Tata, ahol a történelem visszhangzik a tó vizében

Tatai beszámolósorozatunk ötödik és egyben utolsó részében végre valahára rátérünk kedvenc látnivalónkra, amely nem csak szép, de múltja is izgalmas. Az Öreg-tó mellett található, frissen  felújított Esterházy-kastély május végén nyitotta meg kapuit. Ez ugyan körülbelül egy éves csúszást jelentett, de így csak izgatottabban léptünk be a város szívében található épületegyüttesbe. A pénztáros hölgy meglehetősen vaksi és fura volt (az egyetemi oktatót hallgatónak nézte, amikor felsoroltuk a ránk vonatkozó kedvezményeket, akkor érdekes arcokat vágott), de ezt leszámítva csak a legjobbakat mondhatjuk el, és a kastély látogatását melegen ajánljuk!

Természetesen itt minden az Esterházyakról, pontosabban a család egyik grófi ágáról szól, így már a kapu felett az egykori tulajdonosok címerét pillanthattuk meg. A kastély nem túl nagy, de mindegyik részlete érdekes, és ehhez nem is kellett fantáziálgatni, hiszen a hely az évek során számos fontos történelmi esemény részesévé vált. Falai között uralkodók fordultak meg, tulajdonosai pedig jelentős személyeknek számítottak, amennyiben nem sikerült rekonstruálni az eredeti enteriőrt, volt mit bemutatni. Egyáltalán nem véletlen, hogy ez lett a kedvenc Esterházy kastélyunk, pedig voltunk már Pápán, Kismartonban, Fertődön is.

A kastély építésének gondolata 1762-ben merült fel, és miután Esterházy Miklós hazatért szentpétervári nagyköveti útjáról Fellner Jakabot kérte fel a tervek elkészítésére. Az építész munkássága nem ismeretlen számunkra, számos helyen találkozhatunk keze nyomával, hiszen a móri Lamberg-kastélyt, a veszprémi püspöki palotát vagy a már említett pápai kastélyt is ő tervezte. Tatán kicsit túlzó ötletei helyett végül egy szerényebb grófi lak valósult meg, de a birtokhoz tartózó hatalmas park, a tó, az Angolpark, sőt a középkori eredetű vár lényűgözővé tette ezt az uradalmi központot. Amennyiben a teljes Öreg-tó környezetét a kastély részeként kezeljük, és eredetileg ez így volt, úgy mindjárt impozánsabbnak látszik maga a kastély épülete is, nem gondoljátok?

Mire a kastély megépült, Esterházy Miklós szintén diplomata fia, Esterházy Ferenc lett az örökös, aki nem sokkal az ötödik koalíciós háború rosszra fordulása után Tatára hívta a menekülő I. Ferenc  osztrák császárt. Napóleon újabb sikere miatt így az épület igen hamar történelmi jelentőségre tett szert, mivel a császár végül a kis tatai kastély egyik sarokszobájában volt kénytelen aláírni 1809. október 14-én az úgynevezett schönbrunni békét (a szobát lásd fenn). A francia forradalmat követően számos háborút vívtak az európai hatalmak, az ötödik koalíciós háborút újabbak követték, de a schönbrunni béke azért is kiemelkedő, mert a parvenü francia császár ekkor szerezte meg egy Habsburg lány kezét, Mária Lujzával kötött házassága eredményeképpen ekkor került végre rokonságba egy uralkodói dinasztiával. Az Esterházyak később is fogadtak előkelő vendégeket Tatán, például Madame Royale-t, a kivégzett XVI. Lajos francia király egyetlen életben maradt lányát. Más történelmi események is köthetők a főúri lakhoz. Például Görgei Artúr 1849. május 2-án innen indult Buda visszafoglalására, de a szabadságharc idején itt éjszakázott Windisch-Grätz tábornagy és Haynau táborszernagy is, illetve 1897 szeptemberében nagyszabású hadgyakorlat zajlott Tatán, amelynek több uralkodói vendége is volt. Ezen eseményekről ma kastély emeleti termeiben interaktív kiállításokkal, tárgyakkal emlékeznek meg, amelyek a gyerekek számára is érdekesek lehetnek.

A kastély igazi fénykora 1867 után következett be, ekkor rengeteg főúri mulatságot, lovasversenyeket, bálokat tartottak, amelyekről ma a dolgozószobák falain látható lovas festmények árulkodnak.

