolcadik legnagyobb városába, ahol felfedeztük a hely nevezetes épületeit. Kecskemét Duna-Tisza között található. A várost Budapestről, az M5-ös autópályán könnyen megközelíthetjük, így a városnézés délutáni programnak (is) jó, és ha már ott voltunk, akkor be is számolunk a látottakról.

A település nevének eredetét – a szakemberek szerint – nehéz meghatározni. Néhányan úgy vélik, hogy a kecske szón alapul, a mét pedig járást jelent. Mindenesetre az biztos, hogy Kecskemét hamar központi vásárhellyé vált és a vámszedők jól kihasználták földrajzi helyzetét. 1368-ban már mezővárossá fejlődött, majd a török hódoltság idején menedékhelyet adott a környező elpusztult falvak lakóinak. A kézműves céhek a 16. században alakultak ki, a birtokokon és a pusztákon külterjes állattartással, pásztorkodással foglalkoztak. A város a földesúri függéstől a 19. század első felében önerőből szabadult meg, ekkor kezdték el az első állandóan lakott tanyák kialakítását. A fejlett mezőgazdaság és a Kiegyezést követő ipartelepítés előrelendítette a települést, viszont az igazi ugrást a filoxéria jelentette, ugyanis a járvány itt alig pusztított, ami elősegítette a szőlő-gyümölcs gazdaság térnyerését, vagyis a konzervipar megjelenését, ami természetesen jelentős bevételeket eredményezett. A késői gazdasági robbanásnak volt egy olyan esztétikai jellegű mellékhatása is, hogy Kecskemét a 19. század második felétől kezdte el kialakítani a reprezentatív központját, amely így meglehetősen harmonikusra sikeredett, és a korból adódóan a városkép kialakításakor gyakran alkalmazták a historizáló és a szecessziós stílust. Ez utóbbit a magyarországi építészetben az 1890-es években kezdték használni, egyik legismertebb magyar mestereként Lechner Ödönt szokták megemlíteni.

Miután megérkeztünk a város központjába, hamar megtaláltuk az ismert Cifrapalotát. A Rákóczi út és a Szabadság tér találkozásánál álló egykori bérház ma képtárként és múzeumként üzemel. 1902-ben Márkus Géza tervei alapján emelték, homlokzatán színes majolika díszítések láthatóak, amelyek népművészeti motívumokat reprodukálnak. A díszes kiképzésű, magas tetőcserepeket a Zsolnay porcelángyárban készítették. A ház 1983 óta nyújt helyet nagy festőművészek alkotásainak. Most zárva volt, de volt itt Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Márffy Ödön, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Czigány Dezső, Anna Margit, Ámos Imre, Barcsay Jenő és Egry József kiállítás is, ráadásul itt található az ország legnagyobb Mednyánszky-gyűjteménye is. A Képtár igen gazdag miskei Tóth Menyhért (1904–1980) műveiben (2000 festmény és 8000 grafika).

A Cifrapalota szemközti oldalán magasodik az egykori hagymakupolás zsinagóga. 1860-ban épült Zitterbarth János tervei alapján mór-romantikus stílusban, vagyis ez még a historizáló eklektika terméke. A nagy 1911-es földrengés során károk érték, és ekkor a hagymakupolát lótusz formájúra cserélték. Az épület igen hangsúlyos, több mint 19 méter magas. Hármas kapuval, díszes körablakokkal rendelkezik. A kis tornyai kihangsúlyozzák a homlokzatot. A belsejét átalakították és új funkciót kapott, ma már a Technika és Tudomány háza. A kecskeméti zsidó közösségből ugyanis alig élte túl valaki a második világháborút, így a funkcióját vesztett épületet a város 1966-ban megvásárolta, 1974-ben pedig átalakíttatta.

A Cifrapalota másik oldalán, az út túlsó felén találtuk a Református Újkollégiumot, ami 1911–12-ben épült Mende Valér tervei alapján. Ablakait Róth Miksa testvére, Róth Manó készítette, miközben a kovácsoltvas elemek Tiringer Ferenc műhelyében származnak. Itt is találunk Zsolnay kerámiákat: a Cifrapalota felé eső sarok pirogránit elemeit a tervező saját kezű rajzai alapján csinálták a pécsi gyárban (lásd lent). További információkat itt (http://www.szecessziosmagazin.com/magazina/mendevalerujkollegium.php) olvashatsz az épületről. Mende Valérhoz köthető a tér szemben álló sarkán álló úgynevezett Luther-palota is, amely eredetileg az evangélikus egyház bérháza volt, illetve a helyén állt az az evangélikus iskola, ahol Petőfi Sándor is tanult.

