Csehország tele van szebbnél szebb kastélyokkal,
várakkal, épületekkel és nem utolsósorban templomokkal, így a
főváros sem szenved hiányt ezekből. Prágát nem hiába nevezik
„száztornyú városnak”.
A prágai élménybeszámolóinkat tehát a főváros néhány
jellegzetes templomának bemutatásával folytatjuk.
A Szent
Vitus-székesegyházat (teljes cseh
nevén: Katedrála svatého Víta, Václava a Vojtĕcha), a Prágai
főegyházmegye főtemplomát, a Várnegyedben látogattuk meg. A
szállásunktól a 22-es villamossal indultunk a prágai vár felé,
ahol már messziről csodálhattuk a Parler család által
kifejlesztett közép-európai gótika és egyúttal a neogótikus
építészet emblematikus példáját.
925-ben a mai templom helyén még egy román
stílusú, szintén Szent Vitusnak szentelt kőtemplom állt, majd
1060-ban II. Spytihněv
cseh fejedelem a prágai püspökség számára egy nagyobb,
háromhajós, kéttornyú román stílusú bazilikát építtetett.
Az új épület II. Vratiszláv
uralkodása alatt majdnem teljesen elkészült, de az 1091-es tűzvész
súlyos károkat okozott a szerkezetében.
A most látható székesegyházat 1344-ben kezdték
építeni, miután a prágai püspökség érseki rangot kapott.
János cseh király
utasítására a munkálatokat Matthieu
d'Arras francia építészmester
végezte, akit az 1352-től IV. Károly
császár által felkért fiatal német
építész, Peter Parler
követett. Parler az épület
átalakításakor sikerrel egyesítette a német gótika
stílusát dél-franciai elemekkel,
így vált a közép-európai gótika egyik megalapozójává. Parler
életében elkészült a szentélyt övező kápolnakoszorú, a Szent
Vencel-kápolna, az Aranykapu (a déli bejárat, ami akkor a
főbejárat volt) és a nagy déli torony alsó szintje. Parler
szobrászként is kiemelkedőt alkotott: a királyi szarkofágok,
Szent Vencel szobra, a trifóriumban elhelyezett huszonegy mellszobor
és szoborfej is az ő munkáját dicséri. Ezek eredetileg élénk
színekben pompáztak, amik mára kifakultak.
IV. Károly császár a fővárosát fontos kulturális központtá kívánta tenni, amihez társult egy egyházi jellegű reprezentációs épület felmutatásának igénye. Ezen célnak felelt volna meg a Szent Vitus-székesegyház, amelyet koronázási helyszínnek, családi temetkezési helynek, illetve egy Szent Vencel tiszteletére emelt zarándokhelynek szánt. A templom építése persze a tervezettnél lassabban haladt, mert az építész idejét más munkálatok is lefoglalták. Parler halála után fiai, illetve a Parler család más tagjai viszont továbbra is közreműködtek a székesegyház építésében. 1419-ben a huszita háborúk miatt az építkezés félbemaradt, pedig ekkor a szentély körüli részből már csak az Aranykapu erkélye és a toronysisak elhelyezése hiányzott. A háborús időkben az addig elkészült részek komoly károkat szenvedtek. Ráadásul a huszita tanok előretörésével párhuzamosan a pápa lefokozta a templom főpapját püspökké. A következő évszázadokban csak egy ideiglenes zárófalat húztak fel a szentély elé, illetve 1493-ban II. Ulászló rendeletére elkészült a királyi oratórium.
IV. Károly császár a fővárosát fontos kulturális központtá kívánta tenni, amihez társult egy egyházi jellegű reprezentációs épület felmutatásának igénye. Ezen célnak felelt volna meg a Szent Vitus-székesegyház, amelyet koronázási helyszínnek, családi temetkezési helynek, illetve egy Szent Vencel tiszteletére emelt zarándokhelynek szánt. A templom építése persze a tervezettnél lassabban haladt, mert az építész idejét más munkálatok is lefoglalták. Parler halála után fiai, illetve a Parler család más tagjai viszont továbbra is közreműködtek a székesegyház építésében. 1419-ben a huszita háborúk miatt az építkezés félbemaradt, pedig ekkor a szentély körüli részből már csak az Aranykapu erkélye és a toronysisak elhelyezése hiányzott. A háborús időkben az addig elkészült részek komoly károkat szenvedtek. Ráadásul a huszita tanok előretörésével párhuzamosan a pápa lefokozta a templom főpapját püspökké. A következő évszázadokban csak egy ideiglenes zárófalat húztak fel a szentély elé, illetve 1493-ban II. Ulászló rendeletére elkészült a királyi oratórium.
Az 1541-es tűzvész újabb károkat okozott a
templom szerkezetében. 1564-ben a déli toronyra – Bonifaz
Wohlmuth tervei
alapján – reneszánsz stílusú
erkély és sisak került, majd egy orgonakarzattal is bővítették
a templomot. Ez utóbbi máig látható, ugyanis a főhajó
felépítése után a karzatot a mostani helyére „csúsztatták”.
1549-ben
a
déli toronyba került a
Zsigmond-harang, illetve
1552-ben készült el a két számlapos óra, amit II.
Rudolf szereltetett be. Amúgy a
császár tehetséges órakészítő hírében állt. A toronysisak a
hétéves háború alatt megrongálódott, helyére a ma látható
barokk hagymakupola került, amit Niccolò
Pacassi készített. Közben, 1564-ben
újraalakult a prágai érsekség, ami a székesegyház szerepét is
tovább növelte. A 19. század közepén a „Társaság
a Székesegyház befejezésére” nevű
szervezet segítségével, Josef Kranner
építész irányításával helyreállították az épületrészeket.
