2019. július 20., szombat

A legismertebb pisai nevezetesség kevésbé ismert részletei


Előző posztunkban a pisai ínyencségekre koncentráltunk, most legyen szó a legismertebb helyi nevezetességről: a Csodák Kertjéről. Ahogy korábbi körpanorámánk kapcsán is jeleztük: itt korán kell kelni, ha el szeretnénk kerülni a tömeget. Jó hír viszont, hogy online is lehet belépőt venni, vagyis nem muszáj helyben húzni az időt a sorban állással. A dóm ingyenes, de ide is kell kérni egy ingyen jegyet. A többi nevezetesség látogatására pedig különféle kombinációkban válthatunk belépőt. Mi a tornyot csak kívülről néztük meg (nem volt kedvünk leperkálni fejenként 18 eurót azért, hogy felmehessünk), viszont a székesegyház mellett a keresztelőkápolnába és a temetőbe mentünk be. A Museo dell’Opera del Duomo jelenleg munkálatok miatt zárva, a Museo delle Sinopie pedig annyira nem fogott meg: az utóbbi ugyanis jórészt a temető freskónak az előkészítő rajzait mutatja be. A digitális rekonstrukciók iránt vonzódó látogatóknak viszont különösen ajánljuk a megtekintését, ugyanis egy 3D-s bemutató szemlélteti milyen volt fénykorában a Camposanto.
A jegyet helyben több helyen is beszerezhetjük, de a turisztikai információs irodát elvből érdemes elkerülni: itt az ingyenes dóm-jegyért kérnek 1€-t. Mi a Camposanto (temető) melletti épületben vettük meg, de a lenti térképen mindenki könnyen megtalálja a neki megfelelő pénztárat. A nyitvatartás mindegyik látványosság estében különböző, vagyis érdemes böngészni a honlapot, mielőtt nekikezdünk az utazásszervezésnek. A dómnál azt is figyelembe kell venni, hogy a jegy időponthoz kötött, habár amikor mi mentünk relatíve „holtszezon” volt, így rögtön be lehetett jutni.

A temető maradt meg a legrosszabb állapotban, ugyanis a második világháborús bombázások során találat érte, és több évtizedes helyreállítást követően sikerült csak rekonstruálni azt, amit lehetett. 1944. július 27-én ugyanis egy bomba megolvasztotta az ólomtetőt, és valahol teljesen meg is semmisítette a freskókat. A hely neve is eleve érdekesség, ugyanis a Szentföldre utal, mivel a hagyomány szerint a keresztes hadjáratokról hoztak haza a pisaiak földet, és a dóm melletti temetőt ezzel terítették be. A szent föld miatt pedig a mezőt szent mezőnek (campo santo) nevezték, amely két szót összevonva az olasz nyelv egy új kifejezéssel gazdagodott, ugyanis a camposanto általános értelemben a temetőt jelenti. A pisai Camposanto téglalap alakú, olyan, mint egy kerengő, és már az építészeti jellege is csodás. Mi legalábbis oda vagyunk a gótikáért.
A freskókhoz olasz és angol nyelvű magyarázatot is biztosítanak, tehát nem kell a középkori ikonográfiai ismereteinkre hagyatkozni, ha szeretnénk megérteni mi-mit ábrázol. A művészi értékén felül az esztétikai hatási is megfizethetetlen, no meg nyáron az árkádok alatt mindig hűvösebb van, így jobb itt sétálni, mint a környező kertben. Balra lent egy részletet láthattok a Buffalmacco-féle Utolsó ítéletből. Ha körbejárjátok az épületet, akkor a különféle ereklyéket őrző kupolás kápolnával szemben láncokat találtok a falon. Ezek eredetileg a pisai kikötőt zárták le és csak az 1860-as években kerültek vissza Pisába, ugyanis Genova és Firenze városa trófeaként őrizték a darabokat. Nem véletlenül: a Genovai Köztársaság a pisaiak tengeri hatalmát törte meg, a firenzei pedig a pisaiak függetlenségének vetett véget. Ha pedig a síremlékeket és szobrokat is szemügyre vesszük, akkor bizony Thorvaldsen-féle alkotást is találunk, no meg itt van a számunkra főleg Dante Isteni Színjátékából ismert Della Gherardesca család síremléke. Ugolino grófot ugyanis a Pokol XXXIII. körében találjuk, mint hazaárulót, de egyben sajnálatra méltónak is ábrázolta Dante, hiszen a családtagokkal összezárt Ugolino gróf halálra éheztetése a költőnek se nyerte el a tetszését.

A Battistero, vagyis a keresztelő kápolna az egyik kedvenc (lásd balra lent). Sajnos a 19. század drasztikus „restaurálása” során számos Nicola és Giovanni Pisano-féle szobrot eltávolítottak, ettől még a hangulata megmaradt. Nicola Pisano a helyi művészek közül talán a legfontosabb, ugyanis eme kiváló szobrász műhelyében tanult az itáliai gótika legjobb szobrász nemzedéke (pl. Arnolfo di Cambio, vagy Tino di Camaiano). Érdemes körbejárni az épületet, és részletesen megszemlélni a külső díszítéseit. Bent az egyik kedvenc a Nicola Pisano-féle szószék. Ez 1255 és 1260 között készült, Jézus életéből vett jeleneteket ábrázol, de találunk itt meztelen Héraklészt is, ami ugye az ókori hagyomány középkori továbbélésére, és a reneszánszba való átmenetre utal (lásd jobbra lent).
Mindenképpen ajánljuk, hogy a felső szintre is felmenjetek. Egyrészt a belső teret is sokkal jobban lehet belátni (lásd fent), illetve a dóm homlokzatával szemben van egy ablak, aminek a rácsát középen kivágták, hogy nyugodtan lehessen fotózni: a legjobb fényképet innen lehet elkészíteni (lásd balra lent).