A négy jelképes épület után a történelmi főtér felé sétáltunk, ahol – országban egyedülálló módon – szinte az összes felekezet temploma egy helyen látható. A török hódoltság ideje alatt épült a református templom, a város legrégebbi épületeként számon tartott Barátok templom (Szent Miklós templom), az Evangélikus templom, a Kecskeméten letelepedett görög kereskedők által építtetett Szentháromság ortodox templom, a 18. század elején emelt piarista templom is itt van, de a téren magasodik a város talán legismertebb egyházi épülete, a 73 méter magas Nagytemplom, amit a Szent Miklós templommal együtt belülről is megnéztünk.

Előtte persze elhaladtunk az 1909-ben, Korb Flóris tervei alapján emelt Népbank (lásd fent), illetve az ezzel átellenes oldalon található Református templom között. Az utóbbit azért kellett felépíteni, mert a török hódoltság során katolikusok és kálvinisták által közösen használt Szent Miklós templomból ki kellett költözni az utóbbiaknak, akik 1690–1694 között felépítették a saját templomukat. Késő reneszánsz stílusából vajmi kevés maradt meg, ugyanis ezt is barokkosították, illetve a copf stílus is rajta hagyta a jegyét. A középkori hagyományokat viszont máig idézi a templom melletti árkádsor.

Ha a Hírös forrás szökőkúttól nem a Nagytemplom felé, hanem nyugati irányba tartunk, akkor pedig egy tüneményes utcácskában, az Arany János utcában (lásd lent) jobb oldalt találjuk az Ybl Miklós tervei alapján emelt evangélikus templomot.

A szökőkúttól (lásd fent) mi természetesen előre haladtunk, és kilyukadtunk a Kossuth térre. Természetesen van itt Kossuth szobor is (lásd balra lent), amelynek az az apropója, hogy Kossuth Lajos 1848. szeptember 25-én a régi vásártéren mondta el híres hadba hívó beszédét. Eredetileg Fadrusz Jánost kívánta felkérni a város, de a művész halála meghiúsította a tervet. Így lett Telcs Ede alkotása a kecskeméti Kossuth-szobor (lásd balra lent). Ezt 1906 júliusában avatták, igaz nem a vásártéren: a művek ugyanis összhangba kellett állnia a környező épületekkel, és a Városháza, illetve a Református templom közötti térszakasz tűnt a legideálisabb helyszínnek. Ne csodálkozzunk, ha Rodin Gondolkodója jut eszünkbe a mellékalakról. Maga Telcs is a híres alkotásból indult ki, amikor megálmodta a kossuthi jeladásra váró személyt. A szoborról további információkat itt olvashatsz.

A Kossuth tér leglátványosabb helyére, a város tényleges központjába így a Címerdomb (Pálfy Gusztáv, Farkas Gábor, 1984, lásd jobbra fent) került, amelyet a „0” kilométer funkcióján túl – 176 db település, köztük Kecskemét testvérvárosai távolságát mutatja (lásd jobbra fent) – kiváló csúszda. Amikor ott jártunk, éppen egy angliai iskola diákjai ismerkedtek a köztéri alkotás eme praktikus felhasználási formájával.

Ezt követően gyorsan bementünk a Nagytemplomba. Ennek a hivatalos neve: Urunk mennybemenetele társszékesegyház, és a térség legnagyobb temploma, amely 1774 és 1799 között épült copf stílusban Osvald Gáspár piarista szerzetes tervei alapján. A kivitelezést Fischer Boldizsár irányította, de ekkor még csak zsindely fedte. A tetőt Hausperger Márton kecskeméti mester készítette. A toronysisak 1803 és 1806 között készült el és a rézlemezburkolata 59 mázsát nyom. A torony 1819-ben leégett, és csak 1863-ban állították helyre. A toronyban jelenleg három harang található (az I. világháború előtt még hat harang volt).

A templomban klasszicista stílusjegyek figyelhetők meg. A tornyon a korinthoszi fejezetű lizénák (szögletes féloszlopok) állnak, melyek fölnyúlnak a templom tetejéig. A bejárat vörös márványból készült, de a belső térben is láthattunk ebből a márványból készült tárgyakat (keresztelőkút, szentélykorlát, örökmécsestartó). A bejárat fölött látható szoborcsoport Jézust ábrázolja, amint éppen átadja Szent Péternek a Mennyország kulcsát. A torony melletti mellvéden a négy evangélista szobrára (Lukács, Máté, Márk, János) figyeltünk fel. Mindegyikük kezében könyv és íróeszköz van, de láthatóak a jelképeik is (Máté: angyal, Márk: oroszlán, Lukács: ökör, János: sas). Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, illetve az I. és II. világháborúban elhunyt hősök emlékére a templom külső falán három emléktáblát helyeztek ki. A főhomlokzat fülkéiben Szent István és Szent László király szobra, a timpanonban pedig egy Patrona Hungariae dombormű látható.