Megépítették a főhajót és a keskeny, kápolnasoros
oldalhajókat, valamint a kereszthajó északi végét. A főoltár
1868 és 1875 között készült el. Az ablakokat a 20. század
legnevesebb cseh művészei készítették (Vojtěch
Suchard, Václav Žaluda, Zdenek Wirth, Jan Štursa, Bohumil Kafka,
Karel Svořák, Vilém Brunner, Alfons Mucha, Josef Václav Myslbek,
Karel Svolinský, Max Švabinský). A
befejezett székesegyházat végül 1929-ben szentelték fel, igaz a
belső berendezések egy része ekkor még hiányzott.
A templomot először kívülről jártuk körbe.
A monumentális épület díszein ámulva, nehéz volt eldönteni mit
is örökítsünk meg és mi maradjon ki.
Az épület teljes hossza 124 méter, a
kereszthajó 60 méter széles, magassága pedig kicsit több mint 34
méter. A háromhajós és kereszthajós székesegyház két
karcsúbb, és egy vastagabb toronyban végződik. Az utóbbiba,
vagyis a déli főtorony tetejére 287 fokú csigalépcsőn juthatunk
fel, ahol az ország legnagyobb harangja, a már említett
Zsigmond-harang
található. Megszólaltatásához hat emberre van szükség: négyen
a harang kötelét, ketten pedig a harangnyelvet húzzák. A toronyba
külön kell jegyet venni, ez nem része az „alap” körnek. Amúgy
a templomba is jegyet kell váltanunk, ha az előtérnél beljebb
szeretnénk menni. Erre a második udvar jegypénztárában van
lehetőség.
A templom külső oldalának fő dísze a
növénymintákkal díszített „arany
ablak”, amely felett II. Rudolf
császár monogramja, alatta pedig a Habsburg örökös tartományok
címerei láthatóak.
A dóm déli homlokzatnál található a legszebb
és legdíszesebb bejárat, vagyis az Aranykapu,
amelyet szintén Peter Parler tervezett. Fölötte pillantottuk meg a
homlokzat másik fő díszét, a üveg- és kődarabokból kirakott
mozaikot, amely az Utolsó Ítéletet ábrázolja. Ezt valószínűleg
itáliai mozaik művészek készítették 1370-71-ben. Vitatott, hogy
velencei, vagy közép-itáliai mintákat követett-e a mester, de az
alkalmazott technika alapján feltételezhető, hogy az orvietói
székesegyház lehetett a minta. A fal, amit beborít, eredetileg a
régi sekrestye fala volt, amelyet korona teremként használtak
1791-től. A jelenet középen Jézus Krisztus lebeg, aki mellett a
cseh korona földjeinek a védőszentjei találhatók. Közvetlenül
alattuk látható a térdeplő IV. Károly és negyedik felesége. A
mozaik minősége – a felhasznált alapanyagok összetétele miatt
– nem volt az igazi, ugyanis az üvegkockák elszíneződtek,
ráadásul a mögötte lévő fal is vizesedett, így a mozaikot
többször is javítani kellett. A leesett darabokat a 19. század
első felében falfestéssel pótolták, a 19. század végén pedig
ezt teljesen leszedték, és újrarakták. A problémát végül csak
az 1992–2008 közötti munkálatokkal sikerült megoldani.
Az Aranykapu közelében található a fedett híd,
amely a templom királyi oratóriumát összeköti a régi királyi
palotával.
A kereszthajó északi oldalán áll az a
reneszánsz orgonakarzat, amelyen 1856. szeptember 28-án Liszt
Ferenc az Esztergomi misét vezényelte
(a főhajó ekkorra még nem készült el).
A mostani főhomlokzat már a 19–20. századi
építkezés eredménye. Ennek három bronzkapuja gazdagon díszített,
a középső fölött pedig hatalmas rózsaablak látható, amit
František Kysela
tervezett 1925 és 1927 között. A bronzajtók 1927 és 1929 között
készültek el. A középső kapu domborművein a templom építésének
történetét örökítették meg. A két szélső portálon pedig
Szent Vencel,
illetve Szent Adalbert (csehül:
Vojtěch) legendájának jeleneteit láthatjuk. A főhomlokzatot IV.
Károly császárt és 14 különböző szentet ábrázoló szobor
díszíti, amelyeket 1903 és 1908 között faragtak.
Mielőtt beléptünk volna a templomba,
megszemléltük a templomfal néhány érdekes díszítő elemét: a
gótikus ívek, a rozettás ablakok, az aranyozott kapuk, a karcsú
támpillérek, a szobrok, a mozaikok, a freskók mellett a
vízköpőkről sem szabad
elfelejtkezni. Ezek a korabeli kőfaragó mesterek groteszk humorát
is tükrözték, mert a torz, misztikus figurák egyszerre ijesztőek
és viccesek. Hagyomány szerint ezek az alakok megóvják a
székesegyházat a gonosz befolyástól, a hívek pedig a falakon
kívül hagyják bűnös gondolataikat.
A székesegyház csaknem 35 méter magas
főhajójának boltívét 28 pillér tartja, melyeket a gótikus
hálóboltozat köt össze. A főhajó körül (a mellékhajók
fölött) trifórium fut körbe, ahol a királyi család tagjainak és
a hajdani építők szobrai láthatóak.
A neogótikus főoltár előtt található a fehér
márványból faragott, reneszánsz stílusú tumba, vagyis a királyi
síremlék. A felső részét domborművek díszítik; középen
I. Ferdinánd, jobbján fia,
II. Miksa, balján felesége, Jagelló
Anna alakja látható.
Oldalfalain IV. Károly cseh
király és német-római császár
és négy feleségének mellszobra áll. A tumba alatt, a királyi
kriptában nyugszik több cseh uralkodó: a korábban említetteken
kívül IV. Vencel (IV. Károly elsőszülött fia, a Magyarországon
jól ismert Luxemburgi Zsigmond bátyja), V. Utószülött László
cseh és magyar király, Podjebrád György (Mátyás király apósa),
II. Rudolf császár, illetve pár Habsburg főhercegnő és a
Přemysl
ház több tagja.
A templom számos kápolnája őriz kiemelkedő
történelmi és művészeti jelentőségű kincset, emléket.
Ráadásul sok közöttük a magyar vonatkozású, így érdemes
ezeket körbejárni.
Az oldalhajó és
a főhajó közötti főpilléreket szentek szobrai díszítik,
illetve a déli (jobb oldali) oldalhajó felé, az egyik pillér
mellett találjuk a Rákóczi-szabadságharc ellen harcoló egykori
császári katona, Leopold Schlick lovassági tábornok emlékművét.
A sír mellett
neogótikus kápolnák sorakoznak (Szent-Ludmilla kápolna, Krisztus
sírba tétele kápolna, Thun-kápolna).
Ahogy viszont haladunk a déli torony felé, ez alatt találjuk az
első középkori eredetű kápolnát: a cseh
védőszentek kápolnáját, amit
Peter Parler tervei alapján
emeltek. A kápolnában több reneszánsz, illetve barokk stílusú
síremlék található. A fő falon függő festményen Mária és a
cseh védőszentek fogadják az előttük térdeplő II. Ferdinánd
császár és családjának hódolatát. Itt található a dóm egyik
legnagyobb festett üvegablaka, Max
Švabinský munkája, amely az Utolsó Ítéletet ábrázolja.
A torony után érjük el az Aranykaput, vagyis a
templom déli bejáratát (a 19. századi munkálatok előtt ez volt
a főbejárat), amit a Szent
Vencel-kápolna követ. Ez a templom
egyik legdíszesebb, legszebb kápolnája. Eredetileg itt állt az
egykori körtemplom. Falát 100 jáspis és 100 ametiszt féldrágakő
borítja, amelyeket stukkó borításba foglaltak. A kápolnát
Vencel sírhelye fölé építette Peter Parler 1362 és 1366 között.
A díszítés 1372-ben készült IV. Károly megrendelésére. A
freskók közül a Passiót bemutató részek eredetiek, ezeket IV.
Károly udvari festője, Osvald mester készítette 1372–73-ban.
Amúgy a szárnyas oltáron a megrendelő, IV. Károly is feltűnik,
oldalán negyedik feleségével, Pomerániai Erzsébettel (Luxemburgi
Zsigmond anyjával). A Szent Vencel életét bemutató freskókat a
litomericei oltár mesterének műhelyéből származó művészek
festették, valószínűleg 1506–1509 között, habár a
freskóciklust még IV. Károly rendelte meg. Szent Vencel szobrát
viszont még Peter Parler faragta Heinrich fiával közösen
csillámpalából. Szent Vencel hermája üveg mögött látható,
egy 1541-ben festett, reneszánsz falikép pedig a fejedelem
meggyilkolását ábrázolja.
A kápolna kapujától balra Georg
Lobkowicz várgróf síremléke
található, a kápolna ablaka mellett pedig egy lépcső vezet le a
kincstárba, ahol a cseh koronázási ékszereket őrzik. A kincstár
ajtaja hét különböző kulccsal nyílik, amelyek az ország hét
állami és egyházi méltóságánál vannak, s azok csak közösen
tudják kinyitni a széf ajtaját. A hatályban lévő szabályozás
szerint jelenleg az államfőnek, a kormányfőnek, a parlament két
elnökének, a prágai főpolgármesternek, a prágai érseknek és a
székesegyház főpapjának van kulcsa, és egyetlen kulcsról sincs
másolat. A koronázási ékszerek IV. Károly koronázására
készültek, és az ő rendelkezésének hála Szent Vencel koponya
ereklyéje közelében kell, hogy maradjanak.
Persze, ezt sokszor megszegték: a huszita háború során biztonsági
okokból Karlštejnben, a harmincéves háború után pedig Bécsben
őrizték. 1791 óta van újra jelenlegi helyén. Szent Vencel
koronáját, a jogart és az országalmát csak nagyobb ünnepeken
állítják ki a templomban, vagy a Régi Királyi palota Ulászló
termében. A koronázási kellékek közül
a jogar és az országalma nem IV. Károly korabeli, ugyanis ezek Bécsben
maradtak és a Schatzkammerben láthatóak. Prágába az I. Ferdinánd
által 1533-ban megrendelt új, reneszánsz stílusú jogar és
országalma került vissza. A koronázási kard 10. századi, a
markolat 13. századi, a textil burkolat valószínűleg IV. Károly
korabeli. A koronázási ékszerek őrzésére szolgáló terem
eredetileg a székesegyház kincstáraként szolgált. Ennek
gyűjteménye viszont az évszázadok során jelentősen nőtt, így
a legértékesebb darabok a Szent Kereszt kápolnába kerültek.
Erről egy másik blogbejegyzésben még bővebben írunk.
A következő, Szent
András-kápolna márvány oltárát
1870-ben Rómában készítették. Az ablak alatt két Martinic gróf
síremléke látható. Az egyikük az a Jaroslav
Martinic várgróf, akit a második
prágai defenesztráció alkalmával (1618) a feldühödött nemesek
kidobtak az ablakon, de túlélte, majd pedig a közeli Lobkowicz palotában talált menedéket.
Mellette a Szent
Kereszt-kápolna gótikus
festménymaradványai valószínűleg eredetiek. Ez a Szent Kereszt
kápolna nem összekeverendő a vár második udvarának délkeleti
sarkában található Szent Kereszt kápolnával, amely 1961 óta a
Szent Vitus székesegyház kincstárának a bemutatására szolgál.