A székesegyház a pisai román stílus remekműve, amely a csodák kertjének legöregebb épülete, ugyanis 1063-ban kezdtek el dolgozni rajta. Az építés helye is jellemző a korszakra: az akkori városfalakon kívül terült el, amivel azt jelezték, hogy a Pisai Köztársaság hatalma elegendő a székesegyház védelmezésére. Ez persze nem óvta meg az épületet, és az átmenő hadak közül leginkább a napóleoni sereg hagyott nyomot, ugyanis több innen származó alkotás ma is a Louvre gyűjteményét gazdagítja. Persze maradt elég, most csak a kedvenceinket említjük meg.
Ha megkerüljük az épületet, akkor a jobb oldali kereszthajó ajtaját érdemes tüzetesen megnézni: ez a pisai védőszent, San Ranieri ajtaja (pontosabban annak a másolata, mert az eredetit múzeumban őrzik) és a 12. század végről maradt ránk (lásd balra lent). Ugyanitt, az apszis külső falánál egy érdekes spolium-ot figyelhetünk meg: egy a pisai kikötő világítótornyát és két hajót ábrázoló kőtömböt építettek be az ívet tartó falszakaszba (lásd jobbra lent).
Az apszis mozaikja a trónon ülő Krisztust ábrázolja Szűz Mária és Szent János között. János vonásait Cimabuénak, Giotto mesterének köszönhetjük (lásd jobbra lent). A San Ranieri-féle kapu belső oldala mellett, egy későbbi, egyszerűbb formában történő helyreállítás eredményeképpen láthatjuk VII. Luxemburgi Henrik német-római császár sírját. Ő volt Dante egyik kedvenc császára, ráadásul számunkra is fontos, ugyanis a Luxemburgi dinasztia hatalmát ő teremtette meg, unokája volt a Prágát felvirágoztató IV. Károly, dédunokája pedig a magyar trónt is megszerző Zsigmond.
Az abszolút kedvenc viszont a szószék. Ezt Nicola Pisano fia, Giovanni készítette 1301 és 1310 között és talán ez az egyik legszebb munkája. Mai formáját 1926-ban nyerte el, amikor a 16. században darabokra szedett alkotást újra összerakták és kiegészítették. A sima oszlopokat például Mussolini ajándékozta pótlásként, és ezek a diktátor iránti hálából kerültek előtérbe, miközben a látványosabb kariatidák pedig „megbújnak”. A szószék egyes darabjai ma is a Metropolitan Museum of Art gyűjteményében vannak. Természetesen itt is Jézus élete a fő téma, a kiegészítő elemek pedig János apostol írásai alapján többszintű szimbolikus értelmezést tesznek lehetővé. A megváltás történetén kívül megtaláljuk a filozófiát és a hét szabad művészetet szimbolizáló nőalakokat, no meg a Jézus eljövetelét megjósoló szibillákat, az erényeket. A meztelen mérsékletesség például egy ókori szemérmes Vénuszra hajaz (lásd jobbra lent a kép alsó sarkában). Lukács és Máté evangélista között pedig a szobrász saját magát is megörökítette.

Utoljára hagytuk a tornyot. Ez 3,9°-os eltérést mutat a függőlegestől, ami őszintén szólva nem nagy durranás, különösen Olaszországban. Eleve Pisában ott van a San Michele degli Scalzi templom, amelynek a harangtornya 5°-os dőlést produkál, de ne feledkezzünk el a bolognai ferde tornyokról se: a Torre degli Asinelli 1,3°-ot dől, és a legmagasabb ferde torony Olaszországban. A szomszédos Torre della Garisenda pedig 4°-kal tér el a függőlegestől. A pisai harangtorony tehát nem teljesen érdemli meg a helyét a „leg”-ek között. Manapság mégis a modern hét csoda egyikeként emlegetik, óriási hírverés övezi, a dőlés megállítására fordított irdatlan energia miatt még inkább a figyelem központjába került, és ezt ki is használják. 1993-ban a dőlés már 4,5°-nál járt, 2001-re ezt sikerült visszatornázni 3,9°-ra, a munkálatokat hivatalosan 2011-ben fejezték be. Aki felmegy, annak 296 lépcsőt kell megmásznia, hogy feljusson a 8. szintre, ahonnan egyes felvételek szerint csodálatos a kilátás. Mi ezt kihagytuk, majd meséljen, aki fent járt. :)

Itt találtok további képeket a székesegyházról és a keresztelő kápolnáról.
Itt pedig a temetőről.
Az alaprajzot az alábbi helyről mentettük le.

1 megjegyzés:

  1. https://photos.google.com/share/AF1QipP8vnfJd-bulO8fr4qAn-FRGw1DAjrKIXdXDmxf9MrgLSA6IMzWVt5Zf6SrZwh4kQ/photo/AF1QipPzQcI65Qt8FrX2-9SrXFvTpRkL7K80fwYVEJuV?key=Tk83MmFyZFh4eEZaZmpac3FLRHdtbHdKZTlWendR

    VálaszTörlés