A templom tűzfigyelő erkélyét a nyári hónapokban megnyitják a látogatók számára, ahonnan szép a kecskeméti panoráma. Az órát 1889-ben a Johann Manhardt királyi udvari toronyóragyár készítette, és ez az ország egyik legrégebbi ma is működő órája, illetve Magyarország legnagyobb számlapú toronyórája is. A 242 centiméteres nagymutatóval rendelkező óra 112 éve pontosan jelzi az időt. 1960-as évek végéig ez volt a város egyetlen köztéri órája, azóta a többi templomon is van időmérő.

Májusban már az esküvői szezon is elkezdődik, így a belső terében az érdekes növénnyel díszített padsorok tűntek fel először (biztos nekünk akartak ihletet adni). A személyes jellegű meglátásokat persze hamar követték a művészeti tárgyúak, így folytattuk a szisztematikus felfedezést.

A templom két mennyezetfreskója, a kupolafreskó és a szentélyfreskó Lohr Ferenc alkotása. A belső tér egyéb bibliai alakjai Roskovics Ignác művészetét dicsérik. A legelső mennyezetfreskón a kecskeméti Öregtemplom hatalmas tornyát láthatjuk, amit Mihály és Gábor arkangyal karddal és liliommal őriz. A középső freskón a város védőszentjét, Szent Miklós alakját figyelhetjük meg a pásztorbotjával és egy öreg pásztor éppen kecskegidát ajánl fel neki. Fölöttük az angyal Kecskemét címerét tartja. A szentély felőli kupolafreskó nagyobb a többinél, és magyar szenteket, királyokat, boldogokat ábrázol, akik éppen a Magyarok Nagyasszonyaként ábrázolt Szűz Máriának hódolnak.

A templomhajóban hat mellékoltárt láthattunk. Baloldalt az első oltár Szent Józsefé, Merész Gyula alkotása. A második a legszebb és legértékesebb: ezen Szűz Mária képzeletbeli kecskeméti látogatását örökítették meg. Ezt a kecskemétiek Barackvirágos Máriának nevezik. Eredetileg itt Szt. Mihály oltára állt, de az kifakult, így le kellett cserélni. Az 1790-ből származó copf stílusú szószék talapzatán gyümölcscsokrot formáltak meg. A díszes szószék mellett található a templom legrégebbi oltárképe, amely Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja Szűz Máriának a koronát. Az 1778-ban festett, 24 négyzetméteres főoltárképen Krisztus mennybemenetelét ábrázolták. Eredetileg itt Falkoner Ferenc hasonló témájú műve állt: ezt most a bejárat jobb oldalán találjuk.

A bejárat felett tág karzaton láthatjuk a hatalmas 3 312 sípos orgonát, ami nem csak miséken, de hangversenyeken is megszólal. A templom első orgonája a pesti Invalidusház templomából szállították ide 1784-ben. 1885-ben egy Országh Sándor-féle orgona került a helyére, de – más épületekhez hasonlóan – az 1911-es hatalmas földrengés ebben is károkat okozott, amelyeket a pécsi Angster cég javított ki, majd 20 évvel később a teljes orgonát újjáépítették. 1992-ben teljes átalakítást végeztek rajta, amikor a sípok kivételével teljesen újjáépítették.

Ha a Nagytemplomtól nyugati irányba haladunk, akkor a modern épület szomszédságában egy másik gyöngyszemet találunk: a szecessziós stílusú volt Iparosotthont, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján építettek 1906–07-ben.

Szent Miklósnak szentelték a tér másik templomát, ahova szintén be tudtunk menni. Ez a város legrégebbi két hajós temploma, és a 13. században gótikus stílusban épült. Jellegzetessége, hogy a város védőszentjének ünnepén a nap éppen megvilágítja a fehér márványból készült főoltárt.

A templom belsejében először az érdekesen elhelyezett oltárokra lettünk figyelmesek. A három mellékoltár képeit és a Szent Miklós legendáját ábrázoló főoltárt kecskeméti művészek készítették. Ez utóbbi két oldalán Szent Péter és Pál szobra áll. A mellékoltárokat Assisi Szent Ferenc és Padovai Szent Antal tiszteletére szentelték. A templom jobb oldalán látható szószék és a kórus között találtuk a harmadik mellékoltárt. A színes ólomüveg ablakokon Szent László királyt, Assisi Szent Ferencet, valamint Imre herceg alakját láthattuk. A templom orgonája is lenyűgöző, melynek eredeti változatát Mooser Lajos 1860-ban készített, de ezt 1928-ban Angster József és fia átépítette, majd pneumatikus vezérlést is kapott.