Az egyre gazdagodó birtokon a 19. század végén még egy pompás, kétszáz férőhelyes, neobarokk színház is épült. Bánatunkra erről már csak egy emléktábla maradt meg, mert néhány évtizeddel később Esterházy Ferencné Lobkowicz Anna hercegnő lebontatta, azzal a céllal, hogy fiát „megmentse” a zenével kapcsolatos bohém élettől. Mellesleg ez az cél nem teljesült, hiszen fiából zeneszerző lett, sőt egész élete a zene és színház körül forgott. Na, de tudtátok, hogy került Gustav Klimt Tatára? A már az előbb említett színház szerető Eszterházy Ferenc gróf bécsi útja során egy festmény hatására egy fiatal bécsi mesterrel festette meg a saját színházát: ő volt Gustav Klimt. Sajnos a festmény nem maradt meg, csak a fekete-fehér fotó másolata.

A birtok a család tulajdonában 1945-ig maradt, majd az árválkodó épület pusztulásnak indult, a berendezéseket széthordták. Az itt állomásozó szovjet erők parancsnoka kezdeményezésére idegszanatóriumot alakítottak ki benne, ami 1996-ig működött. A kórház kiköltöztetése után a kastély a felújításáig üresen állt. Az épület állaga nagyon megromlott, így a felújítás már esedékes volt. A projekt 2008-ban kezdődött és ma már számos programmal, kiállításokkal várják az érdeklődőket. Mielőtt Ti is ellátogattok a vizek városába tájékozódjatok a kastély honlapján. A weblapon fontos információk mellett láthatjátok a kastély tervrajzát is, amely megmutatja a mostani és az egykori szobák, termek funkcióit. Az állandó enteriőr mellett időszaki kiállításokkal is invitálják a látogatókat. Sőt ne hagyjátok otthon a gyerekeket sem, mert számukra múzeum pedagógia foglalkozásokat is tartanak. Látogatásunkkor mi a  „Régi képek – új távlatok” című időszaki kiállítást nézhettünk meg a régi fotókkal, de minket elsősorban a család lakótere érdekelt.

A család szobáit, lakosztályait dolgozószobáit nyitott hosszú folyósokon sétálva nézhettük meg. A két emelet berendezési tárgyai tartogatnak néhány érdekes részletet. A földszint termeiben leginkább a férfiak szobáit láthatjuk, ahol a munka és a szórakozás dísz- és használati tárgyai is megférnek egymás mellett. A dolgozószobák rokokó stílusú íróasztalai, szekrényei tetszettek nekünk. Az emeleten a hölgyek lakosztályai, társalkodók kaptak helyet. Itt elsősorban a szép bölcső, a pipere asztal nyűgözött le minket, vagyis leginkább Reginát. Akkoriban a házasok külön hálószobában aludtak, de ha séta közben jó figyeltek a szobákat összekötő lépcsőnél egy rejtett ajtót fedezhettek fel, amely mesélhetne néhány titkos találkozókról. Természetesen a kastélynak van díszes lépcsőháza is, amelyet a lenti fotókon láthattok.

A földszinti kedvenc szobánk az úgy nevezett Sátorszoba (lásd lent), ahol nem a bútorok az érdekesek. A szoba falai olyan illúziót keltenek mintha egy keletről érkező vendég sátrába tévedtünk volna, ezt főleg vendégszobának használták. Emellett a Zeneszobában a színháznak, a zenének állítottak emléket. Történetet nézhetünk az egykori színház építésről is, de minket a gyönyörű legyezők nyűgöztek le. Majd a következő szobában egy hatalmas biliárdasztal tölti ki az egész teret. A kurátorok itt is figyeltek, hogy az interaktivitás felkeltheti a látogatók fantáziáját, így egy virtuális partit is végigkövethetünk. A billiárdot, amúgy 1896-ban készítették Londonban.