A bal oldali oltárt egy 18. századi kereszt díszíti, a kápolna
főoltára felett egy 1600 körül libanoni cédrusból faragott
kereszt, mellette pedig Krisztus 1400 körül festett arcmása
tekinthető meg. A kápolnából vezet le lépcső a középkori
bazilika lapidáriumába és királyi kriptához. A kriptát egyszer
sem dúlták fel, ezért a maradványok jó állapotban maradtak meg.
A koporsókat 1928-ban felnyitották és a maradványokat új
szarkofágokba helyezték el, majd a kriptát 1934-re teljesen
újjáépítették. A régi halotti lepleket és az egyéb tárgyi
emlékeket üvegszekrényekben állították
ki.
Ezt követi a királyi oratórium (lásd a fenti fotót), amelynek
gótikus díszítményei faágakat ábrázolnak. Középen található
II. Ulászló monogramja, illetve az ő, és országainak a címere.
Az oratórium bal szélén kiugró figura állítólag Pater Parlert
ábrázolja. A szóbeszédnek annyi alapja biztos van, hogy a
templom két első építészét, Matthieu
d'Arrast és Peter Parlert a
szomszédos, Mária-Magdolna kápolnába
temették
el. A sírköveket teljesen véletlenül 1928-ban találták
meg egy ásatás során. Ezeken a művészek
kőbe vésett arcmása látható.
Ezt már a szentélykörüljáró
kápolnák sora követi. Nepomuki
Szent János-kápolnáját Jan Očko
z Vlašimi, a templom második érseke
építtette. Az érsek márvány síremléke is itt található. Ezt
szinte elnyomja Nepomuki Szent János barokk stílusú síremléke a
két kis oltárral. Ezt 1736-ban, Fischer
von Erlach neves bécsi építőművész
tervei alapján Antonio Corradini
készítette el. A szent csontjait kis
kristálykoporsó őrzi. A síron a szentté avatott prágai pap
térdeplő alakja látható. Fölötte látható a baldachin, ami
Mária Terézia ajándéka. A damaszt függönyeit négy ezüstangyal
tartja. Igen csak feltűnő a látványa, rengetegen fotózzák.
A díszes baldachint elhagyva a Szent
Adalbert és Szent Dorottya-kápolnája mellett
mentünk el, ahol a VI. Károly király által összegyűjtött
ereklyék egy részét, illetve két cseh király (I. és II.
Ottokár; ezt lásd jobb oldalt felül)
síremlékét őrzik.
A Szűz Mária-kápolna
ott áll, ahol 1344-ben elkezdték a mostani székesegyház építését. Az
oldalfalában látható két cseh uralkodó gótikus bronz síremléke
(Břetislave és felesége, II. Spytihněve). Ezek, és a
következő kápolnában található királyi síremlékek is a
Parlerek műhelyében készültek. A kápolna előtt Szent Vitus
oltára és a sírja található (lásd a
baloldali álló képen). A márványkoporsót
J. Max készítette
1840-ben.
Keresztelő Szent János-kápolnáját a
19. században teljesen újjáépítették. Itt II.
Břetislav és utódja, II.
Bořivoj síremléke látható (ezt
lásd jobb oldalt alul). Ebben a
kápolnában helyezték el a templom egyik legrégibb, jeruzsálemi
gyertyatartónak nevezett kegytárgyát is.
Az érseki kápolnába
temették el 1793 és 1901 között a
prágai érsekeket. Ez után a Szent
Anna-kápolna
és a Szent
Mihály-kápolna következik. Az utóbbi
a templom legrégebbi szentélye.
Utánuk jön az 1920-ban felújított
Zsigmond-kápolna.
Ezt is Peter Parler tervei alapján
emelték, és a reneszánsz, barokk, illetve empire stílusú
síremlékek közül különösen fontos számunkra Báthory
Zsigmondé.
Erdély ezen fejedelme, sokadik lemondása után a cseh birtokaira
vonult vissza, és 1613. március 27-én hunyt el a Prága közelében
fekvő Libochovicében, majd ebben a kápolnában lelt örök
nyugalomra. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem élete végén tisztességes sírt kívánt állítani azoknak a nagy elődöknek, akiknek ismerték a nyughelyét. Familiárisát, Nemes Györgyöt küldte Prágába, hogy méltó módon rendezze az előd földi maradványait, de Bethlen, aki ifjúságában éveken át szolgálta Báthory Zsigmondot, meghagyta, hogy az ő neve ne szerepeljen a katolikus templomban, így somlyói Báthory Zsigmond sírkövén ez a latin epitáfium olvasható: „…állíttatta e követ 1629. március 12-én váradjai Nemes György, Erdélyből, a legjobb fejedelemnek, aki elhunyt az Úrban… OLVASÓ, mondd el azoknak, akiknek a Szerencse kedvezéséből nyitott még az emberi lét kapuja, hogy e cseh föld takarja BÁTHORY ZSIGMOND elhalt fejedelmet, akit a kegyetlen sors a földtől elragadott s porig sújtott. Még emléke sem lett volna annak, aki ennyire magányosan maradt, hacsak famulusainak a legnagyobb viharok között is megingathatatlan hűsége e sírt fel nem állította volna mély gyászában…” (a sírfelirat fordítását Passuth László Sárkányfog című regényéből szedtük).
Még néhány kisebb kápolnára bukkanhatunk,
miközben kifelé tartunk a templomból. Ilyen a káptalani
kápolna, ahol a prágai érsek barokk
trónja látható. Az Új szentélyt
a karzat mellett alakították ki, melynek oltárát az Oktatásügyi
Minisztérium állíttatta 1929-ben. A neogótikus csigalépcső egy
irodába vezet. Az érseki kápolna
1909 óta a prágai érsekek temetkezési kápolnája. A
Schwarzenberg kápolnát
1892-ben Friedrich zu Schwarzenberg
bíboros, prágai érsek építette. A Dobenini
Barton család modern mozaikkal
díszített kápolnája
1935-ben készült, de az oltára gótikus. A reneszánsz
orgonakarzatot 1924-ben helyezték át jelenlegi helyére, ugyanis a
főhajó felépítéséig a szentély „ideiglenes” zárófalaként
használták.
A székesegyház a prágai vár és vele együtt
egész Prága látképének legmeghatározóbb építménye.
Kihagyhatatlan élmény, ha a cseh fővárosba látogattok, de a
templomok sora itt nem ér véget.
A Várnegyed legrégebbi templomával folytatjuk a
templomok felfedezését. A Szent
György Bazilika szerintünk
a cseh főváros egyik legszebb román stílusú temploma. A 920-ban
épített egyházi épület eredetileg egyhajós volt, majd 973-ban
bővítették háromhajóssá. A bencések egy női kolostort
építettek mellé, ami Prága első apácakolostora lett. A bazilika
külseje viszont szinte semmit se őriz az eredeti stílusából,
ugyanis ezt többször is átépítették. A bazilika 1055-ig a
Přemysl-ház
hivatalos temetkezőhelye volt, viszont ekkortól ezt a szerepet a
Szent Vitus-székesegyház vette át.
Az épület szerkezete az 1142-es tűzvész után
megsérült, amit Berta apátnő építtetett újjá a maihoz hasonló
külsővel. Ekkorra tehető a két fehér mészkőtorony és a keleti
oldal a két román ablaksor. A 13. század első felében építették
meg a Szent Ludmilla–kápolnát, ahol Szent Vencel nagyanyjának
csontmaradványait őrzik. A nyugati oldal portikuszát is ekkor
emelték. Az 1541-es tűzvész után reneszánsz stílusban
állították helyre, amit a 17. század végén barokkosra
alakítottak át. 1718–1722 közöt František
Maxmilián Kaňka hozzácsatolta a
délnyugati sarkához Nepomuki Szent János-kápolnáját, hogy
később itt tudják megtartani a szent boldoggá avatását. A
kápolna homlokzatát szentek domborművei díszítik, amelyeket
Ferdinand Maxmilián Brokoff
faragott.
Miután II. József feloszlatta a
szerzetesrendeket, a kolostort és a bazilikát a hadsereg használta,
így az épület állapota leromlott. A templom eredeti román
stílusú külsejét 1888–1912 között próbálták visszaadni a
František Mach
tervei alapján elvégzett javításokkal, de a homlokzat esetében
továbbra is a barokk dominál. A reneszánsz elemek közül a déli
kapu maradt meg, amin Szent György
gótikus domborművének másolata látható. Az épület régészeti
feltárása 1958–1964 között zajlott, majd 1962-ben nemzeti
kulturális emlékhellyé nyilvánították és hangversenyteremmé
alakították át. 1969–1975 között újabb rekonstrukcióval
kiállítóhellyé is vált, és itt helyezték el a prágai Nemzeti
Galéria gyűjteményének egy részét. A galéria kiköltözése
óta időszakos kiállításokat rendeznek benne.
Az ikertornyai már messziről látszanak és
vörös árnyalatú homlokzata különleges látványt nyújt. A
belső részében látványos a barokk dupla lépcső, valamint a
csodálatos román stílusban készült kóruskarzat fogott meg
minket.
Szent György utcára nyíló régi bejárat
kapuját Benedikt Ried öntödéjében
készítették 1520 körül, melynek legfőbb dísze egy sárkánnyal
hadakozó lovag. Az új bejáratot a 14. században nyitották a
templom nyugati oldalán, majd a 17. században kora barokk stílusban
átépítették. A homlokzaton látható homokkő szobrokat (a
templomot alapító I. Vratiszláv
és a kolostor névadója, boldog Přemysl Mlada) Jan
Jiří Bendl faragta.
A templom oltárát eredetileg egy 1410 és 1420
között faragott, a keresztre feszített Krisztust ábrázoló
faszobor díszítette. A 19. század közepén a bazilikát
felújították, a szobor máshová került, majd nyoma veszett.
Végül 2009-ben a Mindenszentek kápolnájának villanyvezetékeit
javító munkások találták meg egy halom öreg szék között.
A kriptába egy barokk stílusú lépcsőn
jutottunk le. A helyiségben egy allegorikus Brigitta-szobor (fekvő,
halott szűz) az emberi állhatatlanságra és esendőségre
emlékeztet. A kriptában nyugszik I.
Vratiszláv és
II. (Jámbor) Boleszláv, de
feltételezik, hogy itt temették el Ulrikot
és Jaromírt
is.
Az eredeti, román stílusú falfestményekből
csak néhány töredék maradt meg. A legjobb állapotban a főoltár
melletti Nepomuki Szent János-kápolna falait díszítő Václav
Vavřinec Reiner festménye van. A
főhajó déli falán Hans Burgkmair
képei örökítik meg a 4. században élt Szent Orsolya és a 11
ezer keresztény szűz vértanúságát. Az északi oldalhajónál
látható Krisztus-szobor Otto Herbert
Hájek műve, amit a művész a templom
újraszentelése alkalmából ajándékozott a cseh népnek és
személyesen Václav Havel
elnöknek. A 13. századból származó mennyezetfreskók különösen
tetszettek.
Ez a templom igazi építészeti élményt nyújt a hozzáértők számára. A sokféle és meglehetősen különböző építészeti stílusok kombinációja miatt viszont nem ez lesz a legkönnyebben emészthető templom a laikusok számára. Ettől függetlenül bátran kijelenthetjük, hogy élmény a látogatása.
Ez a templom igazi építészeti élményt nyújt a hozzáértők számára. A sokféle és meglehetősen különböző építészeti stílusok kombinációja miatt viszont nem ez lesz a legkönnyebben emészthető templom a laikusok számára. Ettől függetlenül bátran kijelenthetjük, hogy élmény a látogatása.
A Várnegyedet elhagyva az Óváros (Staré Město)
felé indultunk. Kijöttünk a Mátyás-kapun, és lesétáltunk a Ke
Hradu, majd pedig a Nerudova utcán a Malostranské náměstíre (szó
szerint: Kisoldal tér). Az utat szegélyező, színesre festett
reneszánsz és barokk épületek rabul ejtettek minket. Hamar
megérkeztünk következő állomásunkhoz, pontosabban az itt
található Szentháromság oszlophoz. A tágas tér – amelyen a
középkorban piacot tartottak – 1230 körül nyerte el mai
formáját. Innen nyílik a Szent-Miklós
templom, amely Európa egyik
legszebb barokk stílusú temploma. A ma is látható épületet egy
korábbi, középkori templom helyén emelték a
jezsuiták Kilian Dientzenhofer
tervei alapján (eredetileg egy bencés apátság működött itt). A
munkálatok 1704-től 1735-ig
tartottak. Miután 1781-ben II. József császár elrendelte a
jezsuita rendházak bezárását, a rendre utaló díszítéseket
eltávolították, és ez a környék plébániatemploma lett. Még a
jezsuita időszakra utal a volt rendház falán található Rákóczi
emléktábla, hiszen II. Rákóczi Ferenc ifjúkorában többek
között itt is tanult. A II. világháború során az épület a
hadsereg kezelésébe került, de már ekkor elkezdték a
restaurálását. Amúgy 1920 óta a cseh huszita egyházhoz
tartozik.
A déli homlokzaton szentek alakjait láthatjuk. A
fehér stukkós díszítése miatt olyan, mintha egy esküvői tortát
látnánk, amely viszont a prágai barokk építészet klasszikus példája.
A latin kereszt alaprajzú templom építéséhez francia mintákat vettek
alapul. A kupola külső átmérője 20 méter, magassága 79 méter.
Ezen felül van két harangtornya is, amelyek sarkain cseh
védőszentek állnak. A főhomlokzat gazdag plasztikus díszítésű.
A középső rizalit párkányon Ó-, és Újtestamentum allegóriái;
Szent Miklós, Szent Prokop, Szent
Benedek és
Szent Skolasztika alakja látható.
A templom belseje is lenyűgöző. A freskók
Szent Miklós és Benedek
életének jeleneteit ábrázolják. Az összetett formákat és a
trompe-l'œil festményeket
Dienzenhofer remekműveként
tartják számon.
A főoltárról lefelé néző Szent Miklós réz
szobrát Ignaz Platzer
készítette. A Prachner testvérek
által készített rokokó stílusú szószékét angyalok és
kerubok díszítik.
A székesegyház orgonáján Mozart is játszott,
majd négy évvel később az ő emlékére tartott gyászmisén is
megszólaltatták. Nyári időszakokban koncerteket is tartanak, mert
nagyon jó az akusztikája A templom hajóban a Harrachov
kristállyal díszített csillárt a
19. század végén II. Miklós orosz cár adományozta az egyháznak.
A látogató a karzati részre is felmehet. Megéri, mert teljesen
más innen megszemlélni a mennyezet freskókat, és magának a
kupolának a díszítését. Az egyház költséges felújításon
esett át 1967 és 1977 között. Most is éppen a főhajó
mennyezeti freskóin dolgoztak. Ennek fényében nem meglepő, hogy
belépőjegyet kell fizetni, és külön jegy ellenében a kupolába
is fel lehet menni. Mi nem ide, hanem a Klementinum csillagvizsgáló
tornyába mentünk fel (íme a facebookos képek), amely szintén a
jezsuitákhoz köthető, de erről egy másik posztban
számoltunk be.
Miután kijöttünk a Szent Miklós templomból, a
Mosteckán eljutottunk a Károly-hídhoz, átmentünk a Moldva
túlpartjára és máris megérkeztünk az Óvárosba. Az egyházi
témájú körutunkat itt, a Városháza közelében folytattuk. A
különböző stílusú épületek közül kimagasló háromhajós
Týn-templom (Nagyboldogasszony
templom) pompás tornyai uralják az Óváros terét. Hiába a
látványos tornyok, itt fennmaradt a középkori városszerkezet pár
eleme, és a templomot teljesen körbeölelő épületek könnyen
megtréfálhatják a turistát. A templom előtt található üzletek
és vendéglők között megbújó átjáró ugyanis nem egy újabb
étterem bejárata. Bátran menjünk be, és egy illemhely után egy piciny udvarra
érünk, ahonnan elénk tárul a templom bejárata. Az 1390-ben
készült kaput Jézus szenvedésének jeleneteivel díszítették. A
80 méter magas ikertornyokat apró fiatornyok
díszítik, amik igencsak egyedivé
varázsolják a templomot. Az Ádámot és Évát jelképező két
torony közül a déli szemmel láthatóan szélesebb.
A templom nevét a közeli Tynsky udvarról kapta,
ahol külföldi kereskedők éltek. Eredetileg itt egy 11. századi
román stílusú kisebb méretű templom állt, amit szintén Szűz
Máriának szenteltek. Ezt váltotta fel egy korai gótikus épület,
amely helyén kezdték el építeni a mostani templomot. Az volt a
sorozatos átalakítás oka, hogy az épület plébánia rangot
kapott, így szükségessé vált a bővítése. Emellett megőrizte
a kapcsolatát a külföldi kereskedőkkel, ugyanis ez maradt
továbbra is a külföldi kereskedők kórházának a temploma. A
flamand építész, Matthieu d'Arras
indította el az építési
munkálatokat, de a huszita háborúk miatt – ahogy sok hasonló
templom esetében – itt is megtorpant az építkezés.
A jelenleg látható gótikus templom építése
1365-ben kezdődött és sorsa hamar összekapcsolódott a
csehországi reformmozgalommal. Ez persze
nem akadályozta, hogy 1601-ben ide temessék Tycho Brahét,
II. Rudolf császár udvari csillagászát. A
15. századtól egészen 1620-ig a Týn volt a husziták legfontosabb
temploma, akiktől a fehérhegyi ütközet után vették át a
jezsuiták. Ennek jegyében a 38 méter magas homlokzaton található
kelyhet beolvasztották (a kehely volt a mérsékelt husziták
jelképe), és ennek anyagából öntötték a ma is látható
Madonna szobrot. Ennek a re-katolizálásnak esett áldozatul
1626-ban Podjebrád Györgynek az arany kehely alatti szobra. Sok
templomhoz hasonlóan a Týn-t is érte természeti katasztrófa.
1679-ben villám csapott bele, így a tornyokat barokk stílusban
állították helyre. Egy másik tűzeset 1819-ben történt, viszont
ekkor csak 1835-ben tudták helyreállítani a templom épületét. A
két restaurálási hullámot is megélt templom először 1876 és
1895 között, majd 1973 és 1995 között újult meg. A homlokzatát
a 18. században barokk stílusban építették át, majd a 19.
században egy emelettel magasították.
A templom gótikus, reneszánsz és korai barokk
műalkotások széles körű galériája. A szobrok közül a
legjelentősebb az 1390 körül készült alkotás, amelyet a
Krisztus szenvedéseinek jelenlétével ábrázolt timpanon díszít
(az eredeti timpanont a Nemzeti Galériában állították ki).
A meglehetősen világos belső terében
figyelemre méltó látnivalókra akadhatunk.
A berendezési
tárgyak barokk stílusúak. A templom 19 oltárán František
Maxmilián Kaňka, Karel Škréta, Jan Jiří Bendl, Josef Hellich,
Ferdinand Maxmilián Brokoff, Jan Jiří Heinsch
és más művészek dolgoztak. Az
eredeti középkori bútorok közül öt műtárgy maradt meg a
templomban, például a kálvária gótikus szobrai, az 1414-ben
készült keresztelőmedence, illetve a gótikus kőszószék. Itt
található Prága legrégebbi orgonája is, amit
Heinrich Mundt
épített 1673-ban.
A festmények is kimagasló művészeti értékeket
képviselnek. A Kálvária tizennégy nagy jelenetét ábrázoló
festményét František Čermák,
az északi
hajóban levő Szent József képét pedig
Jiří Heinsch festőművész festette.
A reneszánsz és a barokk korszakból kivételesen érdekes
domborművek és faragott sírkövek láthatóak. A szobrok barokk
mesterei is maradandó alkotásokat hoztak létre, például:
Ignatius Frantisek Weiss szobrászművész,
aki az oltárok szobrait faragta. Jan
Heidelberger pedig Szent
Ferenc alakját formálta meg, amit az
északi hajóban nézhetünk meg.
A rokokó stílusú műveket Ignatius
Raab és
František
Xaver Palka
készítette. 2000-ben a
restaurátorok egy 14. századi gótikus freskót fedeztek fel,
amelyet az egyik északi oldal folyosóján találtak, és Szent
Jeromost ábrázolja az oroszlánnal.
A templom néhány berendezési, díszítési
tárgya már nem a templomban található. A Prágai Város
Múzeumában a 14. század második feléből származó gótikus
pietà a legrégebbi fennmaradt mű. A Nemzeti Galériában a már
említett timpanont, és egy szárnyas oltár részeit őrzik. A
prágai Nemzeti Múzeum Lapdiáriumában egy régi templomablak is
található.
Az utolsó templom, amit meglátogattunk a
márciusi utunk során az a Havas
Boldogasszony-templom (csehül:
Panny Marie Sněžné)
volt. A templomot a Vencel tér közelében fedeztük fel. Első
látásra kis „jelentéktelen” templomnak tűnt, de belépve –
hiába befejezetlen – a hatalmas boltív elkápráztatott
bennünket. Persze ne rohanjunk ennyire előre, ugyanis a
befejezetlennek tűnő templom története is igen érdekes.
Az egyházi épületet a karmeliták építették
1347-ben IV. Károly és első felesége, Valois Blanka korozásának
tiszteletére. A rend a kolduló rendek közé tartozott, ezért
földet nem birtokolhattak, és a templom felépítéséhez sem
rendelkeztek forrásokkal. IV. Károly és prágai polgárság
támogatásával épülhetett meg a templom, amit mégis az anyagi
problémák miatt nem tudtak befejezni. A huszita háborúk ezt a templomot se kímélték
és komoly károkat szenvedett, majd az itt élő szerzetesek
elhagyták a kolostort. Az építmény állapota a 15. század végére
jelentősen megromlott, majd a 17. században II. Rudolf császár a
kolostort a ferenceseknek adományozta. 1611-ben a passaui fegyveres
erők betörtek a városba és a feldühödött prágai lakosság
kifosztotta a kolostort, valamint tizennégy szerzetest megöltek,
akiket prágai mártíroknak neveznek (2012-ben avatták őket
boldoggá). A mészárlás után csak 1625-ben szentelték újra a
templomot. A 17. század második felében többször is átépítették
és először reneszánsz, majd barokk stílusjegyeket kapott.
A reneszánsz bejárati portál felett először a
templom falán lévő Havas
Boldogasszony mozaikjára figyeltünk
fel, amit Foerster Viktor
alkotott. A mozaik körül két gótikus ablak és felette egy
eredeti gótikus rózsaablak engedi be a fényt a templomba. A
templom főfolyosójára belépve csak ámultunk a magasságán és
fényességén. Az eredeti, gótikus keresztboltozat magasabb volt. A
mostani reneszánsz stílusú 1607-ben épült és 31,4 m magas,
amivel Prágában a második a Szent Vitus Székesegyház boltozata
után, ugyanis ez eléri a 33,24 métert. A festett díszítést
1603-ban készítették. Itt II. Rudolf és II. Mátyás oltár
feletti monogramja után a Szentháromság, Miasszonyunk, Mihály
arkangyal, és egy sor ferences szent (Assisi Szent Ferenc, Szent
Klára, Padovai Szent Antal, Sz. Bonaventura, Sienai Szent Bernardin,
Toulouse-i Szent Lajos, aki mellesleg Károly Róbert magyar király
nagybátyja, Árpád-házi Szent Erzsébet, és Alcalai Szent Diego)
alakjával folytatódik. Az utolsó alakot nem lehet azonosítani.
A kórus mai formáját a 17. század elején
nyerte el, ugyanis ekkor bontották le az ezt ideiglenesen lezáró
fa építményt, hogy felhúzhassák a ma is látható nyugati falat.
Az 1980-as években végzett régészeti ásatások eredményei
alapján a templomot eredetileg 110 méter hosszúra tervezték. A
tervekből végül a kórus, két kis mellékhajó és a nyugati
mellékhajó északi oldalán álló nagy harangtorony valósult meg.
A torony építését a 15. század elején kezdték el, viszont ez a
huszita háborúk idején nagymértékben rongálódott, majd
1683-ban végleg összedőlt. Az északi mellékhajó részben
megmaradt. A tető és a boltív már régen összedőlt, de egyes
darabjai és az ablakok a mai napig is láthatóak. A kórust és a
mellékhajókat más más logika szerint építették: a kórusban a
pillérek majdnem csontvázszerűek, és az ablakok az egyik
tartóoszloptól majdnem a másikig érnek, így ez a terület a
templom legvilágosabb része. A mellékhajók ablakai kisebbek, és
nem oszloptól oszlopig érnek. Ez annak köszönhető, hogy
1379-ben, az építkezés két fázisa között megváltoztatták a
terveket. A mellékoltár főbejárata fölötti timpanon a
Szentháromságot ábrázolja. Ezekből az egyéb csonka részekből
mi vajmi keveset láthatunk, hiszen egyedül a mostani templom
nyitott, ami tulajdonképpen a kórusnak felel meg.
A templom belső terében számos barokk műemlék
került. Például itt található Prága egyik legmasszívabb és
legmagasabb barokk faoltára (29 méter magas), amelyet 1651-ben
készítettek talmberki idősebb Jan megrendelésére. Tetején Szűz
Mária és János evangélista figurája között a Megfeszített
Jézus alakja látható. Az oltárt a széleken angyalok, illetve
Keresztelő Szent János, Szent Péter, Szent Pál és Szent Ferenc
szobrai szegélyezik. Fölöttük a "Szűz Mária megáldja Szent
Ferencet" témájú képet Szent Klára, Árpád-házi Szent Erzsébet,
Szent Barbara és Alexandriai Szent Katalin veszi körbe. A
megfeszítés alatt közvetlenül Mihály arkangyal figurája
látható, oldalán Szent Vencellel és Adalberttel. A főoltár
témája és az ábrázolt szentek, vagyis az ikonográfiai program a
Liberius pápa korabeli csodára utal, amikor 352. augusztus 5-én
havazott Rómában. A havazás helyén épült a későbbi Santa
Maria Maggiore pápai bazilika, amit a magyar fordításban szintén
Havas Boldogasszony néven emlegetünk. Az oltárkép bal alsó
szélén a két donátor, talberki idősebb Jan és felesége is
feltűnik, ahogy térdepel. Ezeket a képeket Antonín
Stevens festette.
Az oldalsó oltárak is fából készültek,
márvány utánzással és aranyozott díszítéssel. Közülük egy
párt 1730-ból Szent Katalinnak és Assisi Szent Ferencnek
szenteltek. Ettől nyugatabbra, szintén egymással szemben találjuk
az Angyali Üdvözlet és a Szent Kereszt oltárját. Az Angyali
Üdvözlet oltára 1724-ben készült és Václav
Vavřinec Reiner egyik legjobb munkája.
Az orgona a már korábban említett Szent Miklós
templom jobb oldali karzatáról származik. Ezt 1747-ben építette
a jezsuita Tomáš Schwarz, amit 1832-ben,
az aktuális helyszínre történő szállításkor Josef Gartner
módosított.
Lényegében ez a templom egy kis ékszerdoboz,
illetve az egyik kedvenc gótikus egyházi épületünk. A közismert
Vencel tér szomszédságában könnyen megközelíthető, de a
tulajdonképpeni városközpont szélén található, így nem is a
leglátogatottabb nevezetesség. Ebből következik, hogy ezt nem
szokták lerohanni a turisták, és itt még a hely szellemét is meg
lehet tapintani.
Prágában még sok egyházi épület van, ami
felfedezésre vár, de szerintünk ez az öt templom jellegzetes, és
aki ide elmegy, az kicsit a többibe is belekóstol. Ezen felül ezek
elég sok érdekességgel, és akár magyar vonatkozású
részletekkel is büszkélkedhetnek. Reméljük, hogy kedvet adtunk
ezen nevezetességek felfedezésére.
Itt látsz további képeket a Szent Vitus-székesegyházról.
Itt pedig a Szent Miklós templomról.
A Havas Boldogasszony templom külsejéről készített fotó forrását itt találjátok.
A Havas Boldogasszony templom külsejéről készített fotó forrását itt találjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése