Morvaországi kalandok

Október végén újra kirándulni mentünk a bevett csapattal. Belgrád után volt vérfrissítés, de a kemény mag kitartott. Mivel a tanítási gyakorlat sokak számára gondot okozhatott, így megint olyan helyet néztünk ki, ahol nem kell repülni és relatíve könnyen lehet a kiesőket pótolni. Sajnos szükség is volt az óvintézkedésre, mert két eredeti utastársunknak mégse jött össze a dolog, így az utolsó pillanatban kellett helyettük beugrót keresni. Október 21-én kora délelőtt újra összeállt a legzakkantabb csapat és a Nyugati pályaudvaron vártuk a késői befutókat. A tervezetthez képest a vonat mégse volt közvetlen, mert pályaépítési munkálatok miatt Břeclavban át kellett szállnunk, de azért odaértünk Brünnbe. Apropó: magyarul a település neve Brünn, és nem Brno. Fájdalmas érzés volt hallgatni a más téren se túl tájékozott vasutas hölgyet, aki teljes komolysággal bizonygatta a helyjegy vásárlásakor, hogy Brünnről még nem hallott, viszont Brno-ról már igen. Ezen sírva nevettünk, viszont már a világfájdalom lett úrrá rajtunk, amikor értelmes egyének is lelkesen Brno-ztak. Most, a lelki fájdalmunk kitárgyalását követően jöjjön a beszámoló.

A szállás a Szent Jakab templom szomszédságában működő apartman hotel volt. A szoba nem készült el az általuk vállalt határidőre és a Bookingon nem jelzett kaució se volt kóser, de legalább azóta a kaució visszajött, a többin pedig túltettük magunkat. Csak azoknak ajánljuk, akik jól bírják az éjszakai ricsajt, mert amikor az utcán megy a „fiesta”, az a hangzavar a nyílászárókon is szűretlenül átjön. Tehát, elfoglaltuk a szállást, az ilyenkor szokásos pisiszünet természetesen tovább tartott a kelleténél, majd elindultunk „hegynek fel”. A két legfrissebb csapattárs olyan túratempóval vágtázott volna felfelé, amit Balázs se mert volna lenyomni a csapattagok torkán (pedig anno Agrigentóban a tűző napon hegynek felfelé se volt semmi a rohanás), így a sebesség összecsiszolásán még kellett dolgozni, de ez igen hamar megoldódott.

A spilberki érkezésünket előzetesen egyeztettük emailen, vagyis a kasszánál minden flottul ment és kaptunk magyar nyelvű szöveget. Először a kazamatákat néztük meg, majd a toronyba is felmentünk (a kilátást lásd fent), illetve menet közben a kápolnát is „megcsodáltuk”. Ez utóbbi nagy csalódás volt, de minden más – különösen önjelölt idegenvezetőnk tolmácsolásának köszönhetően – nagyon bejött. Pihenésként picit lazultunk a Spilberk udvarán zajló forgatagban, és a nap zárásaként lementünk a várhegy aljában kialakított hidegháborús bunkerhez. A „10-Z” létesítmény erőssége, hogy mindent ki lehet próbálni. Nem is szégyenlősködtünk: volt sebesültszállítás, rohambilis/egyenruhás fotózás, és a retró telefonokat is végigtekergettük. A vacsora után megcsodáltuk a város egyik jelképét: a városháza bejáratánál felakasztott kitömött krokodilt (lásd lent). Röviden: kimaxoltuk az érkezés délutánját és estéjét.

Szombaton Olmützbe, vagy más néven Alamócba mentünk. A vonat és a vasúti társaság appja nagyon bejött. A helyi tömegközlekedés telefonos applikációja is max pontos: valamit nagyon tudnak ezek a morvák! Először a Szent Móric templomot fedeztük fel, majd a Felső és az Alsó Téren csatangoltunk. A Városháza (lásd fent) órája pontban 12 órakor működésbe lépett: ezt is meghallgattuk. Az utazás második napján már nem is tudjuk hányadik csoportkép készült (jók lettek, mert jó az alapanyag és a fotós!), illetve az ekkor még kissé borús időben is lelkesen csodáltuk a különféle házak díszítéseit (lásd lent).

Az ebéd után mindenki szanaszét spriccelt, majd a megbeszélt időpontban találkoztunk a Szent Móric melletti villamos megállónál és mielőtt felszálltunk volna a villamosra többedmagunkkal felmentünk a a Szent Móric tornyába (lent innen lásd a gótikus székesegyházat). Pazar a kilátás! A székesegyház is szép, de a nyáron látott spanyolországi gótikus csodák után már csak „B” kategóriásak a szemünkben a németes gótika remekei. Hiába, túl jó dolgunk van mostanában. ;)

A székesegyházat követően az érseki palota következett. Itt tapasztaltuk először a helyi „idegenvezetést”: a kísérőnk ugyan tudott angolul, de nem beszélt, maximum felvigyázó bácsi/néni-ként követett, míg mi magyar nyelvű nyomtatott brosúrából tájékozódtunk. Amikor Ferenc József trónja nem ott volt, ahol a füzet szerint lennie kellett, kiderült, hogy a helyi pesztonkánk mégiscsak segít, de amúgy ő csak a hozzánk csapódott cseheket adjusztálta. Tehát: az érseki palota fenomenális, a terem, ahol trónra lépett Ferenc József (lásd lent) maga a történelem, tehát történész hallgatókkal ide eljönni nagyon gyümölcsözőnek bizonyult és mindenki értékelte.