Néhány szoba falain Eszterházy portrékat is felfedeztünk de felfigyeltünk Thököly Imre arcképére is. Az akkor már kegyvesztett ifjú hadvezér lánytestvéreit ugyanis Esterházy Pál herceg és Esterházy Ferenc gróf vette el feleségül, hogy megkaparinthassák a nem megvetendő Thököly vagyont. A szobák után a kávézót keresztezve eljutottunk a gróf nagy szalonjához, illetve itt található az 1806-ban épült kastélykápolna is. A címerekkel díszített üvegablakai gyönyörűek. A szekrényes szerkezetű oltára egyidős a kápolnával, Assisi Szent Ferencet ábrázolja, és egy másik fontos történelmi eseményre emlékeztet minket. Az utolsó magyar király második visszatérési kísérlete során támogatói vereséget szenvedtek Budaörs mellett, majd mind IV. Károlyt, mind feleségét, Zitát is itt, a tatai kastélyban vették őrizetbe 1921. október 24-én. A helyi kapucinus házfőnök pedig ebben a kápolnában mondott számukra misét.

Az emeleten a már említett történelmi kiállítások mellett szerintünk az egyik legszebb rész az aranyozott faburkolatú neorokokó stílusú ebédlő (lásd lent). A felújítás előtt ez a szoba volt a legrosszabb állapotban, hiszen a kórház egyik kórterme működött benne, mindenesetre szerintünk gyönyörűen felújították A falakon Esterházy családtagok portréi tekintenek ránk és a sarokban a kemencék is impozánsak.

A két grófnői lakosztály előtt még a könyvtárszoba se hagyott minket hidegen, de a toronyszobából kiáramló fény is csalogatott minket. Nemhiába, hiszen a három nagy ablaka miatt igen fényes a szobácska, illetve a kilátás is magáért beszél. Apropó ha már grófnői lakosztályokat említettük akkor ezekhez a szobákhoz fürdőhelyiségek is tartoznak.

A toronyszoba mellett az egyik fürdőt holland fajanszcsempe díszíti, a másik ruszkicai márványból készült. Az előbbi Reginának is jobban tetszett, mert a márványosat ridegnek érezte. A fürdőszobákat egykor Lobkowitz Anna rendelte meg. A kék csempés fürdő mosdókagylója és kádja is eredeti, a csempéken látható motívumok kézzel festettek. A fürdőszobák után a gyerekek világába csöppentünk. A jellegzetes játékok mint babaház vagy a terepasztal  illusztrálta a A lány- és a fiúgyermekek szobáit. A babaház kicsi mása a kastélynak. A terepasztal pedig az 1897-es, "Császármanővernek" nevezett hadgyakorlatot ábrázolja. A sétánk végén még megcsodáltuk az emelet tágas előterét, majd még a tó mellett sétálva gyönyörködtünk a tájban.

Örömmel ajánljuk mindenki számára az immáron felújított kastélyt. Ezen felül a már korábban bemutatott képes beszámolóinkból a kastély környékét is megismerhetitek.

Itt találtok további fotókat a kastélyról.

Itt a tatai várról.

Itt az Öreg-tó és a Cseke-tó partjáról.

Itt a Kápolnadombról.

Itt pedig a Fényes-forrás tanösvényről.

"Mert mi is egy kicsit pápaiak vagyunk..."

A blogunkat folytatjuk a veszprémi utunk második állomásának beszámolójával. Most az egykor még bő vízzel csurdogáló Tapolca-patak völgyében, a Pápai-síkság központjában található városba kalauzolunk el benneteket, ahol a katolikus Nagytemplomot, az Esterházy–kastélyt és a Kékfestő Múzeumot látogattuk meg.

Pápa a nevét egy bajor lovagtól (Popo) kaphatta, de már a kelta korszakból is találtak itt régészeti leleteket. Igaz most Pápa történelmével nem untatnánk benneteket mert erről már meséltünk az „Élménybeszámolóegy bakonyi barangolásról” című írásunkban.

Először a kastélyhoz mentünk, de útközben láttuk Jókai Mór házát, ahol egy emléktábla jelzi, hogy itt lakott az író, amikor Petőfi Sándorral és Orlay Petrich Somával a pápai kollégium diákja volt.

Az Esterházy-kastély Pápa központjában, a katolikus templom mögött található. A barokk kastély és az egykori erődrendszer fontos szerepet töltött be a város életében. Ma a felújított kastély kiemelt idegenforgalmi helyszín.