A templom gótikus lábazatát és támpilléreit a 15. században építették. 1647-től a ferencesrendi szerzetesek temploma lett, ezért is nevezik a „Barátok temploma” -nak.

Több bővítésen is átesett a templom, amikor a hajót és a szentélyt meghosszabbították, illetve hozzáépítették a Szent Anna kápolnát. A török hódoltság alatt jelentős károkat szenvedett, az eredeti fatornyát az 1678-as tűzvész miatt már kőből építették újjá. 1777 és 1784 között az épületet barokk stílusban renoválták, a torony magasságát pedig 1799-ben copf stílusban növelték. A mai romkert helyén álló egykori temetőt 1777-ben zárták be. Az 1911-es földrengés ezt a templomot se kímélte, majd 1912-ben a boltozatát már vasbeton felhasználásával állították helyre. A lourdes-i kápolnát 1931 és 1933 között alakították ki, illetve a kőkerítés népies kovácsoltvas kapui is ekkor készültek el. A romkert kialakítását Mayer Antal tervezte 1974-ben. A templom mai kinézetéhez még Blaskovics Mihály, Ádám Gyula, Fundschler Mór, Barton Alfréd, és Papp László mesterek járultak hozzá. A templomnak négy harangja van, amelyeket Szlezák László készített 1926-ban Budapesten.

A templom bejárata előtti falat az úgynevezett Kálvária-szoborcsoport díszíti, amelynek az eredetije többek között Dunaiszky Lőrinc nevéhez köthető. Dunaiszky más műveiről itt is olvashattok. A jelenlegi változat több elemből áll, mai alakját 1982-ben nyerte el.

A templomok látogatása után sétáltunk a téren, és megnéztük a Városháza épületét. Nem először járunk már itt és ez az épület szerintünk a legszebb és legkülönlegesebb itt Kecskeméten. Az épület homlokzatát díszítő harangok nem csak szépek, hanem működnek is: minden egész órában a „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját” szólaltatják meg, amit mi is meghallgathattunk.

Az épületet 1893–97-ben Lechner Ödön és Pártos Gyula építészek tervei alapján emelték (igazából Pártos a vállalkozó volt csak, de minden művészhez kell valaki, aki eladja az alkotását). A csipkés reneszánsz kastélyokra emlékeztető, majolikával díszített homlokzata ámulatba ejti az embert. A külseje mellett a belseje se elhanyagolható. A díszteremben található freskók Székely Bertalan munkáját dicsérik: a Vérszerződést és a Ferenc József megkoronázását ábrázolják. Van itt Horthy Miklós bevonulását ábrázoló alkotás is, amit a második világháború után lemeszeltek, majd csak 2014-ben állítottak helyre. A közgyűlési terem másik dísze a 12 mázsa súlyú, 62 izzóból álló csillár.

A Városháza közelében található a bécsi Fellner és Helmer-féle cég tervei alapján készült épületben a Katona József színház. Előtte pedig egy barokk Szentháromság szobor áll, amelyet 1742-ben emeltek Conti Lipót Antal tervei alapján. Hagyományos fogadalmi oszlopról van szó, amelyet a városban pusztító pestisjárvány emlékére emeltek.

Ezt követően visszafordultunk a Cifrapalota irányába, és végigsétáltunk a Rákóczi úton, ami kiváló választásnak bizonyult, ugyanis ezt eleve városi Sugárútnak szánták, így többi jellegzetes épület is övezi.

Például közvetlenül a volt zsinagógával szemben, a 3–5-ös szám alatt belefutottunk a volt Gazdasági Egylet Székházába, kaszinójába és bérházába, amely Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alapján épült 1910–11-ben szecessziós stílusban. Most az MTA Regionális Központja. Itt az emléktábla alapján 1913. február 1-jén Bartók Béla is koncertezett. Közvetlenül mellette pedig a Kecskeméti Törvényszék 1904-ben emelt épülete található.

A Rákóczi út végén található a Katona József park, benne a katona József múzeummal, illetve a park túloldalán a vasútállomással, viszont ide már nem mentünk be.

Összességében nekünk nagyon tetszett a látvány. Egy nagyon kellemes délutánt tölthettünk ebben a szép városban és ajánljuk mindenkinek, hogy menjen el, aki még nem járt erre.

További képeket itt találtok a Cifrapalotáról.

További képeket itt találtok a Református Újkollégiumról.

További képeket itt találtok a Nagytemplomról.

További képeket itt találtok a Barátok templomáról.

További képeket itt találtok a Városházáról

Íme az, ami még ezeken felül kimaradt.