Az érseki palota után újabb bóklászás következett, naplementés és kék órás fotókat csináltunk (lásd lent), majd este visszavonatoztunk Brünnbe.

Hétfőn délelőtt a kapucinus kriptával kezdtük a túrát: itt is magyar nyelvű brosúrák vártak, no meg a halál „kapucinus” tálalásban. Borzongató, de egyben érdekes élményben részesültünk. A halandóság mindenki számára máshogyan jelenik meg. Ez a "kapucinus módi" mindig elég egyedi megközelítés. A katakombák után felmentünk a székesegyházba és a vegyesen barokk-gótikus belső után várt a torony, illetve a kincstár. Itt a pénztáros néni nagyon nem volt a toppon (csak csehül tudott és csak itt kellett készpénzzel fizetni, mindenhol máshol elfogadták a bankkártyát), de azért mindenki úgy ment fel a lépcsőn, mintha naponta űzné ezt a sportot. Nem hiába az alábbi a csapat jelszava: "ELTE-s világutazó vagyok / Legyen formás feneked Balázzsal!" ;) A tornyot követően szétspriccelt a csapat. Volt, aki vásárolt, volt, aki további helyeket nézett meg. Egyesekhez hasonlóan újra felmentünk a Spilberkbe, ahol elkattintottuk a szabadtéri fotókat (az érkezéskor erre nem volt időnk, mert túl rohanós volt a program), bementünk a fegyvertárba és a magyar rabok emléktáblájánál is fotózkodtunk.

Kedden délelőtt Balázs nagyot kavart. Összekeverte a Mendelianumot a Mendel Múzeummal, így elég sietős tempóban kellett átmenni az egyik helyről a másikra. Amikor odaértünk kellett egy kis idő, amíg mindenkinek leesett, hogy Mendel az a borsós fickó, akiről biológia órán az öröklődés szabályai kapcsán tanultunk, de a csodás gótikus templom (lásd fent) és a fergeteges könyvtár láttán mindenki lelkesedni kezdett. Nagyon kedves és segítőkész idegenvetőt fogtunk ki: itt angolul kaptuk az infókat, és a vezetőnk nem csak felvigyázó volt. Miután mindenki felidézte a genetikáról tanultakat és elkészült pár csoportkép jól beebédeltünk a Mekiben (Sic!, mert most nem értünk rá helyi étteremben megvárni, amíg kihozzák a kaját) és felszálltunk az austerlitzi vonatra. A hely neve már egy ideje Slavkov U Brna, de mi lelkesen Austerlitz-eztük, hiszen így tanultuk. A kastély fergeteges, a kísérünk felvigyázó volt, a brosúra tartalma pedig szakmailag minősíthetetlen. Azt viszont értékeltük, hogy Mária Terézia nagy hatalmú kancellárja, Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz-Rietberg otthonában tévelyeghettünk, illetve abban a bálteremben ülhettünk le, ahol 1805. december 4-én Napóleon képviseletében Louis-Alexandre Berthier marsall, Ferenc császáréban pedig Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg írta alá a fegyverszüneti megállapodást. Ebből, és az 1805. december 2-ai austerlitzi csatából lett egy jó hónappal később a pozsonyi béke.

A kastély látogatása után még jót kocsmáztunk a szomszédos, stílusosan Bonaparte nevet viselő vendéglátóipari helyen, majd visszavonatoztunk Brünnbe. Október 25-én a reggeli órákban indultunk haza: a váci vonalon a lehullott levelek nekünk csak negyed órás késést okoztak, így nem is volt olyan vészes az a vonatozás! ;)

A helyszínekről külön képes posztok is készülnek, amelyeket a lenti linkekről is el lehet majd érni.

Itt látható poszt a Spilberkről.

Itt a városházáról.

Itt a kapucinus kriptáról.

Itt a brünni székesegyházról.

Itt a Mendel Múzeumról.

Itt pedig a brünni vegyes városi fotókról.

Innen érhető el az album az olmützi Szent Móric templomról.

Itt az olmützi Szent Mihály templomról.

Itt az olmützi székesegyházról.

Itt a helyi érseki palotáról.

Itt pedig az olmützi vegyes városi felvételek következnek.

Végezetül ez a mappa tartalmazza az austerlitzi (Slavkov u Brna-i) képes beszámolónkat.

Prága: ami kimaradt az előzőkből

A március 15-ei hosszú hétvégén voltunk Prágába, de beszámolónk meglehetősen kezd hasonlítani a rétes tésztához, ugyanis a záró rész megírása közben mindig újabb helyeken jártunk, amelyekről gyorsan posztoltuk élményeinket. Nem kívánjuk tovább csigázni az olvasóinkat, így íme, ami kimaradt a korábbi írásokból.

Prága mellett sok-sok érv szól, ezek egyike, hogy az ide látogató könnyen eljut A-ból B-be, illetve a meglehetősen érintetlen belváros minden sarkán talál valamit magának. Mi írtunk már a várnegyedről, ezen belül a Lobkowicz palotáról, a templomokról, és a könyvtárakról. Most az Óváros egyéb, eddig nem említett nevezetességeiről lesz szó.

A Károly-híd

Prága egyik legismertebb nevezetessége, a 14. század óta garantálja a folyamatos összeköttetést a Moldva két partja között. Lényegében csak a nagyon extrém időpontokban lehet tömeg-mentesen átsétálni rajta, ami mondjuk kissé lehangoló élmény, de aki nem tömegturisztikai helyre akar menni, az ne Prágát válassza úti céljának. Természetesen a lassan cammogó, lépten-nyomon szelfiző embertársaink ellenére a hídról, és a híd környékéről is kiváló fotókat készíthetünk, illetve hangulatos életképeket örökíthetünk meg. Lehetőség van a magasból is megszemlélni a hidat: a várnegyed mellett ott van a sok-sok torony, kupola. Íme pár példa: a Klementinum tornya, a Szent Miklós templom kupolája, vagy akár a Károly-hív Malastrana-felőli végén magasodó torony. Természetesen ezek mind fizetős helyek, de a kilátásért megéri. Nem igazán akarunk ennél a közismert helynél belebonyolódni az építés történetébe, illetve a híd két oldalán sorakozó szentek szobrait se fogjuk felsorolni: ezek minden útikönyvben fellelhető információk.

Inkább csak egy tévhit eloszlatását tartjuk fontosnak (kiemelve, hogy a felfedezés nem a miénk, de sohase mondják elégszer): Nepomuki Szent János szobra is fellelhető a hídon. Róla majdnem minden második magyar településen hallottak már, vagyis egy igen ismert személyről van szó. Róla terjed egy olyan teljesen megalapozatlan történet, miszerint IV. Vencel cseh és német-római király azért fogatta el, kínoztatta meg, és végeztette ki, mert nem volt hajlandó elárulni a hűtlenséggel vádolt királyné gyónási titkát. Erről a verzióról csak a halál után minimum fél évszázaddal írt források szólnak. A korabeli iratok alapján mindössze annyit tudunk, hogy Nepomuki Szent János a király és a prágai érsek közötti konfliktus egyik áldozata volt, és a vita főleg az egyház királyságon belüli helyzetére, illetve anyagi természetű vitákra vezethető vissza. A gyónási titokról szóló epizód utólagos belemagyarázásával viszont János a királyi önkény áldozatából a katolikus hit egyik védelmezőjévé vált, ami különösen fontos, hiszen a 15. század közepét kitöltötték a huszita háborúk, és a cseh korona területén megrendült a katolikus hit helyzete. A hit mártírjaira pedig nagy szükség volt, különösen a huszita Podjebrád György kormányzósága és királysága alatt.

Az Arany Kút-ház

A Károly-hídtól a legrövidebb út a Klementinum mellett vezet el. Emellett, a Karlova 3 szám alatt találjuk többek között az Arany Kút-házat. Ennek különleges stukkó díszítését (Szent Sebestyén és Szent Rókus domborműve között a nyolcágú csillagban Mária a gyermek Jézussal látható. Fölötte Szent Vencel és Nepomuki Szent János, még feljebb pedig Loyolai Szent Ignác és Borromei Szent Károly látható. A tető alatt Szent Rozália fekszik a barlangjában.) a ház 18. századi tulajdonosa rendelte el annak emlékére, hogy megmenekült a pestistől. A mű 1701-ben készült és Jan Oldřich Mayer alkotása.

A főtér

A prágai városháza és a környező tér szintén a legismertebb helyek egyike. A városháza órája az Orloj, amelyet mi azért nem láttunk, mert éppen felállványozták a városháza tornyát. A csillagászati óra előreláthatólag 2020-tól lesz újra látható.

Mellette viszont most is látható a Régi Prágai Városháza, illetve ennek díszes ablak, amelyen egy felirat hirdeti a fővárosi státuszt. Habár elég korán nyilvánvalóvá vált Prága fővárosi jellegi, ez mindig mást takart: IV. Károly cseh király és német-római császár uralkodása alatt ez például a császári fővárost is takarta, miközben a fia, IV. Vencel uralkodása végére alatt a várost már csak a cseh korona központjaként tartották számon, ami a morva részeket se foglalta magába. Emellett a kiírás Prágája se volt egységes: csak 1784-ban egyesítették négy különböző városrészből (ez a Hradzsanyt, a Kisoldalt, az Újvárost és az Óvárost jelentette). A Várnegyed volt városházáról itt írtunk is.

A díszes ablakon túl természetesen a téren még sok más látnivaló is akad. Elég csak a sgraffitós homlokzatú házra néznünk az Óvárosi tér és a Zelezna utca sarkán. Ezt úgy hívják, hogy Ház a Perchez: reneszánsz stílusú formáját a 16. században nyerte el, és 1611-ben került rá a sgraffito díszítés, amely az erényeket, illetve ókori és biblikus jelenetek ábrázolja. Az épület a 19. században a földszinten működő dohányboltról kapta a nevét.

Ahogy tovább haladunk a téren a Tyn templom irányába, már majdnem a templom melletti sarkon áll egy különleges díszítésű ház: a Storch-ház, avagy a Kőszűz-háza. Legkönnyebben a Szent Vencel harci ménjén című freskóról ismerjük fel. A díszítés 1897-ben készült, Mikoláš Aleš műve.

A Tyn templom túloldalán található a Goltz-Kinsky-palota. Ezt 1755 és 1765 között építették Kilian Ignaz Dientzenhofer tervei alapján, és Prága egyik legszebb rokokó épületéről van szó. Az építész tervezte például az egri volt minorita templomot, ahogy a lenti Szent Miklós templomot is.

Ahogy a Régi Városháza felé tovább követjük a házak ívét, elég látványos lesz a kissé sárgás barokk templom, amely a malastranaihoz hasonlóan Szent Miklós nevét viseli. A mostani épületet 1735-ben fejezték be, de nem sokáig maradt templom, ugyanis II. József császár feloszlatta a társadalmilag nem hasznos szerzetesrendeket, így ezt a bencés kolostorhoz kapcsolódó templomot is elérte a vég. Ezt követően volt gabonaraktár, majd hivatali épület is. Igazából csak 1871-ben lett újra templom, amikor az orosz ortodox egyház kezelésébe került, majd 1920-ban itt élesztették fel újra a huszita egyházat, amely azóta is kezeli.

A tér közepén áll Husz János szobra, Vladislav Saloun alkotása. A prédikátort, és az őt körülvevő jelképes alakokat ábrázoló nagyszabású kompozíció már 1906-ban készen állt, de csak 1915-ben, Husz máglyahalálának 500. évfordulóján leplezték le. Az emlékmű politikai jelentéssel is bír, ugyanis a mindenkori hatalommal szemben állók tiltakoztak itt.

A Görgey emléktáblára

A főtértől pár saroknyira, a Kozná 499/8. szám alatti ház homlokzatán találjuk Görgey Artúr emléktábláját. A szabadságharc neves tábornoka, az egyik legtehetségesebb magyar hadvezér ugyanis 1845 és 1849 között ebben a házban lakott, miközben vegyészetet hallgatott a Károly egyetemen, majd ott dolgozott tanársegédként.

A rendi színház (Stavovské divadlo)

Amennyiben tovább sétálunk a Zeletna utca felé, hamar eljutunk a Rendi Színházhoz (lásd középen és jobbra lent). A jelző a cseh korona rendjeire utal. Az épületet rokokó stílusban építették az 1780-as évek elején, és az 1780/90-es évek fordulóján több Mozart mű ősbemutatóját is itt tartották. A helyet amúgy Miloš Forman Amadeus című Mozart-filmjéből is ismerhetjük. A színház előtti baljós figura szobra is Mozarthoz kötődik: a Don Giovanni 1787. október 29-ei ősbemutatója emlékére készítette 2000-ben Anna Chromy, és az opera egyik figuráját, a kormányzót ábrázolja, pontosabban annak nyomasztó szellemét.

A színház szomszédságában található a Károly egyetem egyik gótikus épületrészlete (lásd balra fent). A Karolinum Közép-Európa harmadik legöregebb egyeteme a bécsi és a krakkói után, viszont az alapítás korából vajmi kevés maradt fenn. A kecses kiugró ablakfülke azon kevés építészeti elem egyike, amely elkerülte a barokkosítást, és a 14/15. század fordulójáról maradt ránk.

Mi ezt követően elmentünk a Havas Boldogasszony templomba (erről lásd a prágai templomos posztunkat), illetve visszaballagtunk a Klementinumhoz (erről pedig a könyvtárak kapcsán olvashatsz), és hamarosan újra az óváros főterén találtuk magunkat. Éppen nem esett a hó, a szél is alábbhagyott, időnk is volt még, így végigsétáltunk a Celetná utcán. Ez egy igazi kincsesbánya, hiszen tele van szebbnél szebb kapualjakkal, ablakokkal, kilincsekkel. A végén pedig ott a lőportorony (lásd balra lent).

Ez a Károly-híd túloldalán található toronyra emlékeztet, és valóban, a Peter Parler-féle munka inspirálta az Óváros egyedüli megmaradt tornyának a készítőit. A lőportorony volt a Királyi út eleje, vagyis innen indult a cseh királyok koronázási menete, viszont lőport csak a 17. században tároltak benne: korábban új, majd hegyi toronyként emlegették. A mostani torony 1475-1508 között épült, II. Ulászló uralkodása alatt, viszont a hét éves háború során, Prága ostromakor találat érte, így a késő gótikus díszítések egy része megrongálódott, amelyeket 1799-ben el is távolítottak. A mostani díszek neogótikus stílusúak, és 1875-1886 között készültek, viszont a torony olyan mértékben befeketedett, hogy az ékítmények cseppet sem látványosak. A torony fénykora amúgy közvetlenül az építés időszakára tehető, ugyanis a szomszédságában állt a királyok városi palotája, amelyet a 15. században használt IV. Vencel, Luxemburgi Zsigmond, II. Habsburg Albert, majd Podiebrád György és Jagelló Ulászló is. II. Ulászló innen költözött vissza a várnegyedbe, ami felgyorsította a királyi vár építési munkálatait, de lelassította a torony kialakítását.

A Reprezentációs ház (lásd jobbra fent)

A hely funkciójára utal a közeli Královodvorská utca, ugyanis a lőportorony szomszédságában található szecessziós épület a Királyok Udvara helyén áll. A sárga reprezentatív épületet 1906–1911 emelték, ez a prágai szecesszió egyik legjelentősebb alkotása: kávéháznak, étteremnek, borozónak, hangversenyteremnek, táncteremnek, és kiállítóteremnek ad otthont. Történelmi jelentősége is van: 1918-ban itt kiáltották ki Csehszlovákia függetlenségét, 1989 őszén pedig itt tartották a Vaclav Havel vezette Polgári Fórum és az állampárt közötti első megbeszélést.

A Vencel tér

Megcsodáltuk az épületet, majd a Vencel tér felé vettük az utunkat. Ehhez a Na Příkopě utcán kellett végigsétálnunk. Mivel újra rákezdett a havazás, így alig találkoztunk valakivel, viszont ez is egy tipikus sétáló és bevásárló utca. Ez persze az esztétikai látványosságok iránt érdeklődő turistákat se rettentse el, ugyanis szép házból is akad elég a környéken.

Amikor kijutottunk a Vencel térre, itt is kirakodóvásárt találtunk. Az olvasó megnyugtatása végett: ez nincs mindig így. A tér végén látható múzeum sincs mindig felállványozva: a Nemzeti Múzeum az alapítás 200. évfordulójára készül, így 2018 októberéig ne akarjunk bemenni, hiszen az alapoktól a tetőig mindent felújítanak.

Prágában rengeteg olyan dolog van még, amit érdemes megnézni: mi például időhiány miatt teljesen kihagytuk a zsidónegyedet. Akinek pedig lehetősége van a környék bejárására, az semmiképpen se hagyja ki a környező kastélyokat/várakat. A közismert Karlštejn mellett Dobříš és Veltrusy is szerepelt a tartalék listánkon, viszont annyira kifutottunk az időből, hogy végig a városon belül maradtunk. Sebaj, még visszatérünk.

Íme azok a fotók, amelyek nem kerültek be egyik blogbejegyzésbe se:

Cégérek

Díszítőelemek-emléktáblák

Kapuk-ablakok

Kilincsek, kopogtatók

Épület részlet

Utcarészlet

Károly-híd

Prágai műemlék könyvtárak, avagy a Strahov és a Klementinum

A könyvtár szorosan kapcsolódik a munkánkhoz (is), így – amennyiben erre lehetőségünk nyílik – az utazásaink során szívesen ismerkedünk a helyi könyvtárakkal. A prágai élménybeszámolónkat így két cseh impozáns műemlékkönyvtárral folytatjuk. Jelenlegi posztunk tehát a Strahov Könyvtárról és a Klementinumról szól, amelyek amúgy a világ tíz legszebb könyvtára között szerepelnek.

A Strahov Könyvtár

A Strahov kolostor a Hradčany negyedben található, körülbelül egy kilométerre nyugatra a prágai vártól. A kolostor a cseh oktatás és tudomány központjaként szolgál több mint 800 éve. I. Vladislav fejedelem alapította 1140-ben a premontrei rend számára, akik kisebb kihagyásokkal, de máig megőrizték ezt a kolostorukat. A premontrei egy római katolikus kanonok rend, amelyet Szent Norbert alapított 1121-ben. Norbertinusokként vagy fehér kanonokokként is ismerik őket. A strahovi kolostor története lényegében a folyamatos újrakezdések története, ugyanis először a huszita háború, majd a harminc éves háború, és végül a kommunista diktatúra miatt lehetetlenült el a működésük. A kommunista időkben a kolostort be is zárták, és sok szerzetest bebörtönöztek. A rend végül csak 1990-ben térhetett vissza, és 1994-re már el is készültek a meglehetősen költséges helyreállítással, hogy azóta folyamatosan fogadják a látogatókat. Mellesleg a kolostor területén található a Szűz Mária Mennybemenetele templom, amelynek az orgonáján elmondások szerint Mozart is játszott 1787-ben. A templom különösen fontos szerepet tölt be a rend történetében, ugyanis 1627-ben ide hozták át Szent Norbert földi maradványait Magdeburgból. Habár a templomon kívül megtekinthető még a Strahov képtár is, mi inkább a Strahov könyvtárra koncentráltunk.

A könyvtár polcain közel 200 000 könyv, 3 000 kézirat, 1500 ősnyomtatvány sorakozik, köztük több értékes magyar vonatkozású kézirat és könyvritkaság is megtalálható. A könyvtárat egy főleg teológiai és egy jórészt filozófiai témájú barokk csarnok alkotja, melyeket egy folyosó köt össze.

Az első teremben, vagyis a történelmi rész bejáratánál a természettudományokkal és a tengeri állatvilággal ismerkedhetünk. A tárgyak már itt is szó szerint ámulatba ejtettek, hiszen egy klasszikus wunderkammerre bukkantunk, amely 1798-ban jórészt Karl Jan Eben báró hagyatékából került Strahovba. Van itt 12. századi dróting, 17. századi mellvért, 17-18 századi hadihajó modell, amelyek mellett egyéb katonai vonatkozású tárgyakra is felfigyeltünk (ágyúcső, ágyúgolyók, lovaglócipő, lengyel kopják, íjak, íjpuskák, sisakok, és egy szekerce). A tengeri állatvilág tárgyai között preparált cetet, rákféléket és más tengeri élőlényeket fedeztünk fel. Ezek közül a legkülönlegesebb egy narvál egyenes foga (az emlősök osztályában a cetek rendjébe, ezen belül a narválfélék vagy fehérdelfinfélék családjába tartozó faj), amelyet évszázadokon keresztül unikornis szarvként azonosítottak.

Az összekötő folyosó közelében találjuk a dendrológiai könyvtárat, amelynek a másik elnevezése a xylotéka. Ez a Karel z Hinterlagenu által 1825 körül összegyűjtött fafajtákat mutatja be. A kötetek azért is különlegesek, mert a borítókon a német és latin nyelvű feliratok zuzmós fakéregből készültek és a könyvek belsejében is növények találhatók.

Az összekötő folyosó könyvei között orvosi, jogi, alkímiai metallurgiai témájú kötetek láthatunk. Az egyik legérdekesebb kötet a Strahovi Evangélium fakszimiléje. A 860 körül keletkezett kéziratba 100 évvel később kötötték be a négy oldalas Szent Gergely mester–féle ábrázolással a négy evangélista alakját.

A folyosón található tárlókban még egy ókori numizmatikai kiállítást is találtunk, a kedvenc Nagy Sándor, Julius Caesar, és Octavianus-féle darabokat lefotóztuk.

A folyosó végén balra látható Krispin Fuck apát portréja. Ő volt az, aki a 17. század első felében hajózhatóvá tette a Moldova folyó felső szakaszát. Amúgy a folyosó hátsó falát egy 1825-ös, trompe-l’oeil hatású, František Bernard Václav Achbauer festmény borítja, amelynek hatására ez hosszabbnak tűnik a valóságosnál.

A könyvtár két termébe – a kötetek megóvása érdekében – csak bekukkanthattunk, de így is varázslatos látványban lehetett részünk. Fotózni csak fotójeggyel lehet. Mi ezt előre megváltottuk, és jót mosolyogtunk magunkban, ahogy egyes látogatók utólag rohantak az őrhöz, hogy kifizessék az 50 koronát.

A Teológiai Terem bejáratánál gazdag térképgyűjteményt tekinthetünk meg. A terem ívelt mennyezetét barokk stukkók díszítik, melyet a Jeroným Hirnhaim apát által felkért Giovanni Orsi olasz származású építész készített 1679-ben. 1727-ben, Szent Norbert földi maradványai itteni elhelyezésének 100. évfordulója alkalmával megnövelték a terem hosszát, és az új részt már Siard Nosecký strahovi premontrei szerzetes festette ki. A kovácsoltvas kapu fölött felirat olvasható: „INITIUM SAPIENTIAE TIMOR DOMONI” – a bölcsesség kezdete az Úr félelme.

Jeroným Hirnhaim portréja az első ablaknál, Nosecký portréja pedig a második ablaknál található. A terem kiemelt műalkotása a Keresztelő Szent Jánosról készült késő gótikus faszobor, amelynek a jobb kezében található hajlékony bőrkötés szimbolizálja a könyvtárat. Ez a fajta kötés ugyan megóvta a könyveket, de sajnos nem sok maradt fent belőlük. A falak mentén aprólékosan kifaragott könyvespolcok sorakoznak, ahol teológiai könyveket és bibliákat tartanak.

A terem bal oldalán egy tanulást segítő 1678-as kompilációs kerék található. A kerék polcain forrásanyagok olvashatóak, és a kerék forgatása közben a bolygómechanizmusnak köszönhetően a könyvek nem csúsznak el. A helyiségben még felfedezhetünk néhány 17-18 századi föld- és asztronómiai gömböt, amelyek holland Blaeu család műhelyéből származnak. 1993–1994 között ezt a termet is felújították.

A kétszintes Filozófia Termet 1780-ban Jan Ignác Palliardi kezdte el építeni a régi magház helyén, majd a már szerkezetkész termet 1783-ban a feloszlatott morvaországi Louka kolostor kedvező áron megvásárolt könyvszekrényeihez igazították. Ezeket Jan Lahofer z Dobšic asztalos készítette klasszicista stílusban. A helyiség teljes mennyezetét Franz Maulbertsch „Az emberiség spirituális fejlődése” címet viselő gyönyörűséges freskója díszíti. A festmény röviden összefoglalja a tudományok és a vallás fejlődését. Maulbertsch a freskó közepén az erények között az Isteni Gondviselést ábrázolta. A baloldalon nyomon követhetjük a görög civilizáció fejlődését; a mitologikus idők kezdetétől, Nagy Sándoron keresztül Diogenész és Démokritosz filozófusokig. A tudomány fejlődését a jobb oldalon találjuk (például Aszklépiosz, Püthagorasz, Szókratész a börtönben). A „Wenceslaus secundus, hic primus” felirat szerint a csarnok alapítója, Václav Mayer, vagyis a második Vencel nevű apát volt. Mellette francia enciklopédistákra utaló alakok láthatóak. Az ószövetségi motívumokat nem láthatjuk, mert azok pont a bejárat fölött helyezkednek el, de az ellenkező oldalon található újszövetségi motívumokat igen. A freskó jobb sarkában Szent Vencel áll, aki a csehek védőszentje. A mellette álló idős asszony pedig a nagymamája, Szent Ludmilla. Alattuk az egyházatyák (Jeromos, Ambrus, Ágoston és Nagy Szent Gergely) között Szent Metód áll, aki második prágai püspököt, Szent Adalbertet keresztelte. Szent Adalbertet onnan is ismerhetjük, hogy ő viszont a mi Szent István királyunkat keresztelte meg. Az utolsó sorban világos arccal, pásztorbottal ábrázolták Václav Mayert, akitől jobbra más cseh védőszentek (Nepomuki Szent János és Szent Norbert) térdelnek. A teremben található egy 18. század végi összecsukható kis asztal, amely egy kis széket és egy létrát is tartalmaz. A legmagasabb polcok persze nem ezzel, hanem a hamis könyvgerincnek álcázott csigalépcsőn érhetők el. Ezt a termet 2009-2010 között újították fel.

A 18-19. században a könyvtár az európai kultúrközegben is híres lett, és már 1792-től számos fontos személy látogatta. Például: Lady Emma Hamilton férjével, a brit diplomatával, illetve a hölgy szeretője, Lord Horatio Nelson admirális is megfordult errefelé. 1812-ben Bonaparte Napóleon második felesége, Mária Lujza is járt itt. Az osztrák hercegnő ajándékokat is küldött a Strahov Könyvtár számára: a bécsi porcelánkészletet, a Louvre festménygyűjteményét bemutató négy kötetes könyvet, és a versailles-i liliomfélékről szóló botanikai művet külön szekrényben tárolják, aminek a tetején a hercegnő apja, I. Ferenc osztrák császár carrarai márvány szobra található.

A könyvtár egész évben 9 órától 17 óráig (ebédidő 12.00-13.00) várja a látogatókat (kivéve december 24–25. között és húsvét vasárnapján). A belépődíj felnőtteknek 120 korona, a középiskolás és 27 év alatti egyetemi hallgatóknak mindez 60 korona A látogatók kapnak angol, francia, német, olasz, spanyol, lengyel, japán, orosz nyelvű útmutatót. Mi rákérdeztünk és magyart is adtak.

A Klementinum

Az 1232-ben alapított Klementinum a prágai vár után a város legnagyobb alapterületű épületegyüttese. A Károly-híd Óváros felé eső hídfője tőszomszédságában található több, mint 20 000 m²-es területet eredetileg a domonkosok hasznosították, amikor itt építették fel a kolostorukat. A nagy infrastrukturális fejlesztések viszont már a jezsuitákhoz köthetők, akik 1556-ben kapták meg a volt domonkos komplexumot. 1578 és 1726 között ugyanis kiépítették azt, amit ma Klementinumként ismerünk. Ez magába foglalt egy iskolát, egy könyvtárat, egy gyógyszertárat, egy színházat, és természetesen egy vallási központot. Ehhez járult még egy kápolna és két templom, illetve egyéb gazdasági épületek. A komplexumnak ugyanis a részét képezi a Tükör kápolna, a Sz. Megváltó templom és a Sz. Kelemen székesegyház is.

1654-ben a Klementinum egyetemet összeolvasztották a világszerte jegyzett Károly egyetemmel, és az így keletkezett Károly-Ferdinánd egyetem azt követően is az épületben maradt, hogy a Habsburg-birodalom területén 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet. A név amúgy 1918-ig maradt érvényben.

A barokk könyvtárat 1722-ben nyitották meg a jezsuita egyetem részeként. Itt több, mint 20 000 kötetet őriznek, amelyek javarészt külföldi eredetűek és teológiai témájúak. Azon szerencsések, akik ténylegesen a könyvek közelébe kerülhetnek, már a kötésük alapján is azonosíthatják, hogy mely kötetek származnak a jezsuita időszakból, ugyanis ezeknek fehér a gerince, amin vörös jelzés található.

1777-ben, vagyis már a jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia a könyvtárat Köz- és Egyetemi Könyvtárrá nyilvánította. 1781-ben pedig az akkori igazgató, Karel Rafael Ungar, egy cseh nyelvű irodalmi gyűjteményt is létrehozott, amelyet Biblioteca Nationalis néven emlegettek. Ez képezte az 1930-ban létrehozott cseh nemzeti könyvtár alapját.

A könyvtár belseje vajmi keveset változott a 18. század óta. A mennyezeti freskót Jan Hiebl készítette, és a jezsuita rend fontos képviselőit, az egyetem védőszentjeit, jezsuita szenteket és allegorikus oktatási szimbólumokat ábrázol. A terem végén II. József császár portréja függ. A „kalapos király” képe azért került ide, mert a felszámolt szerzetesrendek könyvtárát a Klementinumba küldette. A terem közepén található föld- és éggömbgyűjtemény is figyelemreméltó, amelyeket főleg jezsuiták készítettek. A csillagászati órák pedig jórészt Jan Klein munkái.

A könyvtár számos egyedi alkotást őriz, amelyek közül kiemelkedik a Visehradi kódex. Ez egy 1085-ből származó és gazdagon illuminált latin nyelvű evangeliárium, amelyet valószínűleg az első cseh király, Vratislav megkoronázása alkalmából készítettek. A név onnan ered, hogy az uralkodó a vyšehradi székhelyén tartotta. Koronázási evangeliáriumnak is nevezik, ugyanis a cseh királyok koronázási szertatásának elengedhetetlen kellékévé vált.

A kötet őrzési helye változott: 1228-ban a Sz. Vitus székesegyház könyvtárába került, majd 1619 körül Dlouhá Vesbe menekítették a protestánsok elől. A 18. század második felétől a Klementinumban őrzik, kivéve a második világháborút, amikor Karlštejnbe szállították. 2005-től a Cseh Köztársaság nemzeti kulturális emlékének nyilvánították, 2012-től pedig a kódex facsimile másolatát kiállították a Klementinumban, a barokk könyvtár előterében. Itt amúgy egyéb nevezetesebb munkák fakszimile másolatát is megtaláljuk olyan asztronómiai eszközök társaságában, mint például Kepler szextánsa.

A kódex a regensburgi Szent Emmerám kolostor scriptoriumához köthető, és 108 miniált folióból áll, amiből 26 oldalt az evangelisták portréival, Jézus genealógiájával (ez Jessze fájának első ismert ábrázolása), ótestamentumi jelenetekkel és Szent Vencel, a cseh nemzeti védőszent ábrázolásával díszítettek.

A Klementinum másik büszkesége a Tükörkápolna. Ide csak ritkán engedik be a turistákat, ugyanis rendszerint koncerteket rendeznek benne. A kápolnát 1724-ben építették, és a benne található két 18. századi orgona egyikén Wolfgang Amadeus Mozart is játszott, amikor meglátogatta a Klementinumot. Nekünk sajnos nem volt ezzel szerencsénk, de talán másnak összejön, és bejut ide is.

Ahova viszont feljutottunk, az a csillagvizsgáló torony. A tériszonyosoknak nem ajánljuk, viszont szép időben megéri felmászni a 172 lépcsőn, ugyanis gyönyörű a panoráma. A torony aljáig van lift, tehát a barokk könyvtárig akár a mozgáskorlátozottak is eljuthatnak, viszont a tornyot az eredeti lépcsőivel már csak a legelszántabbak tudják meghódítani. Több szintet jártunk be, így volt lehetőség a lihegésre is. Az egyik szint a meridián terem. Itt egy földön található napóra segítségével állapították meg a delet, amit a torony tetején lógatott zászlóval jeleztek.

A tornyot 1722-ben építették és 68 méter magas. A tetején található Atlasz szobor, amely az éggömböt hordozza, Matthias Bernard Braun alkotása. A torony építése a rohamosan fejlődő asztronómiai tanulmányok miatt vált szükségessé, és olyan tudósok munkáját tette lehetővé, mint Tycho Brahe, Johannes Kepler, vagy Thadeus Hájek. A csillagászat már az alapításkor a jezsuita egyetem tananyagába tartozott, a csillagvizsgálót viszont csak 1751–1752-ben alapították Joseph Stepling, az első igazgató unszolására. Ezt követően a torony vált a csillagászati mérések legfontosabb helyszínévé. A csillagvizsgálót végül a második világháborúig használták.

Az időjárásra vonatkozó feljegyzéseket 1752-ben kezdték el rögzíteni, de ekkor még nem rendszeresen. A csapadékra vonatkozó adatsorok csak 1804-től folyamatosak. A napi hőmérsékletet pedig 1775-től mérik rendszeresen. Ezeket az időjárási adatokat ma is vezetik, és a nyilvántartás a világ egyik legrégebbi folyamatosan vezetett adatsora.

Mi leginkább a látványt élveztük, a képek magukért beszélnek.

 

A komplexum látogatása minden nap angol és cseh nyelvű vezetéssel, 10 és 18 óra között lehetséges (március 15. előtt és október 15. után a záróra 17 órára módosul). A csoportok 30 percenként indulnak, és a pénztárnál lehetséges aznapra ugyan, de későbbi időpontra jegyet vásárolni. Hasznos információ, hogy kártyával is lehet fizetni. A felnőtt belépőjegy ára: 300 CZK, ami egyetemisták és diákok esetében 200 CZK.

Íme, amit nem raktunk fel a blogra a Strahov könyvtárban készült fotókból.

Itt találtok további képeket a Klementinum tornyából.

A Klementium könyvtáráról készült fotó lelőhelye.

A tükörkápolnáról készült fénykép lelőhelye.

A Visehradi kódex oldalát ábrázoló fotót itt találod.

A csillagvizsgálóról készült fényképnek pedig ez az eredeti lelőhelye.