A 15. században a kastély helyén a Garaiak által emelt vár állt. Komoly hadászati szerepet a török hódoltság kialakulásakor kapott, ugyanis a török hadsereg többször is megtámadta a várost, amely Győr egyik elővédjeként működött, tehát közvetve Bécs védelmében is szerepet kapott. Az első földsánc 1532-ben épült ki a város körül, majd ezt folyamatosan fejlesztették. Akkor is, amikor a vár rövid ideig (1594–1596) török uralom alá került. 1626-ban került a vár az Esterházy család tulajdonába, de egy jelentős tűzvész nagy mértékben megrongálta az épületet. Az erőd a Rákóczi-szabadságharcban töltött be utoljára katonai szerepet, amikor 1707-ben császári csapatok szállták meg. A háborúk és az elhanyagolás miatt az épület végül pusztulásnak indult.

Esterházy Ferenc 1743-ban a katonai funkció elvesztésével egy nagy rezidenciát terveztetett a vár helyére és Franz Anton Pilgram építészre bízta a munkálatokat, amelyeket később Fellner Jakab, majd Grossmann József folytatott. A vizesárokkal körbevett épület látványterve a kastély Nádor-termének falát díszítő festményen látható, ami számunkra is érdekes látványt nyújtott, mert olyan tájat ábrázol, ami nem teljesen pápai. A hegyek ábrázolásával ugyanis a nagyságot és gazdagságot akarták az Esterházyak illusztrálni. A festményen látható tó viszont jórészt valós: a kiterjedt vízfelületet ugyanis később, már Esterházy Károly püspök száríttatta ki, és a helyén alakította ki a mai parkot. A kastély átalakításának terve sohase valósult meg teljes egészében, ugyanis a birtokot megöröklő Eszterházy Károly már az egyházi építkezésekre helyezte a hangsúlyt.

A barokk stílusú építmény végül 1784-ben készült el és az Esterházyak cseszneki ágának egyik lakóhelyeként szolgált. Az épület pusztulása 1945-től kezdődött, ugyanis ekkor a szovjet hadsereg szállta meg, amely 1959-ig maradt itt, és ekkor a berendezési tárgyak vagy megsemmisültek vagy eltűntek. Ezt követően a városi könyvtár, a zeneiskola, a művelődési ház és a helytörténeti múzeum kapott helyet a kastélyban.

Az 1960-as évek közepén helyreállították a külső homlokzatot, 1990-ben a kastélykápolnát is helyrehozták, amely Európa Nostra-díjat kapott. A főépület felújítása 1988-ban kezdődött, kisebb megszakításokkal 2015-ben fejeződött be. A Grossmann József által tervezett váristálló és kocsiszín, illetve a mellette álló őrségházak felújítása még várat magára. Múzeumként 2015. április 17-től látogatható, ami egy 3600 négyzetméteres terület bejárását teszi lehetővé.

A ma már nem látható kastélykaput 1860-ban Párizsból hozatták. A díszudvaron így az 1790-es években készült kapuőrző, címertartó kő oroszlánok fogadtak minket. A kastélypark előtti ideiglenes kerítést azért emelték, mert hamarosan elkezdik a kapu helyreállítását.

Az egy emeletes barokk stílusú kastély a versailles-i palota mintáját követi kicsiben. Az épület parkra néző főszárnya íves oromzattal záruló középrizalittal és sarokrizalittal (gazdagon díszített homlokzat) tagolt. Az oromzaton láthatjuk az Esterházy-címert. A két szárnya manzárdtetővel fedett, azaz meredekebb tetősíkját egy alacsony hajlásszögű tető követi, és ez díszített. A központi épület nem zár be derékszöget a két oldalsó szárnnyal, ugyanis az épület kialakításakor a vár szabálytalan alaprajzát követték. Ezt a pontatlanságot a főbejárat előtt található kocsibeálló/terasz próbálja kompenzálni.

Az előcsarnokba belépve barokk pompájú, kőkorláttal és stukkós mennyezettel rendelkező lépcsőház tárult elénk, de mielőtt idegenvezetőnk végigkísért volna a kastély termein, a földszinten megnéztünk egy kiállítást, majd a moziterembe mentünk, ahol egy Pápáról szóló kisfilmet vetítettek le.

Az épületegyüttes középső szárnyában reprezentációs helyiségeket láthattunk, az oldalszárnyakban voltak a vendéglakosztályok, ezek mellett a nyugati szárnyban a tulajdonos lakott. A keleti szárnyban van a kastélykápolna, amelyet a helyreállítás előtt a városi könyvtár olvasótermeként használtak.

A belső tereket az 1860-as években Esterházy Pál újíttatta fel, ekkor került kialakításra a Nádor-terem és az Ősök csarnoka is.

A Nádor-terem berendezése lényűgöző. Az intarziás parketta, a barokk kályha sokat érzékeltet abból, milyen lehetett a kastély korábban. A családi birtokokat bemutató festmények közül viszont több hiányzik. A legfontosabb, a pápai kastélyt ábrázoló látványterv viszont szerencsére fennmaradt. A barokk főúri élet hétköznapjait bemutató vezetéssel megelevenedett előttünk a múlt, ami különleges élményt nyújtott számunkra, és valószínűleg más látogatót is megfog majd. A tapéta az eredeti mintáit követi: a család fényképek segítettek a rekonstrukcióban, így eredeti minták alapján lehetett újragyártatni sok díszítőelemet. Habár az eredeti bútorok megsemmisültek, ezeket sikerült korabeli bútorokkal, festményekkel, és használati tárgyakkal pótolni, így az illúzió meg van, és így megismerhetjük, hogy az akkori főúri családok mit csináltak mindennapjaikban. Ez a bemutatás szerves részét képezi a vezetésnek: a korhű ruhában idegenvezetőink úgy fogadtak, mintha a főúri család vendégei lennénk, és korabeli énekkel, tánccal, illetve szófordulatokkal varázsoltak 18. századi hangulatot a 21. századi turista számára.

A többi teremben is látványos barokk stílusú tárgyakat, műalkotásokat láthatunk. Az északkeleti szárnyat teljesen könyvtárrá alakították át, a végében nyolcszögletű kápolna látható, aminek a freskóit Joseph Ignaz Mildorfer készítette 1750-ben. A csegelyeken az angyalok tartják Jézus szenvedésének relikviáit (a töviskoszorút, a szögeket, a kalapácsot, a szivacsot, a lándzsát és a kelyhet), a kupolán Jézus Krisztus mennybemenetelét ábrázolták.

A kastély kápolnája 1945-től zárva volt és világi célra használták. 2015-től viszont újra felszentelték, és katolikus istentiszteleteket, esküvőket és keresztelőket lehet itt tartani.

Az Esterházy kastély parkja kiterjedt zöldfelületként övezi az épületet, igaz ez most téli időszakban kevésbé látványos. A háború előtt nagyobb volt, vadasparkot alakítottak ki benne, ahova a köznép nem tehette be a lábát. A háború után erdőirtások miatt kisebb parkká vált. Szerencsére maradtak még benne ősfák. Szép időben jókat lehet sétálni a juhar, kőris, gesztenye fák, sajmeggyek, vörösfenyők és bükkök alatt. A kastélypark van, amikor a rendezvényektől is hangos: az épület északi oldalán található szabadtéri színpadon rendszeresek a koncertek.

A vezetés végén megtudtuk, hogy hátra van még a kastély kerítésének helyreállítása, a kovácsoltvas díszkapu rendberakása, a kastélypark rendezése, a váristálló és az őrházak felújítása, újraépítése. A kastély falai között, olyan volt sétálni, nézelődni, mintha ha egy barokk családi látogatáson lettünk volna. Bátran mondhatjuk, mintha, mi is egy kicsit pápaiak lennénk.

A kastély után a Kékfestő Múzeum felé vettük az irányt. Útközben megnéztük a katolikus Nagytemplomot is, amelyet 1774-ben gróf Esterházy Károly egri püspök, pápai földesúr adományából építettek. Fellner Jakab halála miatt az építkezést Grossmann József vette át. A templom 15 évig épült, 1795. május 3-án szentelték fel. Hatalmas egyhajós, úgynevezett csarnoktemplom, amely copf stílusban, barokk és klasszicista jegyekkel épült. Hossza 42 méter, szélessége 22 méter, belső tere 24 méter, a gyönyörű rézborítású, összetett sisakban végződő tornyai 72 méter magasak. A homlokzata timpanonos, fölötte szobor-kompozícióval. A belső terében a márványborítás vörös és sárga színekben pompázik. A mennyezetfreskókat Franz Anton Maulbertsch (osztrák festő) készítette. A három kupolafreskó, a szegélyképek, és főoltárkép Szent István életét ábrázolja. Szent István és László szobrait, a gyóntatószéket, a bronz keresztelőkutat, és a libanoni cédrusból faragott szószéket Prokop Fülöp alkotta meg. A négy mellékoltár Zirckler János alkotása, amelyeket Nepomuki Szent Jánosnak, Szent Annának, Józsefnek és Borromei Szent Károlynak szenteltek. A Szűz Mária-kápolna, a sekrestye és a két oratórium freskóit is Maulbertsch festette. A falakon lévő stációkat Cziráki Lajos faragta. A templom alatti kriptában nyugszanak az Esterházy család pápai ágának tagjai.

A Kékfestő Múzeumban nagyon kedvesen fogadtak, elmesélték a kékfestés történetét, menetét, majd mi magunk fedezhettük fel, hogyan is készülnek a szép tárgyak, ruhák ezzel az eljárással.

A kékfestés egy textíliákon alkalmazott színmintázási technológia, amely jellegzetesen kék alapon fehér színben jelenik meg. A kékfestő kelme az elmúlt századokban jelentős szerepet játszott a magyar népviseletben és a lakástextíliák körében, de ma is népszerű. Több kisvállalkozó foglalkozik ilyen termékek előállításával. A kékfestő kifejezés először 1770-ben a pápai Bengely István panaszos levelében fordul elő, majd innen terjedt el. Indiában, Kínában és Egyiptomban számos olyan leletet találtak, amelyek bizonyítják, hogy több ezer évvel ezelőtt ismert volt ez a technika.

A kékfestés alapvetően a gátlónyomás technológiáján alapul. Ez azt jelenti, hogy a szövetre a mintának megfelelően egy gátlószert nyomnak, amely a később felvitt színezéket elszigeteli a szövettől, így az csak a gátlószerrel nem fedett részeket fogja be. A kékfestő kelme előállítása két alapvető munkafázisból áll: mintázás a fedőanyaggal, majd színezés az indigócsávában.

Először a nyers szövetet kimossák forró (több mint 60 °C-os) vízben, hogy a szövésnél használt íranyagokat eltávolítsák, majd kiöblítik az anyagot és kiszárítják a szabad levegőn. Ezután kikeményítik kukorica- vagy burgonyakeményítővel, majd újra kiszárítják. Később a szövetet felfeszítik a nyomóasztalra és a gátlószer és a nyomódúc segítségével rányomják a mintát. Ezután újra szárítás következik, majd a színezést ismétlik, annak függvényében, hogy milyen árnyalatot szeretnének elérni. A gátlószert végül savas fürdővel távolítják el. Az utolsó alkalmazott eljárás a mángolás, amely hatására az anyag sima, ráncmentes lesz.

A technika alapjai ma se változtak, de az eszköztár sokat fejlődött a századok során. Az eredetileg fából faragott dúcokat ugyanis felváltották az alakos rézszegekkel és -huzalokkal kivert formák, illetve ez a munkafolyamat a gépesítésnek köszönhetően már nagyon régóta elvesztette manualitását.

Az európai kékfestők a gátlószert különböző vegyszerekből készült oldatban vitték fel. Színezékként növényi festékeket, a kék szín előállítására pedig az Indiában honos Indigofera tinctoria nevű növényből kinyert az indigót használták. A gátlószer összetétele – amit a magyar kékfestők papnak neveznek –, általában minden üzem féltve őrzött gyártási titka volt.

A nagyipari textilnyomás elterjedése természetesen visszavetette a kisüzemi kékfestést. Ennek ellenére tovább él, mint népművészeti tevékenység és néhány üzem ma is működik. Ilyen például az 1906-ban alapított, ma Tóth Ildikó és Gerencsér Zsolt által működtetett Győri Kékfestő Műhely, a dunaföldvári Gál Gyula, a nagynyárádi Sárdi János, szentendrei ifj. Kovács Miklós, a tiszakécskei id. Kovács Miklós, a szombathelyi Szakács, a bácsalmási Skorutyák János Kékfestő Műhely és a Tolnai Kékfestő Műhely és Múzeum, amelyek egyúttal látogatható bemutatóhelyek is.

A működő műhelyek részben a hagyományos vagy a tájegységhez igazodó népművészeti mintákat használják, de modern mintázat is előfordulhat. A kollekciók megjelennek a vásárlóközönség előtt és szerepelnek rangos kiállításokon is. Többen a kékfestők közül állami kitüntetésekben is részesültek művészi tevékenységükért. Bódy Irén textilművész, akadémikus állandó kiállítását mi is megnézhettük a pápai Kékfestő Múzeumban.

A múzeumot a Kluge-féle kékfestő műhelyben alakították ki. Ez a kékfestő műhelyek között az egyik leglátogatottabb bemutatóhelyeknek számít. Az üzem 1956-ig működött, majd az épületegyüttes és az egész berendezés műemléki védelem alá került. 1962-től nyílt meg a nagyközönség számára, majd 1983-ban a Kluge cég fennállásának 200. évfordulója alkalmából felújították. Az egykori üzem őrzi a tárgyi emléket, gyűjti a kékfestéssel kapcsolatos más kékfestő műhelyek munkáit emlékeit, termékeit is.

A céget Carl Friedrich Kluge alapította, akinek már több felmenője is kelmefestéssel foglalkozott. A családfő 1783-ban a szászországi Sorauból érkezett Magyarországra és Sárváron alapított kékfestő műhelyt. 1786-ban költözött át Pápára és ott a ma is álló épület helyén hozta létre üzemét. Akkoriban Pápán már 4-5 hasonló üzem működött, ami azt mutatja, hogy igen népszerű volt a „kékfestő” anyag.

Az alapító jelentős szakmai tapasztalatra tett szert különböző országok műhelyeiben. Ezt fia, Kluge Károly tovább bővítette, amikor apja nyomdokába lépett és az 1809-ből származó mintakönyvében 72 textildarabkából álló gyűjteményt állított össze a készítési eljárásokkal együtt. Ezek a jegyzetek az átlagosnál magasabb szakmai felkészültségről tanúskodnak. Nem hiába, az 1806-ban felvett vagyonleltár tanúsága szerint az akkori viszonyoknak megfelelően korszerűen felszerelt kékfestő műhely igen jól jövedelmezett, és a Kluge család a vagyonosak közé tartozott. Ennek jegyében 1896-ban készült el a család emeletes új lakóháza.

Kluge Károly 1895-ben halt meg, fia Kluge Ferenc is Európa szerte tanulta ki a kelmefestést, majd folytatta az apja által korábban már megkezdett korszerűsítést és új gépek beszerzését. Az üzem alapításának 100 éves évfordulójára, 1883-ban olyan szintre emelkedett a termelés, hogy azt 1884-ben „Blaudruck-Färberei” néven már a vezető cégek között emlegették. A 19-20. század fordulóján az üzemet tovább bővítették. A korábban használt vízkereket leszerelték, gőzgéppel hajtották meg a mángorlót, a keményítőgépeket, a szárítóhengereket. 1912-ben a favázas nyomógépet egy német gyártmányú fémvázas gépre cserélték.

Kluge Ferenc volt a család utolsó, szakmával foglalkozó férfi tagja. Lánya, Kluge Matild és férje ugyan átvette az üzem vezetését, de szakmailag nem értettek hozzá. Az üzemet tulajdonképpen az egyik segéd, Kovács József vezette egészen 1945-ig.

A háború miatt visszaesett a termelés, de így is hét Kluge generáció vitte az üzemet. 1956-ban az épületet és eredeti berendezését műemlékké nyilvánították és állami támogatással, helyreállítva múzeummá nyilvánították. Itt a hagyományos eszközöket és technológiát alkalmazva készítik a kékfestő textíliákat, és májustól októberig – előzetes egyeztetés alapján – csoportok is látogathatják.

Minket különösen megfogott a lenti műhely, ahol a mosómedencék a régi műhely hangulatát idézték.

Pápa városa természetesen nem csak a felsorolt nevezetességekről híres. Említésre méltó a református kollégium gyűjteménye, illetve érdemes sétálni a szép város utcáin, ugyanis a különféle épületek egytől egyik különlegesek. A kastély ráadásul múzeumpedagógiai szempontokból is érdekes: látogatását óvodás és iskolás csoportoknak is ajánljuk, mivel a kastély kiállítótermei, a marionett bábszínháza, a 3D-s moziterme, valamint rendezvénytermei egyaránt alkalmasak az egyéni és csoportos foglalkozásokra. A Kékfestő Múzeum is ajánl hasonló foglalkozásokat, vagyis itt is ki lehet bontakoztatni a kreativitást. Gyertek és fedezzétek fel Pápát!

A kastélyról itt látsz további képeket.

A Nagytemplomról készült további fotókat itt látod.

A Kékfestő Múzeumban készített további képeket pedig itt találod.

Ez pedig a pápai vegyes fényképválogatásunk.