A
poszt utolsó részében elérkeztünk ahhoz a palotához, amelyet a
Bourbonok Nápoly Versailles-ának szántak, és amely nekünk is a
kedvencünk.
Caserta
királyi palotája és parkja
Először
is pár számadat:
–
Versailles építése és folyamatos átalakítása 1662-től
körülbelül 1837-ig tartott, míg Caserta esetében a munkálatok
1752–1845 között zajlottak, habár 1780-tól már laktak benne;
–
Versailles alapterülete 67 121 m², Casertáé 47 000 m²
(természetesen mindkét esetben csak az épületé);
–
Versailles-nak 700 szobája, 2 513 ablaka, 352 kéménye (1 252
volt az Ancien régime idején), 67 lépcsője van; míg a casertai
palotának 1 200 szobája, 1 742 ablaka, 1 026 kéménye
és 34 lépcsője;
–
a teljes versailles-i park 800 hektár (ebből 300 hektár erdő),
míg Caserta esetében a park 120 hektár.
A
caserta királyi palota tehát nagynak nagy, de a mintaképet
nem éri utol. Ha viszont csak Olaszországot nézzük, akkor a
casertai palotánál csak a Külügyminisztérium épülete nagyobb
(ez 120 000 m²-en terül el, 1300 szobája van, 720 000 m³
a teljes kiterjedése).
Röviden:
Caserta hatalmas!
Ezt
a monstrumot Bourbon Károly kezdte el építtetni a többi
Nápoly-környéki rezidenciához hasonlóan, de csak a fia,
Ferdinánd alatt vált kiemelt beruházássá a palota. Persze Károly
uralkodása során is volt ennél elhanyagoltabb építkezés,
ugyanis Capodimonte épülete talán az egyik leglassabban elkészülő
Bourbon palota volt. Károly Versailles mintájára egy városon
kívüli rezidenciára vágyott, ahol a teljes udvara elfér, és a
lakosság soraiból érkező potenciális fenyegetések mellett a
tenger felül is védhetőnek bizonyul. 1742. augusztus19-én ugyanis
a brit királyi haditengerészet fenyegette Nápolyt, így az
uralkodó a saját bőrén tapasztalhatta meg mennyire védtelen a
tengerpart mellett fekvő városi rezidenciájában.
A
palota tervezője, Luigi Vanvitelli 1700-ban született Nápolyban
egy bevándorolt holland festő gyermekeként, aki akkoriban éppen a
nápolyi királyi palotán dolgozott. Luigi Rómában nőtt fel,
eleinte ő is festőnek készült, de Filippo Juvarra hatására
építész lett belőle. Habár már korábban is kapott jelentősebb
megrendeléseket, Vanvitelli számára Caserta a nagy kitörési
lehetőséget jelentette, a Bourbonok égisze alatt ugyanis a Nápolyi
királyság szinte összes királyi palotáján ott hagyta a keze
nyomát. Caserta sajnos túl nagy falatnak bizonyult, a munkálatokat
már a fia vezetésével fejezték be, ugyanis Luigi Vanvitelli
1773-ban, pont Casertában halt meg. A palota mai formájában
csonka, ugyanis a sarkok hangsúlyosabbá tétele érdekében
tornyokat álmodott Vanvitelli, és a központi kupolát is
hangsúlyosabbra tervezte (lásd fent). Az elvártnál „sivárabb”
valóság mögött a Bourbonok anyagi gondjai álltak, amely például
a kert kialakításakor is éreztette hatását.
IV.
Ferdinánd fő uralkodói székhelyként kezelte, a felesége pedig
különös figyelemmel követte az itteni munkálatokat. A napóleoni
időszakban Murat uralkodása alatt is sokat szépült Caserta,
viszont a Bourbon Restauráció után már csak vadászkastélyként
kezelték, és elkezdődött a lassú hanyatlása. 1860-ban a Savoia
család birtokai közé került, de alig használták. 1919-ben III.
Viktor Emánuel az olasz népnek adományozta, amivel lényegében
csak a fenntartása terhétől szabadult meg, de a palota helyzetét
nem sikerült rendeznie. Az állag megőrzéséhez állandó
felügyeletre volt szükség, így nagy segítség volt, hogy
1926–1943 között itt működött a Katonai Repülési Akadémia.
A szövetséges csapatok előretörésével a palota vált a
szövetségesek főparancsnokságává, igaz előtte némi bombakár
is keletkezett benne (ennek nyomait ma is láthatjuk a kápolnában),
és 1945. április 29-én itt írták alá az olaszországi német
csapatok a fegyverletételről szóló dokumentumot. Az olasz légierő
a második világháború után is használta a helyet, ugyanis 1948.
október 1-től 2016. január 16-ig ez volt a légierő egyik
altisztképző iskolájának a székhelye. Ezt követően is találunk
errefelé légierős futókat, csak ők már nem a palota épületében,
hanem közvetlenül emellett tanulnak. A Légierő sokáig próbált
megszabadulni a palotától, ugyanis a használatért minden évben
busás összegeket perkált le bérleti költség címen, majd amikor
végre sikerült elérni, hogy kiköltözhessenek, természetesen
majdnem túllépték a kiszabott határidőt. A kiürített termek
egy részét már kiállítótérként használják, de messze
vagyunk még a teljes kihasználtságtól.
A
palota belső kialakítása meglehetősen szabályos. Négy
nagyszabású udvara van (az egyiket lásd fent), amelyeket négy belső szárny választ el
egymástól. Ezek közül a nyugati belső szárny jelentős részét
elfoglalja a Vanvitelli-féle díszlécsőház, amelynek az
oroszlánjai talán a legjobbak, amelyeket királyi palotában
láthattunk (lásd balra lent). Ez a lépcső az egész épület
központját jelentő központi oszlopcsarnokhoz vezet (lásd jobbra
lent), ahonnan betekinthetünk a kápolnába, illetve elkezdhetjük a
különféle lakosztályok megtekintését.
Az
úgynevezett Nagy Sándor terem osztja ketté a lakosztályokat (lásd
lent): ettől balra vannak az úgynevezett régi lakosztályok,
jobbra pedig az újak. A Nagy Sándor terem mennyezetén a makedón
uralkodó és Rhóxané kézfogóját ábrázolták, a falakon pedig
a Bourbonok nápolyi hatalmát megalapozó velletri csatát, illetve
Bourbon Károlynak a nápolyi trónról történő lemondását, és
IV. Ferdinánd uralkodóvá történő kinevezését festették meg.
A helyzet pikantériája, hogy a terem díszítőelemei pont a
Bourbonokat száműzetésben tartó Murat megrendelésére készültek.
A
termek kialakítása különböző korokhoz kötődik. Egyes
helységek már Ferdinánd, és felesége első uralkodása alatt
elkészültek, a trónterem kialakításával viszont csak az 1830-as
években foglalkoztak (lásd balra lent), az utolsó nápolyi
királyné lakosztálya pedig az 1850-es évek végén nyerte el mai
formáját (lásd jobbra lent).
Egyes
szobák esetében máshonnan átszállított bútorokat láthatunk
(lásd balra lent Murat ágyát, amely eredetileg a Portici királyi
palotában volt), de olyan termeken is áthaladunk, ahol oda csak
részben illő tárgyakat találunk. Ilyen például a lenti két
bölcső, amelyeket nápolyi mesteremberek készítettek: a jobb
oldalit 1869-ben Margherita királynőnek a fia, a későbbi III.
Viktor Emánuel születése alkalmával, a bal oldalit pedig 1934-ben
az utolsó olasz királynénak (akkor még csak a trónörökös
feleségének), Maria Jozénak, első gyereke születésekor.
A
belső terek bejárását a királyi betlehem megtekintésével
fejezzük be, amely hihetetlenül gazdag, és rengeteg életképet
mutat be (ennek két részletét lásd lent).
A
látogatás nem teljes, ha nem járjuk be a kertet. Ez két fő
részből áll: a francia kertből, amely az egész park hosszanti
tengelyét képezi, illetve az angol kertből, amely ennek a nyugati
végével határos. A palota hátsó része mellől kisbuszok viszik
a kert végéig a turistákat: odafelé érdemes befizetni a jegyet,
visszafelé pedig sétálni.
A
francia kert szintkülönbségét több mesterséges vízesés és
szökőkút töri meg: ezek elkészültek, a palota melletti parterre
virágágyásai viszont már nem, helyette csak gyepet találunk. A
palotától a meredek zuhatag-sorig öt nagy szökőkutat találunk,
a kedvencünk az utolsó, Diana és Akteón kútja, amely két külön
szoborcsoport segítségével mutatja be, amint a Dianát megleső
Akteónból szarvas lesz, akit a saját vadászkutyái tépnek szét.
Régen tovább is lehetett menni, egészen a zúgók
kiindulópontjáig, de sajnos ebben az évben lezárva találtuk a
felfelé vezető ösvényt. Mondjuk a nagy hőségben fel se merült,
hogy felcaplatnánk, de hűvösebb időben kár, hogy ez a lehetőség
már nem áll fenn.
Ha a
kúttól viszont jobbra haladunk, akkor bejutunk az angol kertbe. Itt
műromokat, hangulatos tavacskákat és sétányokat, illetve
kisebb-nagyobb vízeséseket találunk. Sajnos még nem sikerült
teljesen befejezni a helyreállítási munkálatokat, ugyanis a
pálmaházak egy része még torzó, de a korábbi évekhez
viszonyítva már látszik, hogy haladnak. Összességében tehát ez
egy mesés hely és egyáltalán nem véletlen, hogy az összes
eddigi királyi palotából ez a kedvencünk!
A
poszt első részét itt olvashatod.
A
második részt pedig itt találod.
Itt
láthatjátok a francia kertben készült fényképeinket,
Itt
az angol kertben kattintott felvételeket,
Itt
pedig a palota belsejében készülteket.
A
tervrajzot innen töltöttük le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése